Új Ember, 2011 (67. évfolyam, 1/3255-51/3304. szám)
2011-01-02 / 1. (3255.) szám
2011. január 2. Közélet 4^»»^ 3 Plazmatévé kölcsönre Somogyi kamaszvallomások karácsonyról és szülői „kötelességekről" A várakozás misztériuma, karácsony titka, az Istenember érkezése sajnos kevés kamaszt érint meg. Többségük úgy gondolja, akármilyen anyagi helyzetben is van a család, jár a drága ajándék, legtöbbjük viszont nem tartja fontosnak, hogy meglepjék szüleiket, nagyszüleiket. Az sem ritka, hogy a gyerekek szinte menekülnek hazulról; az ünnepi együttlét helyett inkább a csillogó plázákba vágynak a haverokkal... E szomorú kortünet anomáliáival szembesít bennünket Tóth Istvánná és hallgatóinak legutóbbi vizsgálata. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának adjunktusa régóta faggatja hallgatóival a somogyi kamaszokat, kiskamaszokat. Erkölcsről, munkáról, családi szerepekről, ünnepekről szóló kutatási eredményeiről rendszeresen hírt adott lapunk, és igencsak meghökkentő tényekkel találkoztunk. Most arra voltak kíváncsiak, vajon a gazdasági recesszió, a nehezedő anyagi körülmények miként éreztetik hatásukat. A nyolc-tíz évesek fele, a tíz-tizenkét évesek egyharmada, a tizenkét-tizenöt évesek egytizede hisz abban, hogy az ajándékot a Mikulás vagy a Jézuska hozza. Mikulás-fronton elég színes a kép. Némelyek tudatában úgy él, hogy a büntetést kilátásba helyező Mikulás tér vissza zsákjával karácsonykor vagy majd jövő ilyenkor, és elviszi a rosszakat. Minél kisebb a gyerek, annál könnyebben ijeszthető. Nem is merült fel a kérdés, ugyan hova vinné őket, örökre vagy csak egy időre, és mi lenne ott a sorsuk. Több tucat diák számolt be ilyen élményről, sokuk kisebb testvére már a Mikulás érkezésekor elbújt, úgy kellett előcsalogatni, sokan a Mikulás ottlétekor vagy távozása után fakadtak sírva. Tóth Istvánné elmondta: a gyerekek Istenről, vallásról, hitről való vélekedését is fókuszba állították. A vizsgált kétezres diákpopulációban minden második gyerekről kiderült: kötődik valamilyen módon a valláshoz. - Úgy gondoltuk, a Jézuska által hozott karácsonyi ajándék az ő körükben általánosan jellemző lesz. Ehhez képest csupán tizenkét százalékuk, főleg a kisebbek gondolták így, tizenöt százalékuk pedig az angyalokhoz kötötte - jegyezte meg az adjunktus. S hogy mit hoz a Jézuska vagy az angyalok serege? Ez is sokszínű képet mutat. Sok gyerek és kamasz szerint nem kézzelfogható ajándékokat, hanem békességet, szeretetet, az ünnep fényét. Sokak szerint a fát és a díszeket hozzák, a fát néhány nappal előbb, ez a pincében vagy az erkélyen várakozik. Szentestére a díszek is megérkeznek, a szülők feladata a díszítés. A legnagyobbak egyikben sem hisznek igazán, és szerintük lehangoló, ha nekik kell díszíteni a fát. Egyetlenegy fiú sem, de a lányok közül is csak néhány vette ezt szívesen, így nincs minek örülni, nincs mire rácsodálkozni. Úgy fogalmaztak, hogy ez az apró csodavárás nekik is kijár... A vizsgálódók megrendülve hallgatták azoknak a somogyi kis- és nagykamaszoknak a megnyilvánulásait, akiknél már három-négy éve nincs karácsonyfa. Mivel nincs a családban kisebb gyerek, akinek a kedvéért állítanának, a nagy meg már úgysem hisz benne, minek állítani - csattant a válasz. Náluk az adventi koszorú, az ajtódísz, esetleg egy feldíszített fenyőág jelzi az ünnepet, vagy az sem. Az eltelt évek alatt nem változott az a meglehetősen lehangoló helyzet, hogy a nagyobb gyerekek tizenöt százaléka nem várja és legszívesebben a családi otthonon kívül töltené a szentestét: barátokkal, plázában, az utcán, moziban. A tizennégy-tizenöt évesek körében minden ötödik kamasz ezt vallotta. A felmérés legérdekesebb részét az a beszélgetéssor hozta, amelyben a szorító gazdasági körülmények hatására terelődött a szó. A bérből, fizetésből élők gyermekei szinte kivétel nélkül kevesebb, nem túl drága ajándékot kértek, várnak. A nagyon jó anyagi körülmények között élők pénzre és csodás ajándékokra számítanak: robogó, elektromos motor, kvach, számítógép, nyomtató, sokfunkciós mobil, fehérarany ékszer a leginkább vágyott tárgyak. A legmeglepőbb az volt, hogy a nagyon szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezők gyermekei sok és gyakran drága ajándékot várnak, és erre ígéretet is kaptak. MP3-, MP4-lejátszók, internetezésre is alkalmas mobiltelefonok, videojátékok, házimozirendszer, hordozható DVD- játszó, mini hifitorony, hordozható MP3-as, CD-s rádiómagnó a leggyakoribb kívánság, de a sláger a plazmatévé volt kölcsönre. A tanárnő elmondta: meghökkentő gyakorisággal hallották a gyerekektől: azt mondta apa, anya, ha nem tudjuk fizetni, legfeljebb az ünnep után vissza visszük... A felsorolt eszközök státusszimbólumokként szerepelnek, s bármi áron birtokolni szeretnék őket. Némelyik kamaszban hihetetlen indulatok feszülnek: szerintük ezek járnak nekik, ők nem tehetnek arról, hogy a szülőknek szűkösek az anyagi lehetőségeik. A summázatból kiderül: a szülők pedig nem tudják - olykor lehet, hogy nem is akarják megértetni gyermekeikkel a lehetőségeik határait. Őket is elsodorja a fogyasztói társadalom reklámáradata... Kell a gyerek miatt! - ez a leggyakoribb érv. Tóthné utalt arra is, hogy a diákok megnyilvánulásaiból kitűnt: hiába szünetel a szülő munkaviszonya, bizonytalan a munkahelye vagy végkielégítéssel elbocsátották, akkor is vásárolnak. Ezzel párhuzamosan erősödik a gyerekek, kamaszok márkafüggősége, nemcsak az elektronikus, hanem a kozmetikai cikkek és a ruházat területén is. Csak bizonyos márkás termékek trendik. Az utánzatokat rögtön felismerik, és kicikizik a viselőjét. A tizenhárom éven aluliak zömét még könnyű felöltöztetni, de a nagyobbaknak már komoly elvárásaik vannak. A tanárnő szerint ha a gyerek kis felnőttnek érzi és tartja is magát, bizonyos szinten gyerek marad. Kellene egy kis titokzatosság, várakozás, meglepetés - ami nem kerül túlzottan sok pénzbe. Kár, hogy ezt sokszor elfedi a nagyzoló beszerzés, a makacs birtokolni akarás. Míg az óvodások még karácsonyi meglepetést készítenek a szülőknek, az iskolai évek előrehaladtával ez a buzgalom egyre csökken. Legtöbbjük nem tartja fontosnak, hogy szerény ajándékkal lepje meg szüleit. Ez azért is érdekes, mert a saját ajándékaikat viszont nagyon keresik az otthoni rejtekhelyeken. Szívesen megdézsmálják a mézeskalács díszeket, figurákat és a szaloncukrot is, így jobban ízlik, mint amikor legálisan fogyasztható. Az ajándék- és meglepetésvárás tehát elég általános jellemző. Akkor vajon miért nem érzik az adni akarás, a meglepetésszerzés örömét? Tóthné úgy véli: meglepetés lehetne például az is, hogy csavargás helyett segítenének szüleiknek, nagyszüleiknek, s olvasnának. - A kisebb és nagyobb gyerekek fogalmi zavarai mögött a felnőtt-társadalomban is meglevő tisztázatlanság érzékelhető - állítja az adjunktus. - Átveszünk különböző idegen ünnepeket, mint a halloween, a Valentin-nap, aztán besoroljuk őket a meglevők közé, esetleg helyettük ünnepeljük őket. A piros Mikulások mellett feltűnnek kékek, zöldek, sárgák és lilák is. Kik ők? A krampuszokat legalább ismerjük. Mi a teendő? Az adjunktus azt vallja: ha több évfolyamon ajánlott olvasmánnyá emelnék A kis herceget, ha a pedagógusok és a szülők át tudnának plántálni a gyerekekbe egy cseppnyit az ünnep valódi varázsából, ha papokat hívnának az osztályfőnökök, vagy a papok kopogtatnának az iskolákban, talán egy-két évtized múlva megváltozna a jelenlegi trend. Lőrincz Sándor Könyv keresztény gyökereinkről Erdő Péter bíboros a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét fennállásának húszéves évfordulóján arra kérte, hogy keresse a válaszokat az újpogány áramlatok által felvetett kérdésekre, gondokra. Ezek az irányzatok ugyanis támadást jelentenek a keresztény hit és az egyház ellen. Történelmietlen és a kereszténység alapjait kérdőjelezi meg például az a fölvetésük, hogy Krisztus pártus herceg volt, de a magyar államiság eredetét és a Szent István-i örökséget is megkérdőjelezik. E kérdések körében jártas szakembereket kért fel Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke, hogy tizenhét városban, száznál több előadáson fejtsék ki gondolataikat. Az előadók Magyarország történelmével és a vallásnak az évszázadok során betöltött szerepével foglalkoztak. A Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet című, tíz nagy témakört feldolgozó programsorozaton azt igyekeztek vázolni, hogy mit köszönhet a magyar nemzet a kereszténységnek. Az előadások témái a magyar történelem fontos fejezeteihez igazodtak, a honfoglalást megelőző időktől az Árpád-koron át napjainkig. Az előadók bemutatták a Kárpát-medence kora középkori kereszténységének bizonyítékait, a Szent István-i örökséget és a magyarok Mária-tiszteletét. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok történetéről is tartottak előadást, szóltak a mai magyar társadalom előtt álló feladatokról, az ország erkölcsi és gazdasági újjáépítéséről, valamint a hagyománytisztelet és a liberalizmus között fennálló ellentétekről. Az előadások anyagából könyv készült, amelyet a bíboros mutatott be december 15-én, Budapesten, a Szent Kinga Otthonban. A főpásztor a szerzők és a hallgatóság előtt a kereszténység és a különböző népek ősi, pogány szokásainak találkozásáról beszélt. Mint mondta, a kereszténység sok mindent átvett az eredeti kultúrából, használta és sokszor ma is használja annak hagyományait, formanyelvét, szimbólumrendszerét, és egyidejűleg átadta a keresztény hit lényegét is. Egyfajta szintézis jött létre a népek öröksége és a keresztény vallás között, amelyre minden mai európai nemzeti kultúra épül. Példaként említette az egykori, ősi pogány kultúrához is kötődő karácsonyi ünnepkört. Több nép ünnepelte a fény, a Nap győzelmét a sötétség fölött. Mivel a kereszténység nem ismeri Jézus születésének pontos dátumát, megtestesülését mint a kinyilatkoztatás teljességének eljövetelét az ősi pogány ünnephez kötve - amikor a fény győzedelmeskedik a sötét fölött - kezdték ünnepelni, és ünnepeljük ma is. Az országjáráson elhangzott előadásokat szerkesztették kötetbe a KÉSZ munkatársai, hogy minél szélesebb körben fejtsék ki hatásukat az újpogány áramlatokkal szemben. Szöveg és kép: b. 1. Az evangéliumi tanításról az újpogány áramlatokkal szemben VILÁGNÉZET katolikus szemmel Az önkéntesség éve Európában Sokat emlegetjük és valljuk Európa keresztény gyökereit, az Európai Unió keresztény fogantatását. Ennek szép jele, hogy az Európai Unió tanácsa a 2011-es évet az önkéntes emberbaráti tevékenységek európai évévé nyilvánította. Az ENSZ is az önkéntességet támogató programokat hirdetett meg a jövő évre. 2011 első fél évében hazánk tölti be az Európai Unió elnökségét, ezért számos programmal készül az önkéntes szolidaritás előmozdítására. Felmérések szerint a felnőtt magyar lakosság negyven százaléka végez valamilyen önkéntes segítő tevékenységet, ami annak a bizonyítéka, hogy a keresztény szolidaritás ma sem idegen nemzeti életünktől. Az Európai Önkéntes Szolgálaton (EVS) keresztül nemzetközi programok is várják fiatalok jelentkezését hátrányos helyzetű, fogyatékos gyermekekkel való foglalkozásra néhány hónapon keresztül. Természetes, hogy ebben a szolgálatban - itthon és a nagyvilágban egyaránt - fontos szerepe van a keresztényeknek. Hiszen a kereszténységből fakadnak azok a lelki és erkölcsi értékek, amelyek az európai népek közös örökségét jelentik, így a szolidaritás és a testvériség is. Jóllehet „méltó a munkás a maga bérére" - olvassuk a Szentírásban, és Szent Pál is azt tanítja, hogy „az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek" -, az is vitathatatlan, hogy a segítő szeretet tevékenységei (ápolás, oktatás-nevelés) soha nem végezhetők csak pénzért, a teljesítményben mindig több van, mint amennyit meg lehet fizetni. Ezért ezek a tevékenységek igénylik az önkéntességet és az önzetlenséget. „Európa akkor lehet erős, ha szolidáris" - mondta Győri Enikő EU-ügyekért felelős külügyi államtitkár, amikor az önkéntesség európai évéről beszélt. És sürgette, hogy állítsuk reflektorfénybe azokat, akik szabadidejüket, lelkesedésüket másokért áldozzák. Az európai keresztény fiatalok már évekkel ezelőtt elindítottak egy mozgalmat 72 óra kompromisszum nélkül elnevezéssel. Egy-egy településen, megyében, országrészben olyan feladatokat oldanak meg, amelyeket hetvenkét óra, tehát három nap alatt összefogással lehetséges: parkot takarítanak, gyermekjátszóteret hoznak rendbe, közösségi termet újítanak fel, vagy szociális otthont látogatnak meg, hogy színesebbé tegyék az ott lakók életét. A hetvenkét órányi szolgálatot kompromisszumok nélkül csinálják végig: nincs elfáradás, széthúzás, nyűglődés. Aki három napon át belekóstol annak örömébe, hogy másoknak önkéntesen jót tegyen, az kedvet kaphat, hogy hosszabb szolgálatra is elkötelezze magát. Rosdy Pál Keresztet vetni szabad A címben foglalt állítás húsz évvel az úgynevezett rendszerváltás után egészen természetesnek tűnhet. Ám jól tudjuk: bizonyos emberek ezt másként gondolják. Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman nyilvánosságra hozott éves beszámolójából kiderül: az egyik hazai állami iskolában megtiltották a gyerekeknek az étkezés előtti és utáni keresztvetést. Indoklásként persze az unalomig szajkózott, bár üresen puffogó szöveget hoztak fel: „az állami közoktatásban világnézetileg semleges nézeteket kell közvetíteni". Az iskolai jogsértésnek minősülő ügyben egy plébános kérte az ombudsman segítségét. Nem győzzük újra meg újra hangsúlyozni: a vallástalanság, a vallási ismeretek hiánya valójában nem semlegesség. Hiszen valaminek a hiánya nem semlegesség, hanem negatívum - egy nagy mínusz. Aáry-Tamás Lajos szakmai indoklása szerint: „Egy iskolának valóban semlegesnek kell lennie világnézetileg, e semlegesség azonban korántsem azonos az önkéntes vallásgyakorlás megtiltásával. Ha egy pedagógus ilyet tesz, azzal súlyosan sérti a tanulónak az alkotmányban és a közoktatási törvényben biztosított vallásszabadságát." Hanem az ombudsmani állásfoglalás tovább is van, idézzük még: „Minden embernek alkotmányos joga a lelkiismeret és a vallás szabadsága, ez pedig magába foglalja azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa. A közoktatási törvény is rögzíti, hogy a tanuló vallási meggyőződését tiszteletben kell tartani, és azt minden diáknak joga van kifejezésre juttatni. Mivel az étkezés előtti és utáni keresztvetés jogszabályba nem ütközik, mások vallási meggyőződésének megváltását nem sérti, illetve más tanulók tanuláshoz való jogát nem korlátozza, ezért a pedagógusoknak nincs lehetőségük arra, hogy ettől a tanulót eltiltsák." Egy szó mint száz, kedves semlegessé vedlett egykori elvtársak, illetve burkoltan vallásellenes pedagógusok: keresztet vetni szabad! Magánemberként, a puszta logika alapján csak annyit teszek hozzá: ha munkahelyeken és közterületen mocskos szavakat használni mindennapos gyakorlat, sőt egyenesen divat - akkor az sem lehet tilos, hogy keresztet vetve imádkozzunk. Zsillé G.