Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)

1989-10-29 / 44. (2259.) szám

Fölépült a templom! Tiszalöki pillanatkép Másfél esztendeje azt kérdeztük: föl­­épül-e a templom a messzi Tisza-mentén? Egy olyan úrhajlék, amely a helybéliek vágya annyi idő óta! 1944 novemberében, a háború förgetegében az egyik napon robbanás rázta meg Tiszátok utcáit, s fo­lyóparti templomának falai, tornya földig omlottak. Árvák lettünk akkor, mondta legutóbbi „helyszínelésemkor” az egyház­­község egyik tagja s szinte könyörgött: se­gítsünk a sajtó révén gondjukon, hiszen templom nélkül nem falu a falu, hát még a város, főleg, ha születőben van. Értet­tem, éreztem szorongásukat, s a fiatal plébános, amikor arra utalt, hogy­ Assisi Szent Ferenc patronálásába ajánlanák az új szentélyt, megcsapott a történelem ke­serű szele: még senki sem mert arról be­szélni, hogy 1953. október 4-én, Szent Fe­renc névünnepén itt megöltek vagy fél­tucat embert, akik a Szovjetunióból jöt­tek, hogy útjukat az NSZK-ba folytassák, de Rákosi visszatartotta őket, s a tiszalöki lágerban munkára fogta, erőművet építe­ni. Mintegy háromezren lehettek, német nevű magyarok. Egy részük tovább mehe­tett, a­ többiek — mivel nem bírták a szenvedést, megaláztatást, a jelzett napon kitörtek. Ekkor dördültek el az ávósok fegyverei... Most, október 7-ikén, Magyarok Nagy­asszonya vigíliáján újra Tiszalökön jár­tam. Hívtak: elkészült a templom, s az egyházmegye főpásztora megáldja. Olva­sóink több mint kétmilliót küldtek felszá­molni az említett „árvaságot”, de érkezett pénz külföldről, a helybeliek anyagiakkal, két kezük munkájával ott voltak naponta a kis téren, s íme, másfél esztendő alatt fölépült templom és plébánia, amelynek együttes látványa kolostor-erődre emlékez­tet, „lelki fellegvárra”, ahol egy minorita szerzetes, Horváth János a lelkipásztor. Ő volt az építkezés mozgatója. Egyik híve így jellemezte: barátságos ember, együtt gondolkodik, érez velünk, úgy igazán kö­zénk való. Persze kitűnő munkatársai vannak, s még arra is gondolt: a templomkert kis szögletében legyen néhány pad, ahol ösz­­szejönnek jó időben, s megbeszélik az egy­házközség gondját. — Szeretném, ha minorita kisközpont lenne itt, Kelet-Magyarországon — felel­te a kérdésemre, amikor arról érdeklőd­tem: miért ilyen elosztású épületegyüttest terveztetett. Gyönyörű munka, kétségtele­nül, B. Greskovics Klára építész-tervező úgy eltalálta a „lelkét”, hogy akár modern zsoltárba foglalhatnék ezt a ,,kis-Jeruzsá­­lemet”. Délután szentelte fel Seregély István, vagy kétezer hívő (és vendégek) jelenlété­ben. Példásan együtt volt mindenki: gye­rek, fiatal, öreg, közéleti, s egyházi tiszt­séget viselő, s megtudtam: köszöntő táv­iratot küldött a miniszterelnök: Németh Miklós, Kada Lajos érsek (Rómából), Bánk érsek (Vácról). A könyörgésben azt hallottam: „Minden a­ tied, Urunk, oltal­mazd a fölépült templomot.” A mindnyá­jan testvérek vagyunk jézusi öröme szólt ezzel, amely az istengyermekséget tanítja minden időben, nem rekesztve ki gyilkost és áldozatot; az örök megbocsátást hirde­ti. Lám, arra a 300 láger­rabra kellett gon­dolnom, akik végül eljutottak új hazájuk­ba, de a jövő májusban visszatérnek, s ebben az új templomban mondatnak rek­viemet elpusztított testvéreikért, akiknek sírjuk sincs, hiszen holttestüket az erőmű­be „építtette” a zsarnoki önkény. Az ’50- es évek „Dévavára” így szentelődött meg az áldozatok vérével. Nevüket­­kő­emlék hirdeti az idei október 4-i­kétől Tiszalök határában. Az új templom — művészi fölszerelési tárgyaival —, „vallást­ irtó évtizedek után — mint az érsek mondta — bizonysága a magyar lélek életrevalóságának”. Assisi alapkőre épült, aszimmetrikus belső teré­ben az ablak-boltozatos emlékoltár — a miskolci (volt) minorita gimnázium kápol­nájából — szecessziós finomságaival, Má­­ria-képével a folyamatosságot hirdeti; stí­lusok egymást váltó szépsége is a hit „al­kalmasságának” bizonysága, bármit hoz­zon a történelem. Ez az új templom keresztény feltáma­dást ígér... Tóth Sándor : Párizsi levél Egy 1680 km-es zarándoklat története Augusztus 20-án ökumenikus istentisz­teleten két erdélyi zarándokot fogadott Párizs magyarsága: Juhos Gábort és Okos Mártont. Az utat, Budapesttől Párizsig gyalog tették meg. Erre a francia sajtó és rádió is felfigyelt. A zarándoklat célja: a közvélemény felrázása a Romániában uralkodó állapotok ellen, külön hangsú­lyozva az erdélyi kisebbségek tragikus helyzetét. Útjukat úgy időzítették, hogy az egyetemes emberi jogok kikiáltásának 200 éves jubileumára érjenek Párizsba. Okos Márton 28 éves technikus, Kalota­­szentkirályon született, ahol magyarnyel­vű iskolába járt. 1988 februárja óta él Magyarországon. 15 éves korában Kolozs­váron a románnyelvű szakközépiskolában saját bőrén tapasztalta a magyarellenes­­séget. Nevén kívül akcentusa és zöld puló­verén piros-fehér csík árulta el, hogy „tit­kos magyar soviniszta csoportosulás” és „szekta” tagja. — „Tudom, a menekülés nem megoldás ... nekem Erdély szülőföl­dem, de nem hazám” — vallja a hívő re­formátus, aki Jeremiás 5. fejezetét olvas­va mutatkozott be a párizsi Magyar Ka­tolikus Misszióban. Juhos Gábor 24 éves technikus, gya­korló katolikus, élsportoló, Székelyhidán született. Ő román nyelvű iskolába járt, franciául jól beszél, felesége fél ágról ro­mán. Ennek ellenére rágalmakkal és ház­kutatásokkal kényszerhelyzetbe hozták a családját. 1988 februárjában feleségével ő is Magyarországon keresett menedéket. Kisgyermekéért visszaszökött, hogy ki­mentse. Márton és Gábor, a Kálvin téri refor­mátus vendégszoba lakóiként ismerték meg egymást. Az Új Tükör 1989 januári számában olvastak a Francia Forradalom 200 éves jubileumáról és az ezzel kapcso­latos ünnepségsorozatról, amelyre az el­nyomott népek képviselőit is várták. Mind­ketten meghívottnak érezték magukat, hogy e lehetőséget hasznosítsák az össz­­magyarság számára. Június 4-én Budapes­ten a Rákóczi szobornál kitűzték hátizsák­jukra a magyar zászlót és Rákóczi jelsza­vával: „Cum Deo pro patria et libertate" („Istennel a hazáért és a szabadságért”) indultak missziós útjukra. Zsebükben a Református Egyház ajánló­levele, szívükben Bethlen Gábor szavai: „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” báto­rították őket. Bécsben Valentyin prelátus­­tól már „katolikus útlevelet” is kaptak. Naponta 40—45 km-t gyalogoltak küsz­ködve az időjárás szeszélyével. Útszélen sátorban, pajtákban, plébániákon és ven­dégszerető magyaroknál aludtak. Kerny Géza, Ausztria 80 éves magyar főlelkésze, a menekültek önzetlen szolgája Linzben nemcsak befogadta és támogatta a két za­rándokot, hanem velük szolidaritást vál­lalva gyalog kísérte el őket egy darabig.. Utuk Münchenen, Heidenheimen és Stuttgarton át vezetett. Útközben tájékoz­tatót is osztogattak. Első nagy sikerük Strasbourgban volt. Itt Hunyadi István történész mozgósította a várost. Kész terv­vel és programmal várt rájuk. Fogadta őket az érsek, a protestáns egyház vezető­je, a polgármester, az európai parlament politikai bizottságának elnöke. Az Európa Parlamentben épp akkor tanácskozott 70 ország 270 küldöttje az emberi jogokról. A plénum egy perces tapssal köszönte meg felszólalásukat. Erre már a sajtó és a rá­dió is felfigyelt. Strasbourgtól, amely Ko­lozsvárt választotta testvérvárosnak, a hátralevő 500 km-t Párizsig már nem is­meretlenül tették meg. Útközben meg­megszólították, kínálgatták őket, a váro­sokban pedig egyházi és világi elöljárók fogadták kettejüket. Kérdésemre: mit éreztek, amikor augusztus 13-án megérkez­tek a Notre Dame katedrális bejáratához, Gábor halkan csak ennyit mondott: „Is­tené a dicsőség.” Ez a természetükből fa­kadó szerénység tette őket annyira rokon­szenvesekké. Párizsi tartózkodásuk nem volt gondtalan időtöltés: sajtó, rádió, fo­gadások. Vándori Imre mérnök pl. a Le Mans-i­­Stúdióba vitte őket, majd Roézé sur Sarthe polgármestere Gábor városká­ját, Érsemlyént javasolta testvérvárosnak. E rendkívüli zarándoklat sikeréhez lé­nyegesen hozzájárult Kutasi András re­formátus lelkész munkája, aki kezdettől szíve ügyének tekintette ezt a vállalko­zást. Juhos Gábor és Okos Márton szeptem­ber elsején hagyták el Párizst. Ekkor már nem gyalog, hanem vonaton, hogy Sváj­con át térjenek vissza valamennyiük kö­zös hazájába, Magyarországra. Molnár Ottó a párizsi Magyar Misszió káplánja , Paskai László bíborost fogadta Bush elnök október 13-án rövid beszélgetésre fogadta George Bush elnök a Fehér Házban Paskai bíborost. Az elnö­ki kihallgatást John Bunum­, a Fehér Ház stábfőnöke eszközölte ki. A beszélgetésen jelen volt Pio Laghi apostoli pronuncius is. ninnkarsi görög katolikus püspök Mariapórson Szemedi János szeptember 13-án, papjai kíséretében elzarándokolt Máriapócsra. Kíséretében voltak: Ortu­­tay Elemér, Háfics István, Ohár György, Stilicha Jó­zsef, Vaszkó András József és az egyházmegye papjai. A kegytemplomban a püspök szentmisét mondott a könnyező Szűz tiszteletére. A zarándo­kcsapat tisztelgő látogatást tett Nyíregy­házán is az egyházmegye püspökénél, Keresztes Szi­lárdnál. János püspök ismertette a kárpátaljai görög katolikus hívek helyzetét, külön kiemelve a magyar ajkú hívek problémáját: a magyar nyelvű imakönyvek és liturgikus könyvek hiányát. Sokszínű világegyház FOLYTATÓDNAK A MEGBESZÉLÉSEK A Keresztény Egység Pápai Tanácsa és a moszkvai patriarkátus képviselőinek 7. találkozójára november 19—26. között kerül sor Moszkvában. A megbeszélések témája:­­A katolikus egyház és a moszkvai patriarká­tus közötti kapcsolatok. (Egyháztani szempontok.) Az előző összejövetelt 1987. október 14—16. között Ve­lencében tartották. A NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI­­BIZOTTSÁG o­kóber 2—7. között tartotta évi teljes ülését Josef Ratzinger bíboros elnökletével. Az ülés után kiadott rövid sajtóközlemény szerint véglegesítették a dogmák értelmezéséről szóló tanulmányt, jóváhagyva egy er­re vonatkozó dokumentumot, amelyet Walter Kasper vezetésével dolgoztak ki. A dokumentumot a még szükséges jóváhagyások megszerzésével hamarosan közzéteszik.­­ A bizottság megvitatott néhány, a ter­mészetes erkölcsi törvényre vonatkozó témát. Előre­láthatólag kb. egy év múlva erről a kérdéskörről is elkészíti a dokumentumot. TERÉZ ANYA MOSZKVAI SZANATÓRIUMA A Moszkovszkaja Pravda jelentette, hogy Teréz anya kezdeményezésére szanatórium­­ létesül Moszkvában egyedülálló, idős és beteg emberek számára, ahol ezek 2—3 hetes tartózkodás során orvosi kezelésben és ápo­lásban részesülnek. Néhány hete 9 nővér dolgozik egy moszkvai öregotthonban. PASSZIONISTA APÁCÁK BOLDOGGÁ AVATÁSA II. János Pál pápa október 1-jén boldoggá avatott 26 spanyol passzionista vértanút, akiket 1936-ban a spanyol polgárháború idején öltek meg hitükért, to­vábbá egy olasz passzionistát, Lorenzo Salvit, aki 1856-ban halt meg, és a rend két alapítóját, az olasz Gertrude Comensolit és a spanyol Francisca Anna Tires Carbenelt. PÜSPÖKSZENTELÉS Október 20-án szenteli püspökké II. János Pál pápa Józef Kowalczykot, az új varsói pápai nunciust és egy másik lengyel származású vatikáni diplomatát, Janusz Boloneket, aki az Elefántcsontparti Köztársaságban ve­szi át a Szentszék képviseletét. Ugyanekkor szenteli püspökké Tadeusz Kondruszkiewiczet, az új minszki apostoli kormányzót (Belorusszia). SZTÁLIN BŰNE VOLT ... A görög katolikus egyház likvidálását annak idején személyesen Sztálin rendelte el — írta most első ízben a moszkvai Ogonyok c. hetilap, október elején. Eddig a Szovjetunióban „fehér foltként” kezelték ezt a kér­dést. A hetilap most részletesen elemzi cikkében az ukrán­ katolikus egyház sorsát, illetve 1946-ban tör­tént betiltását, az orosz ortodox egyházzal történt egyesítését. Az „Ogonyok” szerint az ukrán görög ka­tolikusok „a Vatikán keleti terjeszkedésének voltak az előmozdítói”. Ezenkívül a német megszállókkal való kollaborációval is vádolták őket, és az ukrán szovjet­ellenes mozgalom támogatását is számlájukra írták. A cikk ezt egy meg nem nevezett volt NKVD-tiszttől idézi, aki arról is tud, hogy 1944 nyarán, amikor Lvov­­ot (Lemberget) felszabadították a szovjet csapatok, felszólították Septickij metropolitát, az ukrán kato­likus egyház főérsekét, hogy szólítsa fel fegyverszü­netre az ukrán ellenállási mozgalom vezérét. A met­­ropolita ezt állítólag megtagadta, mire Sztálin sze­mélyesen rendelte el az egyház „lehető leggyorsabb likvidálását.”­­ VÁLSÁG ELLENÉRE SOK ÚJ TEMPLOM ÉPÜL LENGYELORSZÁGBAN A „Köztársaság” nevű lengyel kormánylap a követ­kező statisztikákat közölte: 1988 végén Lengyelország­ban 1958 új egyházi épület építése folyt, ebből 551 templom. Lengyelországban a 38 millió lakos 98%-a katolikus. A gyakorló hívők rendelkezésére áll össze­sen 10 944 templom és 4287 kápolna. Az elmúlt évben az ortodoxok 43 templomot és kápolnát, a pünkösdis­ták 13-at, az evangélikusok 11-et építettek Lengyel­­országban.

Next