Uj Idők, 1896 (2. évfolyam, 28-52. szám)
1896-07-05 / 28. szám - Herczeg Ferenc: Második szerelem / Regények, elbeszélések, rajzok, színdaradok
X Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Szerkeszti Herczeg Ferenc II. évfolyam. 1890. julius 5. II. szám. Második szerelem. írta: HERCZEG FERENC. V. (Folytatás.) Hartay a hadüzenete után, melyet Király szomszéd vitt meg a volt feleségének, jó ideig semmit sem hallatott magáról. Nina nem nagyon kereste ennek okát, hanem örült, hogy a képviselő most megint a miniszternek alkalmatlankodik és nem neki. A nyáron azonban különös dolgok történtek, amelyekről bővebben kell megemlékeznem. Az eseményeket egy már magában véve is elég különös vasúti kaland előzte meg. Előre kell bocsátanom, hogy a fiatal asszonynak orvosa tanácsára fürdőre kellett utaznia. (Orvosa tanácsára, de édesanyja rendeletére ; a bárónő ugyanis egészségügyi kérdésekben is fentartotta magának a rendelkezési jogot.) Nyanya nem mehetett vele — hogyan eshetett volna meg ő nélküle az aratás ? — a kísérői Eta és apó voltak. Szitakötő úrra, aki emberemlékezet óta ezúttal nélkülözte első ízben a hitvese társaságát, sajátságos hatással volt a szabadság levegője. Már az indulás pillanatában megélénkült, a szeme pedig csillogott, mintha kissé megittasodott volna. Láthatólag nagyon jól esett neki az önálló hatáskör, melyet a podgyász gondozása körül betölthetett és büszkévé tette a tudat, hogy Nina és Eta az ő védelmére szorulnak. Egy órát utaztak a szárnyvasúton, azután át kellett szállniuk a Budapestről érkező gyorsvonatra. Ez volt az utazásuk legkényesebb pillanata, mivel a gyorsvonat, amely alig két percig időzött a stáción, zsúfolva volt utasokkal és apónak, megszeppent szeretettel és két hordár kiséretében, végig kellett törtetnie a kocsik keskeny folyosóin. Végül megállapodtak egy lefüggönyözött ablakú szakasz előtt. — Teli van ! mondta a kalauz. — Nyissa ki ! Látni akarom ! — szólt apó, aki gyanakodóvá lett. A kalauz habozott, Szitakötő szívében pedig fölébredt a régi Párduc kapitány hadverő hangja. — Azonnal nyissa ki, dörögte, vagy ide hivatom az állomásfőnök urat! Ez a hang, mely egykoron túlharsogta a csaták zaját, olyan hatással volt az álnok kalauzra, hogy kinyitotta az ajtót. Odabenn pedig egyetlen egy szürke ruhájú utas ember feküdt, a ki hosszában elnyúlt, arccal a falnak fordult és mélységesen aludt. Szitakötőék letelepedtek a másik ülésre, ellenséges pillantásokat vetve az alvóra ... Az csak akkor riadt föl álmából, mikor a vonat megindult. Először nagyot ásított, aztán hirtelen fölemelkedett helyéről és meglepetten nézte útitársait. — Jézus Mária? sziszegte Nina. Ő volt — hajdani ura — Hartay Jancsi. A váratlan találkozás olyan hatással volt mind a kettőjükre, hogy jó ideig mereven néztek egymás szeme közé. A képviselő végül megértette, hogy nem álmodik és mélyen meghajolva, némán levette az utisapkáját. — Bocsánat, — mormogta aztán — aludtam és nem vettem észre . . . Aztán a másik sarokba vonult a podgyászával. — Méltóztassanak magukat kényelembe helyezni . . . Apó zavartan motyogott valamit, Nina pedig görcsösen magához ölelte a kis leányát és makacsul kinézett az ablakon. Eta egy ideig nyugodtan maradt az édesanyja ölében, de aztán csakhamar csacsogni kezdett, száz kíváncsi kérdéssel ostromolva szülejét. — Mért szaladnak a fák, mama ? — Nem a fák szaladnak, hanem mi szaladunk, — súgta az asszony a kis leány fülébe. Eta elcsodálkozott egy kicsit ezen a nevezetes fölfedezésen, aztán ujabb tünemény ragadta meg figyelmét. — Miie való az a sok drót, mama? — Telegrafálnak rajta. — Hogyan telegrafálnak rajta? — Az egyik végén megketyegtetik, a másik végén aztán meghallják . . . — Hát az a sok kicsi fehér kalap mire való a póznán ? Nina némileg zavarba jött. Hja, a fizika soha sem volt neki erős oldala, még iskolás leány korában sem, mikor a cvikkeres Tekla kisasszony tárta föl előtte az érdekes tudomány rejtelmeit. Anyai tekintélyének nagy szerencséjére, Eta időközben már más kérdezni valót talált. — Nini, erdő, mama! Van az erdőben vadállat? — Alkalmasint van . . . — Oroszlán is van? — Az nincs. — Mama, melyik nagyobb az oroszlán, vagy az elefánt ?