Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1899-03-26 / 13. szám - Ambrus Zoltán: Giroflé és Girofla / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi V. évfolyam Szerkeszti Herczeg Ferenc 1899. március 8- 18. szám képes hetilap GIROFLÉ és GIROFLA Regény AMBRUS ZOLTÁN (FOLYTATÁS) — Ha ugyan beereszt bennünket — kétségeskedett Vidovics. — Úgy látszik, nem nagyon örül a látogatásnak. — Szegény, most ébredt föl téli álmából — szólt Terka. — Engedjen neki időt, hogy egy kicsit magá­hoz térhessen. Az öreg nem imádkozhatott nagyon sokáig, mert nemsokára előkerült a kulcsokkal. Csak az az egy hiányzott, amelyre éppen szükség lett volna. De negyed­óra múlva megkerült az is, s a kaput nagy nehezen kinyitották. Időközben a melléképületekben összefogdosták a fürdő egész cselédségét. Az álmélkodó arcok előbuk­kantak, majd ismét visszabújtak rejtekeikbe. — Azt hiszem, jó lesz, ha a kocsiban maradnak — szólt Vidovics a hölgyekhez. — Én majd előbb körül­nézek odabenn. Azzal jött vissza, hogy : — Úgy van ott minden, mint Mária Terézia korában. Meg kell várniok, míg egy-két szobát rendbe lehet hozni, úgy ahogy . . . — De hisz' ez pompás ! — ujjon­gott Van der Kerk­hoven kisasszony. — Nem éhesek ? — Egy kicsit­ járt — Kapunk mind­ennivalót is. Ugy­e, öregem ? — Hogyne! — felelt Hoffmann öreg szolgája biztató han­gon. — Rögtön be­küldök a faluba, lesz itt minden, csir­ke, tojás, amit csak parancsolnak! — Szóval, mire beesteledik, vacso­ránk is lesz És addig itt a szalámi, ha valaki ebédelni akar. Még jó, hogy elhoztuk. — Igen ám, de kenyerünk már nincsen — szólt Terka kissé aggódóan. — Elosztogatták az egész kenyeret? — Persze. Odaadtuk a cigányoknak. Ki gondolta volna, hogy még szükségünk lehet rá? Az öreg ajánlkozott, hogy ő majd szolgál kenyér­rel. Egy-két zsemlye mindig akad a háznál. Egy pár perc múlva Vidovics diadallal tért vissza a kocsihoz. — Brávó! — szólt — csakugyan kaptunk zsem­lyét. Kissé különös szabásuak ugyan, de a színük igen szép. Finom, rokokó citrom­szín. Valóságos Louis Quinze-zsemlyék; lehet, hogy Pompadour keze érintette őket. Tessék. — Mily kaland ! — gyönyörködött Van der Kerk­hoven kisasszony. — A kaland nem rossz — szólt Terka — de a zsemlye száraz. Ma­ga nem eszik, Feri ? — Köszönöm, én megvárom a vacso­rát. — A mindent, amit csak paran­csolni kell. Mire a hölgyek megebédeltek, a la­kás már készen várta őket. Vidovics lesegí­tette őket a kocsiról s bemutatta nekik ideig-óráig való la­kó­osztályukat. — Véletlenül hangverseny­termet a takarították ki elő­ször, de sebaj. Leg­alább Van der Kerk­hoven kisasszony azonnal zongorához ülhet, ha kedve tart­ja .. Mielőtt elbúcsú­zom önöktől, nem parancsolnak még valamit ? Itt parancsolni kell, csak írta A kőbányai új templom

Next