Új Ember, 2022 (78. évfolyam, 1-52. szám)

2022-01-02 / 1. szám

2022. január 2.2__Uf Sinto*___ _________Ferenc pápa Tanuljuk meg gyakrabban segítségül hívni a Szentlelket! November 10-én délelőtt az általános kihallgatás kereté­ben a Szentatya befejezte a Galata-levélről tartott kate­­kézissorozatát. Arra bátorított, hogy őrizzük meg a ke­resztény szabadságot, a Lélek szerinti életet, ne legyünk fásultak, ébresszük fel az életünk csónakjában alvó Jé­zust, és tanuljuk meg gyakran segítségül hívni a Szent­lelket. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását olvas­hatják. Kedves testvéreim, jó napot kívánok! A Galatáknak írt levélről szó­ló katekéziseink végére ér­tünk. Mennyi minden van még Szent Pálnak ebben a szövegében, amin elgondol­kodhattunk volna! Isten szava kimeríthetetlen forrás. Ebben a levélben az apostol evange­lizátorként, teológusként és lelkipásztorként szólt hoz­zánk. Antióchiai Szent Ignác püs­pök gyönyörűen fejezi ki ma­gát, amikor ezt írja: „Csak egy olyan tanító van, aki beszélt, és amit mondott, az meg is történt, és mindaz, amit hall­gatva tett, az méltó az Atyá­hoz. Aki birtokában van Jézus szavának, az hallgatását is meg tudja hallani" (Levél az efezusiaknak, XV,1-2). Elmond­hatjuk, hogy Pál apostol képes volt hangot adni Isten eme hallgatásának. Legeredetibb meglátásai segítenek felfedez­ni a Jézus Krisztus kinyilat­koztatásában rejlő felkavaró újdonságot. Igazi teológus volt, aki Krisztus misztériu­mát szemlélte és alkotó elmé­vel közvetítette. De képes volt lelkipásztori küldetését is gya­korolni egy irányvesztett és összezavarodott közösséget szolgálva. Ezt különböző módszerekkel tette: iróniával, szigorral, szelídséggel... Bátran vállalta apostoli te­kintélyét, ugyanakkor nem rejtette el jellemének gyenge­ségeit sem. A Lélek ereje való­ban mélységesen behatolt szí­vébe: a feltámadt Krisztussal való találkozás áthatotta és át­alakította egész életét, amit ő teljesen az evangélium szolgá­latának szentelt. Pál sosem egy kiegyezésre hajló, harcképtelen és erőtlen kereszténységet képzelt el, épp ellenkezőleg. Olyan szen­vedéllyel védte a Krisztustól nyert szabadságot, hogy az ma is magával ragad bennün­ket, különösen, ha arra gon­dolunk, mennyi szenvedést és magányt kellett elviselnie. Meg volt győződve arról, hogy olyan meghívást kapott, amelynek csak ő tud megfelel­ni, és el akarta magyarázni a galatáknak, hogy arra a sza­badságra kaptak meghívást, amely megszabadította őket a szolgaság minden formájától, mert az ősi ígéret örököseivé és Krisztusban Isten gyerme­keivé tette őket. És mivel tisztában volt a szabadság e felfogásának koc­kázataival, sosem kicsinyelte le annak következményeit. Tisztában volt a keresztény szabadsággal járó kockázatok­kal, de nem kicsinyelte le an­nak következményeit. Parré­­ziával, azaz nyíltan és bátran bizonygatta a hívőknek, hogy a szabadság semmiképpen sem egyenlő a szabadosság­gal, és nem vezet elbizakodott önelégültséghez sem. Ezzel szemben Pál a szabadságot a szeretet hátterébe helyezte, és annak következetes gyakorlá­sát a szeretet szolgálatába állí­totta. Ezt az egész felfogást a Szentlélek szerinti élet hori­zontjába állította, amely betel­jesíti az Isten által Izraelnek adott törvényt, és megakadá­lyozza, hogy visszaessünk a bűn rabságába. A kísértés mindig arra irányul, hogy visszaforduljunk. A kereszté­nyek egyik meghatározása, mely a Szentírásban található, azt mondja, hogy mi, keresz­tények nem olyan emberek vagyunk, akik visszafelé men­nek, akik visszafordulnak. Gyönyörű meghatározás! A kísértés az, hogy visszafelé haladjunk, hogy nagyobb biz­tonságban legyünk, hogy visszatérjünk csak a törvény­hez, elhanyagolva a Lélektől kapott új életet. Pál ezt tanítja nekünk: az igazi törvény eb­ben a Lélektől kapott életben nyeri el teljességét, melyet Jé­zus adott nekünk. És ezt a Lé­lek szerinti életet csak szabad­ságban, keresztény szabad­ságban lehet megélni. És ez az egyik legszebb dolog! E katekézissorozat végén úgy tűnik számomra, hogy kétféle magatartás alakulhat ki bennünk. Egyfelől az apos­tol tanítása lelkesedést vált ki belőlünk; késztetést érzünk arra, hogy azonnal a szabad­ság útját kövessük, hogy „a Lélek szerint járjunk". Mindig a Lélek szerint járjunk: ez sza­baddá tesz bennünket! Másfe­lől tudatában vagyunk korlá­tainknak, mert nap mint nap tapasztaljuk, mennyire nehéz tanulékonyan figyelni a Lélek­re, követni az ő áldásos műkö­dését. Ekkor ránk telepedhet a lelkesedésünket lelohasztó fá­radtság. Csüggedtnek, gyen­gének, néha a világias menta­litást követő életmóddal szemben kirekesztettnek érez­zük magunkat. Szent Ágoston a tavon tá­madt vihar evangéliumi jele­netére utalva javaslatot fogal­maz meg arra vonatkozólag, hogy miként reagáljunk ebben a helyzetben. Azt mondja: „Krisztus hite a szívedben olyan, mint Krisztus a csónak­ban. Sértéseket hallasz, elcsi­gázott vagy, feldúlt vagy, és Krisztus alszik. Ébreszd fel Krisztust, rázd fel a hitedet! A legnagyobb zaklatottságban is képes vagy tenni valamit. Rázd fel a hitedet! Krisztus felébred, és szól hozzád... Te­hát ébreszd fel Krisztust... Hidd el, amit mondott, és nagy nyugalom lesz a szíved­ben" (Beszédek, 163/B, 6). A ne­héz időkben olyanok vagyunk - mondja Szent Ágoston mintha a csónakban lennénk vihar idején. És mit tettek az apostolok? Felébresztették Krisztust, aki aludt, miközben a vihar tombolt, de ő ott volt! Az egyetlen dolog, amit rossz időkben tehetünk, az, hogy „felébresztjük" Krisztust, aki bennünk van, de úgy „alszik", mint hajdanán a csónakban. Pontosan így van. Fel kell ébresztenünk Krisz­tust a szívünkben, és csak ek­kor leszünk képesek az ő te­kintetével szemlélni a dolgo­kat, ő ugyanis messzebbre lát a viharnál. Az ő derűs tekintetén ke­resztül olyan panorámát lát­hatunk, amilyet magunk el­képzelni sem tudunk. Az apostol emlékeztet ben­nünket: nem engedhetjük meg magunknak, hogy a jó­cselekedetekben elfáradjunk ezen a kihívásokkal teli, mégis lenyűgöző úton. Ne fáradja­tok bele a jócselekedetekbe! Bíznunk kell abban, hogy a Lélek mindig segítségünkre siet gyengeségünkben, és megadja nekünk a szükséges támogatást. Tanuljuk meg hát gyakrabban segítségül hívni a Szentlelket! Valaki minderre azt mondhatná: „Hogyan hív­jam segítségül hívni a Szent­lelket? Mert én tudok imád­kozni az Atyához a Miatyánk­kal; tudom kérni a Szűzanyát az Üdvözléggyel; tudok imád­kozni Jézushoz a Sebek imájá­val [vagy a „Krisztus Lelke, szentelj meg engem" imával - a ford.], de hogyan szólítsam meg a Szentlelket? Mi a Szent­lélek imája?" A Szentlélekhez szóló ima spontán: a szíved­ből kell fakadnia. A nehéz pil­lanatokban azt kell monda­nod: „Jöjj, Szentlélek!" A kulcsszó ez: „Jöjj!" A saját sza­vaiddal, a saját beszédmódod­dal kell mondanod! Jöjj, mert bajban vagyok, jöjj, mert sötétségben vagyok; jöjj, mert nem tudom, mit te­gyek; jöjj, mert félek, hogy el­bukom! Jöjj! Jöjj!" Ez a Lélek szava, ezzel kell a Lelket segítségül hívnunk. Tanuljuk meg gyakrabban se­gítségül hívni a Szentlelket! Ezt megtehetjük egyszerű sza­vakkal a naj> különböző idő­szakaiban. És magunknál tart­hatjuk, talán a nálunk lévő kis evangéliumban [vagy Újszö­vetségben], azt a gyönyörű imát, amelyet az Egyház pün­kösdkor szokott imádkozni: „Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből értenünk fényes­séged sugarát. / Jöjj, szegé­nyek atyja, te, bőkezűség Iste­ne, lelkünk fényed hassa át. / Édességes vigaszunk, drága Vendég, szomjazunk, édes lé­­lekújulás." Jöjj! És folytatódik tovább... Gyönyörű ez az ima! Az ima lényege a „jöjj". A Szűzanya és az apostolok így imádkoztak, miután Jézus felment a mennybe; egyedül voltak a felsőszobában [a cenaculumban], és a Lelket hívták segítségül. Jót fog ten­ni, ha gyakran imádkozzuk: Jöjj, Szentlélek! És a Lélek je­lenlétével megvédjük a sza­badságunkat. Szabadok le­szünk, szabad keresztények, akik nem kötődnek a múlthoz a szó negatív értelmében, nem ragaszkodnak a rituáléhoz, hanem szabadok a keresztény szabadság értelmében, abban a szabadságban, amely éretté tesz bennünket. Ez az ima se­gít nekünk, hogy a Lélekben, szabadságban és örömben jár­junk, mert amikor a Szentlé­lek jön, vele együtt jön az öröm, az igazi öröm. Az Úr áldjon meg benneteket! Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News Hortobágyi Cirill OSB: A Szentatya azt mondta, hogy Magyarországra, Pannonhalmára fog látogatni December 15-én, az általános kihallgatáson Ferenc pápa ma­gyar csoporttal találkozott. A Szentatya Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapáttól a 34. apostoli útról szóló kötetet, Kuzmányi István főszerkesztő­től az eucharisztikus kongres­­­szus hetét bemutató fotóköny­vet, Varga Ferenc bútorműves­­től pedig egy betlehemi zászlót vett át a találkozó során. A magyar küldöttséget, melynek tagja volt Dejcsics Konrád OSB, a fő­apátság kulturális igazgatója és Kuz­mányi István, a Magyar Kurír igazga­tó-főszerkesztője, a pápai kihallga­tásra elkísérte Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora és Habsburg-Lotharingiai Eduárd vati­káni magyar nagykövet. Az általános kihallgatás után Fe­renc pápa a magyar delegációhoz lé­pett. Olasz nyelven elmondták, hogy Magyarországról érkeztek, Pannon­halmáról. Megköszönték a Szent­atyának, hogy szeptemberben elláto­gatott Budapestre az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, és ki­fejezték, hogy várják, hogy újra ellá­togasson Magyarországra. Köszön­tőszavaikra a pápa magyarul annyit mondott: „Isten hozott!" Hortobágyi Cirill főapát átadta Ferenc pápának a Bencés Kiadó és a Magyar Kurír közös gondozásában megjelent, Az evangélium szabadságá­ban éljetek! - Ferenc pápa beszédei buda­pesti és szlovákiai látogatásán című kö­tetet. A képekkel illusztrált könyv tartalmazza Ferenc pápa Budapesten és szlovákiai útján elmondott vala­mennyi beszédét, a szlovák jezsuita tartomány tagjaival folytatott beszél­getését, valamint a visszaúton, a re­pülőgép fedélzetén tartott sajtótájé­koztató teljes szövegét. A kötethez Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia (MKPK) elnöke és Stanislav Zvolenski pozsonyi érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia (KBS) elnöke írt ajánlást. A pannonhalmi főapát, miután át­nyújtotta és röviden bemutatta a könyvet, német nyelven kifejezte, hogy várjuk a Szentatyát Magyaror­szágra és Pannonhalmára. A Szentatya azt válaszolta: „Ich werde kommen", azaz „El fogok jönni". Hortobágyi Cirill még kérte Ferenc pápától, hogy imádkozzon a pannonhalmi gimnázium egy nehéz helyzetben lévő diákjáért. „Imád­kozni fogok" - hangzott a Szentatya válasza. A találkozás alkalmával Kuzmá­nyi István, a Magyar Kurír főszer­kesztője a Szentatyának ajándékozta A Jöjjetek és lássátok! - A budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a képek tükrében című kötetet. A fotó­album 197 fénykép segítségével idé­zi fel a kongresszus hetét, bemutatva a 2021. szeptember 5. és 12. között zajlott eseményeket. A Magyar Kurír gondozásában megjelent könyv a szerkesztőség két fotósa, Merényi Zita és Lambert Attila által készített felvételek gyűjteményét tartalmazza, melyek alkalmasak arra, hogy fel­idézzék azokat az eseményeket, me­lyek a kongresszus hete alatt meg­érintették mindannyiunk lelkét. Kuzmányi István bemutatva a kö­tetet elmondta, hogy olyan nyelven Újra kapható a NER-ről készült képes albumunk! A már kétezer példányban elfogyott, nagy sikerű Jöjjetek és lássátok!­­A budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a képek tükrében című kötet újra kapható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7-8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9-17 óráig, szerdán 10-18 óráig) és webshopban­ „íródott", mely mindenkihez szól. A két fotós szolgálata révén, a képek segítségével emlékezhetünk a kong­resszusra. A Szentatya belelapozva a kötetbe kifejezte tetszését, hogy mi­lyen szépek a fényképek. A betlehemi jászlat Varga Ferenc bútorműves adta át Ferenc pápá­nak. A jászol egy politúrozott intar­zia kompozíció, mely - kis méreté­nél fogva (30X30X15 cm) - elsősor­ban otthoni használatra készült, például karácsonyfa alá lehet tenni de akár a magánkápolna ol­tára elé is kihelyezhető. A tárgyat a minimalizmus jel­lemzi. Formája egy felül 45 fokban, rézsűsen csonkolt téglatest. A felső, lejtős lap­ján a bepólyált Kisjézus ké­pe látható, mandorlában, fe­lette a betlehemi csillag. A frontális, függőleges la­pon Ferenc pápa - formailag kissé újrafogalmazott - cí­merét helyezte el az alkotó. A műtárgy szerkezeti alapja bükkfa, rajta vastag furnér­­intarzia, felületkezelése sel­­lakkpolitúr. A bútorműves megköszönte a Szentatya ta­nítását, és átadva a betlehe­met kérte, hogy Ferenc pápa imádkozzon érte és jegyesé­ért. Kuzmányi István Fotó: Vatican News

Next