Új Ember, 1970 (26. évfolyam, 1226-1277. szám)
1970-09-27 / 1264. szám
Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára: 1,50 Ft Erdt ''VS felfigyelni arra, hogy társadalmunk lelkiismerete meg-megmozdul s hallatja is szavát, hol itt, hol ott, hol ezekért, hol azokért, fiatalokért, dolgozó nőkért és anyákért, árvízkárosultakért, öregekért. Gondjuk enyhítésére, jogaik érvényesítésére, életük megkönnyítésére vállalások, ötletek, tervek, javaslatok születnek és hangzanak el a nyilvánosság előtt vagy valósulnak meg a jócselekedetek tiszta csendjében. Szorosan véve nem a politika, a jogalkotás, a törvényhozás területén történik mindez, hanem az önnön létformáit kereső és kibontó magyar szocialista társadalom fórumain. Legutóbb az öregekre irányult a figyelem. A felszólalók egyetértettek abban, hogy az öregek — a különböző kategóriájú és képességű öregek — termelő értékeinek megmentése és gyakorlati hasznosítása érdekében épp úgy országos mozgalmat kell indítani gazdasági érdekekből, mint a magukra maradt, elhagyatott és már munkaképtelen öregek életének megjobbításáért és megszépítéséért — tisztán emberiességi szempontokból. De itt most nem konkrét kérdésekről szeretnék szólni, sokkal inkább a társadalmi lelkiismeret különböző szintű, más-más jellegű különféle indítású megnyilatkozásairól, amelyeknek az utóbbi időben tanúi lehettünk , amire nekünk, katolikus keresztényeknek is érdemes felfigyelnünk. Mert jó jelek ezek, mint egykor az áldást hozó csillagok az égen. Azt mutatják, hogy a most formálódó új társadalomnak — túl már a háború utáni felépítés szöges gondjain — futni kezd az erejéből és idejéből arra is, hogy a gazdasági problémákon kívül erkölcsi kérdéseket is mindinkább észrevegyen, boncolgasson, megértsen és valamiképpen megoldásukra törekedjék. Mindez azt mutatja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Épp ezért mindnyájunk számára öröm, ha azt halljuk — és nem egyszer halljuk! — hogy katolikusok, hitüket megvallók és tanúsítók hősiesen helytálltak a gátakon, éjt nappallá tesznek az árvízkárosultakért, segítenek a fiataloknak otthonuk vagy munkakörük kialakításában, tapintatot tanúsítanak érdemes öregek iránt és szeretetet sugároznak az elhagyatottak felé. De még ennél is jobban örülhetünk annak, hogy ebben nincsenek egyedül: tisztességes emberek világnézeti különbség nélkül ugyanúgy nyugtalankodnak az erkölcsi értékekért, ugyanúgy keresik az emberies megoldásokat, mint ők, ha kiinduló pontjaik egészen mások is. Nemcsak elméletileg — a gyakorlatban is — éljük át azt az igazságot, hogy az emberi, a társadalmi, az erkölcsi értékek keresésére többfelől is lehet indulni. De még ennél is többet! Azt, hogy az igazi értékek keresése esetén — a találkozás se lehetetlen. Nem a tanok és az elvek — emberek, magyarok találkozása. S ez az, amit szem előtt kell tartani, amikor társadalmunk lelkiismeretinek hangjaira felfigyelünk. Szigeti Endre ma A Vatikánban közzétették VI. Pál pápa távol-keleti utazásának hivatalos programját. Ezek szerint a Szentatya november 27-én érkezik a Fülöpszigetek fővárosába, Manilába. Megérkezése után misét mond a székesegyházban a világi papság és a szerzetesek számára. Délután találkozni fog Marcos államelnökkel, valamint az állami vezetőkkel. November 28-án délelőtt részt vesz a Szentatya az ázsiai püspöki konferencia munkaülésén. Ez az ülés Ázsia vallási, politikai és társadalmi kérdéseit, az ázsiai nép fejlődésének lehetőségeit és az ezzel kapcsolatos egyházra háruló feladatokat vitatja majd meg. A találkozón Korea, Japán, Indonézia, Laosz, Kambodzsa, Malajzia, Thaiföld, Vietnam, az egyenlítői szigetvilág, valamint a Fülöp-szigetek püspökei gyűlnek össze. Ugyanaznap délután különböző ázsiai országokból származó diakónusokat szentel pappá a pápa. November 29-én délelőtt a lakosság számára mond szentmisét a „Radio Veritas” központjában. Ennek keretében olvassa fel az Ázsiához, illetve a püspöki konferencia záróüléséhez intézett üzenetét.. A délutáni órákban a nem katolikus vallási vezetőkkel találkozik a Szentatya és ökumenikus megbeszélést folytat velük. Utána valószínűleg Manila egyik szegénynegyedét keresi fel. November 30-án az ausztráliai Sydneybe repül a pápa, ahová a délután folyamán érkezik meg. Megérkezése után itt is szentmisét mutat be a papság és a szerzetesek jelenlétében. December 1-én délelőtt az ausztráliai püspöki konferencián vesz részt, délután pedig az állami vezetőkkel találkozik a Szentatya és szentmisét mond a földrész felfedezésének kétszázéves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Az ausztrál kormány a pápa látogatásával kapcsolatban arany és ezüst emlékérméket bocsát ki. Az aranyérmet a pápa arcképe, az ezüstöt a tiara ékesíti. December 2-ának délelőttjén szociális intézményeket tekint meg a pápa, majd szentmisét mond a lakosság számára. A délután folyamán Új-Dél-Wales állam vezetőit fogadja, majd ökumenikus találkozón vesz részt December 3-án, Rómába való visszarepülése előtt a miszsziók számára mond szentmisét a Szentatya. A program közzétételekor megjegyezték a Vatikánban, hogy ez a napirend még változhat és kibővülhet. Mind Manilában, mind pedig Sydneyben, eddigi szokásához híven, a nunciatura, illetve az apostoli deregatura székhelyén fog megszállni a pápa. Asher Joel, a Szentatya ausztráliai látogatásának előkészítésére és rendezésére létesített bizottság elnöke — aki egyébként zsidó vallásé — a pápa látogatását az ötödik földrészen az ökumenikus mozgalom fontos eseményének mondotta. Közzétették a Vatikánban a pápa távol-keleti útjának napirendjét ! A szeretet végrendelete Heiligenstadt, 1970 nyarán Akármennyit olvastunk is már Beethovenről, más az, ha az ember tépelődéseinek, szenvedéseinek és alkotásainak színhelyén jár. Heiligenstadt, ez a Bécs városába beolvadt egykori falu azzal dicsekedhet, hogy a lakásait oly rapszodikusan változtató mester itt hat ma is álló házban is lakott. Heiligenstadt utcáin, mint valami városcímert mutogatják a hatalmas térképtáblák, itt és itt, ebben és ebben az utcában élt, hajdani lakásai ma múzeumocskák és turisztikai látnivalóul szolgálnak. De talán az apró emeletes házacskáknál is nevezetesebb tanúi Beethovennek azok az ősfák, vagy múlt század eleji ősfáknak az utódai, amelyek sejtelmes lombzúgássukkal, vihar kavarta orkánló hangorgiáikkal és elcsendesülő megnyugvásukkal mintha a beethoveni lélek természetbeni hasonmásai lennének ma is. A bécsi erdő eme kis rezervátuma ma is őrzi útjainak hajlataiban a nagy mester bolyongásait, önmarcangoló tépelődéseit, amikor talán csak a fák görcsösen vonagló külső képéből olvasta le a világmindenség legtajtékzóbb erőinek összecsapását és kiengesztelődését. Ha egyszer világrecept, hogy minden étek ott a legízletesebb, ahol összetevői maguk is megteremnek, a zenére is áll, hogy ott érthető meg a legjobban, ahol a táj ihletéből megszületett. Nekünk magyaroknak is zarándokhely ez a vidék, nemcsak a magyarokat annyira szerető Beethoven miatt. Az Eroica születési helyének szomszédságában az ott már Döbling, ahonnan Széchenyi tébollyal öngyilkosságig viaskodó árnya int. És a törökök is kétszer dúlták, pusztították Heiligenstadtot, Grinzinget és a közeli Kahlenberget is. 1529- ben először, amikor szinte a mohácsi csatamezőről rúgtattak ide és 1683-ban, amikor végre egész európa megelégelte nem kívánatos látogatásaikat és ugyancsak három év alatt, mint ami idő 1526 és 1529 között eltelt, majdnem az Al-Dunáig seperték tisztára tőlük az országot. A föld alatt pedig római romok itt is, mint végig Pannóniában. Heiligenstadt templomai római falakra épültek. Maga a városka neve pedig a népvándorlás korából vette eredetét, amikor szent Severin, Noricum apostola itt térített és ide is temetkezett. Azóta a helység neve „sanctus locus”, „sancta civitas” — Heiligenstadt. A történelmi embersors feszültsége földben, vízben, viharban orkánban éppúgy jelen van itt, mint a beethoveni muzsikában. Ezt a muzsikát is itt érzi leginkább vérében dobogni az ember. Az egykori plébánia kettős oromzatú ikerházában, ahol lakott és alkotott, ma picinyke múzeum van. A falakon a korabeli Bécs és Heiligenstadt rézmetszetei, Goethe, Eszterházy és többi kortársak és megrendelők levelei és arcképei között állandóan sugározza a hangszóró Beethoven dallamait. S itt ennek a zenének sejtelmesre fogott tobzódása, vagy vihar utáni elcsendesülése jobban a szívünkbe markol, mint bármely hangversenyteremében a világnak Itt ezek között a falak között született, ez a szél ingatta kint a lombokat s verte kopogós záporesővel a ház fatábláit. S a ház emelet magasságában lemetszett sarokfülkéjében Szent Flórián szobra őrzi a házat az egyik leggyilkosabb veszedelem, a tűzvész ellen. Beethovent is csak védőszelleme, a lelkében lakozó hit őrizte meg az őrülettől, az öngyilkosságtól, mikor a paplakból nem meszszire, a Probus római császárról elnevezett utcácskában a szeretet végrendeletét megírta. Az egyemeletes házacska ma dúlt, meszesgödrökkel felszántott kertű terepen áll. Talán a decemberi kétszáz éves születési fordulóra ez is elkészül. Itt élte át Beethoven élete legnagyobb viharát. Harminckét éves volt csupán. Napóleon akkor írta be nevét a világtörténelembe és a Probusgasse önkínzó titánja halálraszántan végrendeletet írt. Testvéreinek írja: „hat éven át vergődtem kétség és remény közt. Ma már érzem, hogy a gyógyulás lehetetlen. Gyermekkorom óta kedveltem a társaságot, még a szórakozást is, de betegségem miatt visszavonultan kell élnem. Ha olykor mégis kitörök magányomból, a sors kemény ütéssel visszakozásra kényszerít. Tegyem magam nevetségessé? Rimánkodtam az emberekhez, beszéljetek hangosabban, hiszen süket vagyok! Nem, ezt képtelen voltam kimondani... Pedig be szeretnék mindig köztetek lenni, emberek ... Egyedül maradtam... Ha valaki a távoli fuvolaszót, vagy pásztor énekét hallgatta s én mindebből semmit sem hallhattam, köze voltam az öngyilkossághoz. De a művészet életben tartott. Nem hagyhatom itt a világot, amíg feladatomat el nem végeztem... Így lettem én huszonnyolc éves koromban filozófus. Kényszerből. Istenem, te látsz engem, tudod, hogy jó akartam lenni. Emberek, ha boldogtalanok vagytok, vigasztaljon benneteket, hogy én is boldogtalan voltam. Higgyétek el, a természet akadálya ellenére mindent elkövettem, hogy méltó lehessek emberi és művészi rangomhoz ... Nagy szerencsétlenségemben művészetem mellett ez tartott vissza az öngyilkosságtól. Számomra megváltás lesz a halál, de ha előbb szabadítana meg szenvedéseimtől, mintsem művészetem beteljesednék, akkor minden kínlódásom ellenére is korán jönne. Isten veletek, éljetek boldogan. Ludwig von Beethoven, Heiligenstadt, 1602. okt. 6.” A kis múzeumban, ahol az oly kusza kézírású szöveget kibetűzöm, már az alkonyban fürdő lombok susogása hallatszik csak át a szűrt zenei hangokkal elvegyülve. Mintha a modell és a róla mintázott mű egyszerre élne. Mellettem mezítlábas szandált viselő hinduk, amerikaiasan öltözött négerek és a világ összes népei suhannak a tárlók és a metszetek, kották és a relikviák között. S lélekben talán mindnyájan itt vannak, élők és holtak, akiket Beethoven gyötrődéseiből leszűrt kiengesztelődéssel megvigasztalt még hátralevő huszonöt évi szenvedéssorozata alatt. Az egyik tárlóból a kortárs Eszterházy faun-szerű arcmása tekint felém s mellette Beethovenkézírása: „Misémről, mint általában önmagamról is, nem szívesen beszélek, mégis azt hiszem, hogy a rendelkezésemre álló szöveget úgy dolgoztam föl, ahogyan azt még kevesen: azután Kismartonba mentem Esterházy herceghez, ahol misémet előadták.” Az ironikus, faunarcú herceg pedig hitetlenkedve írja: „Aber lieber Beethoven, was haben sie schon wieder gemacht?” „De kedves Beethoven, mit csinált ön újra?” Bizony, bizony, mit csinált? Szenvedett, alkotott, hitt, és ebből a három cselekvésformából a világ halló és érző embereinek vigasza szárma zott Possonyi László . A sajtó — és a helyi egyház Brüsszelben — az ott ülésező nemzetközi teológus kongresszus alkalmából — szeptember 10—12 napjaiban tanácskozásra hívták egybe az európai katolikus sajtó képviselőit: laptulajdonosokat, szerkesztőket, újságírókat és laptudósítókat. A tanácskozás „A sajtó és a helyi egyház”, témakörében azokról a kérdésekről folyt, melyek a zsinat utáni időben a sajtó és egyéb hírközlő szervek szolgálatának értékelésénél merültek fel. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a hírközlő szervek tevékenysége nem mindig szolgálta a zsinati reformok megvalósítását, főként akkor nem, amikor egyes lapok és újságírók hírlapi szenzációhajhászásból felnagyították és eltúlozták a helyi egyházak életében felbukkant „válság-jelenségeket” vagy a különböző teológiai irányzatok kezdeményezéseit. A tanácskozáson résztvevők a valóságnak megfelelő kölcsönös tájékoztatás szükségességét hansúlyozva már ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy az értekezlet során fontos értesüléseket szerezzenek a helyi egyházak mai életéről és legfrissebb eseményeiről az egyes országokban, így — a beszámolók során — a magyar küldöttség részéről dr. Szántay István, az Actio Catholica főtitkára ismertette a magyarországi katolikus egyház szervezetét és mai életét, kiemelve az idei Szent István millenium eddigi eseményeit és további programját is. Magyar Ferenc, az Új Ember segédszerkesztője a magyar katolikus sajtó tevékenységéről adott tájékoztatást. A európai katolikus sajtó brüsszeli fórumát meglátogatta Suenens bíboros is, előzetes ismertetést nyújtva a teológusok nemzetközi kongresszusának témaköréről és válaszolva az újságírók kérdéseire. A szentföldi keresztények súlyos helyzete Raja galileai érsek, akinek székhelye az izraeli Haifában van, elkísérte európai útjára V. Maximus patriarchát, Ausztriában nyilatkozott a Kathpress munkatársainak a szentföldi keresztény őslakosság helyzetéről. (Létszámuk 1966-ban mintegy 98 000 volt.) Az érsek elpanaszolta: az Izraelben és az elfoglalt területeken élő keresztények úgy érzik, hogy a keresztény világ megfeledkezett róluk és nem törődik velük. Az izraeli arab keresztény őslakosság két malomkő között őrlődik. Az izraeli túlzó körök „potenciális ötödik hadoszlopnak”, a túlzó arabok pedig az „arab ügy árulóinak” tartják őket. Ilyen körülmények között életbevágóan fontos volna, hogy a keresztény világ — a politikától függetlenül és a humánum síkján — szem előtt tartsa a létszámban amúgy is kicsiny izraeli arab keresztény közösség sorsát, annál is inkább, mert létszáma egyre fogy. Sokan — különösen a fiatalok — teljesen elvesztették a reményüket, hogy Izraelben fenn tudnak maradni és csak a kivándorlásban látják a megoldást. Ha ez így folytatódik, állapította meg Raja érsek, eljön a nap, amikor a Szentföldön nem lesz többé egyetlen keresztény sem. Az érsek egyébként részletes jelentést készített a szentföldi kereszténység helyzetéről a Szentatya számára. Katolikus hetilap 1264. szám 1970. szeptember 27. XXIII. János pápa első szobra Magyarországon A Martinelli téri (volt Szervita) templomban, amely a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve, ötnapos búcsúval emlékeztek meg a templom pártfogójának ünnepéről. Az ünnepi programot szeptember 15-én Vitányi György prépost plébános szentmiséje és szentbeszéde vezette be, amelyben, az ünnep hangulatának megfelelően, a szenvedés keresztény elviselésének nagy értékét állította a templomot zsúfolásig megtöltő hallgatósága elé. A mise keretében, a szentbeszéd után áldotta meg Vitányi prépost XXIII. János pápának a templomban felállított mellszobrát, Schmidt András szobrászművész sikerült alkotását. A tömör fából faragott szobor, a nagy pápa első ilyen jellegű emléke hazánkban, hűségesen adja viszsza XXIII. János derűs, atyai egyéniségét, és azonnal népszerűvé vált a hívek körében. A búcsú további során, három estén át, Farkas Attila főegyházmegyei tanácsos mondott triduumos szentbeszédet, majd szeptember 20-án ünnepi szentmise fejezte be a búcsút a bensőséges hangulatú, belvárosi templomban, ahol Kormos Ottó templomigazgató kezdeményezésére, a kedd estén kint tartott idevágó tárgyú ájtatosságok révén különös elevenséggel ápolják János pápa emlékét. NAGY SZENT TERÉZ — EGYHÁZDOKTOR Szeptember 27-én, vasárnap reggel magyar idő szerint 1 29 órakor a Szentatya szentmisét mond a Szent Péter bazilikában, és egyházdoktorrá nyilvánítja Nagy Szent Terézt. Ő az első női szent, akit az egyház ezzel a címmel kitüntet.