Új Ember, 2022 (78. évfolyam, 1-52. szám)

2022-10-09 / 41. szám

UíSmíe^ Egyház 2022. október 9. Putyin állítsa meg az erőszakot, Zelenszkij legyen nyitott a békej­avaslatokra! Ferenc pápa megegyezésen alapuló, igazságos és stabil megoldást sürgetett Október 2-án a Szentatya olyan súlyosnak ítélte a hábo­rús helyzetet, hogy nem mon­dott elmélkedést a vasárnapi evangéliumról, hanem a tű­z­szünet elérése és a nukleáris katasztrófa elkerülése érdeké­ben minden diplomáciai esz­köz felhasználására szólított fel. „Megegyezésen alapuló, igazságos és stabil megoldást" sürgetett. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását adjuk közre. Kedves testvéreim, jó napot kívá­nok! A háborús helyzet Ukrajnában olyan súlyossá, pusztítóvá és fenye­getővé vált, hogy nagy aggodalomra ad okot. Ezért ma az Őrangyala előtti egész beszédemet ennek szeretném szentelni. Az emberiségnek ez a ször­nyű és felfoghatatlan sebe ugyanis ahelyett, hogy gyógyulna, egyre job­ban vérzik, és fennáll a veszélye, hogy egyre nagyobbá válik. Lesújtanak az ezekben a hóna­pokban kiontott vérnek és könnyek­nek a folyamai! Szomorú vagyok a sok ezer áldozat - köztük különösen a gyermekek -, és a sok pusztítás mi­att, melyek számtalan embert és csa­ládot tettek hontalanná, a hideg és az éhség pedig hatalmas területeket fenyeget. Bizonyos cselekedeteket soha nem lehet igazolni, soha! Nyugtalanító, hogy a világ olyan ne­veken keresztül tanulja meg Ukrajna földrajzát, mint Bud­a, Irpiny, Mari­upol, Izgum, Zaporizzsja és más helységek, melyek leírhatatlan szen­vedés és félelem színtereivé váltak. És mit mondjunk arról a tényről, hogy az emberiség ismét atomfenye­getéssel néz szembe? Ez esztelenség! Minek kell még történnie? Men­­nyi vérnek kell még folynia ahhoz, hogy megértsük, hogy a háború so­sem megoldás, csak pusztítás? Isten nevében és a minden szívben lakozó emberiesség nevében megismétlem az azonnali tűzszünetre szólító felhí­vásomat. Hallgassanak el a fegyve­rek! Találják meg azokat a tárgyalási feltételeket, amelyek nem erőszakkal kikényszerített, hanem megegyezé­sen alapuló, igazságos és stabil meg­oldásokhoz vezetnek! A megoldások pedig akkor lesznek ilyenek, ha az emberi élet szent és sérthetetlen érté­kének, valamint minden ország szu­verenitásának és területi integritásá­nak, a kisebbségek jogainak és jogos aggodalmainak tiszteletben tartásán alapulnak. Mélységesen fájlalom az elmúlt napokban kialakult súlyos helyzetet, a nemzetközi jog elveivel ellentétes további lépésekkel együtt. Ez növeli a nukleáris eszkaláció kockázatát, olyannyira, hogy világszerte ellenő­rizhetetlen és katasztrofális követ­kezményektől kell tartani. Felhívásom mindenekelőtt Orosz­ország elnökéhez szól. Kérem, hogy állítsa meg - saját népének érdeké­ben is - az erőszaknak és a halálnak ezt a spirálját! Ugyanakkor, lesújtva a fájdalomtól az ukrán népnek az agresszió következtében elszenve­dett mérhetetlen szenvedései miatt, ugyanilyen bizakodó felhívással for­dulok Ukrajna elnökéhez, hogy le­gyen nyitott a komoly békejavasla­tokra. A nemzetközi élet minden fő­szereplőjét és a nemzetek politikai vezetőit pedig kitartóan kérem, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a folyamatban lévő háború befejezése érdekében, ne sodródja­nak bele veszélyes eszkalációba, se­gítsék elő és támogassák a párbe­szédre irányuló kezdeményezése­ket! Kérem, dolgozzunk azon, hogy a fiatalabb nemzedékek a béke egészséges levegőjét, ne pedig a há­ború szennyezett levegőjét lélegez­zék be! A háború őrültség! Hét hónapnyi ellenségeskedés után használjunk fel minden diplo­máciai eszközt, azokat is, amelyeket eddig talán nem használtunk fel, hogy véget vessünk ennek a bor­zasztó tragédiának. A háború önma­gában baklövés és borzalom! Bízzunk Isten irgalmasságában, aki képes megváltoztatni az emberi szíveket, és bízzunk a Béke Király­nőjének anyai közbenjárásában, ami­kor a pompeji Rózsafüzér Szent Szü­zéhez intézzük könyörgésünket, lé­lekben egyesülve a Pompeji kegyhe­lyén és a világ oly sok részén egybe­gyűlt hívőkkel! Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News I A Szűzanyával imádkozva utat találni Istenhez Május mellett október is a Szűzanya hónapja, október 7. Rózsafüzér Királynőjének ünnepe. A hónap első napján, október 1-jén tartották a Rózsafüzért Imádkozók XIII. országos találkozóját a budapesti Rózsafüzér Királyné­­ja-templomban. Az egész napos imádság kezdetén a hívők az örvende­tes rózsafüzért ajánlották fel a világ békéjéért, az orosz-uk­rán háború befejezéséért. Ezt követően A rózsafüzér a hívő ember életében címmel Ko­vács Zoltán mariológus tar­tott előadást. Felidézte, hogy a Szűzanya első fatimai jele­nésekor, 1917. május 13-án a Cova da Iná­ban (Béke völgye) így búcsúzott a három pásztorgyermektől: „Imádkozzátok min­dennap a rózsafü­zért!" Békére hangoló, belső békét adó és nemegyszer a külső békességet is kiesz­­közlő imádságról van szó, mely - bár sok­szor szólítja meg Má­riát - lényegében vele együtt Krisztushoz szól, őhozzá emeli az imádkozó közösség szívét - mutatott rá Zoltán atya. Majd figyelmezte­tett: a rózsafüzért úgy szeret­jük meg, ha egyszerűen csak végezzük, hogy általa egyre élőbb kapcsolatba kerüljünk az Egyház Anyjával. Közben a gyökereit lassan szívünkbe ereszti. A tudós mariológus leszö­gezte: ma különösen is égető aktualitással bír számunkra Mária felszólítása: „Imádkoz­zátok mindennap a rózsafü­zért, hogy kieszközöljétek a vi­lág számára a békét, és a hábo­rú hamarosan befejeződjön!" Mária - akárcsak Kánában (Jn 2,5) - ma is rámutat a ke­gyelem forrására, Krisztusra. Lényegileg ezt teszi a fatimai jelenésekben foglalt üzenetek által is, melyben a békét kérő imára való buzdítás kulcsfon­tosságú. A rózsafüzér ebben úgy jelenik meg, mint egy „mentőkötél", melyet Mária nyújt segítségül a békétlen­ségben vergődő emberiség számára, hogy azáltal Krisz­tushoz jussunk közelebb, és a „Béke Fejedelmének" országa jusson győzelemre minden emberi széthúzás és viszály fölött. Zoltán atya emlékeztetett rá, hogy Ferenc pápa a napja­inkban nemzetközi szinten izzó konfliktusokat „dara­bokban zajló világháború­ként" említi. A háborúk meg­szűnéséhez és a béke megtar­tásához a Szűzanya a rózsa­füzér imádkozását kérte a fa­timai gyermekektől, és álta­luk mindenkitől. Nem vélet­len, hogy az I. világháború vérzivatarában - ugyancsak 1917-ben - XV. Benedek pápa szorgalmazta, hogy a Loretói litánia invokációihoz legyen hozzáfűzve Máriának mint a Béke Királynőjének megszólí­tása is. A rózsafüzér „béketerem­tő" jellegét erősíti meg a 21. század hajnalán Szent II. Já­nos Pál pápa is a rózsafüzér­ről szóló, Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli leve­lében: „A nehézségek, melyek az új évezred elején a világ horizontján jelen vannak, arra a belátásra juttatnak, hogy csak a konfliktusok szereplői és a nemzetek sorsát irányítók szívét megváltoztatni képes égi beavatkozás ébreszthet bennünk reményt egy kevés­bé sötét jövő iránt." A rózsafü­zér lelki szemeinket Krisztus­ra szegezi, a világ békéjének építőjévé is tesz bennünket. A maga kérő és közösségi jellegénél fogva, összhangban Krisztus felhívásával, mely szerint »mindig és belefáradás nélkül« kell imádkozni (Lk 18,1), a rózsafüzér feljogosít arra, hogy reméljük, ma is meg lehet oldani a béke nehéz kérdését. A rózsafüzér nem arra késztet, hogy kimenekül­jünk a világból, hanem arra, hogy nagylelkűen és felelős­séggel tekintsünk rá, és meg­hozza nekünk az erőt, hogy az isteni segítségben remélve közeledjünk hozzá azzal a szi­lárd elhatározással, hogy min­den körülmények között tanú­ságot teszünk a »szeretetről, mert az a tökéletesség kötelé­ke« (Kol 3,14)." Kovács Zoltánnak kispap­­kori személyes élménye volt egy „megható főpapi szolgá­­latkezdés". Amikor egyik sze­mináriumi rektorukat mind­nyájan elkísérték püspök szen­telésére, elődje, a nyugdíjba vonuló idős főpásztor atyai szavakkal mindenki előtt a lel­kére kötötte: „Fiam, szorítsd szíved köré a rózsafüzér ko­szorúját." Az előadó hozzáfűzte: ne feledkezzünk meg egy másik, mindannyiunk számára ismert fő­pásztor, Mindszenty bíboros esztergomi ér­seki beiktatásáról sem, mely 1945-ben éppen Rózsafüzér Királynő­jének ünnepén volt. Az új hercegprímás akkor - mint egyfajta személyes „hitvallást" - azt mondta: „édes­anyám mostantól még szorosabbra fogott ró­zsafüzérében bízom". Tudta, akárcsak az övéit Nagyasszo­nyunk oltalmába aján­ló haldokló Szent Ist­ván király: sorsunk, jövőnk Mária kezei­ben lesz a legjobb helyen. Tegyük magunkévá októ­ber hónap elmúltával is e sza­vakat és vegyük kézbe gyer­meki szeretettel és hűséggel mindennap a szentolvasót, hogy felismerhessük: a Szűz­anya velünk járja a földi élet útját az örök Haza felé, ahol ő már „a biztos remény és vi­gasztalás jeleként ragyog Isten zarándoknépe számára" (Lu­men gentium) - fejezte be elő­adását a tudós mariológus. Ezt követően Nagy Károly, a templom plébánosa mutatott be koncelebrált szentmisét. Vele celebrált többek között Bíró László püspök és Kocsis Imre, a templom másik plébá­nosa. A szertartás kezdetén Károly atya köszöntötte Bíró László püspököt, hálát adva Istennek, hogy hosszú kórházi kezelés után, nyilván a renge­teg ima eredményeképpen új­ra itt lehet közöttünk. Püspök atya megköszönte a szeretet­teljes fogadtatást, a betegsége idején elmondott imádságo­kat. Egyúttal felhívta a hívők figyelmét: az Árpád-házi Szent Margit-oltár előtt van és egész nap megtekinthető a meg nem született gyermekek emlékére készült szobor. En­nek az a különleges bája és szépsége, hogy a térdelő édes­anyát, aki külső nyomás vagy belső kényszer miatt nem mert igent mondani Isten ajándéká­ra, ez a meg nem született élet megáldja. „Ugyanakkor imád­kozzunk szeretettel azokért az édesanyákért, akiket hasonló dilemmák kínoznak!" - bizta­tott a püspök. Bíró László kifejtette: Szo­ronghatunk, lehetnek nehéz időszakaink, a lényeges az, hogy Isten befogadott ben­nünket szeretetébe, kegyelmé­be. A kegyelem kapcsolat, em­berek vagyunk, akik meg va­gyunk hívva az Istennel való közösségbe. A szónok emlékeztetett rá, hogy nagyszombat este már húsvétot ünnepeljük, pedig a hagyomány szerint ez a nap a Szűzanyának a napja. Az ő csendjére emlékezünk, aho­gyan a kővel elzárt sírboltnál üldögél a többi asszonnyal, és velük együtt sírdogál. Mária ekkor megéli az ő fiai­jának egyik legnehezebb következ­ményét. Bíró László arra is ki­tért, hogy a Szentírás szerint a Szűzanya a hallott szavakat, Isten üzenetét újra és újra megőrzi a szívében, összeha­sonlítja a különböző tapaszta­latokat és megtalálja azokat a rejtett szálakat, amelyek ös­­­szekötik őket. A főpásztor leszögezte: a rózsafüzér-imádság Krisztus­központú; az egész létnek az értelmét végiggondolhatjuk, miközben imádkozzuk, biztos útjelző, tájékozódási pont az életünkben. Európában ma ideológiai zűrzavar uralkodik - fűzte hozzá a püspök -, háború dúl a szomszédunkban. Európa otthagyta Istenét, és ennek issza most a levét. Ebben a sokféle válságtól sújtott világ­ban a rózsafüzér-imádság el­vezet bennünket a biztos tám­ponthoz, Krisztushoz, aki az Atyától jött és az Atyához megy, kiüresítette magát, s ér­tünk, mindnyájunkért kínha­lált szenvedett, de végül feltá­madt, legyőzve a halált. A rózsafüzér összekapcsol bennünket Istennel, emberrel, a hajótörötteket megmenti, ki­emel a pokol mélységéből. Bodnár Dániel Fotó: Lambert Attila

Next