Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)

2021-01-03 / 1. szám

2021. január 32 UfSmfei­_________ Ferenc pápa_______________ A Szentatya meghirdette a család évét Kedves testvérek, jó napot kí­vánok! Karácsony után néhány nappal a liturgia arra hív bennünket, hogy szegezzük tekintetünket a Szent Család­ra, Jézusra, Máriára és József­re. Érdemes elgondolkodni a tényen, hogy Isten Fia azt akarta, hogy mint minden gyermeknek, neki is szüksé­ge legyen egy család melegé­re. Éppen ezért - mivel Jézus családja - a názáreti család a mintacsalád, amelyben a vi­lág összes családja megtalál­hatja biztos viszonyítási pontját és megbízható inspi­ráló forrását. Názáretben sar­jadt ki Isten Fia emberi életé­nek tavasza, abban a pillanat­ban, amikor a Szentlélek mű­ködése folytán megfogant Mária szűz méhében. Jézus a názáreti ház vendégszerető falai között örömben töltötte gyermekkorát, Mária anyai gondoskodása és József törő­dő szeretete vette körül, melyben megláthatta Isten gyengédségét (vö. Patris corde apostoli levél 2.). A Szent Családot utánoz­va újra fel kell fedeznünk a család nevelői értékét: a sze­­reteten kell alapulnia, amely mindig újjáépíti a kapcsola­tokat, és a remény távlatait nyitja meg. A családban ak­kor lehet őszinte közösséget megtapasztalni, amikor a család az ima otthona, ami­kor az érzelmek komolyak, mélyek és tiszták, amikor a megbocsátás érvényesül a vi­szályok felett, amikor a min­dennapi élet keserűségét megédesíti a kölcsönös gyen­gédség és az Isten akaratára történő derűs ráhagyatkozás. Ily módon a család megnyí­lik arra az örömre, amelyet Isten mindazoknak megad, akik tudnak örömmel adni. Ugyanakkor a család lelki­erőt talál arra, hogy megnyíl­jon kifelé, mások felé, a test­vérek szolgálatára, az együtt­működésre, egy mindig új és jobb világ felépítése érdeké­ben; következésképpen képes pozitív indíttatások hordozó­ja lenni; a család az életpél­dával evangelizál. Igaz, min­den családban vannak prob­lémák, sőt néha veszekedé­sek is. „Atyám, veszeked­tem..." - emberek vagyunk, gyengék vagyunk, és időn­ként mindnyájunkkal meg­esik, hogy veszekszünk a családban. Hadd tanácsoljak valamit: ha veszekszünk a családban, az a lényeg, hogy ne fejezzük be a napot anél­kül, hogy kibékültünk volna! Igen, összevesztél, de még mielőtt vége lenne a napnak, békülj ki! Tudod, miért? Mivel a másnapi hidegháború na­gyon veszélyes. Semmi jót nem várhatunk tőle. Továbbá a családban van három szó, melyet mindig meg kell őriz­ni: „Szabad?"; „Köszönöm!"; „Sajnálom!" „Szabad", hogy ne rontsunk be mások életébe. „Szabad? Megtehetem ezt? Mit szólsz hozzá?" „Szabad?" Sose légy tolakodó, erőszakos! „Szabad?" - ez az első szó. „Köszönöm": sokszor segít­jük, szolgáljuk egymást a csa­ládban. Mondjunk mindig kö­szönetet! A nemes lélekben hála lakik. „Köszönöm!" A legnehezebben kimondható szó pedig a „sajnálom". Mert mindig csinálunk rossz dolgo­kat, és sokszor előfordul, hogy valaki sértve érzi magát. „Saj­nálom!" „Sajnálom!" Ne felejtsétek el ezt a há­rom szót: „Szabad?"; „Kö­szönöm!"; „Sajnálom!" Ha egy családban, a családi kör­nyezetben ez a három szó megvan, akkor a család jól működik. A mai ünnep arra hív ben­nünket, hogy a családdal evangelizáljunk, hogy újra ál­lítsuk szemünk elé a házastár­si és családi szeretet eszmé­nyét, amint azt az Amoris laetitia apostoli buzdítás hang­súlyozta; március 19-én lesz az ötödik évfordulója e buzdítás közzétételének. Egy teljes évet fogunk arra szánni, hogy az Amoris laetitia buzdításról gon­dolkodjunk, és elmélyítsük e dokumentum tartalmát (2021. március 19-2022. június). A folyamatosan születő megfontolásokat az egyházi közösségek és a családok rendelkezésére bocsátjuk majd, hogy kísérjük őket út­jukon. Már mostantól arra hívok mindenkit, hogy csat­lakozzon azokhoz a kezde­ményezésekhez, amelyeket az év folyamán szervezni fognak, és amelyeket A Vilá­giak, a Család és az Élet Dikasztériuma koordinál majd. Bízzuk ezt a világ ös­­­szes családjával járt utat a názáreti Szent Családra és különösképpen Szent József­re, a törődő férjre és apára! Szűz Mária, akihez most az őrangyala imával fordu­lunk, nyerje el a világ összes családja számára, hogy egyre jobban lenyűgözze a Szent Család evangéliumi eszmé­nye, és így egy új emberiség s egy konkrét és egyetemes szolidaritás kovászává vál­jon! * * * A Szentatya szavai az Ange­lus elmondása után: Kedves testvérek! Köszöntelek mindnyájato­kat, családok, csoportok és egyéni hívek, akik tömeg­kommunikációs eszközökön keresztül követiték az Ange­lus elimádkozását. Elsősor­ban most azokra a családokra gondolok, amelyek az elmúlt hónapokban elvesztették va­lamelyik rokonukat, vagy amelyek sokat szenvednek a járvány következményeitől. Az orvosokra, az ápolókra és az egész egészségügyi sze­mélyzetre is gondolok, akik­nek az elkötelezett munkája a vírus terjedése elleni küzde­lem első vonalában jelentős következményekkel járt a csa­ládi életre. Ma minden családot az Úrra bízok, különösen azo­kat, amelyeket legjobban megpróbálnak az élet nehéz­ségei, a meg nem értés és a megosztottság sebei. A Betle­hemben született Úr adjon minden családnak derűt és erőt, hogy egységben tudjon járni a jó útján! És ne felejtsétek el ezt a három szót, mely nagyon se­gíti az egység megélését a családban: „Szabad?" - hogy ne legyünk tolakodók, hogy tiszteletben tartsuk a mási­kat; „Köszönöm!" - köszöne­tet kell mondanunk egymás­nak a családban; és a „Sajná­lom!" - ha valami rosszat tet­tünk. És ezt a „sajnálom"-ot - vagy amikor veszekedtetek -, kérlek, még a nap vége előtt mondjátok ki: béküljetek ki még a nap befejezése előtt! Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News 2020. december 25-én dél­ben a Szentatya a szoká­soktól eltérőn nem a Szent Péter-bazilika kö­zépső erkélyéről, hanem az Apostoli Palota Áldá­sok terméből mondta el karácsonyi üzenetét, az Úrangyala elimádkozá­­sa után pedig Urbi et Orbi áldást adott Rómá­ra és az egész világra. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedel­mében közöljük. Kedves testvéreim! Izajás próféta szavaival sze­retném eljuttatni mindenkihez az üzenetet, amelyet az Egy­ház ezen az ünnepen hirdet: „Gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk" (íz 9,5). Egy gyermek született: a születés mindig a remény for­rása, bimbózó élet, a jövő ígé­rete. És ez a gyermek, Jézus, „nekünk született": ennek a „nekünk"-nek nincsenek ha­tárai, nem ismer kiváltságot, sem kirekesztést. A gyermek, akinek Szűz Mária adott életet Betlehemben, mindenkiért született: ő a „Fiú", akit Isten az egész emberi családnak adott. Ennek a gyermeknek hála mindannyian úgy fordulha­tunk Istenhez, hogy „Atyá­nak", „Apukának" hívjuk őt. Jézus az egyszülött; senki más nem ismeri az Atyát, csakis ő. Ám ő épp azért jött el a világ­ba, hogy kinyilatkoztassa ne­künk a mennyei Atya arcát. És így, ennek a gyermeknek hála, mindannyian testvérnek hív­hatjuk egymást, s valóban azok is lehetünk: minden föld­részről, az összes nyelvből és kultúrából, önazonosságunk­kal és különbözőségünkkel, mégis mindannyian testvérek. Ebben a történelmi pilla­natban, amelyre az ökológiai válság és a súlyos gazdasági és társadalmi egyenlőtlensé­gek nyomják rá bélyegüket, amit csak tovább súlyosbít a korona­vírus-járvány, minden korábbinál nagyobb szüksé­günk van a testvériségre. És Isten felkínálja ezt a számunk­ra, amikor nekünk ajándékoz­za a Fiát, Jézust: ez nem szép szavakból, elvont eszmények­ből, üres érzelmekből álló testvériség... Nem. Ez a valós szereteten alapuló testvériség, amely képes találkozni a má­sikkal, aki különbözik tőlem, együtt tud szenvedni az ő szenvedéseivel, közel léphet hozzá, és gondoskodhat róla, még akkor is, ha ez a másik nem az én családomból, nép­csoportomból, vallásomból való; különbözik tőlem, de a testvérem. Ez érvényes a né­pek s nemzetek közötti kap­csolatokra is: mindannyian testvérek vagyunk! Karácsonykor Krisztus vilá­gosságát ünnepeljük, aki a vi­lágba jön, és mindenkiért jön, nem csak egyesekért. Ma, a vi­lágjárvány okozta sötétség és bizonytalanság idején a re­mény több fénye is felragyog, ilyenek például a felfedezett oltóanyagok. De ahhoz, hogy ezek a fények az egész világot megvilágítsák, és reményt hozzanak az egész világnak, mindenki számára elérhetőnek kell lenniük. Nem hagyhatjuk, hogy a zárt nacionalizmus megakadályozza, hogy valódi emberi családként éljünk. Azt sem hagyhatjuk, hogy a radi­kális individualizmus vírusa legyőzzön bennünket, és kö­zömbössé tegyen többi testvé­rünk szenvedése iránt. Nem tehetem magam mások elé, nem helyezhetem a piac és a szabadalom törvényeit a szere­tetnek és az emberiség egész­ségének törvényei fölé. Kérek mindenkit: az állami vezetőket, a vállalatokat, a nem­zetközi szervezeteket, hogy az együttműködést mozdítsák elő, és ne a versenyt, és megoldást mindenki számára keressenek, hogy mindenki kaphasson ol­tást, különösen a legkiszolgál­tatottabbak és a legszegényeb­bek, bolygónk minden térsé­gében. Első helyen a legkiszol­gáltatottabbak és a legszegé­nyebbek! A betlehemi Gyermek se­gítsen hát bennünket, hogy készségesek, nagylelkűek és szolidárisak legyünk, külö­nösképpen a legelesettebbek, a betegek és mindazok felé, akik ezekben az időkben el­vesztették munkájukat, és a járvány gazdasági következ­ményeként komoly nehézsé­gekkel néznek szembe, vala­mint a nők felé, akik a mosta­ni bezártság hónapjai idején a családon belüli erőszak áldo­zataivá váltak. Egy határokat nem ismerő kihívás elé nem emelhetünk gátakat. Mind­annyian egy hajóban evezünk. Minden ember a testvérem. Mindenkiben Isten arcának tükröződését látom, és min­den szenvedőben az Urat lát­hatom meg, aki az én segítsé­gemet kéri. Őt látom a beteg­ben, a szegényben, a munka­­nélküliben, a kirekesztettben, az elvándorlóban és a mene­kültben: ők mind testvéreim és nővéreim! Azon a napon, amikor Is­ten Igéje kisgyermekké lett, te­kintetünket azon, túlságosan is sok gyermek felé fordítjuk, akik szerte a világon, különö­sen Szíriában, Irakban és Je­menben még mindig a háború árát fizetik. Arcuk rendítse meg a jóakaratú emberek lel­kiismeretét, hogy szembenéz­zenek a konfliktusok kiváltó okaival, és bátran munkálkod­janak a békés jövő felépítésén. Legyen ez kedvező idő arra, hogy oldják a feszültségeket az egész Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti térségé­ben. A kisded Jézus gyógyítsa be a szeretett szír nép sebeit, amelyet immár egy évtizede merít ki a háború és annak megannyi következménye. Ezeket mostanság tovább sú­lyosbítja a járvány. Hozzon vigasztalást az iraki népnek és mindazoknak, akik elkötele­zetten járják a kiengesztelődés útját, különösen a jazidiknak, akiket kegyetlenül sújtanak a háború utóbbi évei. Hozzon békét Líbiának, és tegye lehe­tővé, hogy a tárgyalások fo­lyamatban lévő új szakasza véget vessen az országban az ellenségeskedés minden for­májának. A betlehemi Gyermek ad­jon testvériséget annak a föld­nek, amely szemtanúja volt születésének. Az izraeliek és a palesztinok nyerhessék vissza a kölcsönös bizalmat, hogy együtt keressék az igazságos és tartós békét a nyílt, az erő­szakot legyőzni és a helyiek közötti ellenérzést meghalad­ni képes párbeszéd révén, hogy így tanúságot tegyenek a világ előtt a testvériség szép­ségéről. A karácsony éjét bevilágító csillag vezérelje és bátorítsa a libanoni népet, hogy mostani nehézségei közepette, a nem­zetközi közösség támogatásá­val, el ne veszítse a reményt. A Béke Fejedelme segítse az ország felelős vezetőit, hogy tegyék félre az egyéni érde­keiket, és őszintén, tisztesség­gel és átteszően köteleződje­­nek el, s így Libanon végig­járhassa a reformok útját és mind teljesebben kibontakoz­tathassa a szabadságra és a békés együttélésre irányuló hivatását. A Magasságbeli Fia támo­gassa a nemzetközi közösség és az érintett országok elköte­leződését, hogy betartsák a tűzszünetet Hegyi-Karabah­­ban, valamint Ukrajna keleti területein, és előnyben része­sítsék a párbeszédet, mely a békére és kiengesztelődésre vivő egyetlen út. Az isteni Gyermek enyhítse Burkina Faso, Mali és Niger la­kosságának szenvedéseit, me­lyeket súlyos humanitárius válság sújt. Ezek gyökerét a szélsőségesség és a fegyveres konfliktusok képezik, valamint a járvány és más természeti csapások. Vessen véget az erő­szaknak Etiópiában, ahol az összecsapások nyomán sokan elmenekülni kényszerültek. Nyújtson vigaszt az észak-mo­­zambiki Cabo Delgado tarto­mány lakosainak, akik a nem­zetközi terrorizmus áldozatául estek. Ösztökélje Dél-Szudán, Nigéria és Kamerun felelős ve­zetőit, hogy folytassák a test­vériség és a párbeszéd meg­kezdett útját. Az Atya örök Igéje legyen a remény forrása az amerikai földrész számára, amelyet kü­lönösképpen sanyargat a ko­ronavírus. Ez még gyötrőbbé tette az itt élőket amúgy is súj­tó megannyi szenvedést, ame­lyeket gyakran tovább súlyos­bítanak a korrupció és a kábí­tószer-kereskedelem követ­kezményei. Segítsen leküzde­ni a Chilében nemrég fellépett társadalmi feszültségeket, és véget vetni a venezuelai nép szenvedéseinek. A mennyek királya védel­mezte a délkelet-ázsiai orszá­gok természeti csapások által sújtott népeit, különösen a Fü­­löp-szigeteken és Vietnám­ban, ahol a számos vihar ára­dásokat okozott. Ezek pusztí­tó hatásúak az ott élő csalá­dok életére: sokan meghalnak, károsodik a környezet és rom­lik a helyi gazdaság állapota. Amikor Ázsiára gondolok, nem feledkezhetem meg a rohingyákról: Jézus, aki sze­gényként született meg a sze­gények között, hozzon re­ményt szenvedéseik idején. Kedves testvéreim! „Gyer­mek születik nekünk" (íz 9,5). Azért jött el, hogy megment­sen bennünket! Azt hirdeti, hogy nem a fájdalomé és a rosszé az utolsó szó. Ha meg­adjuk magunkat az erőszak­nak és az igazságtalanságnak, az azt jelenti, hogy visszauta­sítjuk a karácsony örömét és reményét. Ezen az ünnepnapon külö­nösen is gondolok azokra, akik nem engedik, hogy a mostoha körülmények le­győzzék őket, hanem azon munkálkodnak, hogy a re­mény, a vigasztalás és a segít­ségnyújtás hordozói legyenek, segítségére sietnek mindazok­nak, akik szenvednek, és tár­sul szegődnek azok mellé, akik egyedül varrnak. Jézus egy istállóban szüle­tett, ám Szűz Mária és Szent József szeretete betakarta, kö­rülölelte őt. Isten Fia testben születve megszentelte a csa­ládi szeretetet. Ezekben a percekben a családokra is gondolok: azokra, akik nem tudnak összejönni a mai na­pon, és azokra, akik arra kényszerülnek, hogy ottho­nukban maradjanak. A kará­csony legyen mindannyiuk számára alkalom arra, hogy újra felfedezzék a családban az élet és a hit bölcsőjét; a be­fogadó szeretet, a párbeszéd, a megbocsátás, a testvéri se­gítségnyújtás és a megosztott öröm helyét, valamint a béke forrását az egész emberiség számára. Fordította: Török Csaba és Tőzsér Endre SP Jézus hozzon reményt a világnak

Next