Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)
2009-01-04 / 1. (3151.) szám
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT Leborulva, térden állva... Vízkereszt, Urunk megjelenésének ünnepe -Mt 2,1-12 Karácsony éjszakáján a pásztorok gyűltek Jézus köré, akiket - Lukács szerint - angyalok irányítottak oda. Vízkereszt napján - Máté szerint - a napkeleti bölcsek hódolnak a Gyermek előtt. Ők először Jeruzsálemben keresték „a zsidók újszülött királyát", s bizonyára ámulva találtak rá betlehemi szegénységében. Szótlanul, megilletődve nyújtják át neki - édesanyjának - ajándékaikat. Máté elbeszélésében sajátos szerepet kap egy szó, amely a rövid szövegben háromszor is felhangzik. A bölcsek már Heródes udvarában ezt mondják: „Láttuk csillagát..., s eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (2,2). Amikor aztán a hatalmát féltve óvó király Betlehembe irányítja a zarándokokat, maga is megismétli: „Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki" (2,8). Ezután mondja aztán az evangélista: „Megtalálták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak előtte (2,11). A görög igében a térd szó rejtezik, fordíthatnánk úgy, hogy letérdeltek vagy térdet hajtottak előtte. Ez a ritka görög ige Máténál feltűnően gyakran szerepel, sokkal többször, mint Márk és Lukács evangéliumában. Főként olyan emberek hajtanak térdet Jézus előtt, akik valami nagy csodát kérnek, tőle. A 8,2-ben egy leprás, a 9,18-ban a zsinagógai elöljáró, akinek aztán föltámasztja a kislányát, a 15,25-ben egy pogány asszony, aki a lányáért könyörög, a 20,20-ban János és Jakab anyja. Ez utóbbi nem csodát kér, hanem azt, hogy fiai Jézus jobbján és balján ülhessenek, ha majd átveszi uralmát. A tanítványokról egyszer olvassuk, hogy térdre borultak Mesterük előtt, amikor a vízen járva odament hozzájuk a viharban, és lecsendesítette a hullámokat. Itt így fordítja ezt az igét a magyar szöveg: „Leborultak előtte" (14,33). De mondták is mindjárt: „Valóban Isten Fia vagy." Az ószövetségi gondolkodáshoz szokott ember számára ez a „térdhajtás" nem akármilyen tiszteletnek vagy hódolatnak a kifejezése, hanem Istennek kijáró vallási cselekedet. Érdekesen megnyitja ezt a jelentéstartományt a Jézus megkísértéséről szóló elbeszélés. Két sikertelen próbálkozása után a sátán - Máté szerint - egy magas hegyre ragadja fel Jézust. Megmutatja neki a „világ összes országát", és azt mondja: „Ezt mind neked adom, ha leborulva térdet hajtasz előttem" (4,9). Amit persze így ad vissza a magyar szöveg: „ha leborulva imádsz engem". Válaszul Jézus a mózesi Törvényt idézi: „Írva van, Urad, Istened előtt hajts térdet, és csak neki szolgálj" (4,10). Amit már latinra is így fordítottak: Dominum Deum tuum adorabis, Uradat, Istenedet imádd. A Máté-evangélium legvégén a Föltámadott előtt „borulnak térdre" az apostolok, illetve már előbb a sírjához siető asszonyok (28,9 és 28,17). Isteni méltóságában köszöntik Mesterüket. Mintha már ezt sejtenék meg Betlehemben a pogányságból érkező bölcsek is. Mi, emberek, egyedül mi a látható világban arra születtünk, hogy leboruljunk valaki előtt. Milyen jó, hogy Jézusban megjelent előttünk az, aki valóban megérdemli ezt az egyedülálló tiszteletet. S milyen szép, hogy először gyermekként fogadta a megváltott, megváltandó emberiség boldog hódolatát. Jeleníts István : A hét liturgiája - év JANUÁR 4., VASÁRNAP - URUNK MEGJELENÉSÉNEK (VÍZKERESZT) FŐÜNNEPE (Angéla, Titusz, Leóna) - Iz 60,1-6 (Az Úr dicsősége felragyogott fölötted.) - Ef 3,2-3a,5-6 (A Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy a pogányok is társörökösök.) - Mt 2,1-12 (Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.) - Énekrend: Ho 43 - ÉE 523, ÉE 415, Ho 43 - ÉE 59, Ho 44 - ÉE 525, Ho 41 - ÉE 55. JANUÁR 5., HÉTFŐ (Simon, Emília) - ljn 3,22-4,6 - Mt 4,12-17,23-25. JANUÁR 6., KEDD (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) -ljn 4,7-10 - Mk 6,34-44. JANUÁR 7., SZERDA - Pengaforti Szent Rajmund áldozópap emléknapja (Attila) - ljn 4,11-18 - Mk 6,45-52. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK (Gyöngyvér, Szeverin, Szörény) - ljn 4,19-5,4 - Lk 4,14-22. JANUÁR 9., PÉNTEK (Marcell, Juliánusz) - ljn 5,5-13 - Lk 5,12-16. JANUÁR 10., SZOMBAT (Melánia, Vilmos) - ljn 5,14-21-Jn 3,22-30. JANUÁR 11., VASÁRNAP - URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE (Ágota, Szalvia, Taszló) - íz 42,1-4,6-7 (íme, az én szolgám, akiben kedvem telik.) vagy íz 55,1-11 (Jöjjetek a vízhez mindnyájan, hallgassatok rám, és élni fog telketek!) - ApCsel 10,34-38 (Az Úr fölkente őt Szentlélekkel.) vagy lm 5,1-9 (A Lélek, a víz és a vér tanúskodnak Jézusról.) - Mk 1,7-11 (A mennyei Atya tanúsítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.) - Énekrend: Ho 45 - ÉE 523, Ho 45 - ÉE 61, Ho 133 - ÉE 163, Ho 274 - ÉE 361. Lelkiség 2009. január 4. HOMÍLIAVÁZLAT Csillag után... „Bölcsek jöttek Napkeletről" - olvassuk a mai evangéliumban. Csillagtudósok érkeznek messze földről, mert látni akarják a zsidók újszülött királyát. Számításaik helyesek voltak: meg is találták a Messiást! Ha valaki hit nélkül olvassa ezt a történetet, valószínűleg felteszi a kérdést: mi értelme ennek a látogatásnak? Hallatlan távolságból útnak indulni, leborulni egy gyermek előtt, még a kincseiket is neki adni, s azután hazatérni... Ha azonban hittel olvassuk e sorokat, megnyílik számunkra értelmük, mert a hívő ember magára ismer a napkeleti bölcsekben. Nem szabad belemagyaráznunk a Szentírás üzenetébe olyan tartalmat, amely nincs benne. De szabad belegondolnunk a napkeleti bölcsek helyzetébe. Mint gondolkodó emberek, valószínűleg ők is latolgatták, belevágjanak-e egyáltalán ebbe a hatalmas útba. A hosszú, feltételezhetően nem biztonságos út közben biztosan felmerült bennük jó néhányszor a kérdés: Vajon nem tévedtünk-e el? Biztosan jók voltak a számításaink? Értelmes ötlet volt-e útra kelni, kockáztatni életünket is a vadállatok, a rablók között, fagyoskodni a hideg éjszakákban, miközben otthon mindenünk megvolt? S mi lesz, ha nem is találkozunk a Gyermekkel? Mintha csak saját magunkat hallanánk, valahányszor erőt vesz rajtunk a kételkedés: minek zarándokolok a keresztény élet útján, s miért nem térek inkább vissza régi, kényelmes életformámhoz? Miért vagyok kitéve állandó kísértéseknek, melyek vadállat módjára leselkednek rám? Egyáltalán: tényleg úgy lesz minden, ahogy hittem, s találkozom majd utam végén az Úrral? De a napkeleti bölcsek nem a reményvesztettségről, hanem töretlen hitükről tesznek tanúságot. Hitük naiv ugyan (hiszen először Jeruzsálembe mennek, s mindent elmondanak Heródesnek, később azonban hallgatnak az álmukban kapott utasításra, s elkerülik a gonosz uralkodót), de szilárd meggyőződéssel követik a csillagot a nehéz úton. S elérkeznek a Gyermekhez, aki a Király, a Főpap és az áldozati Bárány, s akinek végre átadhatják ajándékaikat: az aranyat, a tömjént és a mirhát. Ezzel Jézus egyetemes küldetése is felcsillan előttünk: nemcsak a választott nép, hanem minden nemzet királyának vallhatja őt. A bölcsek érkezése mutatja: Krisztusban Üdvözítőjére talál minden nemzet! Mária nyújtja oda a Gyermeket hódolatra a bölcseknek. Nekünk is a Szűzanya mutatja az utat Jézushoz. Kérjük közbenjárását, hogy mi is hittel kövessük az isteni tanítás csillagfényét, mely elvezet életünk céljához és értelméhez: Istenünkhöz! Kovács Zoltán •„ Életigen január „Sok a tag, de a test csak egy" Jártál már hiteles keresztények élő közösségében? Részt vettél már valamilyen összejövetelükön? Megfigyelted, hogy miyen az életük? Ha igen, akkor biztosan észrevetted, hogy a közösség tagjai különféle feladatokat látnak el. Van, aki a beszéd adományával rendelkezik, és olyan lelki mélységeket tud átadni neked, amelyek megérintik lelkedet. Van, aki úgy tud élni a segítés, a szolgálat, a másokról való gondoskodás adományával, hogy elámulsz, látva, milyen eredményeket ért el a szükséget szenvedők megsegítésében. Van, aki olyan bölcsen tanít, hogy új erővel árasztja el meglévő hitedet. Van, aki a szervezés művészetét kapta, van, aki az irányításét. Van, aki meg tudja érteni azt, akivel kapcsolatba kerül, és vigaszt tud nyújtani azoknak, akik erre szomjaznak. Igen, mindezt megtapasztalhatod. De ami egy igen élő közösségben leginkább megérint, az a közös lelkűlét, amely mindenkit átjár. Úgy érzed, hogy ott van a levegőben, és ebből az eredeti közösségből egységet, egyetlen testet alkot. „Sok a tag, de a test csak egy." (Ibor 12,20) Pál is egészen élő keresztény közösségekkel találta szembe magát. Ő különleges helyzetben volt, mert ezek éppen az ő rendkívüli igehirdetése folytán keltek életre. Ezek közül az egyik a korintusiak fiatal közössége volt, amelyben a Szentlélek bőkezűen osztogatta ajándékait. Sőt, abban az időben egyes rendkívüli karizmák is megjelentek, a születő egyház különleges hivatásának megfelelően. Ez a közösség azonban, miután megtapasztalta a Szentlélek különleges adományainak magasztos élményét, megismerte a rivalizálást, a zavart, éppen azok között, akik ezekben az ajándékokban részesültek. Az Efezusban tartózkodó Pálhoz kellett tehát fordulniuk, hogy tisztázzák a helyzetet. Az apostol habozás nélkül válaszolt, megírva rendkívüli leveleinek egyikét, amelyben elmagyarázza, hogyan kell élni ezekkel a különleges kegyelmekkel. Hogy különböző karizmák, különböző szolgálatok léteznek, mint amilyen az apostoloké, prófétáké vagy tanítóké, de az Úr, akitől mindezek származnak, egy és ugyanaz. Mivel tehát a különböző ajándékok ugyanannak a Szentléleknek a kifejeződései, nem lehet, hogy ne legyenek harmóniában egymással, lehetetlen, hogy ne egészítsék ki egymást. Hiszen ezek nem személyes előnyökért vannak, nem vezethetnek dicsekvéshez vagy önigazoláshoz, hanem közös célt szolgálnak: a közösség építését, mások szolgálatát. Chiara Lubich gondolataiból LITURGIA A liturgikus tudományok újkori apostola Amikor 1986. október 12- én II. János Pál pápa a római Szent Péter-bazilikában szentté avatta Tamasi József bíboros, teatinus szerzetest, a liturgikusok nagy örömmel ünnepelték ezt az eseményt. Joggal megkérdezhetik az olvasók, miért éppen most írok e szentről? Oka az, hogy január 3-án szerepel a Római Martyrologiumban. Ki is ez a szent, és miért érdemes külön megemlékezni róla? Elsőszülött gyermeke Tomasi Giuliónak, Parma hercegének, Lampedusa fejedelmének és Traina Rosa asszonynak. Licatában (Agrigento) született 1649. szeptember 12- én. Nagy gondot fordítottak szülei keresztény és humanista nevelésére. Ugyanakkor modern nyelvekre is tanították, különösen spanyolra, mert már kiszemelték arra, hogy a spanyol király udvarában apród legyen. A szerzetesi hivatás elég gyorsan jelentkezett nála, de csak 1664-ben, elnyerve az atyai beleegyezést, ölthette magára a palermói Szent József-kolostorban a teatinusok habitusát. Szorgalmasan elmélyedt a szent tudományok és a keleti nyelvek tanulásában. Mestere, Ferenc Maria Maggio a jámborság és a nagy tudás igényét ébresztette fel benne. Filozófiai tanulmányait Messinában végezte, majd 1670-ben Rómába került a ferrarai és a modenai teatinus házban való tartózkodás után. Ott a Sant'Andrea della Valle teológiai kurzusait látogatta. 1671- ben diakónussá, majd a következő év karácsonyi időszakában pappá szentelték Rómában, a Monte Cavalló-i Szent Szilveszter-templomban. A rendfőnöki házban élt egy alacsony szobában egészen bíborossá történő kinevezéséig. 1712. május 18-án nevezte ki XI. Kelemen pápa bíborossá. Megbetegedett, 1713. január 1-jén meghalt, és a Szent Alessius-templomban, tituláris címtemplomában temették el. Ma a Szent András della Valle-bazikában, a teatinusok templomában nyugszik (Piazza Vidoni, a Via Giulia elején). A tridenti zsinat (1545-63) liturgikus hatásaiban messze előre mutatott. A különböző könyvek kiadásai (Zsolozsma, 1568, Misekönyv 1570, Rituale Romanum, 1614) és a Rítus Kongregáció megalapításával (1588). Egyben fölébresztett egy igényt, hogy a liturgikus forrásművek felkutatásával és kiadásával elinduljon a liturgika tudományának fejlődése a XVII. században. Ennek volt egyik kiváló apostola Tomasi teatinus szerzetes, aki a könyvtárakban végzett kutatómunkával megtalált és kiadott több szentírási kódexet és az egyházatyák számos művét. Egyik legfontosabb liturgikus kiadványa volt a Sacramentarium Gelasianum, amelyet 1680-ban ki is adott. Mindig nagy érdeklődéssel kutatta a régi liturgikus dokumentumokat, nem hagyva figyelmen kívül a papok, szerzetesek, valamint a saját lelki igényeit sem. Kiadott egy antifónákat és responsoriumokat tartalmazó gyűjteményt. Ez részleteket tartalmazott a St. Gallen monostorának könyvtárából és a Szent Péterbazilika archívumából vizsgált kódexekből. Casanate bíboros barátja volt, akinek a Responsorialia et Antiphonaria Romanae Ecclesiae a S. Gregorio Magno disposita című művét (Roma, 1686) ajánlotta. Francesco Barberini bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja védnöksége alatt megkezdte a kétkötetes Biblia kritikai kiadását, jelezve, hogy az V-XI. századi időszakban melyik korhoz tartozik (1688). A liturgiához való tudományos aktivitását jól mutatja az 1689 és 1712 közötti levelezése Gattola Erasmusszal, Montecassino könyvtárosával. Ki kell emelni a liturgikus nevelés fontosságát sürgető tevékenységét - bár tervét csak 1740-ben, jóval halála után valósította meg XIV. Benedek pápa, megalapítva a Római Liturgikus Akadémiát. Számos írásával segítette azonban a helyes liturgikus gondolkodásmód kibontakozását, amely igazán a II. vatikáni zsinat idején érett be. E kiváló szent közbenjárását kérjük, hogy legyen meg a szakemberekben, de minden hívőben is az a szeretet a liturgia iránt, amely őt is hajtotta minden ténykedésében. Verbényi István :V A hét szentjei Barcelonai nemesi családban született 1175-80 táján. Jogi és teológiai tanulmányok után Bolognában lett professzor. Barcelonába visszatérve, negyvenhét éves korában belépett a domonkosok rendjébe. Kiváló gyóntató és bölcs jogász, aki az első egyházjogi gyűjtemény összeállítója. A pogányok és a zsidók megtérítéséért fáradozott, ezért megtanulta a keleti nyelveket. A Fogolykiváltó rend szabályait is elkészítette. Aquinói Szent Tamás az ő biztatására írta meg egyik jeles művét, a Summa contra gentilest. 1275-ben távozott az örök hazába. Január 7. Pengaforti Szent Rajmund áldozópap