Holnap, 1990 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám - Serfőző Simon: Napjainktól a Holnapig
HOLNAP 3 /--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- NAPJAINKTÓL A HOLNAPIG Valamikor, mondhatni, mindennapos dolog volt, hogy új lapok indultak, s régiek szűntek meg. Nem úgy az utóbbi évtizedekben, amikor az olvasók, a közvélemény részéről bármilyen csekély érdeklődés mutatkozott egyik-másik újság, folyóirat iránt, az állam által nyújtott pénzből háborítatlanul élte világát. Életben tartották akkor is, ha különösebb közérdeket aligha szolgált. Sőt, kimutathatóan lelkiismeretünk, éberségünk elaltatására, elkábítására, megrontásunkra szánták. Lapja válogatta, melyik mennyire azonosult ezzel a kultúrpolitikával, mennyire tudott, mert kitérni előle, vagy aikár szembehelyezkedni vele. Bizonyos, hogy az a lap, a Napjaink, amelyiknek a romjain ezt az új, friss alapozású folyóiratot fölépíteni kívánjuk, többnyire igyekezett a mindenkori kívánalmaknak, főszerkesztőktől, körülményektől függően, s különböző mértékben, eleget tenni. Nem egyszer túlteljesíteni. Ezt a vonalat akarta még akkor is tovább vinni, amikor azt már a lapfenntartó gazdák sem várták el tőle; továbbra is a’következetességét” demonstrálta. Ez a hithű álhatatosság és megátalkodottság elsősorban a lap legutóbbi korszakában vált a legszembetűnőbbé. Ami végül megpecsételte a sorsát. S abban a légkörben már, ami keserűségből, elkeseredettségből, füstölgő indulatokból körülvette, amit csak táplált, olaj volt a tűzre a lap vezetése részéről tapasztalható durva elutasítása mindazon folyamatoknak, amelyek a bekövetkező rendszerváltást előkészítették, a megyei tanácsnak, mint lapgazdának is egyre kényelmetlenebb helyzetben, nem lehetett más választása, mint a leszámolás. Pedig ez a döntés, amit mi magunk, a lap közeli és távolabbi környezetéhez tartozók is akartunk, a folytatást nehezítette meg. Amivel számoltunk persze. De a váltás, változtatás elhúzódása, s a már végsőkig kiéleződött ellentétek következtében, a türelemből végképp kifogyva, nem látszott más megoldás. Még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy a megszüntetésre került, huszonkienc évfolyamot megért Napjainknak voltak elismerésre méltó, kiemelkedő korszakai. Amikor más folyóiratokkal egybevetve, azokkal csaknem egyenrangúnak mutatkozott, színvonalában vetekedett velük. Jelentős közlemények, művészileg értékes alkotások nemegyszer olvashatók voltak benne. Mindezt elismerve, tartjuk részben a Napjaink jogfolytonosának, utódlapjának a Holnapot. Ez új lapnak, a másikból következő, azon túlmutató címével utalva erre. Ugyanakkor A Holnap köztudottan Ady-ék nagyváradi antológiájának címe volt, s ezt — a névelő elhagyásával—lapunk élére emelve, az ő szellemi örökségük a felelősségünkre állandó figyelmeztető lesz. A megtagadva megőrzést, az említetteken túl, azért is kell hangsúlyoznunk, mivel nem tekintjük a Holnap kialakítandó profitját, megvalósításra váró elképzeléseinket előzmények nélkülinek. Építeni szándékozunk a lapelődök válalható és folytatható hagyományaira. Olyan irodalmi, művelődési és közéleti folyóirat megteremtésére teszünk kísérletet, amely amennyire lehetséges, betöltené azt az űrt, amelyet a Napjaink, s a vele egy időben megszüntetett helyi kiadványok hagytak maguk után. Az új helyzetben lehetőség nyílik arra, hogy megvalósuljon a valóságra jobban koncentráló, művelődési folyamatokra, a társművészetekre, társadalmi életünk változásaira figyelő, helyi elkötelezettségű, a határokon is átnyúló érvényű folyóirat koncepciója. Terveink szerint egyenlő súllyal szerepelnek majd benne irodalmi, közírói és kulturális műfajok. Magazin jellegével elsősorban művészeti és közéleti érdeklődésű olvasói igényeket kívánunk kielégíteni, ill. fölébreszteni. Vállalnunk kell a folytatás felelősségét. Megállni helyünket magunkért, másokért. Segítségére szeretnénk lenni és szolgálatára a kibontakozásra érdemes megnyilatkozási törekvéseknek, alkotói szándékoknak. Adjunk irányt azoknak! Célunk, hogy a Holnap ösztönzője legyen az észak-magyarországi és az észak-kelet Kárpát-medencei nemzeti művelődés folyamatainak, a megye szellemi életének, az irodalmi, művészeti, társadalomtudományi törekvéseknek. Egyszerre gondolkodjon hagyományban és korszerűségben, tudjon olvasói javára a nemzeti kultúrában és a helyi kulturális folyamatokban kiegyensúlyozó mértékké tenni. Legyen a Holnap irodalomépítő műhely, teremtsen lehetőséget minden jelentős és tisztességes kísérlet megszerveződésére és bemutatkozására. A művészeti törekvésekre és kulturális önszerveződések teljesítményeire egyként reagáljon, gyakorlati kontrollja legyen tájegységünk és tágabb környezetünk kulturális eseményeinek. Fogja össze az itt élő, az innen elszármazott, s mind az előző folyóirattól elidegenedett, szétzüllesztett írástudókat, ideértve a régióhoz tartozó határon túliakat is. Segítsen az ottani magyarság nyelvének, kulturális örökségének megtartásában. Valamint mindannyiunk önbecsülésének, méltóságának visszaszerzésében, önépítésünkben. Sorsproblémánkkal szembesítsen, s figyelmeztessen jó szimatú éberségre. Segítsen élni, megmaradni. SERFŐZŐ SIMON V_____________________________________________________________________________________________________/