Uj Idők, 1927 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1927-02-27 / 9. szám - Bakonyi László aforizmái / Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, bírálatok
öntudatlanul ezen a nyomon járva, igyekezett megtalálni a megoldást. Valamivel komolyabb perpetuum mobile volt Zamboni elektromos ingája, melyet az aranyfüstből és papírból készült szárazelemek felfedezése tett lehetővé. Zamboni 1200 ilyen lapból készített ilyen szárazelemet s ezzel mozgattatta ide-oda a megfelelő felfüggesztésű kis ingát. A kis inga, — természetesen minden számbavehető energia kifejtése nélkül— elég soká eljárt, de itt is bekövetkezik az elektromos telepeknél ismert polarizáció s megszűnik az áram, mert az energia megmaradásának elve itt sem ismer kivételt s a kémiai energia is elfogy, mint minden más energia. A fent említett legújabb amerikai perpetuum mobile a higanynak a hőfokkülönbségeknél való tágulását és összehúzódását veszi alapul. Két üveggömb van összekötve cső által egymással s az alsó vízbe merül. A vízben levő s a levegőn levő gömb hőmérsékletkülönbsége forgatja a készüléket... természetesen csak addig, amíg megvan ez a hőfok különbség. A mai feltalálók perpetuum mobiléit kivétel nélkül vissza lehet vezetni a klasszikus malomkerékre, amelytől sehogy sem tudnak megszabadulni. Megbecsülhetetlenül sok munkát és fáradságot pazarolnak rá, hogy valamiképpen elsikkasszák az energia megmaradásának elvét s ellenségnek nézik azt a fizikust,vagy mérnököt, aki első pillantásra meglátja a hibát a szerkezetükben. S rendszerint nem engedik megmagyarázni maguknak a dolgot , ha megcsinálták a szerkezetüket és az nem jár, akkor az a kibúvójuk, hogy nem tökéletes a modell. Pedig nincs az a gép, melynek tervéről nem lehetne pontosan megmondani előre, hogy működni fog-e vagy sem. A nagyjában leírt klasszikus perpetuum mobilokhoz csatlakozik a legmodernebb fajta, a fizikusok rádium-órája. A rádium, tudvalevően, energiát sugároz magából, atomjainak bomlása révén s ez a bomlás sok ezer esztendeig egyenletesen eltart. A fizikusok megállapították, hogy az energia nem teremtődik a rádiumban, csak felszabadul az atomokban rejlő, pontosan kiszámítható, felraktározott energia. Közelfekvő a gondolat, hogy ezt az egyenletesen szolgáltatott energiát használjuk fel örökmozgó szerkezetek hajtására s hogy a laikus feltalálók nem igen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, annak bizonyára a rádium ritkasága és drágasága az oka, meg aztán az, hogy tisztában kell lenni a tudományos eredményekkel. A fizikusok azonban nem bízták a „feltalálókra" a dolgot s ma már minden radioaktivitással foglalkozó laboratóriumban megtaláljuk a rádiummal csinált kis perpetuum mobilét rádiumóra képében. Ez a rádiumóra nem egyéb, mint az ismert elektroszkóp, melynek két aranyfüst lemeze szétválik, ha elektromos töltést kap. A rádiumóránál az aranyfüstlemezeket a rádium cc -sugárzása tölti meg pozitív elektromossággal, míg az edény falát bevonó stanniollapot a /?-sugarak töltik meg negatív elektromossággal. Az aranyfüstlemezek szétválnak s mikor odaérnek a stanniolfalhoz, kisülnek s megint összeesnek. A játék örökösen folytatódik, a kis lemezek szétnyílnak, összeesnek, amíg a készülékbe helyezett rádium végleg mindaddig, fel nem bomlik. Évezredekig jár tehát pontosan ez az óra, tehát gyakorlati értelemben csaknem örökké mozgónak tekinthetjük, bár tulajdonképpen nem az a perpetuum mobile, amiről a feltalálók ábrándoznak. Valóban örökmozgó gépet nem lehet csinálni, mert egyetlen motor sem teremti az energiát, csak átváltoztatja valami más alakba. A gőzgép a hőenergiát változtatja át mechanikaivá, a villamos-motor az elektromost, a vizimalom az egyirányú nehézségerőből csinál forgómozgást s eközben mindenkor elvész az eredeti energiának bizonyos hányada az elkerülhetetlen súrlódás és közegellenállás leküzdésére s egyéb okok miatt. A technikának tehát csak az lehet a célja, hogy a gépek hatásfokát lehetőség szerint növelje s ezen a téren van is még elég dolguk a feltalálóknak. A gőzgépnél például legjobb esetben is csak a szén energiájának 25 százaléka hasznosítódik, a többi kárba vész. Milyen messzi vagyunk attól, hogy a perpetuum mobile álmodozói szerint, ne csak száz százalékig, hanem azon túl is ki tudjuk használni az energiaforrásokat! S milyen nyilvánvaló, hogy hiábavaló ábránd az egész örökmozgó, ha így fogalmazzuk meg a problémát. Önmagát megismerni és legyőzni: a bölcs ember sora. Másokat megismerni és legyőzni: az élelmes ember dolga. Mindenféle szerelemben csalódhatnak az emberek. De az önmaguk iránti szerelemből ritkán szoktak kiábrándulni. B. L. Te csak pipálj, Ladányi. Csathó Kálmán új vígjátéka a Nemzeti Színházban. Vaszary Pirosku (Marci) 25* 241