Holnap, 1990 (35. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám - Serfőző Simon: Napjainktól a Holnapig

HOLNAP 3 /---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ NAPJAINKTÓL A HOLNAPIG Valamikor, mondhatni, mindennapos dolog volt, hogy új lapok indultak, s régiek szűntek meg. Nem úgy az utóbbi évtizedekben, amikor az olvasók, a közvélemény részéről bármilyen csekély érdeklődés mutatkozott egyik-másik újság, folyóirat iránt, az állam által nyújtott pénzből háborítatlanul élte világát. Életben tartották akkor is, ha különösebb közérdeket aligha szolgált. Sőt, kimutathatóan lelkiismeretünk, éberségünk elaltatá­­sára, elkábítására, megrontásunkra szánták. Lapja válogatta, melyik mennyire azonosult ezzel a kultúrpolitikával, mennyire tudott, mert kitérni előle, vagy aikár szembehelyezkedni vele. Bizonyos, hogy az a lap, a Napjaink, amelyiknek a romjain ezt az új, friss alapozású folyóiratot fölépíteni kívánjuk, többnyire igyekezett a mindenkori kívánalmaknak, főszerkesztőktől, körülményektől függően, s különböző mértékben, eleget tenni. Nem egyszer túlteljesíteni. Ezt a vonalat akarta még akkor is tovább vinni, amikor azt már a lapfenntartó gazdák sem várták el tőle; továbbra is a’következetességét” demonstrálta. Ez a hithű álhatatosság és megátalkodottság elsősorban a lap legutóbbi korszakában vált a legszembetűnőbbé. Ami végül megpecsételte a sorsát. S abban a légkörben már, ami keserűségből, elkeseredettségből, füstölgő indulatokból körülvette, amit csak táplált, olaj volt a tűzre a lap vezetése részéről tapasztalható durva elutasítása mindazon folyamatoknak, amelyek a bekövetkező rendszerváltást előkészítették, a megyei tanácsnak, mint lapgazdának is egyre kényel­metlenebb helyzetben, nem lehetett más választása, mint a leszámolás. Pedig ez a döntés, amit mi magunk, a lap közeli és távolabbi környezetéhez tartozók is akartunk, a folytatást nehezítette meg. Amivel számoltunk persze. De a váltás, változtatás elhúzódása, s a már végsőkig kiéleződött ellentétek következtében, a türelemből végképp kifogyva, nem látszott más megoldás. Még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy a megszüntetésre került, huszonkienc évfolyamot megért Napjainknak voltak elismerésre méltó, kiemelkedő korszakai. Amikor más folyóiratokkal egybevetve, azokkal csaknem egyenrangúnak mu­tatkozott, színvonalában vetekedett velük. Jelentős közlemények, művészileg értékes alkotások nemegyszer olvashatók voltak benne. Mindezt elismerve, tartjuk részben a Napjaink jogfolytonosának, utódlapjának a Holnapot. Ez új lapnak, a másikból következő, azon túlmutató címével utalva erre. Ugyanakkor A Holnap köztudottan Ady-ék nagy­váradi antológiájának címe volt, s ezt — a névelő elhagyásával—lapunk élére emelve, az ő szellemi örökségük a felelősségünkre állandó figyelmeztető lesz. A megtagadva megőrzést, az említetteken túl, azért is kell hangsúlyoznunk, mivel nem tekintjük a Holnap kialakítandó profitját, megvalósításra váró elképzeléseinket előzmények nélkülinek. Építeni szándékozunk a lapelőd­ök­ válalható és folytatható hagyományaira. Olyan irodalmi, művelődési és közéleti folyóirat megteremtésére teszünk kísérletet, amely amennyire lehetséges, betöltené azt az űrt, amelyet a Napjaink, s a vele egy időben megszüntetett helyi kiadványok hagytak maguk után. Az új helyzetben lehetőség nyílik arra, hogy megvalósuljon a valóságra jobban koncentráló, művelődési folyamatokra, a társművészetekre, társadalmi életünk változásaira figyelő, helyi elkötelezettségű, a határo­kon is átnyúló érvényű folyóirat koncepciója. Terveink szerint egyenlő súllyal szerepelnek majd benne irodal­mi, közírói és kulturális műfajok. Magazin jellegével elsősorban művészeti és közéleti érdeklődésű olvasói igényeket kívánunk kielégíteni, ill. fölébreszteni. Vállalnunk kell a folytatás felelősségét. Megállni helyünket magunkért, másokért. Segítségére szeretnénk lenni és szolgálatára a kibontakozásra érdemes megnyilatkozási törekvéseknek, alkotói szándékoknak. Ad­junk irányt azoknak! Célunk, hogy a Holnap ösztönzője legyen az észak-magyarországi és az észak-kelet Kárpát-medencei nem­zeti művelődés folyamatainak, a megye szellemi életének, az irodalmi, művészeti, társadalomtudományi törekvéseknek. Egyszerre gondolkodjon hagyományban és korszerűségben, tudjon olvasói javára a nemzeti kultúrában és a helyi kulturális folyamatokban kiegyensúlyozó mértékké tenni. Legyen a Holnap iroda­lomépítő műhely, teremtsen lehetőséget minden jelentős és tisztességes kísérlet megszerveződésére és bemu­tatkozására. A művészeti törekvésekre és kulturális önszerveződések teljesítményeire egyként reagáljon, gyakorlati kontrollja legyen tájegységünk és tágabb környezetünk kulturális eseményeinek. Fogja össze az itt élő, az innen elszármazott, s mind az előző folyóirattól elidegenedett, szétzüllesztett írástudókat, ideértve a régióhoz tartozó határon túliakat is. Segítsen az ottani magyarság nyelvének, kulturális örökségének megtartásában. Valamint mindannyiunk önbecsülésének, méltóságának visszaszerzésében, öné­pítésünkben. Sorsproblémánkkal szembesítsen, s figyelmeztessen jó szimatú éberségre. Segítsen élni, megmaradni. SERFŐZŐ SIMON V_____________________________________________________________________________________________________/

Next