Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-03 / 1. szám - Az olvasóhoz / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek; kisebb közlemények
A SZERKESZTŐ ÜZENETEI Csak olyan levelekre válaszolunk, amelyeknek írói pontos címüket is közlik velünk és levelükhöz válaszbélyeget mellékelnek Üzenetek levelekre TÖBBEKNEK. H. E. 8564. — T. M. 8569. — D. A.NÉ. 8559. — B. E. 8571. — TAVASZ. 8573. — Hálásan köszönjük és melegen viszonozzuk azokat a jókívánságokat, amelyekkel előfizetőink, olvasóink és barátaink karácsony és újév alatt elárasztották az Uj Idők szerkesztőségét. Együtt és külön-külön mindenkinek áldásos és békességes új esztendőt kívánunk. CARMEN: 8921/B. Örülünk, hogy a két karácsonyi ének az öni tetszését is megnyerte. Ifjabb Lányi Ernő, a kiváló zeneszerző két dala, amelyeket az Uj Idők karácsonyi száma közölt, a Karácsony karácsonyi ének-gyűjteményéből való. című December végén Méry Béla Fiai kiadásában jelent meg. Ára 1.20 P. Singer és Wolfner könyvesboltjában (Budapest, VI., Andrássyút 16) is megrendelhető. JAKAB ISTVÁN. KANADA. Minden jókívánságnak nagyon örülünk. Jólesik, hogy barátaink az idei karácsony gonddal, aggodalommal ezerszeresen megnehezített előkészületei között sem felejtették el egy-egy meleg sorban tudtunkra adni, hogy gondolnak ránk és megbecsülik munkánkat. Százszorosan jólesik, hogy önök ott, a világ másik végén is szeretettel gondolnak reánk és hogy nem mulasztották el idejében útnak indítani ezt a kedves, ízléses karácsonyi üdvözletet. Hálás meghatottsággal szorítjuk meg gondolatban a kezüket. Adjon a Jóisten mindnyájuknak boldogabb esztendőt. S. O. S. 8476. Jobban szeretnők, ha nem kellene írnunk, sőt, élőszóval sem kellene megmagyaráznunk azt, amit olyan nehéz megmagyarázni és mihez olyan gyenge minden emberi szó. Azt szeretnők, ha a lelkünkbe látna, ha látná azt a mélységes rokonszenvet és fájdalmat, amelyet levele keltett bennünk, de látná a hitet is, — vagy talán nem is hitet, de tudatot, — hogy ez a földi élet nem a mi egész sorsunk s innen csak az mehet el, aki földi feladatát már betöltötte. Mi emberek sokszor állunk megdöbbenve és értetlenül egy-egy nyitott sír előtt, de a Jóisten jobban tudja, hogy kit miért szólít el a földről. Megszorítjuk a kezét és úgy mondjuk: a fiacskája már elvégezte minden dolgát itt a földön, hamarább, mint a többi, mert értékesebb, igyekvőbb, jobb volt a többinél. Nem kellett tehát további szenvedések martalékául itt maradnia, hanem mehetett oda, ahová boldogan várja az édesanyját. Mert várja. Nem csodáljuk, hogy a hite megrendült. Ki az, akinek a hite kibír ilyen csapást, aki ilyen kétségbeesett sötétségben is hinni tudja a fényt? A földi vándorlás köves országútjáról hol egyikünk, hol másikunk zuhan le; hol egyikünknek, hol másikunknak csúszik meg botladozó lába. Ilyenkor azok, akik állni és menni bírnak, kezüket nyújtják a térdreesetteknek és bíztatják őket: „Te most nem látod a fényt, mert sírva, lehajtod a fejedet, de én látom, mert én még fel bírom emelni a fejem". Ez az egész, amit egymásért tehetünk, ezt próbáljuk mi is megtenni minden Testvérünkért. Ugye, most már felemelte kissé a fejét és látja a fényt megint? Hallja a fiacskája hangját? Ezt mondja: „Kérlek, légy türelmes és maradj még egy kicsit a többiek kedvéért, aztán majd találkozunk!" S. GY. NAGYLÉTA. 8554. Az a szeretet, amely a Szeretet Ünnepén írott leveléből felénk áramlik, bőséges jutalma munkánknak. Hálásan köszönjük szép levelét és mi is azt mondjuk, amit Ön: „a Jóisten áldja meg''. DIOGENES 8445. Levelére nőmunkatársaink egyike a következőkben válaszol: Levele egyáltalán nem „csöpög" a szentimentalizmustól, nem lágy és nem szenvelgő. Kitűnően megírt, világos, nagyon intelligens, inkább kicsit keserű, mint szenvelgő levél. Azt, hogy érezni tud, nem kell szégyelnie. Nem szabad összetéveszteni az érzelmest az érzelgőssel. Az, aki levelét olvasta, önmagára ismert az ön lelki portréjában Ne gondolja tehát, hogy Ön az egyetlen, akinek ilyen lelki vívódásokon kell keresztülvergődnie. Sok intelligens, önálló, gondolkozó leányt ismerünk, akire pontosan ráillik mindaz, amit ön sajátmagáról mond. „Tessék elhinni, — írja, — nem olyan borzasztó jó dolog az, ha valaki olyan bizalomgerjesztőnek látszik. A barátnőim minden titkukat, minden lelki problémájukat rám bízták, megtárgyalták velem, én voltam a v. b. t. t.-jük, de ők sohasem voltak kíváncsiak rám, sőt sokszor megállapították, hogy milyen nagyszerű dolgom van nekem, engem nem bánt semmi, stb. Mindenki, akivel szorosabb érintkezésbe lépek, azt hiszi, hogy én azért vagyok, hogy bajukat, örömüket legyen kivel megosztaniok. vagy A férfi, akit szerettem, szintén elmesélte az egész életét, csalódásait, vágyait, terveit. Kifejtette nekem, hogy én milyen nagyszerű ember vagyok, hogy ő milyen bizalommal jöhet hozzám, hogy még soha, senkihez sem tudott olyan őszinte lenni, mint hozzám, hogy mennyire szeret velem beszélgetni és együtt lenni. Igazán csak a jólneveltségem akadályozott meg abban, hogy ki ne robbanjak. Olyan jól esett volna megmondani, hogy hát igen, ez mind nagyon szép, dehát én is vagyok, akármilyen kis szürkeség vagyok is, nekem is vannak álmaim, vágyaim, én is érzek, hát miért nem kíváncsi egyszer valaki arra, hogy engem ki érdekel, hogy bennem mi van? Hát már mindenkinek csak egy titkos fiók vagyok, amelybe beletömik a titkaikat, aztán megkönnyebbülten becsukják, azzal a tudattal, hogy no hála Istennek, ez is jó helyt van s tovább állnak?" Ha a hozzánk érkező levelek ezrei meg nem tanítottak volna már minket is az ókori bölcseségre, hogy: Nil admirari, akkor most talán felkiáltottunk volna meglepetésünkben. Mert akkor, amikor annyi idősek voltunk, mint most ön, szóról-szóra ezeket gondoltuk. Nekünk is volt tíz-tizenöt olyan barátnőnk, akiknek mi voltunk a legjobb barátnői. Akik életük legféltettebb titkait bízták reánk, minden napunkból sok órát elraboltak, súlyos szívességeket kívántak tőlünk és soha, egyetlenegyszer sem jutott eszükbe, hogy megkérdezzék: hát veled mi van? téged nem érdekel valaki? a te szíved nem fáj? nem esnék jól, ha köpönyítenél a lelkeden? Édesanyánk sokszor figyelmeztetett: „Ostobaság, hogy így exponálod magad értük. Ha egyszer te kerülnél az ő helyzetükbe, a kisujját se mozdítaná érted egyik se." Igaza volt az Édesanyánknak. De azért ma, sok esztendő multán sem bántuk meg, hogy vállaltuk a „titkos fiúk" szerepét s hogy a magunk szívét nem nyitottuk meg mindegyik kis csacska, reménytelenül szerelmes barátnőnk előtt. Ma is úgy érezzük, szép szerep ez, — több, mint szerep, szép hivatás: meghallgatni mindenki búját-baját és önzetlenül, egész szívvel, ellenszolgáltatás nélkül vigasztalni, segíteni. Sokszor beszéltünk e helyen arról, hogy az erőseknek ez a sorsuk: az erősek soikkal inkább egyedül vannak, mint a gyöngék. Még aki szereti is: nem meri kényeztetni, becézni, gyöngédséggel körülvenni őket, mint a gyöngéket és a gyámoltalanokat. Hogy is mondotta Kant? „Életünk legfontosabb pillanataiban egyedül és magunkra hagyottak vagyunk, de azért mégis csak a kavicsnak inkább van társa, mint a magában álló, páratlan, semmivel össze nem hasonlítható drágakőnek.' " Ami pedig a szerelmet illeti, ez is közös sorsa a komoly, önálló leányoknak. Sok-sok hasonló esetet láttunk. A férfiak, a maguk önző vakságában hányszor, de hányszor panaszolják el szerelmi bánata- Fekete bársonypárna, aranycsipke összeállítással, arany zsinórozással. A csipkebetét alá piros selymet használunk. Hímzése piros, kék, sárga, zöld műselyemmel és aranyszállal készül. Mérete: 46 X46 cm. Közli: Holéczy Etelka. Szúrt sablonja 90 fillérért megrendelhető az Új Idők kiadóhivatalában. 25