Új Ember, 1981 (37. évfolyam, 1/1800-52/1851. szám)
1981-01-04 / 1. (1800.) szám
A MÁJMONI KÓDEX Magyar Helikon — Corvina Kecskés Pál, a RK. Hittudományi Akadémia elhunyt kiváló professzora ezt írja a középkor legnagyobb zsidó filozófusáról, Móse ben Májmónról: „Főleg az istenérvek terén volt hatással a skolasztikára”. Az egyház középkori filozófiáját és teológiáját megérintette „Rabbi Meusés Aegyptus” szelleme. Elég csak utalnunk Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura műveire. Májmoknak a keresztény filozófiára gyakorolt hatását feldolgozták (I. Guttmannt). Rabbi Móse ben Májmón — rövidítése RaMBaM —, Córdobában született. Már gyermekként megölt egy zsidóüldözést. Családja Spanyolországban bujdosott. Az észak-afrikai muszlimok közt elsajátította az orvostudományt. A kényszerkitörés elől Palesztinába, majd Egyiptomba mentek. A XII. századi zsidóság itt találkozott az arab kultúrával. Rambam elődje Rasi (Rabbi Selomó Jicchak) volt, aki a Biblia és Talmud magyarázatával máig klasszikussá tette nevét. Majmon neve azonban a zsidóság legszentebb imájába, a Káddis-ba is bekerült, ami egyedülálló a zsidó történelemben. Majmón sokat írt, de sohasem fölöslegesen. Ezt mondta: „Ha összefoglalhatnám a Biblia tanítását és a zsidó tanítást egy mondatban, nem tenném kettőbe!” Néha oldalakon át olvashatjuk a hozzá intézett kérdést, amire egy mondatban válaszolt. — Művei közül kiemelkedik Misnakommentárja. Kaufmann Dávid (1899), a pesti Rabbiképző volt tanára 597 héber kéziratot, köztük 25 illusztráltat gyűjtött össze és hagyott a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárára. Ez a Kaufmankt-Géniza. Közte van Nátán bar Simeon ha-Lévi munkája is, mely Májmón Misné-Tórá-jának másolata. Dél-Franciaországban készültek az illusztrációk, további magyarázatokkal pedig Kölnben egészítették ki. Májmón a mű bevezetőjében ezt mondja: „Műveimet azért neveztem Miéné Tórának, mert először olvassák az írott tant, azután ezt a művet, s belőle megismerikaz egész szóbeli tant, anélkül, hogy szükségük volna arra, hogy a kettő között még egy harmadik művet is olvassanak.” Művét Chibbar-nak nevezte, mely a skolasztika Summájának felel meg. Műve tehát vallási tanítások rendszeres előadása, vagyis nem kommentár. A Misné Tórának ( Tóra ismétlései van egy másik neve is: Jád Há-cházáká (= erős kéz). A jád (*= kéz) szó héber betűinek számértéke 14. Ez arra utal, hogy a Misné Tóra 14 könyvre oszlik. Májmón témákra bontva tárgyalja a Talmud és a Talmudot követő időszak törvényeit, a háláchát. A most megjelent kötet a mű 68 legszebb illusztrált lapját tartalmazza. A kiadványhoz igényes bevezetőt írt Scheiber Sándor, a Rabbiképző igazgatója, aki korábban elkészítette Májmon magyarországi bibiliográfiáját. (Szécsi József) Tamás Menyhért Messzülő ég című új kötete. Költője régóta több, mint ígéret. Minden verse messzi tájak üzenetét hozza, szétzúgatta komor fenyvesekét, magányos, töprengő emberekét, akik újra, meg újra rádöbbennek a maguk gyengeségére, elbuknak sorsuk keresztje alatt, hogy fölemelkedjenek, s tétován keressék tovább a remény útját. Mint a „Ma is” című versében: „Ma is / Ma is egész nap az ágak feszületére gondoltam a / remény zöld keresztjére arra vajon mit mond / az erdő igent mond-e igyekezetemre vajon igent / mond-e fordulatomra egyáltalán úgy fordítja-e / tekintetét mozdulatomra mint amikor odahagytam / s vajon velem tart-e ítélkezésében ! Vajon velem tart-e...” (J. I.) A hésI&Simú4i.Itstn&s Johanna nővér aggodalmaskodó pillantással mérte föl az előtte fölsorakozott gyerekeket. Rongyos ruhadarabjaik helyett most a missziós iskola kék egyenruháját hordták; mindenki eljött, csak James nem, akit a nővér a legjobban kedvelt. Okos, értelmes tekintete az első percben föltűnt. Paolo atya is észrevette és sokszor tanítgatta esténként, és James falta a tanulnivalókat. Egyidős volt társaival, mégis úgy beszélt már angolul, mint a 13 évesek a fölső évfolyamban. Édesapja birkacsordát nevelt, abból tartotta el nagyszámú családját. James huszadik gyermekként látta meg a napvilágot. Most nem jött el. Pedig ő a harmadik király a játékban. Johan fia nővÉT bánatosan sóhajtott föl, aztán a bennszülöttek nyelvén beszélni kezdett a gyerekekhez, majd elénekelték a karácsonyi dalokat. A kórusba Paolo atya is beledörmögött a basszusával. A nap már lehanyatlóban volt, de a hőség még mindig nehézzé tette a lélegzést. Paolo atya a missziós telep néhány helybéli segítségével megépítette a jászólt ábrázoló négy cölöpöt, amit zöld ágakkal, levelekkel díszítettek, a közepébe egy frissen fonott kosárkát téve. Aztán Johanna nővérhez sietett. — Johanna nővér, küldd csak hozzám a kis Jamest, beszélni akarok vele. — Sajnos atya, James nem jött el. Úgy látszik, nem veszi komolyan az ünnepet. — Ne hamarkodjuk el a dolgot. Meglehet, megérkezik majd. Én bízom benne. — Hányszor bíztunk bennük atya, és folyton csalódnunk kellett. — Most se tegyünk mást Johanna nővér, bízzunk a lelkében, aminek ismeretét tőlünk kapta. A jászoltól nem messze tábortüzet raktak. Mire elkészültek vele egészen besötétedett. A közeli dzsungelből ezerféle zaj hallatszott. A kicsiny templomba be se fértek volna. Meggyújtották a tüzet, aminek fénye megvilágította a várakozó arcokat. A gyerekek egy része kis kórust formáz, másik része szerepének megfelelően elhelyezkedett. Paulo atya és a nővérek a bennszülöttek közé ültek. Hirtelen fölcsendült Johanna hövér tiszta és szép hangja. A kis kórus követte őt, aztán a nézők is bekapcsolódtak. A homályból egy kis szamárók a tűz fényébe lépdelt Mary, aki Máriát játszotta, karján Paul kistestvérével. Ő a csecsemő Jézust személyesítette meg. Józsefet Paul alakította. Éppen a szamarat vezette be köteléken. Mária leszállt a szamárról, a jászolhoz vitte a csecsemőt és a kosárba fektette. Az emberek lelkesen énekelték. Pásztorok vették körül a Szentcsaládot, egyenként a kosárkádé járultak és meghajoltak. Johanna nővér, a sötétben várakozó királyokat figyelte, de James nem volt közöttük. Aztán Pabla atyát kereste meg, akinek arca örömtől sugárzott. A gyerekek teljes odaadással játszottak. A három királyok következtek. Johanna nővér már belenyugodott, hogy csak ketten lesznek. De a sötétségből három apró, fekete király lépett ki. Az első Zöld pálmaágat és egy véka lisztet hozott, ami ezen a vidéken nagy kincs. A második kecses füstölőben tömjént, melynek illata betöltötte a teret és füstje fölfelé szállt. A harmadik, James pedig egy csillogó, puha szőrű, apró báránykát dédelgetett karjaiban. Mindhárman a jászol elé mentek és átadták Máriának és Józsefnek az ajándékokat. James villogó szemmel nyújtotta Marynek a báránykát. * Johanna nővér boldogan tekintett Paolo atyára, aki mosolyogva bólintott és megrendítette basszusát. James letérdelt a kosárka előtt, keresztet vetett, majd énekelve beállt a pásztorok közé. KISS Halak az üvegkádban Halak az üvegkádban, hányszor neki mennek az üvegfalnak, rebben a Víz körülöttük s szikrázva lángol s verik az üvegfalat kétségbeesetten, így zár engem körül az Isten ihlete, ez a tiágy jóság s kemény akarat s nincs kiút számomra semerre se, nem törhetem át az üvegfalat. Megfogott engem ez a szeretet, de jó így, hogy nem menekülhetek s hasztalan vonz a végtelen szerelme, körülhatárolt térben mozgok, balga röppenéssel s belevágódom a nagy falba, beleütközöm mindenütt Istenbe. II. János Pál pápa a magyar „Szentségimádás”-ról Bánk József váci érsek-püspök „Szentségimádás” c. könyve pár év alatt harmadik kiadást ért meg. A váci egyházmegyében egyébként is már népi hagyomány, Varga Mihály hajdani kiskunmajsai plébánosnak immár száz évvel ezelőtt megjelent „Örökimádás” c. könyvének használata, amely csaknem az egész országban elterjedt. Mivel már ez nem kapható és stílusa is hagyományos, ezért időszerű volt Bánk József mostani modern hangvételű szentségimádási könyve. Amikor Bánk érsek-püspök a Magyar Püspöki Karral együtt a római Magyarok Nagyasszonya kápolna felavatásán Rómában tartózkodott, Casaroli bíboros államtitkár útján a „Szentségimádás” harmadik kiadásának egyik példányát felajánlotta II. János Pál pápának, aki államtitkára által a következő levélben mondott köszönetét: Örömmel tolmácsolom önnek a Szentatya meleg köszönetét, akit igen meghatott az Ön „Szentségimádás” című könyve harmadik, legújabb kiadásának tiszteletpéldánya és örvend annak lelki sikere felett, amelyet az mind a papság, mind a hívek körében aratott. Amikor szívből buzdítja a keresztény közösségeket és a lelkipásztorokat, hogy az évi szentségimádási napok hűséges megtartásával merítsenek , lángoló hitet és szeretetet a Szent Eucharisztiából, a Pápa biztosítja őket szeretetéről és bizalmáról és Krisztus nevében megáldja őket. Ugyanakkor önre és apostoli munkásságára a Szentlélek világosságát és erejét kéri. A nekem szeretettel felajánlott példányért személyes köszönetemet kifejezve kérem Monsignor, fogadja őszinte testvéri odaadásom kifejezését. Casaroli bíboros államtitkár Ölbey Irén A kisember karácsonya a költészetben A karácsony, amióta Jézus születése napját ünnepli az emberiség, jelentős helyet foglal el a világ költészetében is. Ha a karácsonyról szóló versek egy részét hírlapok hasábjain leközölném, egy teljes év anyagát megtöltené és még újabb, kimaradt művek jutnának az eszünkbe. Idei karácsonyi tallózásunk azt a lírai érzelésűvilágot helyezi a vizsgálódás középpontjába, amelyben a költő a kisember érzésein, világán és szemléletén át próbál eljutni az újszülött Jézushoz. A pazar hangszerelésű és hatalmas dimenziójú alkotások helyett az egyszerű, pár hangot megszólaltató, néhol talán szürkének is látszó, de a maga egyszerűségében áhítatot és hitet sugárzó megnyilatkozásokat. Azokra a verses vallomásokra gondolunk, amelyekben nem az átütő erejű és korszakot formáló alkotó egyéniség szólal meg, hanem a nehéz helyzetben levő, a szenvedő vagy a magányosságra ítélt ember, vagy a még csak ébredező tudattal rendelkező gyermek, akinek sorsában, életmenetében még fokozottabb jelentőségű Jézus eljövetele. Az északi jégvilágtól a forró égövű déltengeri szigetekig ott él a költeményekben és a dalokban a gyermek Jézus. A forma olykor eltérő, de a tartalom hasonló, a mindennapok emberének szeretete és vágya azonos áramkörrel rezeg bármely hosszúsági vagy szélességi fokon. A skandináv Sigrid Undset verses fohászában a legnemesebb értéket ajánlja fel: „Jézusom, nékem csupán szívem borulhat eléd.” — A több ezer kilométerre fekvő, egzotikus világot képviselő Új-Guinea vallásos énekében mindössze hat sorból álló, szinte egy hangszerhúron zendülő mondanivaló szólal meg. Ám ebben a hat sorban az „isteni jelenlét” megfogalmazása minden stílusvilágnál ékesebben köszönti Jézus istenségét. Az Úr Isten, midőn ember lett, Úgy jött hozzánk, mint kicsi gyermek, örvendezzünk, vigadozzunk! Új élet született világra. Ilyet ember ki nem találna, örvendezzünk, vigadozzunk! (Csanád Béla fordítása) A magyar líra színes birodalmában a gyermeki szív őszinte áhítatával szólal meg Jézus dicsérete. „Lelkem nyugodtan, Csöndesen — Átszáll a nagy világon. — Imádkozom, hogy Jézusom — Minden szegényt megáldjon” — forr össze Reviczky Gyula mély költői részvéte az emberiség szenvedéseivel s a szegényekkel. Ady Endre költészetében a hit és a nemhit fény- és árnyjátékát árasztja az Úr keresése, de Jézus mindig diadalmas hangzásban és sugárzásban lép elénk a gyermek érzelímvilágának nemes orcheszteréből. A Kis karácsonyi énekben a gyermek hitét átélő költő nem a felnőtt módjára, hanem a maga gyermeki keretei között akar „minden szépet tenni” a kis Jézusért. Egy másik karácsonyi verse a világgal való kibékülés és a szeretet átfogó betlehemi üzenetét is mgfogalmazza. Babits Mihály karácsonyi éneke azt a nagy misztikumot ragadja meg a gyermek képzelőerejével, amely az Ég királyát a szegényes jászol és istálló környezetébe helyezi. József Attila a megkapóan szép Betlehemi királyok című versében a költő alkatától eltérően is ott dobog a derű és a remény; ezzel cseng egybe egy másik karácsonyi költeménye: a „fázó homlokok fölé” maga az újszülött Jézus rak lángot — szeretetből, együttérzésből. A karácsony költői megörökítése sok esetben jelent szerves egységet és együttérzést a szenvedőkkel, a nehéz helyzetben levőkkel. A hívő, de az emberi sorsot lírájában is komor csúcspontokon láttató Madách Imre egyik versében (Karácsonykor) a karácsony bensőséges ünnepét egy szegény család tragikus pusztulásával kapcsolja össze. Dutka Ákos karácsonyi víziója az első világháború idején a fehér ruhás Jézust jeleníti meg, aki együtt szenved mindért háborús szörnyűségét átélő katonával. Telekes Béla karácsonyfáját a „könny csillámai” ékesítik, s ezt a század első évtizedének társadalmi igazságtalanságai is motiválják. Költészetünkben számos verssor kelti életre az egyszerű, szegény ember idillikus hangját is. Mindszenty Gedeon egyik karácsonyi verse egy öreg harangozót mutat be, aki alig-alig vált szét az emberekkel, mégis a karácsonyi öröm fényében az angyal szavánál is hangosabban kívánja kiáltani: Dicsőség Istennek! Líránk páratlanul gazdag anyagából ritkán választják ünnepi alkalmakra Juhász Gyula versét, a Betlehemet. Elsősorban azért, mert látszatra profánul cseng azáltal, hogy a „kocsma” szóval indítja a költeményt, s maga a betlehemi jászol a pásztorokkal a füstös söntésben kap helyet. De a vers lényege és szívhez szóló vigasza nem más, minthogy a szegények, az elhagyatott „árva magyarok” számára hirdeti Jézus megszületésének csodálatos tényét a „gyémánt csillag fényében”. Sehol a világirodalomban nevet találhatunk olyan verset, melyben ehhez fogható kontrasztszerű miseábrázolással hajtanának fejet a gyermek Jézus előtt. A betlehemi istálló a Szent Család jelenlétével, meghitt légkörével örök időre a család, a szűkebb közösség ünnepévé avatta a karácsonyt. Nem véletlen, hogy a társtalansággal sújtott ember ezért az ünnepen még erősebben érzi a magány, az egyedüllét szorítását, de az sem vitás, hogy az elhagyottaknak és magányban élőknek még nagyobb vigaszt nyújt Jézus, aki megszületésével a békének és a szeretetnek legfőbb forrása és közvetítője lett. Reményik Sándor árnyalatos lírájában több helyem felbukkan ez a képzeletből, érzelemből és a jó kereséséből ötvözött életút. Karácsonykor című versének kezdete még a költői képzelet csapongását mutatja, hogy aztán a fényig természetes léte elvezesse őt a hit birodalmába, ahol égő szíve olyanná válik, mint a karácsonyi láng. Ezt a költői képet vázlatos karácsonyi tallózásunk mottójául választhatjuk. Életünk korábbi felében hajlamosak vagyunk a karácsony színes, csillagszórós világában gyönyörködni, hogy végül eljussunk a szeretet ünnepének belső értelmezéséhez, a gyermek Jézushoz, aki értünk, emberekért született meg ezen a napon. Szeghalmi Elemér Újévi jószándék házasoknak A modern individualista felfogás torzítólag hatott a házaseszményre, írja Dietmar Hahn. Az önmagát „kiteljesíteni” akaró ember a házasságban is csak a saját örömét keresi. Az önzés — sok esetben „kettős önzés” (kővet) — nemcsak a családok belső életét ássa alá, hanem „kifelé” is hatásképtelenné teszi. Sokan úgy érzik, „az én házam, az én váram”, csak a család „belterjes” életével törődnek. Ez a fajta elzárkózás az evangélium befogadásának és megélésének is akadálya lehet — gondoljunk csak Jézus egyik példabeszédében arra a meghívottra, aki azon a címen zárkózik el a lakomán való részvétel elől, hogy „most nősültem, nem mehetek”. Mindkét torzulásra egyetlen orvosság az a nyitottság, amely képessé tesz bennünket arra, hogy egy életen át osztozzunk a házastárs és a gyermekek minden gondjában, bajában, és cselekvően vegyünk részt az egyház és minden olyan családon túli közösség belső életében, amelynek tagjai vagyunk. (cselényi)