Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1899-03-26 / 13. szám - Ambrus Zoltán: Giroflé és Girofla / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi V. évfolyam Szerkeszti Herczeg Ferenc 1899. március 8- 18. szám képes hetilap GIROFLÉ és GIROFLA Regény AMBRUS ZOLTÁN (FOLYTATÁS) — Ha ugyan beereszt bennünket — kétségeskedett Vidovics. — Úgy látszik, nem nagyon örül a látogatásnak. — Szegény, most ébredt föl téli álmából — szólt Terka. — Engedjen neki időt, hogy egy kicsit magához térhessen. Az öreg nem imádkozhatott nagyon sokáig, mert nemsokára előkerült a kulcsokkal. Csak az az egy hiányzott, amelyre éppen szükség lett volna. De negyedóra múlva megkerült az is, s a kaput nagy nehezen kinyitották. Időközben a melléképületekben összefogdosták a fürdő egész cselédségét. Az álmélkodó arcok előbukkantak, majd ismét visszabújtak rejtekeikbe. — Azt hiszem, jó lesz, ha a kocsiban maradnak — szólt Vidovics a hölgyekhez. — Én majd előbb körülnézek odabenn. Azzal jött vissza, hogy : — Úgy van ott minden, mint Mária Terézia korában. Meg kell várniok, míg egy-két szobát rendbe lehet hozni, úgy ahogy . . . — De hisz' ez pompás ! — ujjongott Van der Kerkhoven kisasszony. — Nem éhesek ? — Egy kicsit járt — Kapunk mindennivalót is. Ugye, öregem ? — Hogyne! — felelt Hoffmann öreg szolgája biztató hangon. — Rögtön beküldök a faluba, lesz itt minden, csirke, tojás, amit csak parancsolnak! — Szóval, mire beesteledik, vacsoránk is lesz És addig itt a szalámi, ha valaki ebédelni akar. Még jó, hogy elhoztuk. — Igen ám, de kenyerünk már nincsen — szólt Terka kissé aggódóan. — Elosztogatták az egész kenyeret? — Persze. Odaadtuk a cigányoknak. Ki gondolta volna, hogy még szükségünk lehet rá? Az öreg ajánlkozott, hogy ő majd szolgál kenyérrel. Egy-két zsemlye mindig akad a háznál. Egy pár perc múlva Vidovics diadallal tért vissza a kocsihoz. — Brávó! — szólt — csakugyan kaptunk zsemlyét. Kissé különös szabásuak ugyan, de a színük igen szép. Finom, rokokó citromszín. Valóságos Louis Quinze-zsemlyék; lehet, hogy Pompadour keze érintette őket. Tessék. — Mily kaland ! — gyönyörködött Van der Kerkhoven kisasszony. — A kaland nem rossz — szólt Terka — de a zsemlye száraz. Maga nem eszik, Feri ? — Köszönöm, én megvárom a vacsorát. — A mindent, amit csak parancsolni kell. Mire a hölgyek megebédeltek, a lakás már készen várta őket. Vidovics lesegítette őket a kocsiról s bemutatta nekik ideig-óráig való lakóosztályukat. — Véletlenül hangversenytermet a takarították ki először, de sebaj. Legalább Van der Kerkhoven kisasszony azonnal zongorához ülhet, ha kedve tartja .. Mielőtt elbúcsúzom önöktől, nem parancsolnak még valamit ? Itt parancsolni kell, csak írta A kőbányai új templom