Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)
2009-11-08 / 45. (3195.) szám
www.ujember.hu • www.ujember.ro KATOLIKUS HETILAP Ára 130 Ft • 0,4 euró • 1 új lej 2009. november 8. ^OUKUSf^ LXV. évf. 45. Ingyenes műsorújság-melléklettel! Ami van, ami nincs, és ami kellene Gondolatok egy új családpolitikához 3. oldal Búcsú Kondor Lajos verbita szerzetestől 8. oldal Keresztény szellemben emlékezzünk a halottakra „Halottaink tiszteletének és az értük való imádságnak legmegfelelőbb és leghatékonyabb eszköze a hit, a remény és a szeretet cselekedeteinek felajánlása. Az eucharisztikus áldozattal egyesülve közbenjárhatunk örök üdvösségükért, és átélhetjük velük a legteljesebb közösséget, várva, hogy viszontlássuk egymást, és örökre élvezhessük a minket teremtő és megváltó szeretetet" - fogalmazott XVI. Benedek pápa mindenszentek ünnepén, az úrangyala elimádkozásakor. A Szentatya hangsúlyozta, hogy a meghaltakra való emlékezés „igazán keresztény szellemben, vagyis a húsvéti misztérium fényében történjék. Temetőlátogatáskor gondoljunk arra, hogy a sírban csupán szeretteink földi maradványai nyugszanak, akik a végső feltámadást várják, s akiknek lelke a Szentírás szavai szerint már Isten kezében van". XVI. Benedek pápa a Lutheránus Világszövetség és a katolikus egyház által tíz éve kiadott, a megigazulástanról szóló közös nyilatkozatról is megemlékezett: „Ez a dokumentum arról tanúskodik, hogy a lutheránusok és a katolikusok egyetértenek a megigazulástan alapigazságában. Isten kegyelme által élünk, aki arra hív, hogy válaszoljunk ajándékára. Ez megszabadít a félelemtől, és reményt, bátorságot önt belénk e bizonytalanságokkal, szorongással, szenvedéssel teli világban - mondta a Szentatya, majd hozzátette: Őszintén remélem, hogy ez a fontos évforduló segít a továbblépésben azon az úton, amely Krisztus valamennyi tanítványának teljes, látható egysége felé vezet." (pl) Az egység és a szabadság kapuja lett Húsz éve omlott le a berlini fal A berlini fal leomlása „új korszakot nyitott számos nép életében. A vallásos emberek felekezeti hovatartozás nélkül évtizedeken át együtt szenvedtek, miközben az ateista ideológia hiába próbálkozott meggyengíteni, sőt, a föld színéről eltörölni a vallásos hitet” - fogalmazott grúziai látogatása során Tbilisziben, 1999. november 8-án II. János Pál pápa. Újabb tíz év telt el azóta. Az esemény főszereplői közül sokan már nem élnek. Mások nem szűnnek meg hálát adni, emlékezni és mérlegre tenni a fájdalmas megosztottság és az azóta elmúlt húsz év történéseit. Kevesen tudják, hogy a „vasfüggöny" elnevezés Winston Churchill brit miniszterelnöktől származik. A hidegháború fogalmát egy neves amerikai újságíró, Walter Lippman vezette be a köztudatba. II. János Pál pápa nagy szerepet játszott a vasfüggöny leomlásában, melynek szimbolikus jele volt a berlini fal lerombolása. Kormányzásának első tizenegy éve egy kétpólusú, feszültségektől terhes világban zajlott, amelyet a két szemben álló blokk rivalizálása jellemzett. Ebben a közegben nagy szüksége volt a világnak a Szentatya határozott kiállására, hogy rátaláljon az emberi jogok, az igazságosság és a béke útjára. (Folytatás a 3. oldalon.) Helyzetkép és kilátások Középpontban a család A Magyar Katolikus Családegyesület (MAKACS) november 12. és 14. között rendezi meg a XVI. családkongresszust a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban. A kongresszuson az előadók a tíz évvel ezelőtt közzétett, A boldogabb családokért című püspökkari körlevélre emlékezve, annak főbb gondolataiból kiindulva részletesen tárgyalják a magyar családokat érintő időszerű lelkipásztori, társadalmi, politikai, egészségügyi kérdéseket, s az elmúlt évtizedben bekövetkezett változásokat ezen a téren. A tanácskozás célja az aktuális feladatok megfogalmazása, tekintettel a jelenkor kihívásaira. A családkongreszszus mottója: „...úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál." (Lk 22,27) (Folytatás a 3. oldalon.) Új honlap a halálról és a gyászról 9. oldal Ezrek indultak az ország minden tájáról, sőt a határon túlról is a magyar Sionhoz, hogy október 31-én személyesen vegyenek részt a vértanúhalált szenvedett Meszlényi Zoltán boldoggá avatásán Esztergomban. A papok között olyan is volt, akit egykor Meszlényi Zoltán szentelt. Az ünnepélyes szertartást Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa végezte. Jelen voltak még: Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a határon túlról érkező magyar és külföldi püspökök, papok, szerzetesek. A bazilikát zsúfolásig megtöltötték a hívek. Mivel Meszlényi Zoltán egykor a római Collegium Germanicum et Hungáriáim hallgatója volt, P. Franz Meures SJ rektor vezetésével az intézmény negyven hallgatója is eljött az ünnepre. Jelen voltak magas rangú állami vezetők és a parlamenti pártok képviselői is, de megjelent az egykori köztársasági elnök, Mádl Ferenc és felesége is. A vendégek között volt Katona Béla, az országgyűlés elnöke, a köz- és tudományos élet több jeles képviselője és a diplomáciai testület számos tagja. Az október utolsó napján tartott ünnepi szentmisére érkezők kora reggeltől imádsággal, énekekkel, a boldoggá avatandó életrajzát hallgatva készülhettek az ünnepi pillanatokra a bazilikában. Aki nem fért be a székesegyházba, kivetítőn át követhette a bent folyó eseményeket. E nap reggelén köd ült a Duna menti városra. Az ősz, a hulló falevelek - az elmúlás, a mindenszentek másnapi ünnepére és halottak napjára emlékeztette az érkező zarándokokat. A várhegyen magasodó bazilika azonban gyönyörű napfényben ragyogott - biztatva az ott lévőket, hogy a sok szürkeség, hideg, a köd okozta homály mellett ragyogó napfény, kéklő ég, szikrázó napsütés is lehet az ember osztályrésze. Jóval a szentmise előtt érkeztek a papok az egyházmegye területéről, de jöttek szerzetesek és szerzetesnők távolabbról is, éppúgy, mint világi hívek. Mikor Erdő Péter bíboros, Angelo Amato érsek és a püspökök bevonultak a bazilika főkapuján, már zsúfolásig megtelt a templom, hogy együtt ünnepeljék az egyházmegye és az egész magyar egyház új boldogét, Meszlényi Zoltánt. (Folytatás a 7. oldalon.) Az apostoli levél felolvasása után az oltárra helyezték az ereklyetartót (Fotó: Bókay) Egy fél készült a hosszú télre - dúdolom magamban a régi dalt, amelyet harminc évvel ezelőtt még politikai tiltás miatt nem énekelhetett lemezre a szerzője, mivel úgy folytatódott, hogy „mert hosszú lesz a tél..." Mára a dal „jövendölése" is beteljesedett,fejünkre hullottak a csillagok és rémülten ébrednek az álmodók. Készülj a hosszú télre dúdolom magamban a nagy szekrény előtt, amely a télre való ruhadarabokat rejti. Honnan került ennyi kabát? Aztán eszembe jut: német földre szakadt barátom autója alaposan meg volt rakva a nyáron jó minőségű, alig használt ruhákkal. Átnyalábolom a felét, és indulok vele a jókora társasház egyik pincehelyiségébe, ahol hétről hétre csomagolják az asszonyok a Kelet-Magyarország felé címzett papírdobozokba pakolt ruhaadományokat. A lakásba visszatérve még mindig azt látom: túl sok. Nem gazdagságomat jelzi ez - erről szó nincs, és úgy tűnik, egyre kevésbé lesz inkább a ragaszkodást a tárgyakhoz, ilyen-olyan javaimhoz. Amelyek által életem viszonylagos kényelmét és még viszonylagosabb biztonságát próbálnám biztosítani. De olyan hideg aligha lesz, hogy három kabátot kelljen egyszerre magamra húznom. Nem látok a jövőbe, de biztosan tudom, sokan fognak megfagyni ezen a télen is, míg sokunk szekrényében gyűlnek a kabátok (is). A fölösleg halmozódása és a hiányok nő köpeny vekedése egyszerre jellemzi a világot, amelyben élünk. Míg sokan éheznek, kevesen nagyon sokat költenek arra, hogy túlzott táplálkozásuk káros következményeit enyhíthessék. Míg sokaknak nem jut már a fűtésszámlára sem elegendő forint, keveseknek az egyre több sem elég. Még több kell akár azon az áron is, hogy másnak még kevesebb jut emiatt. Honnét ez a kisebb-nagyobb, többé-kevésbé megérthető vagy mélységesen felháborító bírvágy az emberben? Lehet, hogy talán nem is a tárgyakhoz, a javakhoz, hanem a birtokláshoz ragaszkodunk? A másokban bízni nem tudó ember görcsösségével. Milyen jó lesz a harmadik kabát, ha a másik kettő tönkremegy... Pannónia szülötte - mondhatnánk: földink -, Szent Márton egyetlen mozdulattal kettévágta köpenyét a remegő koldus láttán. A hívő és gondolkodó ember gesztusával, aki fölismerte: talán nem kell az egész, talán a fele is elég. Vajon mi, kései pannóniaiak készek vagyunk-e még (vagy esetleg már ilyen felismerésre? Ha készek volnánk köpenyünk megfelezésére, talán kevésbé fázna és kevésbé volna békétlen ez az ország. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükség volna még egy felismerésre: először nem a kis köpenyeket kellene félbevágni. Kipke Tamás v ! Csikvándról Fatimába Segítség az élőknek „Tapintható" kegyelem Élménybeszámolók a pécsi taizéi találkozóról 10. oldal A Szépség után Dsida-vers az ajándékcsomagban 11. oldal