Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)

2009-01-04 / 1. (3151.) szám

SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT Leborulva, térden állva... Vízkereszt, Urunk megjelenésének ünnepe -Mt 2,1-12 Karácsony éjszakáján a pásztorok gyűltek Jézus köré, akiket - Lukács szerint - an­gyalok irányítottak oda. Víz­kereszt napján - Máté szerint - a napkeleti bölcsek hódol­nak a Gyermek előtt. Ők elő­ször Jeruzsálemben keresték „a zsidók újszülött királyát", s bizonyára ámulva találtak rá betlehemi szegénységében. Szótlanul, megilletődve nyújtják át neki - édesanyjá­nak - ajándékaikat. Máté elbeszélésében sajá­tos szerepet kap egy szó, amely a rövid szövegben há­romszor is felhangzik. A böl­csek már Heródes udvarában ezt mondják: „Láttuk csilla­gát..., s eljöttünk, hogy hódol­junk neki” (2,2). Amikor aztán a hatalmát féltve óvó király Betlehembe irányítja a zarán­dokokat, maga is megismétli: „Ha megtaláltátok, jelentsé­tek nekem, hogy én is elmen­jek, és hódoljak neki" (2,8). Ez­után mondja aztán az evangé­lista: „Megtalálták a kisgyer­meket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak előtte (2,11). A görög igében a térd szó rejtezik, fordíthatnánk úgy, hogy letérdeltek vagy térdet hajtottak előtte. Ez a ritka görög ige Máté­nál feltűnően gyakran szere­pel, sokkal többször, mint Márk és Lukács evangéliumá­ban. Főként olyan emberek hajtanak térdet Jézus előtt, akik valami nagy csodát kérnek, tő­le. A 8,2-ben egy leprás, a 9,18-ban a zsinagógai elöljáró, akinek aztán föltámasztja a kislányát, a 15,25-ben egy po­gány asszony, aki a lányáért könyörög, a 20,20-ban János és Jakab anyja. Ez utóbbi nem csodát kér, hanem azt, hogy fiai Jézus jobbján és balján ül­hessenek, ha majd átveszi uralmát. A tanítványokról egyszer olvassuk, hogy térdre borultak Mesterük előtt, ami­kor a vízen járva odament hozzájuk a viharban, és le­csendesítette a hullámokat. Itt így fordítja ezt az igét a ma­gyar szöveg: „Leborultak előtte" (14,33). De mondták is mindjárt: „Valóban Isten Fia vagy." Az ószövetségi gon­dolkodáshoz szokott ember számára ez a „térdhajtás" nem akármilyen tiszteletnek vagy hódolatnak a kifejezése, hanem Istennek kijáró vallási cselekedet. Érdekesen megnyitja ezt a jelentéstartományt a Jézus megkísértéséről szóló elbe­szélés. Két sikertelen próbál­kozása után a sátán - Máté szerint - egy magas hegyre ragadja fel Jézust. Megmutat­ja neki a „világ összes orszá­gát", és azt mondja: „Ezt mind neked adom, ha lebo­rulva térdet hajtasz előttem" (4,9). Amit­­ persze így ad vissza a magyar szöveg: „ha leborulva imádsz engem". Válaszul Jézus a mózesi Tör­vényt idézi: „Írva van, Urad, Istened előtt hajts térdet, és csak neki szolgálj" (4,10). Amit már latinra is így fordí­tottak: Dominum Deum tuum adorabis, Uradat, Istene­det imádd. A Máté-evangélium legvé­gén a Föltámadott előtt „bo­rulnak térdre" az apostolok, illetve már előbb a sírjához si­ető asszonyok (28,9 és 28,17). Isteni méltóságában köszön­tik Mesterüket. Mintha már ezt sejtenék meg Betlehemben a pogányságból érkező böl­csek is. Mi, emberek, egyedül mi a látható világban arra szület­tünk, hogy leboruljunk valaki előtt. Milyen jó, hogy Jézus­ban megjelent előttünk az, aki valóban megérdemli ezt az egyedülálló tiszteletet. S mi­lyen szép, hogy először gyer­mekként fogadta a megvál­tott, megváltandó emberiség boldog hódolatát. Jeleníts István : A hét liturgiája - év JANUÁR 4., VASÁRNAP - URUNK MEGJELENÉ­SÉNEK (VÍZKERESZT) FŐÜNNEPE (Angéla, Titusz, Leóna) - Iz 60,1-6 (Az Úr dicsősége felragyogott fölötted.) - Ef 3,2-3a,5-6 (A Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy a pogányok is társörökösök.) - Mt 2,1-12 (Láttuk csillagát napkeleten, és el­jöttünk, hogy hódoljunk előtte.) - Énekrend: Ho 43 - ÉE 523, ÉE 415, Ho 43 - ÉE 59, Ho 44 - ÉE 525, Ho 41 - ÉE 55. JANUÁR 5., HÉTFŐ (Simon, Emília) - ljn 3,22-4,6 - Mt 4,12-17,23-25. JANUÁR 6., KEDD (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) -ljn 4,7-10 - Mk 6,34-44. JANUÁR 7., SZERDA - Pengaforti Szent Rajmund áldo­zópap emléknapja (Attila) - ljn 4,11-18 - Mk 6,45-52. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK (Gyöngyvér, Szeverin, Szö­rény) - ljn 4,19-5,4 - Lk 4,14-22­. JANUÁR 9., PÉNTEK (Marcell, Juliánusz) - ljn 5,5-13 - Lk 5,12-16. JANUÁR 10., SZOMBAT (Melánia, Vilmos) - ljn 5,14-21-Jn 3,22-30. JANUÁR 11., VASÁRNAP - URUNK MEGKERESZ­­TELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE (Ágota, Szalvia, Taszló) - íz 42,1-4,6-7 (íme, az én szolgám, akiben kedvem telik.) vagy íz 55,1-11 (Jöjjetek a vízhez mindnyájan, hallgassatok rám, és élni fog telketek!) - ApCsel 10,34-38 (Az Úr fölkente őt Szentlélekkel.) vagy lm­ 5,1-9 (A Lélek, a víz és a vér tanús­­kodnak Jézusról.) - Mk 1,7-11 (A mennyei Atya tanúsítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.) - Énekrend: Ho 45 - ÉE 523, Ho 45 - ÉE 61, Ho 133 - ÉE 163, Ho 274 - ÉE 361. Lelkiség 2009. január 4. HOMÍLIAVÁZLAT Csillag után... „Bölcsek jöttek Napkelet­ről" - olvassuk a mai evangé­liumban. Csillagtudósok ér­keznek messze földről, mert látni akarják a zsidók újszü­lött királyát. Számításaik he­lyesek voltak: meg is találták a Messiást! Ha valaki hit nélkül olvas­sa ezt a történetet, valószínű­leg felteszi a kérdést: mi értel­me ennek a látogatásnak? Hallatlan távolságból útnak indulni, leborulni egy gyer­mek előtt, még a kincseiket is neki adni, s azután hazatér­ni... Ha azonban hittel olvas­suk e sorokat, megnyílik szá­munkra értelmük, mert a hí­vő ember magára ismer a napkeleti bölcsekben. Nem szabad belemagya­ráznunk a Szentírás üzeneté­be olyan tartalmat, amely nincs benne. De szabad bele­gondolnunk a napkeleti böl­csek helyzetébe. Mint gondol­kodó emberek, valószínűleg ők is latolgatták, belevágja­nak-e egyáltalán ebbe a hatal­mas útba. A hosszú, feltéte­lezhetően nem biztonságos út közben biztosan felmerült bennük jó néhányszor a kér­dés: Vajon nem tévedtünk-e el? Biztosan jók voltak a szá­mításaink? Értelmes ötlet volt-e útra kelni, kockáztatni életünket is a vadállatok, a rablók között, fagyoskodni a hideg éjszakákban, miközben otthon mindenünk megvolt? S mi lesz, ha nem is találko­zunk a Gyermekkel? Mintha csak saját magunkat halla­nánk, valahányszor erőt vesz rajtunk a kételkedés: minek zarándokolok a keresztény élet útján, s miért nem térek inkább vissza régi, kényelmes életformámhoz? Miért va­gyok kitéve állandó kísérté­seknek, melyek vadállat mód­jára leselkednek rám? Egyál­talán: tényleg úgy lesz min­den, ahogy hittem, s találko­zom majd utam végén az Úr­ral? De a napkeleti bölcsek nem a reményvesztettségről, ha­nem töretlen hitükről tesznek tanúságot. Hitük naiv ugyan (hiszen először Jeruzsálembe mennek, s mindent elmonda­nak Heródesnek, később azonban hallgatnak az ál­mukban kapott utasításra, s elkerülik a gonosz uralko­dót), de szilárd meggyőző­déssel követik a csillagot a ne­héz úton. S elérkeznek a Gyermekhez, aki a Király, a Főpap és az áldozati Bárány, s akinek végre átadhatják aján­dékaikat: az aranyat, a töm­jént és a mirhát. Ezzel Jézus egyetemes küldetése is felcsil­lan előttünk: nemcsak a vá­lasztott nép, hanem minden nemzet királyának vallhatja őt. A bölcsek érkezése mutat­ja: Krisztusban Üdvözítőjére talál minden nemzet! Mária nyújtja oda a Gyer­meket hódolatra a bölcsek­nek. Nekünk is a Szűzanya mutatja az utat Jézushoz. Kér­jük közbenjárását, hogy mi is hittel kövessük az isteni taní­tás csillagfényét, mely elvezet életünk céljához és értelmé­hez: Istenünkhöz! Kovács Zoltán •„ Életige­n január „Sok a tag, de a test csak egy" Jártál már hiteles kereszté­nyek élő közösségében? Részt vettél már valamilyen összejö­vetelükön? Megfigyelted, hogy miyen az életük? Ha igen, akkor biztosan észrevet­ted, hogy a közösség tagjai kü­lönféle feladatokat látnak el. Van, aki a beszéd adományá­val rendelkezik, és olyan lelki mélységeket tud átadni neked, amelyek megérintik lelkedet. Van, aki úgy tud élni a segítés, a szolgálat, a másokról való gondoskodás adományával, hogy elámulsz, látva, milyen eredményeket ért el a szüksé­get szenvedők megsegítésé­ben. Van, aki olyan bölcsen ta­nít, hogy új erővel árasztja el meglévő hitedet. Van, aki a szervezés művészetét kapta, van, aki az irányításét. Van, aki meg tudja érteni azt, akivel kapcsolatba kerül, és vigaszt tud nyújtani azoknak, akik er­re szomjaznak. Igen, mindezt megtapasz­talhatod. De ami egy igen élő közösségben leginkább meg­érint, az a közös lelkűlét, amely mindenkit átjár. Úgy ér­zed, hogy ott van a levegőben, és ebből az eredeti közösség­ből egységet, egyetlen testet al­kot. „Sok a tag, de a test csak egy." (Ibor 12,20) Pál is egészen élő keresz­tény közösségekkel találta szembe magát. Ő különleges helyzetben volt, mert ezek ép­pen az ő rendkívüli igehirdeté­se folytán keltek életre. Ezek közül az egyik a korintusiak fi­atal közössége volt, amelyben a Szentlélek bőkezűen oszto­gatta ajándékait. Sőt, abban az időben egyes rendkívüli kariz­mák is megjelentek, a születő egyház különleges hivatásá­nak megfelelően. Ez a közösség azonban, mi­után megtapasztalta a Szentlé­lek különleges adományainak magasztos élményét, megis­merte a rivalizálást, a zavart, éppen azok között, akik ezek­ben az ajándékokban részesül­tek. Az Efezusban tartózkodó Pálhoz kellett tehát fordulni­uk, hogy tisztázzák a helyze­tet. Az apostol habozás nélkül válaszolt, megírva rendkívüli leveleinek egyikét, amelyben elmagyarázza, hogyan kell él­ni ezekkel a különleges kegyel­mekkel. Hogy különböző ka­rizmák, különböző szolgálatok léteznek, mint amilyen az apostoloké, prófétáké vagy ta­nítóké, de az Úr, akitől mind­ezek származnak, egy és ugyanaz. Mivel tehát a különböző ajándékok ugyanannak a Szentléleknek a kifejeződései, nem lehet, hogy ne legyenek harmóniában egymással, lehe­tetlen, hogy ne egészítsék ki egymást. Hiszen ezek nem sze­mélyes előnyökért vannak, nem vezethetnek dicsekvéshez vagy önigazoláshoz, hanem közös célt szolgálnak: a közös­ség építését, mások szolgálatát. Chiara Lubich gondolataiból LITURGIA A liturgikus tudományok újkori apostola Amikor 1986. október 12- én II. János Pál pápa a római Szent Péter-bazilikában szentté avatta Tamasi József bí­boros, teatinus szerzetest, a liturgikusok nagy örömmel ünnepelték ezt az eseményt. Joggal megkérdezhetik az ol­vasók, miért éppen most írok e szentről? Oka az, hogy janu­ár 3-án szerepel a Római Martyrologiumban. Ki is ez a szent, és miért ér­demes külön megemlékezni róla? Elsőszülött gyermeke Tomasi Giuliónak, Parma herce­gének, Lampedusa fejedelmé­nek és Traina Rosa asszony­nak. Licatában (Agrigento) született 1649. szeptember 12- én. Nagy gondot fordítottak szülei keresztény és humanis­ta nevelésére. Ugyanakkor modern nyelvekre is tanítot­ták, különösen spanyolra, mert már kiszemelték arra, hogy a spanyol király udvará­ban apród legyen. A szerzete­si hivatás elég gyorsan jelent­kezett nála, de csak 1664-ben, elnyerve az atyai beleegye­zést, ölthette magára a paler­mói Szent József-kolostorban a teatinusok habitusát. Szorgalmasan elmélyedt a szent tudományok és a keleti nyelvek tanulásában. Meste­re, Ferenc Maria Maggio a jám­borság és a nagy tudás igé­nyét ébresztette fel benne. Fi­lozófiai tanulmányait Messi­­nában végezte, majd 1670-ben Rómába került a ferrarai és a modenai teatinus házban való tartózkodás után. Ott a Sant'Andrea della Valle teoló­giai kurzusait látogatta. 1671- ben diakónussá, majd a kö­vetkező év karácsonyi idősza­kában pappá szentelték Ró­mában, a Monte Cavalló-i Szent Szilveszter-templom­ban. A rendfőnöki házban élt egy alacsony szobában egé­szen bíborossá történő kine­vezéséig. 1712. május 18-án nevezte ki XI. Kelemen pápa bíborossá. Megbetegedett, 1713. január 1-jén meghalt, és a Szent Alessius-templom­­ban, tituláris címtemplomá­ban temették el. Ma a Szent András della Valle-baz­iká­­ban, a teatinusok templomá­ban nyugszik (Piazza Vidoni, a Via Giulia elején). A tridenti zsinat (1545-63) liturgikus hatásaiban messze előre mutatott. A különböző könyvek kiadásai (Zsolozs­ma, 1568, Misekönyv 1570, Rituale Romanum, 1614) és a Rítus Kongregáció megalapí­tásával (1588). Egyben föléb­resztett egy igényt, hogy a li­turgikus forrásművek felku­tatásával és kiadásával elin­duljon a liturgika tudomá­nyának fejlődése a XVII. szá­zadban. Ennek volt egyik ki­váló apostola Tomasi teatinus szerzetes, aki a könyvtárak­ban végzett kutatómunkával megtalált és kiadott több szentírási kódexet és az egy­házatyák számos művét. Egyik legfontosabb liturgikus kiadványa volt a Sacramen­­tarium Gelasianum, amelyet 1680-ban ki is adott. Mindig nagy érdeklődéssel kutatta a régi liturgikus doku­mentumokat, nem hagyva fi­gyelmen kívül a papok, szer­zetesek, valamint a saját lelki igényeit sem. Kiadott egy an­­tifónákat és responsoriumo­­kat tartalmazó gyűjteményt. Ez részleteket tartalmazott a St. Gallen monostorának könyvtárából és a Szent Péter­­bazilika archívumából vizs­gált kódexekből. Casanate bí­boros barátja volt, akinek a Responsorialia et Antiphonaria Romanae Ecclesiae a S. Gregorio Magno disposita című művét (Roma, 1686) ajánlotta. Francesco Barberini bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja védnöksége alatt megkezdte a kétkötetes Biblia kritikai ki­adását, jelezve, hogy az V-XI. századi időszakban melyik korhoz tartozik (1688). A li­turgiához való tudományos aktivitását jól mutatja az 1689 és 1712 közötti levelezése Gattola Erasmusszal, Monte­­cassino könyvtárosával. Ki kell emelni a liturgikus nevelés fontosságát sürgető tevékenységét - bár tervét csak 1740-ben, jóval halála után valósította meg XIV. Benedek pápa, megalapítva a Római Liturgikus Akadé­miát. Számos írásával segí­tette azonban a helyes litur­gikus gondolkodásmód ki­bontakozását, amely igazán a II. vatikáni zsinat idején érett be. E kiváló szent közbenjárá­sát kérjük, hogy legyen meg a szakemberekben, de minden hívőben is az a szeretet a li­turgia iránt, amely őt is haj­totta minden ténykedésében. Verbényi István :­V­­ A hét szentjei Barcelonai nemesi csa­ládban született 1175-80 táján. Jogi és teológiai ta­nulmányok után Bologná­ban lett professzor. Barce­lonába visszatérve, negy­venhét éves korában belé­pett a domonkosok rendjé­be. Kiváló gyóntató és bölcs jogász, aki az első egyházjogi gyűjtemény összeállítója. A pogányok és a zsidók megtérítéséért fáradozott, ezért megtanulta a kele­ti nyelveket. A Fogolykiváltó rend szabályait is elkészítette. Aquinói Szent Tamás az ő biztatására írta meg egyik jeles mű­vét, a Summa contra gentilest. 1275-ben távozott az örök hazá­ba. Január 7. Pengaforti Szent Rajmund áldozópap

Next