Új Ember, 1998 (54. évfolyam, 1/2580-52/2631. szám)

1998-01-04 / 1. (2580.) szám

4 fjffmfer*-Élő egyház 1998. január 4. Hírek A Kisebbségek Napjává nyil­vánította a Magyar Köztársaság Kormánya az ENSZ kisebbsé­gek jogairól szóló nyilatkozatá­nak évfordulója alkalmából de­cember 18-át, és a kisebbsége­kért végzett kimagasló közéleti, gazdasági, tudományos, oktatá­si tevékenység elismerésére dí­jat alapított. A Kisebbségekért díjat a miniszterelnök adta át de­cember 17-én, a Parlament kongresszusi termében. Az 1997. évi kitüntetettek a követ­kezők: a Bethlen Gábor Alapít­vány, Borbányi Gyula, Burgert Róbert, a Csibész Alapítvány, Domokos Géza, a Dunaszerda­­helyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Smaranda Enache, Gyivicsán Anna, a Hermann-Ni­­ermann Alapítvány, Illés Ferenc, Kallós Zoltán, a Kárpátaljai Fe­rences Közösség, Kórógy köz­ség, Lankó József, a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Nagyné Volopich Mária, a Neue Zeitung, az eleki Román Hagyományőrző Együttes, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke valamint Vujicsics Sztoján. A tordai Nepomuki Szent Já­nos templom jövőre ünnepli fel­építésének 150. évfordulóját. A jubileumra készülve felújítási munkálatokat végeztek: újrafes­tették a falakat, a mennyezetet, és a kórust, felújították az oltárt és a szobrokat. November vé­gén ünnepi szentmise keretében Huzsvár László n­agybecskereki püspök megáldotta az immár negyedik alkalommal átfestett templomot. A korábbiakhoz ha­sonlóan most is adományok tet­ték lehetővé a munkát: sokat se­gített a tordai születésű Német­országban élő Vastag Béla, az Ausztráliában élő torda, kiván­doroltak és maguk a tordai hí­vek. MK Hitoktató találkozót szerveztek a moholi plébánián december közepén, azok számára, akik a vajdasági plébániákon hirdetik az örömhírt. A több mint harminc résztvevőt Danyi László helyi plébános köszöntötte, majd elő­adást tartott Mátéffy Béla péter­­révei lelkipásztor, Pósa László becsei plébános, és Kecskés Ibolya moholi hitoktató. A vajda­sági hitoktatók elhatározták, hogy a jövőben rendszeressé teszik a találkozót, s legköze­lebb a hitoktatásban használha­tó szemléltető eszközökről és énekekről cserélik ki a tapasz­talataikat. Mi Köszönjük a kedves olvasók csekken befizetett adományait. 1998. január 31-ig mindenkinek megküldjük az adóigazolást, amely tartalmazni fogja adószámunkat is. Tájékoztatásul ezúton is közöljük a Magyar Karitász Alapítvány adószámát: 19666275-1-43 A 600. év: egy biztos pont Kisterenye egyházközségi jubileumaA­z eltűnt idő nyomait keresve legtöbbször a templom az irányadó. Mint régen, falusi embereknek, akik útban hazafelé, ha meglátták templomuk tornyát, megnyugodott a szívük. Hatszáz esztendő egyházközségi élet­múltjára emlékeztek Kistere­­nyén (mai közigazgatási nevén: Bá­­tonyterenye) decemberben, Luca napján azok, akik összegyűltek a „szentegyház" körül, amely új kön­tösben várta a Születést — az ünne­pet. Varga Lajos pásztói apát-plébá­nos imádság-szavai, a megyés fő­pásztor ünnepi üzenete a közösség, a helyi plébános, Burger Ferenc mun­káját, fáradozásait is hálaadássá szőve emelkedtek az Úrhoz, aki ha „nem építi a házat", hasztalan min­den fáradozás. Zsoltári dal volt az ének, s az emlékek jel­koszorúja az elmúlt századok fájáról szedett ág. Szerény, de tartalmas könyvet ve­hettek (vehetnek) kezükbe a kiste­­renyeiek: Szomszéd András munká­ját, amelynek címlapján a hatszáz éves egyház(község) templomképét viseli e felirattal: „A falu elhagyott — a templom megmaradt" a múlt-sors történelmi megpróbáltatásában a távozók­ távozottak gondolata is: je­len s közelebbi múlt időben a ra­gaszkodás szép fájdalma, hogy a gyökerek soha meg ne szakadja­nak... Az oltárgyertyák világosságában a bensőséges homília — amely el­szakíthatatlan együttlétünkre, a „szent valóság" teológiai tartalmá­ra utalva a megőrző virrasztás örö­mébe foglalta az ünnep lényegét, az elszállt idő lendületét éreztette: Is­ten számára nincs elveszett perc sem, ha az Igazság tölti ki... Kisterenye múltját , amint a jel­zett könyvből igazolni lehet, a min­denkori templom valósággal meg­szentelte. S ha a kritika egy-egy egyházi vizsgálat nyomán úgy hangzik is, hogy a nép ha elpogá­­nyosodott, jöttek kőlelkű plébáno­sok (lelkipásztorok!), akik példával, a szeretet krisztusi gyakorlásával jobbították a közösséget. Burger Ferencet kérdeztem, most hogyan látja az egyházközséget — a hitgyakorlók szemszögéből. — A hat-hat és félezer lakosság­ból kb kétszáz jár templomba... Itt megálltam, elhallgattam; az új­­ra-régi „esetek", melyekről több­ször hallani, az újmisszionálás fel­adatait fogalmazzák. Erről ez a fia­tal plébános tudhat legtöbbet itt, ha még csak négy esztendő távlatában is. Korszerű technikák ismeretében a műveltség, a hitben való nagyko­rúság fontosságát hangsúlyozza. Az információét, hiszen a hit a tu­dás által erősödik, válik igazi pajzzsá a korábbi nemzedékek példája nyomán új keresztény gon­dolkodássá, melyet a Lélek jár át, mint hajdan az apostolok hitét. A tanítás volt Jézus igazi eszköze is — a maga korában. A templom körül „történtek" le­gújabb krónikája egy család köré fonódik. Szomszéd András könyvé­nek belső lapján ez áll: Némethié Kuris Cecília emlékének. A templo­mi vadonatúj üvegablakok (terve­zőjük: Sztanicsics Milán neves üvegtervező) közül az egyik a ti­tokzatos, messzi múltjában a szent zene védőjévé vált római Cecíliát idézi, a fiatalasszonyt, a Trasteveré­­ről. Nos­a névösszetartozást a tragi­kusnak mondott, de az isteni ter­vekben másként távlatozott „ese­mény" fogja össze: Cecília dallal lé­pett az esküvői oltárhoz, aztán­ vér­tanú lett. Ez a fiatalasszony az éle­tadás perceiben távozott a múlandó életből. A krónikában ez áll: „1996- ban Kuris László családja és Né­meth Imre nagy összegű felajánlást tett a templom renoválására. A munkálatok megszervezője: Kuris László. A templom külső helyreállí­tása 1997. szeptember 15-re befeje­ződött. Az egyházközség a festék­anyagokat vette meg, s a Műemléki Felügyelettel — Golda János tervei alapján a gótikus ablaktöredékeket tartalmazó Úrhajlék a barokk jelle­get kiemelő külső „csínt" kapott. Az önkormányzat — amely a könyv kiadását vállalta (a kiadásért felelős: Balázs Ottó polgármester) felajánlotta azt is, hogy elkészítteti a templom külső megvilágítását. Az emlékező szentmisét követő­en a művelődési házban a polgár­­mester és a pásztói apát-plébános nyitották meg a település és az egy­házközség történetét dokumentáló kiállítást. Kérdés: honnan datáló­dik a hatszázadik esztendő? 1397- ben „kiváltságos plébánia" a Vásá­ros Terenye-i (akkor ez volt a neve) ami azt jelenti: még tovább kell mennünk, talán az Árpádok idejé­ig, ha az alapításról beszélünk. Ez a dátum eddig a történeti adatokkal meghatározhatatlan, de már jelen­tős egyházközségi előélet megerő­sítése, egy biztos ponté, hogy igazo­lódjék: az üdvtörténet mindig a lel­ki közösség belső ideje. Tóth Sándor Ki köszöni meg... Brückner József (1894—1973) Brückner József esztergomi kano­nok, volt szemináriumi rektor felejt­hetetlen egyéniségét idézik fel tanít­ványai, papok és világiak egyaránt, halála 25. évfordulója alkalmából. A különös cím egyik gyakori mondását idézi, amellyel elhárította magától a köszönetét sok jóságáért, mert: „ki köszöni meg a vízcsapnak, hogy vi­zet ad? — Ez a dolga!" Ő tehát Isten vízcsapjának tekin­tette magát, akinek egyetlen felada­ta, hogy minél tisztábban közvetít­se Isten szeretetét az embereknek. Az I. világháborútól kezdve, vagyis az Ő egész papi életében, hazánk­ban nagy volt a szegénység. Külö­nös érzékkel figyelt fel a szükséget szenvedőkre, és szervezte meg, ta­nítványain keresztül, a segítséget. Élete végéig, szünet nélkül, jelentős anyagi javak közvetítője volt. A há­­lálkodót a Szűzanyához irányította, a legbiztosabban elvezet Krisztus­hoz, az Élő vizek forrásához. Brückner József atya sugárzó Is­­ten-szeretete évtizedek távlatából is elevenen él tanítványai szívében. Ezekről olvashatunk a most megje­lent kis könyvben. Gyurián Edit könyve kapható a Bencés könyvesboltban (Budapest, 1051 Ferenciek tere 9.) Ára: 390,— Ft.­ ­ A KÉSZ kész segíteni Egy éve halt meg Csanád Béla professzor, de szívének legkedve­sebb gyermeke, a Keresztény Értel­miségiek Szövetsége él, és fonto­sabb a magyar közélet számára, mint valaha. Ezt bizonyította töb­bek között legutóbb az a rendez­vény, amelynek a budai Szent Mar­git Katolikus Gimnázium adott ott­hont. A KÉSZ elnökének meghívá­sára kerekasztal beszélgetésre ke­rült sor valamennyi jobb­közép el­lenzéki párt vezetői között, félezer érdeklődő KÉSZ tag részvételével. A tétje e találkozónak nem volt más, mint hogy megszülessék a nemzeti, keresztény oldal összefo­gása, együttes politikai fellépése a következő parlamenti választáso­kon. Azt hiszem, hogy a KÉSZ-en kívül más szervezet nem tudta vol­na ezt a sikert felmutatni jelenleg a magyar közéletben. A Keresztény Értelmiségiek Szö­vetségét 1989-ben alapította Csa­nád Béla professzor. Kezdeménye­zését annak idején sok gáncsosko­­dás kísérte. Senki nem feltételezte a halk szavú, mackós mozgású, poé­ta hajlamú tudós papról, hogy élet­képes, országos, sőt, már az egész Kárpát-medencében jelenlévő moz­galmat indít el. Eredetileg egy lelki­pásztori központot akart teremteni, amely a világi hitoktatók és keresz­tény művészek képzésével, tovább­képzésével foglalkozott volna. A KÉSZ azonban megalakulása pilla­natától sokoldalú szervezetként működött: közéleti szerepet vállalt, élére állt a civil keresztény erőnek. A professzor halálakor, a tavalyi év végén 38 magyar városban volt a KÉSZ-nek helyi szervezete, s a ta­gok száma 3000 körül mozgott. A növekedés azóta sem állt meg. Ma már 45 városban vannak jelen, és több mint 4000 tagjuk van. Emléke­zetes, hogy II. János Pál pápa győri beszédében meleg szavakkal mél­tatta a Keresztény Értelmiségi Szö­vetséget. Az Antall-kormány idején jelen­tős anyagi segítséget kaptak a KÉSZ kezdeményezései, konferen­ciái, a lap és könyvkiadási tevé­kenysége. Az utóbbi években azon­ban alig csordogál valami állami tá­mogatás, és az egyházak sem segí­tik kellőképpen a legnagyobb ma­gyar keresztény civil szervezetet. Ennek ellenére gyarapodnak mind számban, mind munkájuk minősé­gében. A KÉSZ, bár katolikus pap alapí­totta, és második elnöke is katoli­kus pap — Osztie Zoltán teológiai tanár és plébános személyében —, nem tartozik az egyház felügyelete alá. Nem is kifejezetten katolikus szervezet. A tagság többsége ugyan katolikus, de vannak olyan vidéki szervezetei, amelyekben a tagok 40 százaléka protestáns. A papi vezetés és a nem feleke­zeti, illetve egyházi jelleg között azonban csak látszólagos az ellent­mondás. A KÉSZ életének két di­menziója van. Az egyik egy befelé, a tagság felé irányuló küldetés, a másik kifelé, a közélet, a társada­lom felé való elkötelezettség. Osztie Zoltán, akit az elmúlt év februárjá­ban választottak elnökké, lelki­pásztori szolgálatnak tekinti meg­bízatását. Mint mondja, kovászkép­ző feladat az övé. A cél ugyanis az, hogy a KÉSZ tagsága kovász le­gyen a magyar társadalomban. Hogy felkészült, missziós tudattal rendelkező világi értelmiségiek igaz keresztény meggyőződésből táplálkozó közéleti szereplők legye­nek szűkebb és tágabb környeze­tükben. A keresztény értelmiségnek, mint kovásznak át kell hatnia a társadal­mat. Jézusnak az értelmiség által is jelen kell lennie mindennapjaink­ban, hogy Isten országává legyen ez a nemzet. Ha ezt nem tesszük — mondja Osztie Zoltán —, Jézus pa­rancsát nem teljesítjük. Isten orszá­gának kell épülnie Magyarorszá­gon, de ma nem az épül. A keresz­tény értelmiségre tehát nagy-nagy feladat vár. Ez az a történelmi kihí­vás, amelynek a KÉSZ megfelelni kíván. A gondviselés azt jelenti, hogy saját gondunkká kell tenni Is­ten gondját. A KÉSZ nevében a keresztény szó a krisztusi embert jelent, öku­menikus értelemben. Vagyis min­den, Jézust megváltónak ismerő embernek helye van a szervezet­ben, ha egyben értelmiségi is. Az értelmiségi jelző azonban Osztie Zoltán szerint nem egyszerűen a diplomás ember szinonimája. Értel­miségi az, aki igényes belső-szel­­lemi-lelki életet él, arra törekszik — állítja a KÉSZ elnöke. Vagyis nem az iskolapadban eltöltött évek szá­mától függ, hogy ki az értelmiségi, hanem az élet nagy kérdéseire krisztusi választ adni tudó és asze­rint élő és embertársaiért tenni aka­ró személyek a keresztény érte­lemben vett értelmiségiek. A KÉSZ a keresztény egyházak, és a keresztény alapon álló külön­böző politikai erők közötti közele­dés fóruma. Politikai pártok felett álló szervezet, amely nem fog soha politikai párttá válni, de céljai kö­zött szerepel felkészíteni tagjait a felelős, keresztény alapú politikai szerepvállalásra. Általában azokon a településeken erősek a KÉSZ szervezetek, ahol a helybeli papság is segíti a munkát. Előadássorozatokat politikai, tu­dományos, társadalmi és közéleti témájú kerekasztal beszélgetéseket, irodalmi és képzőművészeti prog­ramokat szerveznek országszerte. A KÉSZ olyan keretet biztosít egy­­egy település közélete számára, amelyre az egyházak, politikai szervezetek nem képesek. A KÉSZ szervezetek a társadalmi igazságtalanságok ellen felemelik szavukat. Rendszeresen állást fog­lalnak a közélet visszásságaival szemben. Büszkék arra is, hogy számos keresztény iskola megszü­letésénél bábáskodtak, s egyes szervezeteik, mint például a bajai, maga is iskolafenntartó. Kovász és katalizátor szeretné­nek lenni. Összefogni kívánják a keresztény erőket, hogy meghatá­rozó súlyuk legyen, és képesek le­gyenek más irányba fordítani az ország sorsát. Mert abban bizonyo­sak - állítja a KÉSZ elnöke -, hogy Magyarország most nem jó irányba halad. Égbekiáltó igazságtalansá­gok, nemtelen politikai tettek tanúi vagyunk — mondja. — S erre vála­szunk az összefogás szorgalmazá­sa, a keresztény értelmiség mozgó­sítása, szövetségbe tömörítése. Az emberek azt várják, hogy valaki élére álljon egy széles társadalmi összefogásnak. A KÉSZ ehhez ké­szíti elő a talajt. Csanád Béla szel­lemi öröksége, életműve, a KÉSZ ezt kívánja a maga eszközeivel elő­mozdítani. Úgy tűnik, sikerrel. Szerdahelyi Csongor

Next