Uj Idők, 1927 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1927-02-27 / 9. szám - Bakonyi László aforizmái / Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, bírálatok

öntudatlanul ezen a nyomon járva, igyekezett meg­találni a megoldást. Valamivel komolyabb perpetuum mobile volt Zamboni elektromos ingája, melyet az aranyfüstből és papírból készült szárazelemek felfedezése tett le­hetővé. Zamboni 1200 ilyen lapból készített ilyen szárazelemet s ezzel mozgattatta ide-oda a megfe­lelő felfüggesztésű kis ingát. A kis inga, — termé­szetesen minden számbavehető energia kifejtése nél­kül­­— elég soká eljárt, de itt is bekövetkezik az elek­tromos telepeknél ismert polarizáció s megszűnik az áram, mert az energia megmaradásának elve itt sem ismer kivételt s a kémiai energia is elfogy, mint min­den más energia. A fent említett legújabb amerikai perpetuum mobile a higanynak a hőfokkülönbsé­geknél való tágulását és összehúzódását veszi alapul. Két üveggömb van összekötve cső által egymással s az alsó vízbe merül. A vízben levő s a levegőn levő gömb hőmérsékletkülönbsége forgatja a készüléket... természetesen csak addig, amíg megvan ez a hőfok különbség. A mai feltalálók perpetuum mobiléit kivétel nél­kül vissza lehet vezetni a klasszikus malomkerékre, amelytől sehogy sem tudnak megszabadulni. Megbe­csülhetetlenül sok munkát és fáradságot pazarolnak rá, hogy valamiképpen elsikkasszák az energia meg­maradásának elvét s ellenségnek nézik azt a fizikust,­­vagy mérnököt, aki első pillantásra meglátja a hibát a szerkezetükben. S rendszerint nem engedik meg­magyarázni maguknak a dolgot , ha megcsinálták a szerkezetüket és az nem jár, akkor az a kibúvójuk, hogy nem tökéletes a modell. Pedig nincs az a gép, melynek tervéről nem lehetne pontosan megmondani előre, hogy működni fog-e vagy sem. A nagyjában leírt klasszikus perpetuum mobi­lokhoz csatlakozik a legmodernebb fajta, a fizikusok rádium-órája. A rádium, tudvalevően, energiát sugá­roz magából, atomjainak bomlása révén s ez a bom­lás sok ezer esztendeig egyenletesen eltart. A fiziku­sok megállapították, hogy az energia nem teremtődik a rádiumban, csak felszabadul az atomokban rejlő, pontosan kiszámítható, felraktározott energia. Kö­zelfekvő a gondolat, hogy ezt az egyenletesen szol­gáltatott energiát használjuk fel örökmozgó szerke­zetek hajtására s hogy a laikus feltalálók nem igen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, annak bizonyára a rádium ritkasága és drágasága az oka, meg aztán az, hogy tisztában kell lenni a tudományos eredmé­nyekkel. A fizikusok azonban nem bízták a „felta­lálókra" a dolgot s ma már minden radioaktivitással foglalkozó laboratóriumban megtaláljuk a rádium­mal csinált kis perpetuum mobilét rádiumóra képé­ben. Ez a rádiumóra nem egyéb, mint az ismert elektroszkóp, melynek két aranyfüst lemeze szét­válik, ha elektromos töltést kap. A rádiumóránál az aranyfüstlemezeket a rádium cc -sugárzása tölti meg pozitív elektromossággal, míg az edény falát bevonó stanniollapot a /?-sugarak töltik meg ne­gatív elektromossággal. Az aranyfüstlemezek szét­válnak s mikor odaérnek a stanniolfalhoz, kisülnek s megint összeesnek. A játék örökösen folytatódik, a kis lemezek szétnyílnak, összeesnek, amíg a készülékbe helyezett rádium végleg mindaddig, fel nem bomlik. Évezredekig jár tehát pontosan ez az óra, tehát gyakorlati értelemben csaknem örökké mozgó­nak tekinthetjük, bár tulajdonképpen nem az a per­petuum mobile, amiről a feltalálók ábrándoznak. Valóban örökmozgó gépet nem lehet csinálni, mert egyetlen motor sem teremti az energiát, csak­­ átváltoztatja valami más alakba. A gőzgép a hőener­giát változtatja át mechanikaivá, a villamos-motor az elektromost, a vizi­malom az egyirányú nehéz­ségerőből csinál forgómozgást s eközben mindenkor elvész az eredeti energiának bizonyos hányada az elkerülhetetlen súrlódás és közegellenállás leküzdé­sére s egyéb okok miatt. A technikának tehát csak az lehet a célja, hogy a gépek hatásfokát lehetőség szerint növelje s ezen a téren van is még elég dolguk a feltalálóknak. A gőzgépnél például legjobb esetben is csak a szén energiájának 25 százaléka hasznosító­dik, a többi kárba vész. Milyen messzi vagyunk attól, hogy a perpetuum mobile álmodozói szerint, ne csak száz százalékig, hanem azon túl is ki tudjuk hasz­nálni az energiaforrásokat! S milyen nyilvánvaló, hogy hiábavaló ábránd az egész örökmozgó, ha így fogalmazzuk meg a problémát. Önmagát megismerni és legyőzni: a bölcs ember sora. Másokat megismerni és legyőzni: az élelmes em­ber dolga. Mindenféle szerelemben csalódhatnak az embe­rek. De az önmaguk iránti szerelemből ritkán szok­tak kiábrándulni. B. L. Te csak pipálj, Ladányi. Csathó Kálmán új vígjátéka a Nemzeti Színházban. Vaszary Pirosku (Marci) 25* 241

Next