Uj Idők, 1920 (26. évfolyam, 1-29. szám)
1920-08-01 / 20. szám - Csathó Kálmán: Mikor az öregek fiatalok voltak. Regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Hogy Tibor nem egészen úgy mondta el, ahogy az önök krónikása az igazsághoz való köteles ragaszkodással leírta az esetet, azért ne méltóztassék rá követ dobni. Hiszen Roskovetz, Gréti és efféle apró mellékkörülmények elhallgatása nem esik még a történeti hűség rovására, az meg, hogy a kupecek viselkedésének sértő voltát vette kiindulási alapnak, könnyen érthető elfogultság is lehetett, amit föltétlenül meg lehet bocsátani egy lovagias érzékenységű fiatalembernek. Hogy pedig a rendőr vereségének mindenki annyira örült a történet végén, az csak az elbeszélő művészetét dicséri, aki olyan módon tudta beállítani az alakokat, hogy neki adtak igazat és nem az ellenfelének. De különben is, ha meggondoljuk, nem oktalan túlbuzgalom-e a rendőr részéről üldözőbe venni valakit, aki menekül, mikor alapjában véve nem is követett el egyebet, csak megtorolta a rajta esett sértést? Úgy kell neki, minek molesztál úri embereket, mikor az volna a dolga, hogy a tolvajokra és rablókra vigyázzon ... Anna nem kételkedett az Orosz Tibor igazságában, nem érzett szánalmat a rendőr iránt s ha azt hallotta volna, hogy a kaland hőse nem egy konstáblerrel, hanem egy vad oroszlánnal vívott meg a holdfénynél, akkor sem bámulta volna jobban annak a bátorságát, mint így. Orosz Tibor ennél a fórumnál már megnyerte a perét és — ó, szegény Biczó Dániel! — nagyon valószínű volt, hogy másutt sem fogja elveszíteni. — Ha le akarna pihenni, — mondta Keveyné a reggeli után, — a szoba rendelkezésére áll. Remélem, te is alszol egyet ebédig? — fordult az öccséhez. — Fáradt lehetsz nagyon. Péter bólingatott: — Fáradtnak fáradt nem maradhatok mégsem, vagyok . . . hanem azért Én megyek a csónakkal tovább K . . .-ig, ott fölszállok vele a gőzhajóra és estére otthon leszek . .. Tibor a fejét csóválta: — Borzasztóan röstellem, Péterkém, hogy ennyi alkalmatlanságot szereztem neked . . . Bárcsak te is bevernéd a fejét valakinek, hogy viszonozhatnám a jóságodat... Keverné később, mikor Péter már elment, Orosz pedig visszavonult, hogy átöltözzék, azt mondta a leányának: — Kedves ember, de hóbortosnak látszik! Azok közé tartozik, akik nagyon jók arra, hogy a bálban mulattassák a lyányokat, hanem egyébre nem valók. Tudod, leányom, versenyparipa nem való kocsi elé!... A bizalom, amely az utóbbi időben olyan szépen kivirágzott anya és leánya között, egyszerre lehervadt ettől a józan mondástól. Anna visszahúzódott a magányos ábrándozás csigaházába: — Igen — mondta közömbösen. — De nincs is szó róla! ... Magában pedig azt gondolta: — Péter is megtagadta Jézust, még pedig háromszor, mégis ő volt a szikla, akire az egyház épült. .. Orosz tíz napig maradt Dunaszombaton. Ennyi ideig tartott, amíg a bevert rendőrkoponya dolgát el tudták tussolni a barátai. De ha majd egyszer megírják a dunaszombati Kevey-kastély krónikáját, ez a tíz nap úgy fog abban szerepelni, mint Athén történetében a Perikies korszaka. Mert ami fülemilének a május, diáknak a vakáció, szöllőhegynek a szüret, pusztának a délibáb, színésznek a taps, estének a harangszó: — az mind, mind nem ért föl azzal, amit ez a tíz nap az Anna dunaszombati magányában jelentett. Pedig tulajdonképpen nem is töltöttek olyan sok időt egymás társaságában. Kevey bácsi csaknem egészen saját magának foglalta le a vendéget, akiből az elnyomatás korának reminiszcenciájaképpen nemzeti hőst csinált képzeletében. Egész nap hurcolta magával, gazdaságba, faluba, környékbeli ismerősökhöz, hitt a kedvéért vendégeket, küldte lovagolni, rendezett neki a Fekete-nádban vízivadászatot, — úgy hogy Tibor csak olyankor ért rá a házikisasszonynak udvarolni, mikor az öreg programmpontjai közt egy kis pihenője akadt. Azaz hogy udvarolni nem udvarolt ilyenkor sem. Sőt! Óvatosan vigyázott rá, hogy a közömbös udvariasság korlátját át ne lépje valahogy, mert az járt az eszében, hogy nagyon csúnya fizettség volna a nyújtott menedékért és a szíveslátásért, ha hiú reményeket keltene ennek a kisleánynak a szívében, holott házasodni még hosszú, hosszú ideig nem volt szándékában. Tartózkodó volt tehát, pedig Anna nagyon, sőt mindenekfölött tetszett neki az első perctől kezdve s az a kissé meghatott gyöngédség, amit iránta érzett, mégis csak elmondatott vele egypár melegebb és ábrándosabb szót is a szokottnál, amiknek még külön mély jelentőséget adott az a lemondó melankólia, mely éppen a tartózkodásából eredt. Talán, ha ez a tartózkodás nincs, ha szabadjára ereszti a kantárt, úgy, mint szokta. Anna visszariadt volna tőle, így azonban . .. így azonban éppen olyan volt, amilyennek a leány regényes fantáziája az ideált maga elé rajzolta. Az ideált, aki vad, féktelen, bátor, sőt vakmerő a mulatságban és veszedelemben, de szelíd, gyöngéd, szerény, majdnem félénk a nővel szemben, akit szeret. Orosz Tibor olyan pontosan megfelelt ennek a leírásnak, mintha csak ismerte volna azt és szándékosan viselkedett volna aszerint egész idő alatt, amíg Dunaszombaton mulatott. Hőstetteket ugyan nem vitt véghez, megvadult bikát, megbokrosodott lovat nem fékezett meg a házikisasszony szeme láttára, se tűzi, se vízi veszedelemből nem szabadította meg élete kockáztatásával, de még csak lelketlen rablóbandával sem vívott érette bátor harcot — ennek azonban a fő oka az volt, hogy se bika, se ló nem vadult meg, tűz nem támadt, Duna nem öntött ki, rablók pedig nem mutatkoztak a látóhatáron. De a nimbusz, amely körülvette, kénessé tette őt az Anna szemében minden ilyennemű vitézi cselekedetbe, mert hiszen azt a saját szemével is látta, hogy milyen biztosan üli meg Orosz a Laci makrancos paripáját s arról is hallott eleget, hogy a Fekete-nádban rendezett vadászaton miféle mesteri lövésekkel szedte le a ruhákat a pesti vendég a levegőből és hogy lefőzte zsákmány dolgában a környék leghíresebb lágereit. — Hát mész, ha nem szerénykedett volna! — tette hozzá az öreg Kevey lelkesen, — ha elfogadta volna az én puskámat... De hiába kínáltam neki . .. megelégedett a Gyurka hátultöltő pukkantójával .. . Az öreg úr ugyanis mélységesen lenézte a nemrég divatba jött Lefourdeur-ket és Lancastereket és esküdött a saját kapszlis előltöltőjére. Vadászat után, szokás szerint, vacsora volt Keveyéknél, amelyen azonban a háziakon kívül nők nem vettek részt, csak a vadászok. A cigány azonban neszét vette a dolognak és a vacsora vége felé megszólalt a veranda alatt. Az urak egy része ekkor bevonult a pipázóba kártyázni, a többiek pedig ott maradtak a házikisasszony körül és húzatták. Oroszról ekkor kisült, hovy inni is tud, mert a többiek hajnal felé már mind eláztak nótázás közben, neki azonban, minél 300'