Új Ember, 2017 (73. évfolyam, 2/3568-53/3619. szám)

2017-03-26 / 13. (3579.) szám

2017. március 26. Küldetés (Folytatás az 1. oldalról.) Böcskei László szentbe­szédét egy gyermekkori élmé­nyének felidézésével kezdte. A máriaradnai zarándoklatra szülei minden évben lelkigya­korlattal felérő komolysággal készültek, s a gyerekektől azt kérdezgették: Te mit viszel a zarándoklatra? Régi történetek, élmények, bűnök és lelki megújulások kerültek így elő, amelyeket minden évben magunkkal vi­hettünk a Szűzanyához - mondta a szónok, majd meg­vallotta, amikor meghívták Győrbe, ugyanez a kérdés fo­galmazódott meg benne: Mit vihetek a zarándoklatra? A válaszért kicsit tágíta­nunk kell a kört - fejtette ki. Az Isten ajándékaiban való ré­szesedés egyéni, ugyanakkor közösségi élmény is, a zarán­doklét igazi megtapasztalása. Ez sokat jelent a számunkra, emlékeztet a múlt és a jövő iránti felelősségünkre. A nagyváradi főpásztor ezután számba vette, hogy Is­ten gondviselése miként mű­ködött a magyarság életében az elmúlt évszázadokban. Az 1038-as országfelajánlástól Ár­pád-házi szentjeink oltárra emelésén, Szent László király intézkedésein, szentté avatá­sán, majd fejereklyéjének Győrbe kerülésén, s a győri Szűzanya-kegykép 1697-es könnyezésén keresztül egé­szen a mai napig láthatjuk: Is­ten mindvégig gondosan ve­zette népét a történelem za­rándokútán. A gyermek Jézus képében Isten minden ember számára megnyilatkozott - folytatta­­szentbeszédét Böcskei László a napi evangélium magyará­zatával. - Simeon jövendölése Mária és József számára öröm és váratlan fordulat: feltárul előttük az a nehéz út, amelyet a megígért Messiásnak végig kell járnia. S itt kezdjük iga­zán megérteni Máriát, akinek küldetése az angyali üdvöz­letkor örömmel és ujjongással kezdődött, ám az árnyék vilá­gát sem kerülhette el: megin­gathatatlan hittel osztozott Megváltójának szenvedésé­ben, egészen a Golgotáig. Ez az a zarándokcsomag, amelyet az Úr készít számunk­ra, s amely által nemcsak a múlt gazdag tartalmát hordoz­zuk, hanem a jelen hitét és a jö­vő reményét is - hangsúlyozta a nagyváradi püspök, aki sze­rint Isten sohasem fárad bele hűtlenségeinkbe, hanem min­dig újra kezdeményez és meg­szólít bennünket. A szentmise végén a püs­pökök és a koncelebráló pap­ság együtt imádkozott a Könnyező Szűzanya kegyké­pe előtt, amelyet a kegyoltár jelenleg is folyamatban lévő felújítása miatt a szentélyben helyeztek ki nyilvános tiszte­letre. A búcsúünnep 17-én este és a rá következő két napon a hívek zarándoklatával folyta­tódott. Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke március 18-án a győri Nagyboldogasszony-székes­­egyházban ünnepi szentmisén nyitotta meg a hívek zarán­doklatát a Könnyező Szűz­anya búcsújának alkalmából. A főpásztor a szentmise elején külön köszöntötte az Egri főegyházmegye és a Szombathelyi egyházmegye zarándokait, valamint a Győr- Moson-Sopron megyei Vé­nekről érkezett gyalogos za­rándokokat, akik a Mosoni- Duna töltésén, tizenkét kilo­méter megtétele után értek a székesegyházba, hogy imád­kozzanak a Könnyező Szűz­anyához. Veres András szentbeszé­dében a vérrel könnyezett Szűzanyáról elmélkedve a sí­rásról mint a kommunikáció egyik formájáról beszélt. Gyakran valamilyen mély ér­zelmi hatás áll a sírás hátteré­ben, amely lehet gyász vagy betegség miatt érzett fájdalom, de örömünket is kifejezhetjük a könnyek által. A győri me­gyés püspök arról is szót ejtett, hogy könnyeink kiváltója a másik ember fájdalma is lehet. A Szűzanya könnyei - ame­lyek a kegyképen ábrázolt ar­cán jelentek meg - üzenetet hordoztak: így fejezte ki együttérzését háromszázhúsz évvel ezelőtt az Írországban üldözött katolikusok iránt. Az MKPK elnöke úgy fo­galmazott: mindannyian vá­gyakozunk arra, hogy együtt érezzenek velünk, legalább azok az emberek, akik a leg­közelebb állnak, hozzánk, a szeretteink, a barátaink. Veres András a közömbösség bemu­tatására József Attila sorait idézte: „Tele vágyakkal zokog a lelkem, / Szerető szívre so­hase leltem, / Zokog a lel­kem." Hányan mondhatják el ezt magukról napjainkban is? - tette fel a kérdést a főpász­tor. Példaként az idős, ma­gukra hagyott édesapák, édesanyák helyzetét említette, akik azért keseregnek, mert gyermekeik megfeledkeztek róluk, nem látogatják őket. Veres András rámutatott arra, hogy meg kell szabadul­nunk az önző, csak a saját bol­dogságunkat kereső mentali­tásunktól. Hiszen, miként Jé­zus mondta, az nyerheti el az igazi boldogságot, aki kész az életét odaadni másokért. A valódi együttérzés pedig azt jelenti, hogy képessé válunk az embertársunkkal való együtt szenvedésre. Ez a sze­retet legszebb kifejezési for­mája - hangsúlyozta a győri megyés püspök. Az együtt szenvedés, az embertársunk­kal közös kereszt­hordozás az evangé­lium központi témá­ja, Jézus tanításának legfontosabb üzene­te: erről szól az irgal­mas szamaritánus és a tékozló fiú történe­te. Szent Pál a test tagjairól szólva azt mondta, ha szenved az egyik tag, vele együtt kell szenved­nie valamennyinek. A páli megállapítás a házastársakra, a csa­ládtagokra, a bará­tokra és a munkatársakra, sőt, az egész társadalomra érvé­nyes. Veres András arra buz­dított, hogy vizsgáljuk meg emberi kapcsolatainkat, és ve­gyük észre Krisztust azokban az embertársainkban, akik kö­zé a gondviselés rendelt ben­nünket. A hívek a szentmisét köve­tően kifejezték tiszteletüket az előtt az ezüst ereklytartóban őrzött kendő előtt, amellyel a kegyképen ábrázolt Szűzanya véres könnyeit itatták fel 1697. március 17-én. A liturgia után egész éjszakán át tartó vir­rasztás következett a Nagy­­boldogasszony-székesegyház­­ban. Forrás és fotó: Ikker Eszter, Paksa Balázs/ Győri egyházmegye Isten kezdeményez és megszólít A győri Könnyező Szűzanya ünnepén A hívek kifejezték tiszteletüket az ereklyetartóban őrzött kendő előtt, amellyel a kegyképen ábrázolt Szűzanya véres könnyeit itatták fel Párbeszéd a megújulásért Újraválasztották a vezetőséget a Boldogasszony-iskolanővéreknél A Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartományának választókáptalanja március 17-én újra megválasztotta a jelenlegi tarto­­mányfőnöknőt, Lobmayer M. Judit nővért, majd két jelenlegi tanácsosát, Baráti M. Kinga nővért és Bencze M. Regina nővért. Négy évvel ezelőtt a három nővér így fogal­mazta meg jövőképét: „Az a reményünk, hogy mi, Boldogasszony-iskolanővérek négy év múlva megerősödött, éltető tartomány le­szünk, amely betölti küldetését, és ehhez új hivatásokat is befo­gad." E cél elérésének érdekében a rendtarto­mány valamennyi nő­vérét bevonták egy kö­zös erőforrás-tervező folyamatba, amelynek során felülvizsgálták szolgálati területeiket, és döntéseket hoztak azokkal kapcsolatosan. A párbeszéd során négy prioritást fogal­maztak meg. Ezek kö­zül az első az apostoli szerzetesi identitás el­mélyítése, a második a közösségi élet élővé és éltetővé formálása. A harmadik a nevelői szolgálatban részt ve­vő világi munkatársak képzése, az iskolanővéri karizma megosztása, a negyedik pedig az új hivatásokra való nyi­tottság, a láthatóbbá és megszólíthatóbbá vá­lás volt. E prioritások jegyében sok minden történt az elmúlt négy év alatt. Áldást jelentett, hogy épp erre az időszakra esett a szerzetesek éve, amely számos kegyelemmel, új hivatással is megajándékozta a közösséget. A megkezdett folyamatok folytatására, további mélyítésére kapott most meghívást a jelenlegi tartományi tanács. Az iskolanővérek fontosnak tartják Is­ten akaratának imádsággal, közös párbeszéd­del való keresését. Ezért az újraválasztott ta­nács feladata, hogy újra és újra megnyissa a rendtársakkal való dialógust, és közösen talál­ják meg, hogy az iskolanővérek miként vála­szolhatnak a nevelés eszközeivel a mai idők kihívásaira. A választókáptalan is a közösségi párbeszéd, az imádság jegyében zajlott. A folyamatot a nemzetközi kongregáció általános főnöknője, Mary Maher és helyettese, Maureen McGoey nő­vér vezette. Az újonnan választott tanács hiva­tali ideje 2017. július 1-jén ünnepélyes beiktatás­sal kezdődik. A Boldogasszony-iskolanővérek hálásan köszönik, hogy sokan imádkoztak értük ezek­ben a napokban. A támogatásnak ezt a formá­ját továbbra is örömmel fogadják. Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek, Szent József-napi búcsú A Szent József-napi búcsú alkalmából Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi szentmisét mu­tatott be március 19-én, vasárnap a Horváth Mihály téri Szent József-templomban, Michels Antal plébános koncelebrálásával, és megál­dotta a felújított plébániát. Erdő Péter bíboros köszöntőjében kiemelte, Szent József egykor gondját viselte a Szent Családnak, így bátran kérhetjük, hogy a tiszteletére szentelt temp­lom hívő közösségének is viselje gondját, őrizze annak minden tagját. Bókay László­Fotó: Merényi Zita Elhunyt Vlk bíboros, nyugalmazott prágai érsek Hosszú betegség után, életének 84. évében, 2017. március 18-án elhunyt Miloslav Vlk bíbo­ros, Prága nyugalmazott érseke - tájékoztatta szerkesztőségünket Balga Zoltán prágai ma­gyar katolikus lelkész. Egy évvel ezelőtt Vlk bíborosnál súlyos be­tegséget diagnosztizáltak, kórházi kezelések sorának vetették alá, tavaly év végén Ferenc pápa felhívta telefonon, hogy kifejezze együtt­érzését, és biztosítsa arról, hogy imáiban hor­dozza őt. Miloslav Vlk bíboros 1932. május 17-én szü­letett a csehországi Lísnicében. 1968-ban szen­telték pappá, de tíz évig nem rendelkezett a lelkipásztori szolgálat végzéséhez szükséges állami engedéllyel, így a csehországi földalatti egyházban tevékenykedett, és a civil szférában ablakmosóként dolgozott. II. János Pál pápa 1990. február 14-én Ceské Budejovice püspökévé tette meg. Prágai érsek­ké 1991. március 27-én nevezték ki, így Cseh­ország prímása lett. 1994. november 26-án a pá­pa bíborossá kreálta, és címtemplomául a Santa Croce in Gerusalemme-bazilikát jelölte ki. Vlk bíboros 1991-től 1993-ig a Csehszlovák Püspöki Konferencia elnöke, majd 1993-tól 2000-ig a Cseh Püspöki Konferencia elnöke volt. 1993-tól 2001-ig az Európai Püspöki Kon­ferenciák Tanácsának (CCEE) elnöki posztját töltötte be. A Prágai főegyházmegyét 2010. február 13-ig vezette. Forrás: Cirkev.cz

Next