Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-01-05 / 1. (2840.) szám

4 2003. január 5. Eulc egyház ! A gyermekek és a fiatalok védelmében A szegedi ferences közösség nyilatkozata A Szeged-alsóvárosi ferences templom és kolostor 2003-ban ünnepli fennállásának ötszázadik évfordulóját. A jubileumi év ünnepi gondolata: ötszáz év az emberi méltóság szolgálatában, kötelez. Ennek szellemében fordulunk hazánk demokratikus intézményeinek vezetőihez. Aggodalommal tölti el a ferences közösséget, hogy gyermekeink, fiataljaink testi-lelki veszélyeztetettsége nőttön nő. „A mi Urunk: a Pénz" (Ady Endre) szellemében működő kereskedelmi tévékben, megcsúfolva az emberi méltóságot (intimitást, szabadságot, szerelmet), a játékosság látszatának trükkös csábításával, a valónak hazudott ámítás romlott világába szédítenek százezreket, többségükben lelkileg éretlen tizenéveseket. Ne szépítsük, megrontásuk történik — büntetlenül, demokratikus intézményeink hallgatásával. Ez a jólét elkerülhetetlen velejárója? Olyan jólét köszönt ránk, hogy belepusztulunk? Most úgy látszik, ez a fajta öldöklő jólét „fokozódik". Az iskolákban, az új drogtörvény-tervezet (283.§ d.2) szerint, huszonegy év alatt, közös fogyasztás címén megengedhető lesz — a nem büntethetőnek ez az üzenete — beetetés. Ez a kábítószerre szoktatás, a pusztító drogfüggőség kialakításának első és hatásos lépése. Vallásra és politikai pártállásra való tekintet nélkül kérjük népünk minden jó szándékú vezetőjét, hogy bölcs eréllyel foglaljon állást gyermekeink és fiataljaink testi-lelki egészségének védelme mellett, az ezt veszélyeztető jelenségekkel szemben pedig lépjen fel egyértelmű és határozott szigorral, hogy a családok és a nevelőintézmények (iskolák, kollégiumok, sportklubok, egyházi közösségek stb.) a törvényhozás, a végrehajtás és a jogszolgáltatás bátorító védelme alatt eredményesen végezhessék gyermekeink és fiataljaink testi-lelki növekedésének szolgálatát. Áldást, békességet kíván az új esztendőre a szegedi ferences közösség. (MK) Magyarként a pápa és a világegyház szolgálatában Ternyák Csaba tíz éve főpásztor, és öt éve dolgozik a Vatikánban Ritka megtiszteltetés, ha egy főpásztort a pápa személyesen szentel püspökké, s még ritkább, ha az egyház központi kormányzatában foglalkoztat. Ternyák Csaba, akit most tíz éve szentelt fel II. János Pál, immár öt esztendeje a papi kongregáció második számú vezetője. A huszadik század során a pápák mindöszsze négy alkalommal szenteltek magyarországi főpásztorokat. Szent X. Piusz nyitotta a sort, aki 1905. december 21-én Rómában felszentelte Prohászka Ottokárt és Zichy Gyulát. XI. Piusz 1928 vízkeresztjén Serédi Jusztiniánt szentelte fel. Több mint hat évtized múlva, 1993-ban történt a következő „eset", mikor szintén vízkeresztkor II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilikában apostolutóddá tette Ternyák Csabát, s hét évvel később, a szentévben ugyanezen az ünnepen a vatikáni bazilikában léphetett a főpásztorok sorába Erdő Péter és Veres András. Most tíz éve püspök tehát Ternyák Csaba, aki esztergom—budapesti segédpüspökként és a püspöki konferencia titkáraként tevékenykedett fél évtizedig, mikor is II. János Pál pápa Rómába hívta. Azóta a Szentatya közvetlen munkatársa, a Papi Kongregáció második számú vezetője. Dolgozószobájának ablaka a Szent Péter térre és bazilikára néz. Ebből a hivatalból azonban nemcsak a Vatikánra kiváló a rálátás, hanem az egymilliárdnál is több hívet számláló katolikus anyaszentegyház életére, illetve a hívek körében folyó világméretű lelkipásztori munkára, a több mint kétszázezer főnyi egyházmegyés pap, huszonötezer állandó diakónus és több mint kétmillió hitoktató tevékenységére. Ternyák érsek természetesen a magyar egyház életét is nyomon követi ebből az „őrállásból", és a világban folyó lelkipásztori tevékenység ismeretében meggyőződése, hogy nincs szégyenkeznivalónk. A magyar egyház a helyi egyházakkal összehasonlítva is megállja a helyét. Természetesen megvannak a sajátos gondjai, de összességében semmivel sem jobb vagy rosszabb a helyzet nálunk, mint máshol a világban. Ugyanakkor a helyi egyházak tanulhatnak is egymástól, hasznosíthatják mások tapasztalatait. A Papi Kongregáció által szervezett kurzusok, konferenciák és a kongregáció internetes honlapja ezt a célt is szolgálják. Magyar egyházi személy a Vatikánban ilyen magas beosztásban az utóbbi évtizedekben csak Kada Lajos volt. Jóleső érzés számunkra, hogy személye által a magyar egyház is jelen van a világegyház központi vezetésében. Tíz- és ötéves jubileuma alkalmából ezúton is jó egészséget, eredményes munkát kívánunk számára. Szerdahelyi Csongor Államfői beavatkozás a jogbiztonságért (Folytatás az 1. oldalról.) Ebben az esetben egyrészt azok az emberek szenvedtek volna hiányt, akik a szociális ellátás bármely formáját valamelyik egyháztól vennék igénybe, amely szociális intézményeket tart fenn. Másrészt e hiba miatt más kedvezmények is késedelmet szenvedtek volna. Éppen ezért, azt kértem a képviselőktől, a polgármesterektől és mindenkitől, aki illetékes, hogy a törvény által lehetővé tett juttatásokat visszamenőleges hatálylyal határozzák meg, annak érdekében, hogy egyetlen kedvezményezett se szenvedjen hátrányt ebből a körülményből, hogy a parlamenttől a törvény újratárgyalását kértem. Egyben felkértem az Országgyűlést, hogy a lehető legrövidebb időn belül tűzze napirendre a törvény tárgyalását. És azokat a sérelmeket kiküszöbölve, amik miatt a törvényt megfontolásra visszaadtam, minél előbb tegyék lehetővé, hogy visszamenőleges hatállyal minden kedvezmény minden érintettre nézve megvalósuljon." A katolikus, a református és az evangélikus egyház nyilatkozatban üdvözölte az államfő lépését: „Egyházaink megnyugvással fogadták Mádl Ferenc köztársasági elnök úr döntését, a szociális törvények módosításával kapcsolatban. Következetes lépésével igyekszik érvényt szerezni a jogbiztonság elvének, és javítani azt az akadozó kommunikációt, amely a kormány és a történelmi egyházak kapcsolatában az utóbbi hónapokban érzékelhetővé vált. Rosszindulatú értelmezésnek tartjuk azt a magyarázatot, amely szerint ez a lépés, az egyházak számára nyújtott jogok sürgetésével, még nehezebb helyzetbe juttatja a szociálisan nehéz helyzetben élő honfitársainkat. Az elmúlt napok híradásai világosan megmutatták, hogy éppen az egyházi, karitatív szervezetek azok, amelyeknek gondjuk van a hidegtől vagy az éhezéstől szenvedő embertársainkra. A különböző karitatív szervezeteink akciói tényleges segítséget nyújtanak a szükséget szenvedőknek. Határozottan visszautasítjuk azt a rosszhiszemű értelmezést, amely szerint a vallásos emberek önös érdekei akadályoznák a jó célt szolgáló törvénymódosítás életbelépését. A magunk részéről azt reméljük, hogy minél hamarabb megszületik a minden érintett számára megnyugtató megoldás, s a felelősség gyakorlását lehetővé teszi mindenki számára, adott keretek között. Mi a továbbiakban is ehhez kívánunk partnerek lenni." Vallásosság és érett személyiség Süle Ferenc pszichiáter valláslélektani szemináriuma Az ember „lelki életéért", annak egészségéért elsősorban két nagy terület, a pszichiátria, illetve a pszichológia és a vallások képviselői éreznek felelősséget. E nagy táborok között hazánkban évtizedekig nem volt párbeszéd, sőt, nemegyszer inkább háborúztak egymással. A pszichológiai-pszichiátriai képzés materialista, ateista szemléletű volt, a teológusok, lelkészek jelentős része pedig — főként tájékozatlansága miatt — tartott a pszichológiától. Mindkét részről csak néhány elhivatott szakember kezdeményezte a dialógust. Egyikük Süle Ferenc pszichiáter, aki januárban az elmúlt évtized hagyományaihoz híven ismét valláslélektani-valláspatológiai szemináriumot indít. A korábbi tanfolyamokhoz hasonlóan most is elsősorban lelkészek, papok, lelkigondozók, orvosok és pszichológusok jelentkezését várja a téma neves hazai szakértője. Süle Ferenc 1992-től 1999-ig vezette az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet általa alapított valláslélektani osztályát, amely a kórházi ágyszámcsökkentéseknek esett áldozatul, így ma már nincs olyan hely Magyarországon, ahol a valláspatológiai problémákkal küzdő emberek pszichiátriai kezelésével foglalkoznának, pedig a betegek száma azóta természetesen nem lett kevesebb. A neves szakember szerint a mai napig jelentős szakadék tátong a pszichiáterek és az egyházak képviselői között, és ebbe a vákuumba törnek be azok az új vallási (jellegű) mozgalmak, amelyeknek egy része ugyan pozitív értékekkel is rendelkezik, de vannak köztük olyanok is, amelyek beteges jelenségeket is mutatnak. A valláslélektani kérdések oktatása a pszichiátriából egy fél évszázada hiányzik, a lelkészek viszont mind a mai napig nem tanulnak pszichopatológiát. Szerencsére már tapasztalható fejlődés, vannak pszichológiai, valláslélektani, lelkigondozói képzések is egyháziak számára. Ezek sorába tartozik a valláspatológiai szeminárium is, amelynek indulásával kapcsolatban Süle Ferenc kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy annak idején nagyon sok olyan lelkész, lelkigondozó kereste fel őt, aki valláspatológiai problémákkal küzdő emberekkel került kapcsolatba. Az ilyen betegek esetében a vallási tartalmak és a lelki zavarok tünetei keverednek egymással. Ezek az emberek részben a történelmi egyházak hívei közül kerültek ki, de egyre többen érkeztek új vallási mozgalmak, szekták tagjai, vagy vallásnak nem is nevezhető, de spirituális jellegű pszichotechnológiákkal foglalkozó csoportok áldozatai is, akik különféle ezoterikus dolgokba gabalyodtak bele, amelyek sokszor súlyos, elmezavar szintű lélektani problémákat eredményeztek náluk. Süle Ferenc szerint valamelyik egyházi kórházban nagyon kívánatos lenne legalább egy szakambulancia, ahol valláslélektani és -patológiai problémákkal foglalkoznának. Ez egyben konzultációs hátteret jelenthetne a lelkigondozók, kórházlelkészek számára. A hajdani valláslélektani osztályt meglátogató teológusok, lelkészek megismerkedhettek az ottani betegekkel, így munkájuk során is jobban fel tudták ismerni a hasonló tüneteket, és szükség esetén el tudták dönteni, hogy egy-egy probléma meghaladja-e kompetenciájukat, és pszichiátriai szakemberhez kell-e irányítani a gondokkal küzdő embert. A betegek négy fő csoportját különböztették meg a valláslélektani osztályon — mondja Süle Ferenc. Az elsőbe azok tartoztak, akik a vallással való kapcsolatba kerülésük előtt is pszichológiai problémákkal, zavarokkal küzdöttek, az ilyen emberek különösen vonzódnak a különböző segítő vallási szervezetekhez. Egy részük az ott kapott támogatástól lelki egyensúlyba került, másoknak viszont nem volt elég ez a szeretet és gondoskodás — ők kerültek be az osztályra. Egy másik csoport tagjai a történelmi egyházak hívei közül valók voltak. Tudomásul kell venni — mondja a szakember —, hogy ahogyan egy vallásos embernek is lehet gyomorfekélye vagy egyéb egészségügyi problémája, ugyanúgy pszichiátriai betegsége is kialakulhat, még akkor is, ha elismert és tapasztalható tény, hogy az egészséges vallásosságnak pozitív mentálhigiénés, megelőző hatása is van. A vallásos emberek általában lelkileg erősebbek, de sorscsapások, súlyos életválságok az ő lelki egyensúlyukat is meglehetősen gyakran kikezdik. Ugyanakkor sajnos Magyarországon is gyakori a beteges vallásosság, amellyel különböző lelki zavarokat, egyoldalúságokat igyekeznek kompenzálni. Mindez előbb-utóbb válságos állapothoz vezet. A harmadik csoportot azok jelentették, akik egy vallási közösség patológiás viszonyai miatt betegedtek meg. Ilyen emberek szintén nem csak szélsőséges vallási csoportokban vagy szektákban fordulnak elő. A történelmi egyházakban is kialakulhatnak olyan szektajellegű közösségek, amelyekben a vezető „félreviszi" vagy beteges irányba tereli a gyülekezetet. Ez szinte minden keresztény egyházban megfigyelhető a fundamentalista vagy a karizmatikus irány szélsőséges eseteiben. Ez a gyülekezetek gyengébb lelki egyensúlyú tagjait megviseli. Mindkét irányzat lelki háttere, szükséglete érthető lélektanilag, de nem mindenkinek a személyisége viseli el ezek szélsőséges vagy túlzott formáit. A valláspatológiai „esetek" negyedik, legkisebb létszámú csoportját azok az emberek alkotják — mondja a pszichiáter —, akik megbetegedésük előtt semmilyen kapcsolatban sem voltak a vallási élettel. Pszichiátriai betegségük kialakulásakor jelennek meg náluk — a külső körülményektől szinte független — vallási tartalmak és valláslélektani problémák. Kérdés, hogy amíg nincs intézményes lehetőség a fenti gondok kezelésére, mit lehet tenni legalább a megelőzés érdekében. A szakember szerint erre az a legjobb módszer, ha a valláslélektani-valláspatológiai kérdésekről szabadon és érdemben lehet beszélgetni az egyházi közösségekben vagy csoportokban. Az információk szabad áramlása, a személyek közötti, kiscsoportos feldolgozás a lényeg, tehát nem elég egy kiadványt megjelentetni erről a témáról. Másfelől mindaz segít, ami előmozdítja az érett személyiség kifejlődését, hiszen a szélsőséges vallási csoportok általában olyan embereket szippantanak be, akiknek súlyos pszichés problémáik vannak, és akik ezeken keresztül vonzódnak és kötődnek hozzájuk, illetve a valláshoz. Mindaz, ami segíti az egészséges szellemi fejlődést, az vallási szempontból is védelmező hatású. A szakember véleménye szerint a kis szekták, vallási közösségek virágzásának egyik legfontosabb tanulsága a nagy, történelmi egyházak számára, hogy minden embernek szüksége van olyan kis csoportokra, ahol személyesen ismerik egymást, amelyekben mindenki megnyilvánulhat, és ahol bensőséges kapcsolatok alakulhatnak ki. Szigeti László Mk most induló valláslélektani-valláspatoló-ógiai szemináriumon a résztvevők alapfogalmakkal, vallási jelenségekkel és a vallásos élet kérdéseivel ismerkedhet-nek meg. Többek között a következő témák kerülnek elő a kétéves tanfolyam során: a megtérés, a szektákkal kapcsolatos problémák, a közösségi és gyülekezeti élet kérdései, a pszichoterápiás módszerek valláslélektani területeken való alkalmazhatósága, a pszichopatológia orvosi és spirituális szempontból, a mélylélektani emberkép, amely alapján megérthetők a vallási jelenségek, a módosult tudatállapotok problémája, a vallások mentálhigiénés, pszichoterápiás jellegű szerepe. A tanfolyamra (az értesítési cím feltüntetésével) 2003. január 15-éig lehet jelentkezni Süle Ferenc címén: 2094 Nagykovácsi, Puskin köz 3.