Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)

2009-11-08 / 45. (3195.) szám

www.ujember.hu • www.ujember.ro KATOLIKUS HETILAP Ára 130 Ft • 0,4 euró • 1 új lej 2009. november 8. ^OUKUSf^ LXV. évf. 45. Ingyenes műsorújság-melléklettel! Ami van, ami nincs, és ami kellene Gondolatok egy új családpolitikához 3. oldal Búcsú Kondor Lajos verbita szerzetestől 8. oldal Keresztény szellemben emlékezzünk a halottakra „Halottaink tiszteletének és az értük való imádságnak legmegfelelőbb és leghatéko­nyabb eszköze a hit, a remény és a szeretet cselekedeteinek felajánlása. Az eucharisztikus áldozattal egyesülve közben­járhatunk örök üdvösségü­kért, és átélhetjük velük a leg­teljesebb közösséget, várva, hogy viszontlássuk egymást, és örökre élvezhessük a min­ket teremtő és megváltó sze­­retetet" - fogalmazott XVI. Benedek pápa mindenszen­tek ünnepén, az úrangyala el­­imádkozásakor. A Szentatya hangsúlyozta, hogy a meghaltakra való emlé­kezés „igazán keresztény szel­lemben, vagyis a húsvéti misz­térium fényében történjék. Te­metőlátogatáskor gondoljunk arra, hogy a sírban csupán sze­retteink földi maradványai nyugszanak, akik a végső fel­támadást várják, s akiknek lel­ke a Szentírás szavai szerint már Isten kezében van". XVI. Benedek pápa a Luthe­ránus Világszövetség és a kato­likus egyház által tíz éve ki­adott, a megigazulástanról szó­ló közös nyilatkozatról is meg­emlékezett: „Ez a dokumen­tum arról tanúskodik, hogy a lutheránusok és a katolikusok egyetértenek a megigazulástan alapigazságában. Isten kegyel­me által élünk, aki arra hív, hogy válaszoljunk ajándékára. Ez megszabadít a félelemtől, és reményt, bátorságot önt belénk e bizonytalanságokkal, szoron­gással, szenvedéssel teli világ­ban - mondta a Szentatya, majd hozzátette: Őszintén re­mélem, hogy ez a fontos évfor­duló segít a továbblépésben azon az úton, amely Krisztus valamennyi tanítványának tel­jes, látható egysége felé vezet." (pl) Az egység és a szabadság kapuja lett Húsz éve omlott le a berlini fal A berlini fal leomlása „új korszakot nyitott számos nép életében. A vallásos emberek felekezeti hovatartozás nél­kül évtizedeken át együtt szenvedtek, miközben az ateis­ta ideológia hiába próbálkozott meggyengíteni, sőt, a föld színéről eltörölni a vallásos hitet” - fogalmazott grúziai látogatása során Tbilisziben, 1999. november 8-án II. Já­nos Pál pápa. Újabb tíz év telt el azóta. Az esemény fősze­replői közül sokan már nem élnek. Mások nem szűnnek meg hálát adni, emlékezni és mérlegre tenni a fájdalmas megosztottság és az azóta elmúlt húsz év történéseit. Kevesen tudják, hogy a „vasfüggöny" elnevezés Winston Churchill brit miniszterelnöktől származik. A hidegháború fogalmát egy neves amerikai újságíró, Walter Lippman ve­zette be a köztudatba. II. János Pál pápa nagy szerepet ját­szott a vasfüggöny leomlásában, melynek szimbolikus jele volt a berlini fal lerombolása. Kormányzásának első tizen­egy éve egy kétpólusú, feszültségektől terhes világban zaj­lott, amelyet a két szemben álló blokk rivalizálása jellem­zett. Ebben a közegben nagy szüksége volt a világnak a Szentatya határozott kiállására, hogy rátaláljon az emberi jogok, az igazságosság és a béke útjára. (Folytatás a 3. oldalon.) Helyzetkép és kilátások Középpontban a család A Magyar Katolikus Családegyesület (MAKACS) novem­ber 12. és 14. között rendezi meg a XVI. családkongresszust a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban. A kongresszuson az előadók a tíz évvel ezelőtt közzétett, A bol­dogabb családokért című püspökkari körlevélre emlékezve, an­nak főbb gondolataiból kiindulva részletesen tárgyalják a ma­gyar családokat érintő időszerű lelkipásztori, társadalmi, po­litikai, egészségügyi kérdéseket, s az elmúlt évtizedben bekö­vetkezett változásokat ezen a téren. A tanácskozás célja az ak­tuális feladatok megfogalma­zása, tekintettel a jelenkor ki­hívásaira. A családkongresz­­szus mottója: „...úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál." (Lk 22,27) (Folytatás a 3. oldalon.) Új honlap a halálról és a gyászról 9. oldal Ezrek indultak az ország minden tá­járól, sőt a határon túlról is a magyar Sionhoz, hogy október 31-én szemé­lyesen vegyenek részt a vértanúhalált szenvedett Meszlényi Zoltán boldog­gá avatásán Esztergomban. A papok között olyan is volt, akit egykor Meszlényi Zoltán szentelt. Az ünnepélyes szertartást Erdő Péter bí­boros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa vé­gezte. Jelen voltak még: Juliusz Janusz ér­sek, apostoli nuncius, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a határon túlról érkező magyar és külföldi püspökök, papok, szerzetesek. A bazilikát zsúfolásig megtöltötték a hívek. Mivel Meszlényi Zoltán egykor a római Collegi­um Germanicum et Hungáriáim hallgató­ja volt, P. Franz Meures SJ rektor vezetésé­vel az intézmény negyven hallgatója is el­jött az ünnepre. Jelen voltak magas rangú állami vezetők és a parlamenti pártok kép­viselői is, de megjelent az egykori köztár­sasági elnök, Mádl Ferenc és felesége is. A vendégek között volt Katona Béla, az or­szággyűlés elnöke, a köz- és tudományos élet több jeles képviselője és a diplomáciai testület számos tagja. Az október utolsó napján tartott ünne­pi szentmisére érkezők kora reggeltől imádsággal, énekekkel, a boldoggá ava­tandó életrajzát hallgatva készülhettek az ünnepi pillanatokra a bazilikában. Aki nem fért be a székesegyházba, kivetítőn át követhette a bent folyó eseményeket. E nap reggelén köd ült a Duna menti vá­rosra. Az ősz, a hulló falevelek - az elmú­lás, a mindenszentek másnapi ünnepére és halottak napjára emlékeztette az érke­ző zarándokokat. A várhegyen magaso­dó bazilika azonban gyönyörű napfény­ben ragyogott - biztatva az ott lévőket, hogy a sok szürkeség, hideg, a köd okoz­ta homály mellett ragyogó napfény, kék­lő ég, szikrázó napsütés is lehet az ember osztályrésze. Jóval a szentmise előtt ér­keztek a papok az egyházmegye terüle­téről, de jöttek szerzetesek és szerzetes­nők távolabbról is, éppúgy, mint világi hívek. Mikor Erdő Péter bíboros, Angelo Amato érsek és a püspökök bevonultak a bazilika főkapuján, már zsúfolásig meg­telt a templom, hogy együtt ünnepeljék az egyházmegye és az egész magyar egyház új boldogét, Meszlényi Zoltánt. (Folytatás a 7. oldalon.) Az apostoli levél felolvasása után az oltárra helyezték az ereklyetartót (Fotó: Bókay) Egy fél készült a hosszú télre - dúdolom magamban a régi dalt, ame­lyet harminc évvel ezelőtt még politikai tiltás miatt nem énekel­hetett lemezre a szerzője, mivel úgy folytatódott, hogy „mert hosszú lesz a tél..." Mára a dal „jövendölése" is beteljesedett,fe­­jü­nkre hullottak a csillagok és rémülten ébrednek az álmodók. Készülj a hosszú télre­­ dúdolom magamban a nagy szek­rény előtt, amely a télre való ruhadarabokat rejti. Honnan ke­rült ennyi kabát? Aztán eszembe jut: német földre szakadt barátom autója alaposan meg volt rakva a nyáron­­ jó minő­ségű, alig használt ruhákkal. Átnyalábolom a felét, és indu­lok vele a jókora társasház egyik pincehelyiségébe, ahol hét­ről hétre csomagolják az asszonyok a Kelet-Magyarország fe­lé címzett papírdobozokba pakolt ruhaadományokat. A lakásba visszatérve még mindig azt látom: túl sok. Nem gazdagságomat jelzi ez - erről szó nincs, és úgy tű­nik, egyre kevésbé lesz­ inkább a ragaszkodást a tár­gyakhoz, ilyen-olyan javaimhoz. Amelyek által életem vi­szonylagos kényelmét és még viszonylagosabb biztonsá­gát próbálnám biztosítani. De olyan hideg aligha lesz, hogy három kabátot kelljen egyszerre magamra húznom. Nem látok a jövőbe, de biztosan tudom, sokan fognak megfagyni ezen a télen is, míg sokunk szekrényében gyűl­nek a kabátok (is). A fölösleg halmozódása és a hiányok nő­ köpeny­ vekedése egyszerre jellemzi a világot, amelyben élünk. Míg sokan éheznek, kevesen nagyon sokat költenek arra, hogy túlzott táplálkozásuk káros következményeit enyhíthessék. Míg sokaknak nem jut már a fűtésszámlára sem elegendő forint, keveseknek az egyre több sem elég. Még több kell­­ akár azon az áron is, hogy másnak még kevesebb jut emiatt. Honnét ez a kisebb-nagyobb, többé-kevésbé megérthe­tő vagy mélységesen felháborító bírvágy az emberben? Lehet, hogy talán nem is a tárgyakhoz, a javakhoz, hanem a birtokláshoz ragaszkodunk? A másokban bízni nem tu­dó ember görcsösségével. Milyen jó lesz a harmadik ka­bát, ha a másik kettő tönkremegy... Pannónia szülötte - mondhatnánk: földink -, Szent Márton egyetlen mozdulattal kettévágta köpenyét a reme­gő koldus láttán. A hívő és gondolkodó ember gesztusá­val, aki fölismerte: talán nem kell az egész, talán a fele is elég. Vajon mi, kései pannóniaiak készek vagyunk-e még (vagy esetleg már­ ilyen felismerésre? Ha készek volnánk köpenyünk megfelezésére, talán kevésbé fázna és kevés­bé volna békétlen ez az ország. De ahhoz, hogy ez megva­lósuljon, szükség volna még egy felismerésre: először nem a kis köpenyeket kellene félbevágni. Kipke Tamás­ ­v ! Csikvándról Fatimába Segítség az élőknek „Tapintható" kegyelem Élménybeszámolók a pécsi taizéi találkozóról 10. oldal A Szépség után Dsida-vers az ajándékcsomagban 11. oldal

Next