Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)
1989-10-29 / 44. (2259.) szám
Fölépült a templom! Tiszalöki pillanatkép Másfél esztendeje azt kérdeztük: fölépül-e a templom a messzi Tisza-mentén? Egy olyan úrhajlék, amely a helybéliek vágya annyi idő óta! 1944 novemberében, a háború förgetegében az egyik napon robbanás rázta meg Tiszátok utcáit, s folyóparti templomának falai, tornya földig omlottak. Árvák lettünk akkor, mondta legutóbbi „helyszínelésemkor” az egyházközség egyik tagja s szinte könyörgött: segítsünk a sajtó révén gondjukon, hiszen templom nélkül nem falu a falu, hát még a város, főleg, ha születőben van. Értettem, éreztem szorongásukat, s a fiatal plébános, amikor arra utalt, hogy Assisi Szent Ferenc patronálásába ajánlanák az új szentélyt, megcsapott a történelem keserű szele: még senki sem mert arról beszélni, hogy 1953. október 4-én, Szent Ferenc névünnepén itt megöltek vagy féltucat embert, akik a Szovjetunióból jöttek, hogy útjukat az NSZK-ba folytassák, de Rákosi visszatartotta őket, s a tiszalöki lágerban munkára fogta, erőművet építeni. Mintegy háromezren lehettek, német nevű magyarok. Egy részük tovább mehetett, a többiek — mivel nem bírták a szenvedést, megaláztatást, a jelzett napon kitörtek. Ekkor dördültek el az ávósok fegyverei... Most, október 7-ikén, Magyarok Nagyasszonya vigíliáján újra Tiszalökön jártam. Hívtak: elkészült a templom, s az egyházmegye főpásztora megáldja. Olvasóink több mint kétmilliót küldtek felszámolni az említett „árvaságot”, de érkezett pénz külföldről, a helybeliek anyagiakkal, két kezük munkájával ott voltak naponta a kis téren, s íme, másfél esztendő alatt fölépült templom és plébánia, amelynek együttes látványa kolostor-erődre emlékeztet, „lelki fellegvárra”, ahol egy minorita szerzetes, Horváth János a lelkipásztor. Ő volt az építkezés mozgatója. Egyik híve így jellemezte: barátságos ember, együtt gondolkodik, érez velünk, úgy igazán közénk való. Persze kitűnő munkatársai vannak, s még arra is gondolt: a templomkert kis szögletében legyen néhány pad, ahol öszszejönnek jó időben, s megbeszélik az egyházközség gondját. — Szeretném, ha minorita kisközpont lenne itt, Kelet-Magyarországon — felelte a kérdésemre, amikor arról érdeklődtem: miért ilyen elosztású épületegyüttest terveztetett. Gyönyörű munka, kétségtelenül, B. Greskovics Klára építész-tervező úgy eltalálta a „lelkét”, hogy akár modern zsoltárba foglalhatnék ezt a ,,kis-Jeruzsálemet”. Délután szentelte fel Seregély István, vagy kétezer hívő (és vendégek) jelenlétében. Példásan együtt volt mindenki: gyerek, fiatal, öreg, közéleti, s egyházi tisztséget viselő, s megtudtam: köszöntő táviratot küldött a miniszterelnök: Németh Miklós, Kada Lajos érsek (Rómából), Bánk érsek (Vácról). A könyörgésben azt hallottam: „Minden a tied, Urunk, oltalmazd a fölépült templomot.” A mindnyájan testvérek vagyunk jézusi öröme szólt ezzel, amely az istengyermekséget tanítja minden időben, nem rekesztve ki gyilkost és áldozatot; az örök megbocsátást hirdeti. Lám, arra a 300 lágerrabra kellett gondolnom, akik végül eljutottak új hazájukba, de a jövő májusban visszatérnek, s ebben az új templomban mondatnak rekviemet elpusztított testvéreikért, akiknek sírjuk sincs, hiszen holttestüket az erőműbe „építtette” a zsarnoki önkény. Az ’50- es évek „Dévavára” így szentelődött meg az áldozatok vérével. Nevüketkőemlék hirdeti az idei október 4-ikétől Tiszalök határában. Az új templom — művészi fölszerelési tárgyaival —, „vallást irtó évtizedek után — mint az érsek mondta — bizonysága a magyar lélek életrevalóságának”. Assisi alapkőre épült, aszimmetrikus belső terében az ablak-boltozatos emlékoltár — a miskolci (volt) minorita gimnázium kápolnájából — szecessziós finomságaival, Mária-képével a folyamatosságot hirdeti; stílusok egymást váltó szépsége is a hit „alkalmasságának” bizonysága, bármit hozzon a történelem. Ez az új templom keresztény feltámadást ígér... Tóth Sándor : Párizsi levél Egy 1680 km-es zarándoklat története Augusztus 20-án ökumenikus istentiszteleten két erdélyi zarándokot fogadott Párizs magyarsága: Juhos Gábort és Okos Mártont. Az utat, Budapesttől Párizsig gyalog tették meg. Erre a francia sajtó és rádió is felfigyelt. A zarándoklat célja: a közvélemény felrázása a Romániában uralkodó állapotok ellen, külön hangsúlyozva az erdélyi kisebbségek tragikus helyzetét. Útjukat úgy időzítették, hogy az egyetemes emberi jogok kikiáltásának 200 éves jubileumára érjenek Párizsba. Okos Márton 28 éves technikus, Kalotaszentkirályon született, ahol magyarnyelvű iskolába járt. 1988 februárja óta él Magyarországon. 15 éves korában Kolozsváron a románnyelvű szakközépiskolában saját bőrén tapasztalta a magyarellenességet. Nevén kívül akcentusa és zöld pulóverén piros-fehér csík árulta el, hogy „titkos magyar soviniszta csoportosulás” és „szekta” tagja. — „Tudom, a menekülés nem megoldás ... nekem Erdély szülőföldem, de nem hazám” — vallja a hívő református, aki Jeremiás 5. fejezetét olvasva mutatkozott be a párizsi Magyar Katolikus Misszióban. Juhos Gábor 24 éves technikus, gyakorló katolikus, élsportoló, Székelyhidán született. Ő román nyelvű iskolába járt, franciául jól beszél, felesége fél ágról román. Ennek ellenére rágalmakkal és házkutatásokkal kényszerhelyzetbe hozták a családját. 1988 februárjában feleségével ő is Magyarországon keresett menedéket. Kisgyermekéért visszaszökött, hogy kimentse. Márton és Gábor, a Kálvin téri református vendégszoba lakóiként ismerték meg egymást. Az Új Tükör 1989 januári számában olvastak a Francia Forradalom 200 éves jubileumáról és az ezzel kapcsolatos ünnepségsorozatról, amelyre az elnyomott népek képviselőit is várták. Mindketten meghívottnak érezték magukat, hogy e lehetőséget hasznosítsák az összmagyarság számára. Június 4-én Budapesten a Rákóczi szobornál kitűzték hátizsákjukra a magyar zászlót és Rákóczi jelszavával: „Cum Deo pro patria et libertate" („Istennel a hazáért és a szabadságért”) indultak missziós útjukra. Zsebükben a Református Egyház ajánlólevele, szívükben Bethlen Gábor szavai: „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” bátorították őket. Bécsben Valentyin prelátustól már „katolikus útlevelet” is kaptak. Naponta 40—45 km-t gyalogoltak küszködve az időjárás szeszélyével. Útszélen sátorban, pajtákban, plébániákon és vendégszerető magyaroknál aludtak. Kerny Géza, Ausztria 80 éves magyar főlelkésze, a menekültek önzetlen szolgája Linzben nemcsak befogadta és támogatta a két zarándokot, hanem velük szolidaritást vállalva gyalog kísérte el őket egy darabig.. Utuk Münchenen, Heidenheimen és Stuttgarton át vezetett. Útközben tájékoztatót is osztogattak. Első nagy sikerük Strasbourgban volt. Itt Hunyadi István történész mozgósította a várost. Kész tervvel és programmal várt rájuk. Fogadta őket az érsek, a protestáns egyház vezetője, a polgármester, az európai parlament politikai bizottságának elnöke. Az Európa Parlamentben épp akkor tanácskozott 70 ország 270 küldöttje az emberi jogokról. A plénum egy perces tapssal köszönte meg felszólalásukat. Erre már a sajtó és a rádió is felfigyelt. Strasbourgtól, amely Kolozsvárt választotta testvérvárosnak, a hátralevő 500 km-t Párizsig már nem ismeretlenül tették meg. Útközben megmegszólították, kínálgatták őket, a városokban pedig egyházi és világi elöljárók fogadták kettejüket. Kérdésemre: mit éreztek, amikor augusztus 13-án megérkeztek a Notre Dame katedrális bejáratához, Gábor halkan csak ennyit mondott: „Istené a dicsőség.” Ez a természetükből fakadó szerénység tette őket annyira rokonszenvesekké. Párizsi tartózkodásuk nem volt gondtalan időtöltés: sajtó, rádió, fogadások. Vándori Imre mérnök pl. a Le Mans-iStúdióba vitte őket, majd Roézé sur Sarthe polgármestere Gábor városkáját, Érsemlyént javasolta testvérvárosnak. E rendkívüli zarándoklat sikeréhez lényegesen hozzájárult Kutasi András református lelkész munkája, aki kezdettől szíve ügyének tekintette ezt a vállalkozást. Juhos Gábor és Okos Márton szeptember elsején hagyták el Párizst. Ekkor már nem gyalog, hanem vonaton, hogy Svájcon át térjenek vissza valamennyiük közös hazájába, Magyarországra. Molnár Ottó a párizsi Magyar Misszió káplánja , Paskai László bíborost fogadta Bush elnök október 13-án rövid beszélgetésre fogadta George Bush elnök a Fehér Házban Paskai bíborost. Az elnöki kihallgatást John Bunum, a Fehér Ház stábfőnöke eszközölte ki. A beszélgetésen jelen volt Pio Laghi apostoli pronuncius is. ninnkarsi görög katolikus püspök Mariapórson Szemedi János szeptember 13-án, papjai kíséretében elzarándokolt Máriapócsra. Kíséretében voltak: Ortutay Elemér, Háfics István, Ohár György, Stilicha József, Vaszkó András József és az egyházmegye papjai. A kegytemplomban a püspök szentmisét mondott a könnyező Szűz tiszteletére. A zarándokcsapat tisztelgő látogatást tett Nyíregyházán is az egyházmegye püspökénél, Keresztes Szilárdnál. János püspök ismertette a kárpátaljai görög katolikus hívek helyzetét, külön kiemelve a magyar ajkú hívek problémáját: a magyar nyelvű imakönyvek és liturgikus könyvek hiányát. Sokszínű világegyház FOLYTATÓDNAK A MEGBESZÉLÉSEK A Keresztény Egység Pápai Tanácsa és a moszkvai patriarkátus képviselőinek 7. találkozójára november 19—26. között kerül sor Moszkvában. A megbeszélések témája:A katolikus egyház és a moszkvai patriarkátus közötti kapcsolatok. (Egyháztani szempontok.) Az előző összejövetelt 1987. október 14—16. között Velencében tartották. A NEMZETKÖZI TEOLÓGIAIBIZOTTSÁG okóber 2—7. között tartotta évi teljes ülését Josef Ratzinger bíboros elnökletével. Az ülés után kiadott rövid sajtóközlemény szerint véglegesítették a dogmák értelmezéséről szóló tanulmányt, jóváhagyva egy erre vonatkozó dokumentumot, amelyet Walter Kasper vezetésével dolgoztak ki. A dokumentumot a még szükséges jóváhagyások megszerzésével hamarosan közzéteszik. A bizottság megvitatott néhány, a természetes erkölcsi törvényre vonatkozó témát. Előreláthatólag kb. egy év múlva erről a kérdéskörről is elkészíti a dokumentumot. TERÉZ ANYA MOSZKVAI SZANATÓRIUMA A Moszkovszkaja Pravda jelentette, hogy Teréz anya kezdeményezésére szanatórium létesül Moszkvában egyedülálló, idős és beteg emberek számára, ahol ezek 2—3 hetes tartózkodás során orvosi kezelésben és ápolásban részesülnek. Néhány hete 9 nővér dolgozik egy moszkvai öregotthonban. PASSZIONISTA APÁCÁK BOLDOGGÁ AVATÁSA II. János Pál pápa október 1-jén boldoggá avatott 26 spanyol passzionista vértanút, akiket 1936-ban a spanyol polgárháború idején öltek meg hitükért, továbbá egy olasz passzionistát, Lorenzo Salvit, aki 1856-ban halt meg, és a rend két alapítóját, az olasz Gertrude Comensolit és a spanyol Francisca Anna Tires Carbenelt. PÜSPÖKSZENTELÉS Október 20-án szenteli püspökké II. János Pál pápa Józef Kowalczykot, az új varsói pápai nunciust és egy másik lengyel származású vatikáni diplomatát, Janusz Boloneket, aki az Elefántcsontparti Köztársaságban veszi át a Szentszék képviseletét. Ugyanekkor szenteli püspökké Tadeusz Kondruszkiewiczet, az új minszki apostoli kormányzót (Belorusszia). SZTÁLIN BŰNE VOLT ... A görög katolikus egyház likvidálását annak idején személyesen Sztálin rendelte el — írta most első ízben a moszkvai Ogonyok c. hetilap, október elején. Eddig a Szovjetunióban „fehér foltként” kezelték ezt a kérdést. A hetilap most részletesen elemzi cikkében az ukrán katolikus egyház sorsát, illetve 1946-ban történt betiltását, az orosz ortodox egyházzal történt egyesítését. Az „Ogonyok” szerint az ukrán görög katolikusok „a Vatikán keleti terjeszkedésének voltak az előmozdítói”. Ezenkívül a német megszállókkal való kollaborációval is vádolták őket, és az ukrán szovjetellenes mozgalom támogatását is számlájukra írták. A cikk ezt egy meg nem nevezett volt NKVD-tiszttől idézi, aki arról is tud, hogy 1944 nyarán, amikor Lvovot (Lemberget) felszabadították a szovjet csapatok, felszólították Septickij metropolitát, az ukrán katolikus egyház főérsekét, hogy szólítsa fel fegyverszünetre az ukrán ellenállási mozgalom vezérét. A metropolita ezt állítólag megtagadta, mire Sztálin személyesen rendelte el az egyház „lehető leggyorsabb likvidálását.” VÁLSÁG ELLENÉRE SOK ÚJ TEMPLOM ÉPÜL LENGYELORSZÁGBAN A „Köztársaság” nevű lengyel kormánylap a következő statisztikákat közölte: 1988 végén Lengyelországban 1958 új egyházi épület építése folyt, ebből 551 templom. Lengyelországban a 38 millió lakos 98%-a katolikus. A gyakorló hívők rendelkezésére áll összesen 10 944 templom és 4287 kápolna. Az elmúlt évben az ortodoxok 43 templomot és kápolnát, a pünkösdisták 13-at, az evangélikusok 11-et építettek Lengyelországban.