Új Ember, 2019 (75. évfolyam, 1/3672-52/3723. szám)
2019-06-30 / 26. (3697.) szám
ujember.hu ujember@ujember.hu LXXV. évf. 26. (3697.) 2019. június 30. Ára 200 Ft I Az egész embert gyógyítani Bővült a bakonyszücsi rehabilitációs otthon Felavatták és átadták a közel harminc éve működő bakonyszücsi rehabilitációs otthon új épületegyüttesét. A június 21-én tartott ünnepi eseményen jelen volt Márfi Gyula veszprémi érsek, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár. A Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonának megálmodója és vezetője a tavaly december 31-én, életének 75. évében elhunyt Bakos-Tóth Márta klinikai szakpszichológus volt. A Veszprém megyében található intézmény az 1991-es létrehozása óta több száz beteg gyermek és szülő lelki gyógyulását segítette elő. Június 21-én a csaknem harminc esztendeje működő otthon életében rendkívül jelentős eseményt ünnepeltek: felavattak és átadtak egy, a közelmúltban elkészült új épületegyüttest. Az ünnepség délelőtt szentmisével kezdődött, amelyet Márfi Gyula veszprémi érsek mutatott be. A koncelebrálók között ott volt Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára is. Szentbeszédében Márfi Gyula érsek úgy fogalmazott: a test és a lélek gyógyítása szorosan összetartozik, és nagyon fontos, hogy a betegek segítséget kapjanak keresztjük hordozásához. Sajnálattal állapította meg, hogy korunkban a gyógyítás elvesztette szakrális jellegét. Felidézte: amikor orrsövényműtétje volt, közös kórteremben feküdt egy gége-, illetve egy fülműtétre váró beteggel. (Folytatás a 11. oldalon.) Gyógyultan, mosolygósan -A nyolcéves Lilla ma már teljesen tünetmentes Lovagok és remeték a pálos települések találkozóján 3. oldal Budapest díszpolgára lett Mindszenty József bíboros 6. oldal Papszentelések országszerte Összeállításunk a 8-9. oldalon „Egy elmaradt abortusz vagyok" Franco Zeffirelli halálára 12. oldal MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA Ti adjatok nekik enni! Világméretű szentségimádás - 47 ország csatlakozott Nem feladatunk, küldetésünk van Kozma Imre atya a Párbeszéd Házában A budapesti Párbeszéd Házában június 18-án Sajgó Szabolcs SJ Kozma Imre irgalmas rendi szerzetessel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökével beszélgetett. Többek között arra a kérdésre keresték a választ, mondhatja-e magáról bárki, hogy keresztény, és ha igen, milyen alapon. Az esemény plakátja Keresztény álarcok címmel hívta az érdeklődőket a jezsuiták budapesti lelkiségi központjába, ám a jelenlévők egy álarc nélküli katolikus pap életébe nyerhettek bepillantást, aki őszintén, minden köntörfalazás nélkül beszélt arról, hogyan fedezhető fel a mindennapjaiban Isten terve, és miként vélekedik a keresztényeknek, különösen a katolikusoknak a mai közéletben betöltött helyéről, az őket érő kihívásokról. Korából adódóan Kozma Imre - már papként is - hosszú időn át a szocializmus viszonyai között élt. Amint a beszélgetés elején elmondta, a keresztény magyarok számára nehéz tanulóéveket jelentett ez az időszak. A diktatúra ugyan megengedte az egyházak működését, de a templom falai közé zárta őket, így korlátozta az életüket. Az egyházakat figyelmeztették, hogy a falakon kívül történő eseményekhez semmi közük nem lehet. (Folytatás az 5. oldalon.) Életünk középpontjába kell helyeznünk Krisztust Beszélgetés Tete Remis új verbita tartományfőnökkel A kőszegi Szent Imre Missziósház kápolnájában május 1-jén szentmise keretében beiktatták az Isteni Ige Társasága (verbiták) magyarországi rendtartományának új tartományfőnökét, a negyvenéves Tete Remis SVD atyát. Vele beszélgettünk. Az 1,3 milliárd lakosú, hindu többségű Indiában született, ahol a keresztények száma alig haladja meg a lakosság 2 százalékát. Hogyan lett mégis verbita szerzetes pap? - Érdekes kérdés ez, sokan csodálkoznak, hogy indiai létemre verbitaként szolgálok. A családunkban először a dédszüleim lettek keresztények, én már beleszülettem a katolicizmusba, számomra természetes volt a Krisztus-hit. Orisza állam, ahol a világra jöttem, India északkeleti részén fekszik. Sajnos 2008-ban hatalmas keresztényüldözés volt itt, ami azóta, hála Istennek, lecsöndesedett. A verbitákkal már egészen kis koromtól kapcsolatban álltam, az ő plébániájukhoz tartoztam, az általuk fenntartott óvodába jártam. Korábban a jezsuiták alá tartozott az intézmény, de a születésemkor már a verbiták működtették. Iskolába is hozzájuk jártam, ott tettem le az alapfokú érettségit, ami nálunk a tizedik osztályban, általában tizenhat éves korban történik. Tizenkilenc évesen beléptem a verbita kisszemináriumba. A noviciátus után filozófiát és teológiát tanultam, 2012-ben szenteltek pappá. (Folytatás az 5. oldalon.) I