Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)
2020-10-18 / 42. szám
üsítmre^Kitekintő Maga a valóság sóhajt fel A Fratelli tutti kezdetű enciklika (1. rész) (Folytatás az 1. oldalról.) A Fratelli tuttiban Ferenc pápa az elmúlt években már sokszor kifejtett nézeteit foglalja össze, ám mivel az enciklika rangjára emeli korunkra vonatkozó látleletét és megoldási javaslatait, így nem csak átmenetileg érdekes elgondolásokat fejt ki, hanem a tanítóhivatal tekintélyével ruházza fel mondanivalóját. Mondanivalója pedig bőségesen van, már csak azért is, mert nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy miként lehet az evangéliumnak megfelelő módon élni korunkban. Szavai nem sokat fognak mondani azoknak, akik biztosak benne, hogy már tökéletesen az evangélium szerint élnek, de feladattal szembesítenek mindenkit, akiben eleven a vágy, hogy az evangéliumhoz igazítsa az életét. Ehhez a tájékozódáshoz hívja segítségül a pápa Assisi Szent Ferencet; a szent boldognak nevezte azt az embert, aki „úgy szereti és tiszteli a tőle távol lévőket, mintha együtt lenne velük", és egynek tudta magát mindenkivel. Ahogyan a Lumen fidei az Istennel való egységről szólt, a Laudato si pedig a teremtett világgal való összetartozásra mutatott rá, úgy a Fratelli tutti az emberiség egységét igyekszik elénk tárni. A pápa tudja, hogy az Istenbe vetett hit önmagában még nem szavatolja az Isten akarata szerinti életet (74.), s ezért különös figyelemmel akarja bemutatni, mit kíván maga a hit az élet és a valóság konkrét összefüggéseiben. Feltűnő, hogy az enciklika első fejezete lépten-nyomon hamis látszatról, illúziókról és manipulációkról beszél, mintha egy olyan világban próbálná érvényre juttatni a hit fényében megjelenő tényleges valóságot, ahol sok minden éppen elfedni igyekszik, ahol úgy torzítják el a nagy szavak (a demokrácia, az egység, az igazságosság) értelmét, hogy hatalmi eszközökként szolgálhassanak (14.), ahol bizalmatlanságot keltenek és megosztják az embereket (15.), és ahol addig számít igaznak valami, amíg a hatalmon lévők érdeke úgy kívánja, ha pedig már nem hasznos, elvetik (25.). Szintén az illúziók világához tartozik, hogy bár a globalizáció révén látszólag közel kerültek egymáshoz az emberek, csak szomszédok lettek, nem testvérek. A testvériség hiánya egyenértékű az emberiség egységének hiányával, és ennek a manipulatív, hamis látszatokban vergődő, egységet nélkülöző állapotnak a felszámolásához Ferenc pápa három utat ajánl: a közeledést, a tágasságot és az önállóságot. Önmagában semmitmondó lenne, ha csak annyit állítanánk, hogy a Fratelli tutti reményt akar adni az emberiségnek. Nem, a pápa a remény konkrét útját állítja elénk, kényelmetlenül konkrét lépéseket vár tőlünk. Jezsuita identitása, a Szent Ignác-i szemlélődés jegyében a bibliai jeleneteket kézzelfoghatóan felidéző és türelmesen áttekintő lelkisége megindítóan nyilvánul meg, amikor beható figyelmet szentel az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédnek. A jól ismert, de csak ritkán megszívlelt jelenetsor alapján a közeledés fontosságára int: nem azt kell fürkésznünk, ki a felebarátunk, hanem a másikhoz közeledve a felebarátjává kell válnunk (80.). Főként azokhoz kell közelednünk, mondja a járvány miatt vatikáni „fogságra" kényszerülő és ezért szinte senkihez közeledni nem tudó egyházfő, akik elesettek és nehézségektől szenvednek: analfabéták lettünk a törékenyekhez és kiszolgáltatottakhoz fűződő helyes viszony terén (64.), és megbetegítettük magunkat azzal, hogy hátat fordítottunk mások fájdalmának. Magától a valóságtól szakadunk el (73.), ha közönytől, erőszakos nacionalizmustól, idegengyűlölettől és mások megvetésétől hajtva (86.) nem törődünk a világunkban egyre nagyobb számban jelen lévő sérült emberekkel. Közeledjetek másokhoz, kiáltja szinte a fülünkbe a pápa, különben szűkösségre és bezárkózásra cserélitek azt a tágasságot és azt a nyitott szívet, amelyet az evangélium Jézusa vár tőletek! Egyenesen prófétai lesz a hangja, amikor „az igazság órájáról" beszél, arról, hogy mai világunk körülményei között lehetetlen immár a semlegesség. Soha többé nem felejthetjük el azt a megállapítását, mely szerint ma mindenki vagy a rablók, vagy a sérültek oldalán áll, vagy erőszakos gonosztevő és az erőszakot hallgatólagosan jóváhagyó közömbös, vagy pedig a vállára vesz egy sérült embert, már ha nem szenved maga is sebektől (70.). Kénytelenek vagyunk dönteni, mondja el többször is a Fratelli tutti, mert csak a rablók és a sérültek térfele létezik, harmadik szféra nincs. A sérültek mellett döntők természetesen az emberiség egységét szolgálják, a rablók és a közönyösek az elkülönülés erőit tartják életben. Ferenc pápa szokatlanul éles és határozott szavakkal szól az utóbbi csoportról: félelmeket és bizonytalanságot gerjesztenek az emberben, elrekesztik és magányba taszítják őket, de csak azért, hogy rejtett céljaik megvalósításán munkálkodjanak. Ebben az összefüggésben beszél az enciklika a migráció jelenségéről, mégpedig viszonylag hosszan (37—41.). Mintegy kézen fogja az olvasót, és a szemébe nézve hangsúlyozza, egyes szám első személyben fogalmazva: „megértem" (41.), hogy sokakban ősi félelmeket hívnak felszínre a hazájukat elhagyni kényszerülők, de nem engedhetjük, hogy félelmeink miatt már ne is legyünk képesek meglátni azok valódi nyomorúságát, akiktől olyannyira félünk. A tágasságot, amit e téren megkövetel Ferenc pápa, olyan tényezők nehezítik, melyekről az enciklika szintén rendkívül határozott szavakkal beszél. Sokan azért keltenek félelmet az emberekben, hogy érvényt tudjanak szerezni „rejtett érdekeik láthatatlan diktatúrájának" (75.). Egy síkra kerülnek a populista politikai nézetek és a liberális gazdasági törekvések (érdemes felfigyelni a populista és a liberális jelzőnek erre az árnyalt alkalmazására), és csak erősítik őket az enciklikában bemutatott digitális kommunikációs lehetőségek, amelyekről a pápának szemmel láthatóan nincs túl jó véleménye. És mivel elkerülhetetlenül döntéshelyzetben vagyunk, senki sem moshatja kezeit: nemcsak azokat sújtják a Fratelli tutti prófétai intései, akik csalárdul kihasználják a társadalmat, hanem azokat is, akik úgy vélik, tisztán megőrizhetik látszólag kritikai fontosságú szerepüket, ám valójában a romlott rendszerből élnek (75.). De valóban ennyire reménytelenül manipulatív, csalárd és érzéketlen világban élnénk? A Fratelli tutti olvasója megnyugodhat: Ferenc pápa bízik benne, hogy a valóságban jelen van az a jó, amit Isten az ember szívébe ültetett (78.). Bízik benne, hogy nem vagyunk „infantilisek" (77.), azaz nem várunk mindent az országok vezetőitől, hanem merünk alulról építkezni. Bízik az országok önálló kultúrájának megőrzésében és a kulturális gyökerek sérthetetlenségében, ahogyan Jézus is bízik az emberi szellem jobbik felében (71.). Mindannyian tudjuk, hogy lelkileg gyenge és szellemileg erőtlen férfiak korában élünk, akik gyengeségük és erőtlenségük fájdalmát csak gőggel és agresszivitással tudják feldolgozni. A Fratelli tuttiban egy 83 éves, lelkileg sziklaszilárd és szellemileg tájékozott férfi szól hozzánk, aki erőszaktól mentesen, félelmektől szabadon és bátorítóan beszél a világjárvány közepette. Tudja, hogy a járványra adott válaszok sokfélesége eleve az emberiség megosztottságának jele, és tudja, hogy az egységes, de nem különbségek nélküli emberiség új identitásának kialakulása sok belső küszködést igényel (69.). Tudja, hogy a járvány nem Isten büntetése (34.), és ehelyett titokzatos szavakkal jellemzi napjaink állapotát: „Maga a valóság sóhajt és lázad fel." E kijelentés megértése erőfeszítést kíván tőlünk, azt, hogy türelmesen szembenézzünk a pápa mondanivalójával. És akkor az is kiderül majd, olyanok vagyunk-e, mint ő, mert a párbeszéd és a testvériség „útján csak szabad szellemek tudnak járni, olyanok, akik készek a valódi találkozásra". (Ferenc pápa új, Mindnyájan testvérek - Fratelli tutti - kezdetű enciklikájáról az ismertető sorozatot a következő számunkban folytatjuk.) Fotó: Merényi Zita /a--------------------------------------------------------------------------------------as I Az MKPK és a MEÖT közös nyilatkozata A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Nyilatkozat a susai székesegyház elleni támadásról mint az örmény-azeri háború eszkalálódásának lehetőségéről címmel kiadott felhívását az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szomorúan értesült arról, hogy a hegyi-karabahi konfliktusban október 8-án az azeri erők súlyos károkat okoztak a susai Megváltó Krisztusszékesegyházban. Osztozunk örmény keresztény testvéreink fájdalmában. A támadás jelentősen hozzájárulhat a harcok eszkalálódásához azzal, hogy az etnikai konfliktus egyre inkább vallási színezetet ölt. Éppen ezért kérjük és felszólítjuk a konfliktusban érintett vallási vezetőket, keresztényeket és muszlimokat, hogy lehetőségeikhez képest tegyenek meg mindent a további pusztítás megakadályozásáért, a harcok beszüntetéséért és a békés rendezésért, „...hiszen nincs messze egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,27-28). Forrás: MKPK Fotó: Avenire I 2020. október 18. Az örmény-azeri konfliktusban súlyosan megsérült a susai katedrális Folytatódtak a harcok Hegyi-Karabahban. Október 8-án bombatalálat érte a Gazancsecoc (Megváltó) örmény katedrálist: nagy lyuk tátong a tetőzetén, betörtek az üvegablakai, törmelék és por lepi a felborult padokat, az azeri erők azonban tagadják, hogy ők állnának a pusztítás hátterében. Az örmények egyik nemzeti jelképének számító székesegyházat a 90-es évek eleji első karabahi háború után építették. * Ferenc pápa október 11-én a szokásos vasárnapi Angelus elimádkozása után a következőket mondta: Nagyra értékeltem, hogy Örményország és Azerbajdzsán humanitárius okokból tűzszünetről állapodott meg, hogy majd békekötésre jussanak. Bár a fegyverszünet túl törékenynek bizonyul, mindenkit a folytatására biztatok, és kifejezem őszinte részvétemet az emberi életek elvesztése, a szenvedés, az otthonok és az istentiszteleti helyek pusztulása miatt. Imádkozom, és hívlak benneteket, hogy ti is imádkozzatok az áldozatokért és mindazokért, akiknek élete veszélyben van. * Az Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah között jelenleg is dúló fegyveres konfliktus sok ártatlan ember életét követelte. Férfiak, nők, gyermekek és idősek kényszerültek elmenekülni a háború elől. A jeruzsálemi pátriárkák, a keresztény egyházak és közösségek vezetői október 2-án kiadott közleményükben nemzetközi összefogást sürgettek a béke érdekében. A közleményt aláírta többek között a jeruzsálemi görög ortodox pátriárka, III. Teofil, valamint a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus apostoli adminisztrátora, Pierbattista Pizzaballa érsek is. Üzenetükben részvétüket fejezik ki a konfliktus által érintett közösségeknek, és Isten irgalmát kérik számukra. Továbbá arra szólítják az európai vezetőket, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok elnökét, valamint az ENSZ főtitkárát, hogy mielőbb lépjenek fel az azonnali tűzszünet és a tartós béke érdekében. A túlnyomóan örmények lakta Hegyi- Karabah a Kaukázus hegyvidéki régiója, melyet az 1920-as bolsevik megszállás után Sztálin döntése értelmében autonóm területként Azerbajdzsánnak ítéltek. A Hegyi-Karabah körül kialakult etnikai és politikai feszültségek a Szovjetunió felbomlásával ismét kiéleződtek: miután Azerbajdzsán úgy döntött, kilép a Szovjetunióból, az örmény többségű régióban 1991 szeptemberében a helyi szovjetek - az akkori szovjet jogrend szerint - kikiáltották a Hegyi-Karabah Köztársaság (más néven Arcah Köztársaság) létrejöttét. Ezután népszavazást és választásokat tartottak, ám a következő év januárjában Azerbajdzsán harmincezer emberéletet követelő háborút robbantott ki. A konfliktus 1993-ban tűzszüneti megállapodással ért véget, melyet azóta folyamatosan megszegnek határ menti támadásokkal, határsértésekkel. 2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah, Örményország, valamint Azerbajdzsán között. A konfliktus eszkalálódott, és szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hirdetett, így a krízis határháborúvá változott, ami jelenleg is zajlik. A feszültségek újraéledése összefüggésben áll Oroszországnak és Törökországnak a közel-keleti színtereken való geopolitikai nézeteltéréseivel. Forrás: MTI, Avenire Fordította: Thullner Zsuzsa, Tőzsér Endre, Balláné Sárközi Juhel Fotó: Avenire/Ansa