Új Ember, 2008 (64. évfolyam, 1/3099-52/3050. szám)
2008-01-13 / 2. (3100.) szám
Megjelent a Testvérek januári száma! www.ujember.hu KATOLIKUS HETILAP LXIV. évf. 2. (3100.) Ára: 125 Ft • 12 korona • 1 új lej Keresse a Teofil januári számát! Senki sem sziget... Gondolatok kereszténység és közélet viszonyáról 3. oldal Akik a sötétségben gyertyát gyújtanak Tiltakozás imával és böjttel 6. oldal Az elvándorlók és menekültek világnapján XVI. Benedek pápa üzenetével az elvándorlók és menekültek január 13-i, 94. világnapja alkalmából a fiatalokhoz fordul. A hívő diákokat, akik otthonuktól távol végzik tanulmányaikat, a pápa arra buzdítja, hogy növekedjenek Krisztus megismerésében és szeretetében. Mutassák meg, hogy az evangélium élő és minden helyzetre alkalmazható valóság. A pápai üzenet utal arra is, hogy gyakran a legtehetségesebb fiatalok vándorolnak ki hazájukból, miközben a befogadó ország rendelkezései megnehezítik tényleges beilleszkedésüket a helyi társadalomba. A világ minden társadalmában jelen vannak a száműzöttek, a kényszerből elvándorlók, az emberkereskedelem áldozatai, az utcán élők. A fiatal elvándorlók elvárásainak csak úgy tehetünk eleget, ha mindenekelőtt támogatjuk a családot és az iskolát. A keresztény képzésben részesült elvándorlók gyümölcsöztessék hitük és az evangéliumi értékek gazdagságát. (VR) A pápa a diplomatákhoz A hagyományoknak megfelelően január 7-én délelőtt XVI. Benedek pápa idén is kihallgatáson fogadta a Szentszékhez akkreditált 176 ország nagykövetét, közöttük Magyarország képviseletében Erdődy Gábort. A fogadásra az Apostoli Palota királyi termében került sor. A Szentatyát Giovanni Galassi, San Marino Köztársaság szentszéki nagykövete, a diplomáciai testület dékánja köszöntötte. XVI. Benedek nagy érdeklődéssel várt beszédében többek között felhívást intézett a nemzetközi közösséghez a háborúk beszüntetésére, az éhség és a szegénység felszámolására. A halálbüntetés felfüggesztését követően az emberi élet szent jellegét hangsúlyozó vitát sürgetett a pápa. Nyomatékkal hívta fel a figyelmet az afrikai válságra, a Közel-Kelet tovább tartó bizonytalan helyzetére, valamint fájdalmának adott kifejezést az iraki keresztényeket érő erőszak miatt. Beszédében XVI. Benedek ismételten hangsúlyozta Európa keresztény gyökereit. (Folytatás az 5. oldalon.) Vértanúk, áldozatok Huszonegy katolikus papot, szerzetest és szeminaristát öltek meg a világban 2007-ben A szó szigrúan vett értelmében az egyház azokat tekinti vértanúnak, akiket nyilvánvalóan a hitük miatt gyilkolnak meg. De hogy valójában milyen szándékok és indulatok húzódnak meg a gyilkos tettek mögött, azt nem mindig könnyű kideríteni. Lehet, hogy a felsoroltak nem mindegyike vértanú, de mindannyian egy elistentelenedő és elembertelenedő világ áldozatai, amelyben hivatásuk szerint - tartani akarták a lelket. (Folytatás a 3. oldalon.) A Jézus Társasága az egyház és a világ problémáiról A jezsuita rendi nagygyűlések az egész egyház életét érintő, jelentős események. Létszáma és különösen alapos, sokoldalú képzése kiemelkedő feladatokra teszi képessé a rendet. A Loyolai Szent Ignác (1491-1556) alapította Jézus Társasága január 7-én kezdte meg 35. rendi nagygyűlését Rómában. A holland Peter-Hans Kolvenbach - aki majdnem huszonöt évi libanoni egyetemi tanári működés után, 1981- ben, nehéz időszakban fogadta el a társaság legfőbb elöljárói tisztét, és Sikerrel vezette rendtársait Jézus mai követésében immár 79 évesen pápai engedélyt kért arra, hogy a nagygyűlésen lemondhasson, és utódja megválasztását kérhesse. Ez lesz az első alkalom a rend 477 éves történetében, hogy egy „generális" (vagy más szóval: a „fekete pápa") nem élete végéig tölti be a tisztséget a jelenleg 19 216 tagot számláló rend élén. (Folytatás az 5. oldalon.) Házak és szívek kapui nyíltak... Képek, élmények a taizéi közösség genfi imatalálkozójáról 7. oldal A hit és a természettudomány tanúja volt Teres Ágoston jezsuita emlékére 8. oldal „Zsoltározzatok bölcsen..." Béres György nyolcvanadik születésnapjára 11. oldal 2008. január 13. ffnevemen szólított, lefoglalt önmagának..." Püspökké szentelték Székely Jánost Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek - a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjainak, a határon túlról érkező püspököknek, az egyházmegye papjainak és híveinek jelenlétében - január 5-én az esztergomi bazilikában püspökké szentelte Székely János rektort, az esztergomi Szent Anna-templom plébánosát, akit XVI. Benedek pápa november 14-én nevezett ki az esztergombudapesti főegyházmegye segédpüspökévé. A két társszentelő Juliusz Janusz apostoli nuncius és Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök volt. A Szentatya kinevezési bulláját Juliusz Janusz nuncius latinul, Blanckenstein Miklós kanonok magyarul olvasta fel. Ebben a többi közt ez szerepel: „Éber gondoskodással igyekszünk a kiváló és népes esztergom-budapesti egyház segítségére sietni, és szívesen kívánjuk teljesíteni érsekének, tisztelendő testvérünknek, Erdő Péternek, a római szent egyház bíborosának kérését, aki azért folyamodott hozzánk, hogy társat adjunk neki az apostoli szolgálat végzésében, hogy így könnyebb legyen ennek a közösségnek a lelkigondozása. Bizalommal fordulunk hozzád, szeretett fiunk, aki rendelkezel a megfelelő erényekkel, és tanúságot tettél műveltségedről, és így igen alkalmasnak látszol számunkra az Úr ezen nyájának szolgálatára és az értékes segítségnyújtásra. Ezért - egyetértve a Püspöki Kongregációval - apostoli tekintélyünk alapján az esztergom-budapesti főpásztor segédpüspökévé nevezünk ki, és számodra a febianai egyház megtisztelő címét adományozzuk, és megadjuk egyszersmind azokat a jogokat és feladatokat, melyek kinevezésednek és állapotodnak megfelelnek, a szent kánonok előírásai szerint." - Juliusz Janusz érsek magyar nyelven mondott köszöntőjében a többi közt megjegyezte, hogy külön öröm, hogy a Biblia évében az esztergomi egyházmegye egy biblikus teológust kap az új püspök személyében. (Folytatás a 7. oldalon.) ...és felejtéssel Feleségem oldalba bökött a misén. Nem mintha elbóbiskoltam volna - jó homília hallatán ez meg sem eshet az emberrel, meg különben is: álltunk meg, és éppen vallottuk a bűneinket. Én valamivel többet is a kelleténél. A részletekkel, szerencsére, nem terheltem a közelemben lévőket, inkább csak egy új szempont merült fel bennem, és ezt, úgy látszik, nem tudtam magamban tartani. Mondtuk éppen, hogy „sokszor és sokat..." (sajnos, így van...), és a „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással"-hoz félhangosan hozzáfűztem: és felejtéssel. Ha már itt tartok, mi mindent felejtettem el az utóbbi időkben? Sokak nem kaptak tőlem karácsonyi-újévi jókívánságokat. Az ajándékvásárlás során nem zöldet vettem, hanem kéket. Nem olvastam el a nekem címzett üdvözlés mellé írt verset. Mikor a jeges úton édesanyámtól hazaautóztam, nem hívtam fel, hogy közöljem: megérkeztem. A felejtés jellegzetes esetei ezek - mögöttük ott a figyelmetlenség. Ami nem más, mint elfelejtése annak, hogy nem csak az a fontos, amit én tartok annak. Szeretteim fontos kéréseinek elfelejtése nem más, mint szeretteim fontosságának (jó esetben csak időszakos és felszínes) elfelejtése. És ez csak az egyik oldala az emberi feledékenységnek. A magánéleti. De gondolatainknak, szavainknak, cselekedeteinknek és mulasztásainknak közösségi dimenziói is vannak. (Csak példaként: a legtitkosabb, futó házasságtörés is kikezdi a társ iránti szeretetet, gyengíti a családot, ezáltal kicsit a nemzetet is - ilyen egyszerű ez.) És akkor még nem beszéltünk az elsődlegesen közösségi vonatkozásokról. Hogy például elfelejtjük befizetni az adót. (Igaz, erre a maga módján többnyire figyelmeztet erkölcseink nagy őrzője, az adóhivatal.) De nem kevésbé vétkes feledékenység, ha nem kérdezzük meg: hová tetszettek tenni mindazt, amit eddig már befizettünk? Hányszor felejtjük el, hogy ezt meg azt a tévécsatornát nem kellene néznünk, mert ennek műsoraiban rendre a miénkkel szöges ellentétben lévő „eszményekkel" bombáznak minket, újra meg újra hülyének néznek és szinte nap mint nap a becsületünkbe gázolnak. Ahogy öregszem, félek, feledékenységem csak erősödni fog. Ezért egyre sűrűbben kell új noteszt vásárolnom, mert sok mindent felírok a biztonság kedvéért. Nemcsak a korábbi naplójegyzetekhez hasonlók kerülnek bele, hanem napi elintéznivalóim, életem történései és a közélet fontosabb eseményei: ki mit ígért, nyilatkozott. A betelt noteszeket félrerakom, és időnként újra átlapozom. Tanulságos olvasmány - különösen az döntési helyzetekben, például választások, népszavazás, stb. közeledtével. Az ember annyi mindenfélét hall - véleményt, adatot, ígéretet -, hogy saját megfontolásai, tapasztalatai szinte kiesnek a fejéből. Hogy ezt elkerüljem, ma megnyitottam a karácsonyra kapott új, nagyobb és vastagabb noteszt. Lássuk csak: mit is kért a feleségem? Igen, vigyek tíz tojást a vacsorához... Mit is olvastam az újságban? Megint azok akarnak meggyőzni a magántőke bevonásának fontosságáról az egészségügybe, akik onnan kivonták - hová? - a hatalmas pénzösszegeket... Nem elfelejteni! Kipke Tamás