Uj Idők, 1917 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-01 / 1. szám - Herczeg Ferenc: Karolina vagy egy szerentsés flótás / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Előfizetési ára Előfizetési ára Félévre 10 korona Szerkeszti Herczeg Ferenc Negyedévre 5 korona Karolina vagy Egy szerentsés flótás Komédia egy játékban írta HERCZEG FERENC Hertzeg Cerigo, generális, Flórián, bétsi pintzér, Nyeviczay, bihari prépost, I­öber, komisszárius, Nyeviczay, lovas-százados, Bábi, komorna. Nyeviczay huszárkapitány legényszállása Bécsben, Mária Terézia korában. Hátul főbejárat, balfelől utcai ablak, jobb­ról ajtó a hálószobába. A főbejárat egy külső szobába vezet, melynek szemben levő ajtaja a lépcsőházba nyílik. (A kü­lső szobában, ha nyitva van a főbejárat, asztalt, két széket, fölötte két háromgyertyás kis csillárt látni.) Az ablakfülke igen mély, az ablaknak zárható spalettája van. Az ablak közelé­ben két személyre terített asztalka áll. Csinos terítés, porcel­lán gyümölcstartó, ezüst, virágdísz stb. A terített asztal mö­gött íróasztalból rögtönzött tálaló­asztal, előre készített tányé­rokkal, ételekkel és boros üvegekkel. Balról elől a padlón cilinder alakú ételhordó kosár és egy négyszögű nagy kosár, melyben Flórián az asztalkészletet hozta. Jobbról elől kanapé, két karosszék, kis asztal. Az asztalon kis könyv és sétabottá kidolgozott bikacsök fekszik. A jobboldali hátsó sarokban rézlábakon álló fehér cserépkályha. Hátul balról kis pipa­gyűjtemény. Jobbról elöl szekretár áll a fal mellett, a tete­jén álló­ óra. A falakon: a Nyeviczay-család nemzeti címere rámában, egy-két portrait­ silhouette, egy francia színnyomat Boub­er­genre, végül egy fali fogas, melyen fegyverek lógnak: huszár­kard, csákány, buzogány, nagy lovaspisztolyok, huszártarsoly. Korhű, de egyszerű politúros bútorzat, aranyozás és se­lyem nélkül. Flórián és Weber. Flórián egyedül van a színen. Az asztalt teríti. Flórián púderes hajat, térdig érő fehér harisnyát, csattos cipőt és rö­vid nanking-nadrágot visel. Ingujjban van, — az inge bő­karú, — és nagy fehér kötényt visel, mely közvetlenül a hóna alatt van megkötve. Rózsás arcbőre van, gunyoros vá­gású orra. Mikor a függöny felgördül, a hálószobából érzel­mes fuvolajáték hallatszik. A főbejárat ajtaja nyitva van. A szobában vörhenyes esti fény. A lépcsőház ajtaja megnyílik, Wöber óvatosan bedugja a fejét. Wöber: Pszt, pszt! Flórián! Flórián: Csitt! Az úrfi itthon van! (Jobbra mutat.) Wöber (leveszi a kalapját, a főbejáratig előre sompo­lyog): Mit mivel? Flórián: Flótázik. Wöber: Beszélnem kell veled, Flórián! Flórián: Vigyázzon a komiszárius úr, az úrfi e momen­tumban ránk nyithat! Wöber: (bejön): Amíg szól a flóta, addig nincsen ve­szedelem. (Wöber rendőrkém. Negyven éves ember. A haja hátul fekete szalagcsokorral van összekötve, de nem púderes. Sárga arca van, dülledt balszeme, beütött orra. Kissé — de nagyon diszkréten! — rekedt hangon beszélhet. Kopott, baka­kék ruhát visel, a kabátja állig be van gombolva. Vastag, sárgás gyapotharisnya. Göcsös botot tart a kezében.) Flórián (óvatosan, hogy a szomszédban meg ne hallják): A komiszárius úr a kegyelmes herceg dolgát perzekválja? Wöber (piszkos kék cédulát vesz elő): Azt. A kegyel­mes herceg ma reggel befogatott az utihintójába és azt mondta Karolina hercegasszonynak, hogy Prága városába utazik. Flórián: És elutazott? Wöber: El — de csak Nuszdorfig, — félórányira innét, — most ott rostokol és várja az én híradásomat. Flórián: Mely furfangos tervezés! És mit mívelt Karo­lina hercegasszony továbbá? Weber: Fél órával később már maga elejébe parancsolta ezt a magyar úrfit, — a lovaskapitányt, (jobbra int) — mi is a neve? Flórián: Nyeviczay .. . Colomanus de Nyeviczay . .. Sokáig mulatott a palotában a kapitány úr? Wöber: Csak fertály óráig. Biztos, hogy ketten árulást szőttek a herceg úr ellen, — de hogy mily módon, azt még nem tudom. Flórián: Ezt már tudom! Wöber: Flórián: Tudod? Hamar, beszélj, Flórián! Elárultam Nyeviczay úrfit? Wöber: Tudod, a császári erkölcspolicáj bőven fizet... Eddig is sok szép tallért kerestél már mint quasi besúgó. Flórián: Ez azonban extraordinarius eset, mert extra veszedelemmel jár. Nyeviczay kapitány uram vad magyar és ha neszét veszi a besúgásomnak, akkor — — (Jobbra megy, fölveszi a bikacsüköt.) Tudja a komiszárius úr, ez micsoda? 1 XXIII. évfolyam 1917 január 1­ 1

Next