Új Ember, 1998 (54. évfolyam, 1/2580-52/2631. szám)
1998-01-04 / 1. (2580.) szám
4 fjffmfer*-Élő egyház 1998. január 4. Hírek A Kisebbségek Napjává nyilvánította a Magyar Köztársaság Kormánya az ENSZ kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatának évfordulója alkalmából december 18-át, és a kisebbségekért végzett kimagasló közéleti, gazdasági, tudományos, oktatási tevékenység elismerésére díjat alapított. A Kisebbségekért díjat a miniszterelnök adta át december 17-én, a Parlament kongresszusi termében. Az 1997. évi kitüntetettek a következők: a Bethlen Gábor Alapítvány, Borbányi Gyula, Burgert Róbert, a Csibész Alapítvány, Domokos Géza, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Smaranda Enache, Gyivicsán Anna, a Hermann-Niermann Alapítvány, Illés Ferenc, Kallós Zoltán, a Kárpátaljai Ferences Közösség, Kórógy község, Lankó József, a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Nagyné Volopich Mária, a Neue Zeitung, az eleki Román Hagyományőrző Együttes, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke valamint Vujicsics Sztoján. A tordai Nepomuki Szent János templom jövőre ünnepli felépítésének 150. évfordulóját. A jubileumra készülve felújítási munkálatokat végeztek: újrafestették a falakat, a mennyezetet, és a kórust, felújították az oltárt és a szobrokat. November végén ünnepi szentmise keretében Huzsvár László nagybecskereki püspök megáldotta az immár negyedik alkalommal átfestett templomot. A korábbiakhoz hasonlóan most is adományok tették lehetővé a munkát: sokat segített a tordai születésű Németországban élő Vastag Béla, az Ausztráliában élő torda, kivándoroltak és maguk a tordai hívek. MK Hitoktató találkozót szerveztek a moholi plébánián december közepén, azok számára, akik a vajdasági plébániákon hirdetik az örömhírt. A több mint harminc résztvevőt Danyi László helyi plébános köszöntötte, majd előadást tartott Mátéffy Béla péterrévei lelkipásztor, Pósa László becsei plébános, és Kecskés Ibolya moholi hitoktató. A vajdasági hitoktatók elhatározták, hogy a jövőben rendszeressé teszik a találkozót, s legközelebb a hitoktatásban használható szemléltető eszközökről és énekekről cserélik ki a tapasztalataikat. Mi Köszönjük a kedves olvasók csekken befizetett adományait. 1998. január 31-ig mindenkinek megküldjük az adóigazolást, amely tartalmazni fogja adószámunkat is. Tájékoztatásul ezúton is közöljük a Magyar Karitász Alapítvány adószámát: 19666275-1-43 A 600. év: egy biztos pont Kisterenye egyházközségi jubileumaAz eltűnt idő nyomait keresve legtöbbször a templom az irányadó. Mint régen, falusi embereknek, akik útban hazafelé, ha meglátták templomuk tornyát, megnyugodott a szívük. Hatszáz esztendő egyházközségi életmúltjára emlékeztek Kisterenyén (mai közigazgatási nevén: Bátonyterenye) decemberben, Luca napján azok, akik összegyűltek a „szentegyház" körül, amely új köntösben várta a Születést — az ünnepet. Varga Lajos pásztói apát-plébános imádság-szavai, a megyés főpásztor ünnepi üzenete a közösség, a helyi plébános, Burger Ferenc munkáját, fáradozásait is hálaadássá szőve emelkedtek az Úrhoz, aki ha „nem építi a házat", hasztalan minden fáradozás. Zsoltári dal volt az ének, s az emlékek jelkoszorúja az elmúlt századok fájáról szedett ág. Szerény, de tartalmas könyvet vehettek (vehetnek) kezükbe a kisterenyeiek: Szomszéd András munkáját, amelynek címlapján a hatszáz éves egyház(község) templomképét viseli e felirattal: „A falu elhagyott — a templom megmaradt" a múlt-sors történelmi megpróbáltatásában a távozók távozottak gondolata is: jelen s közelebbi múlt időben a ragaszkodás szép fájdalma, hogy a gyökerek soha meg ne szakadjanak... Az oltárgyertyák világosságában a bensőséges homília — amely elszakíthatatlan együttlétünkre, a „szent valóság" teológiai tartalmára utalva a megőrző virrasztás örömébe foglalta az ünnep lényegét, az elszállt idő lendületét éreztette: Isten számára nincs elveszett perc sem, ha az Igazság tölti ki... Kisterenye múltját , amint a jelzett könyvből igazolni lehet, a mindenkori templom valósággal megszentelte. S ha a kritika egy-egy egyházi vizsgálat nyomán úgy hangzik is, hogy a nép ha elpogányosodott, jöttek kőlelkű plébánosok (lelkipásztorok!), akik példával, a szeretet krisztusi gyakorlásával jobbították a közösséget. Burger Ferencet kérdeztem, most hogyan látja az egyházközséget — a hitgyakorlók szemszögéből. — A hat-hat és félezer lakosságból kb kétszáz jár templomba... Itt megálltam, elhallgattam; az újra-régi „esetek", melyekről többször hallani, az újmisszionálás feladatait fogalmazzák. Erről ez a fiatal plébános tudhat legtöbbet itt, ha még csak négy esztendő távlatában is. Korszerű technikák ismeretében a műveltség, a hitben való nagykorúság fontosságát hangsúlyozza. Az információét, hiszen a hit a tudás által erősödik, válik igazi pajzzsá a korábbi nemzedékek példája nyomán új keresztény gondolkodássá, melyet a Lélek jár át, mint hajdan az apostolok hitét. A tanítás volt Jézus igazi eszköze is — a maga korában. A templom körül „történtek" legújabb krónikája egy család köré fonódik. Szomszéd András könyvének belső lapján ez áll: Némethié Kuris Cecília emlékének. A templomi vadonatúj üvegablakok (tervezőjük: Sztanicsics Milán neves üvegtervező) közül az egyik a titokzatos, messzi múltjában a szent zene védőjévé vált római Cecíliát idézi, a fiatalasszonyt, a Trasteveréről. Nosa névösszetartozást a tragikusnak mondott, de az isteni tervekben másként távlatozott „esemény" fogja össze: Cecília dallal lépett az esküvői oltárhoz, aztán vértanú lett. Ez a fiatalasszony az életadás perceiben távozott a múlandó életből. A krónikában ez áll: „1996- ban Kuris László családja és Németh Imre nagy összegű felajánlást tett a templom renoválására. A munkálatok megszervezője: Kuris László. A templom külső helyreállítása 1997. szeptember 15-re befejeződött. Az egyházközség a festékanyagokat vette meg, s a Műemléki Felügyelettel — Golda János tervei alapján a gótikus ablaktöredékeket tartalmazó Úrhajlék a barokk jelleget kiemelő külső „csínt" kapott. Az önkormányzat — amely a könyv kiadását vállalta (a kiadásért felelős: Balázs Ottó polgármester) felajánlotta azt is, hogy elkészítteti a templom külső megvilágítását. Az emlékező szentmisét követően a művelődési házban a polgármester és a pásztói apát-plébános nyitották meg a település és az egyházközség történetét dokumentáló kiállítást. Kérdés: honnan datálódik a hatszázadik esztendő? 1397- ben „kiváltságos plébánia" a Vásáros Terenye-i (akkor ez volt a neve) ami azt jelenti: még tovább kell mennünk, talán az Árpádok idejéig, ha az alapításról beszélünk. Ez a dátum eddig a történeti adatokkal meghatározhatatlan, de már jelentős egyházközségi előélet megerősítése, egy biztos ponté, hogy igazolódjék: az üdvtörténet mindig a lelki közösség belső ideje. Tóth Sándor Ki köszöni meg... Brückner József (1894—1973) Brückner József esztergomi kanonok, volt szemináriumi rektor felejthetetlen egyéniségét idézik fel tanítványai, papok és világiak egyaránt, halála 25. évfordulója alkalmából. A különös cím egyik gyakori mondását idézi, amellyel elhárította magától a köszönetét sok jóságáért, mert: „ki köszöni meg a vízcsapnak, hogy vizet ad? — Ez a dolga!" Ő tehát Isten vízcsapjának tekintette magát, akinek egyetlen feladata, hogy minél tisztábban közvetítse Isten szeretetét az embereknek. Az I. világháborútól kezdve, vagyis az Ő egész papi életében, hazánkban nagy volt a szegénység. Különös érzékkel figyelt fel a szükséget szenvedőkre, és szervezte meg, tanítványain keresztül, a segítséget. Élete végéig, szünet nélkül, jelentős anyagi javak közvetítője volt. A hálálkodót a Szűzanyához irányította, a legbiztosabban elvezet Krisztushoz, az Élő vizek forrásához. Brückner József atya sugárzó Isten-szeretete évtizedek távlatából is elevenen él tanítványai szívében. Ezekről olvashatunk a most megjelent kis könyvben. Gyurián Edit könyve kapható a Bencés könyvesboltban (Budapest, 1051 Ferenciek tere 9.) Ára: 390,— Ft. A KÉSZ kész segíteni Egy éve halt meg Csanád Béla professzor, de szívének legkedvesebb gyermeke, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége él, és fontosabb a magyar közélet számára, mint valaha. Ezt bizonyította többek között legutóbb az a rendezvény, amelynek a budai Szent Margit Katolikus Gimnázium adott otthont. A KÉSZ elnökének meghívására kerekasztal beszélgetésre került sor valamennyi jobbközép ellenzéki párt vezetői között, félezer érdeklődő KÉSZ tag részvételével. A tétje e találkozónak nem volt más, mint hogy megszülessék a nemzeti, keresztény oldal összefogása, együttes politikai fellépése a következő parlamenti választásokon. Azt hiszem, hogy a KÉSZ-en kívül más szervezet nem tudta volna ezt a sikert felmutatni jelenleg a magyar közéletben. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségét 1989-ben alapította Csanád Béla professzor. Kezdeményezését annak idején sok gáncsoskodás kísérte. Senki nem feltételezte a halk szavú, mackós mozgású, poéta hajlamú tudós papról, hogy életképes, országos, sőt, már az egész Kárpát-medencében jelenlévő mozgalmat indít el. Eredetileg egy lelkipásztori központot akart teremteni, amely a világi hitoktatók és keresztény művészek képzésével, továbbképzésével foglalkozott volna. A KÉSZ azonban megalakulása pillanatától sokoldalú szervezetként működött: közéleti szerepet vállalt, élére állt a civil keresztény erőnek. A professzor halálakor, a tavalyi év végén 38 magyar városban volt a KÉSZ-nek helyi szervezete, s a tagok száma 3000 körül mozgott. A növekedés azóta sem állt meg. Ma már 45 városban vannak jelen, és több mint 4000 tagjuk van. Emlékezetes, hogy II. János Pál pápa győri beszédében meleg szavakkal méltatta a Keresztény Értelmiségi Szövetséget. Az Antall-kormány idején jelentős anyagi segítséget kaptak a KÉSZ kezdeményezései, konferenciái, a lap és könyvkiadási tevékenysége. Az utóbbi években azonban alig csordogál valami állami támogatás, és az egyházak sem segítik kellőképpen a legnagyobb magyar keresztény civil szervezetet. Ennek ellenére gyarapodnak mind számban, mind munkájuk minőségében. A KÉSZ, bár katolikus pap alapította, és második elnöke is katolikus pap — Osztie Zoltán teológiai tanár és plébános személyében —, nem tartozik az egyház felügyelete alá. Nem is kifejezetten katolikus szervezet. A tagság többsége ugyan katolikus, de vannak olyan vidéki szervezetei, amelyekben a tagok 40 százaléka protestáns. A papi vezetés és a nem felekezeti, illetve egyházi jelleg között azonban csak látszólagos az ellentmondás. A KÉSZ életének két dimenziója van. Az egyik egy befelé, a tagság felé irányuló küldetés, a másik kifelé, a közélet, a társadalom felé való elkötelezettség. Osztie Zoltán, akit az elmúlt év februárjában választottak elnökké, lelkipásztori szolgálatnak tekinti megbízatását. Mint mondja, kovászképző feladat az övé. A cél ugyanis az, hogy a KÉSZ tagsága kovász legyen a magyar társadalomban. Hogy felkészült, missziós tudattal rendelkező világi értelmiségiek igaz keresztény meggyőződésből táplálkozó közéleti szereplők legyenek szűkebb és tágabb környezetükben. A keresztény értelmiségnek, mint kovásznak át kell hatnia a társadalmat. Jézusnak az értelmiség által is jelen kell lennie mindennapjainkban, hogy Isten országává legyen ez a nemzet. Ha ezt nem tesszük — mondja Osztie Zoltán —, Jézus parancsát nem teljesítjük. Isten országának kell épülnie Magyarországon, de ma nem az épül. A keresztény értelmiségre tehát nagy-nagy feladat vár. Ez az a történelmi kihívás, amelynek a KÉSZ megfelelni kíván. A gondviselés azt jelenti, hogy saját gondunkká kell tenni Isten gondját. A KÉSZ nevében a keresztény szó a krisztusi embert jelent, ökumenikus értelemben. Vagyis minden, Jézust megváltónak ismerő embernek helye van a szervezetben, ha egyben értelmiségi is. Az értelmiségi jelző azonban Osztie Zoltán szerint nem egyszerűen a diplomás ember szinonimája. Értelmiségi az, aki igényes belső-szellemi-lelki életet él, arra törekszik — állítja a KÉSZ elnöke. Vagyis nem az iskolapadban eltöltött évek számától függ, hogy ki az értelmiségi, hanem az élet nagy kérdéseire krisztusi választ adni tudó és aszerint élő és embertársaiért tenni akaró személyek a keresztény értelemben vett értelmiségiek. A KÉSZ a keresztény egyházak, és a keresztény alapon álló különböző politikai erők közötti közeledés fóruma. Politikai pártok felett álló szervezet, amely nem fog soha politikai párttá válni, de céljai között szerepel felkészíteni tagjait a felelős, keresztény alapú politikai szerepvállalásra. Általában azokon a településeken erősek a KÉSZ szervezetek, ahol a helybeli papság is segíti a munkát. Előadássorozatokat politikai, tudományos, társadalmi és közéleti témájú kerekasztal beszélgetéseket, irodalmi és képzőművészeti programokat szerveznek országszerte. A KÉSZ olyan keretet biztosít egyegy település közélete számára, amelyre az egyházak, politikai szervezetek nem képesek. A KÉSZ szervezetek a társadalmi igazságtalanságok ellen felemelik szavukat. Rendszeresen állást foglalnak a közélet visszásságaival szemben. Büszkék arra is, hogy számos keresztény iskola megszületésénél bábáskodtak, s egyes szervezeteik, mint például a bajai, maga is iskolafenntartó. Kovász és katalizátor szeretnének lenni. Összefogni kívánják a keresztény erőket, hogy meghatározó súlyuk legyen, és képesek legyenek más irányba fordítani az ország sorsát. Mert abban bizonyosak - állítja a KÉSZ elnöke -, hogy Magyarország most nem jó irányba halad. Égbekiáltó igazságtalanságok, nemtelen politikai tettek tanúi vagyunk — mondja. — S erre válaszunk az összefogás szorgalmazása, a keresztény értelmiség mozgósítása, szövetségbe tömörítése. Az emberek azt várják, hogy valaki élére álljon egy széles társadalmi összefogásnak. A KÉSZ ehhez készíti elő a talajt. Csanád Béla szellemi öröksége, életműve, a KÉSZ ezt kívánja a maga eszközeivel előmozdítani. Úgy tűnik, sikerrel. Szerdahelyi Csongor