Új idők, 1946 (52. évfolyam, 1-23. szám)

1946-02-02 / 5. szám - Pogány O. Gábor: Szalay Lajos rajzai / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Ceruzajegyzetek Hídavatás Eljöttek hidat avatni ők is­­ a sirályok. Csoportokban, felhőkben keringenek a híd fölött. Kis repülőgéptestük szinte áll a levegőben, körmös lábuk úgy csüng le, mint két aeroplán-kerék. Fekete, karikás szemük reménykedve tapad az embertömegre. Egy kis csemegét kérnek, egy-egy falatot, amelyért nem kell a jegesvíz alá bukni, küzdeni. Nem lehet jóllakni vele, de mégis jólesik. Egy kis öröm. Egy kis szeretet. Hogy felfedezték az új, az »igazi« hidat a galambtestű, ragadozófejű kis régi koldusok I Az elmúlt szörnyű télen bizonyára rémülten és csüggedten látták az elpusztult, néptelenné vált hídron­csokat. Halálos riadalommal rebbentek fel az ostrom szörnyű zajára; rengeteg sok pusztulhatott el közülük félelemtől, éhségtől, légnyomástól, szilánktól. De meg is maradt közülük száz meg száz, mert íme , emlékeznek. Emlékeznek rá, hogy valaha széles út vitt át itt is, amott is a Duna fölött. A hídon emberek siettek, de mindig akadt közöttük, aki megállt, kukoricát vagy tökmagot vett elő és szórta a szár­nyas kolduskáknak. A sirály, akit vész­madárnak is hív a tengerészbabona, az adakozó kéz fölé repült, szelíden, hálásan, akár a Szent Márk-tér dédelge­tett galambja. Egészen közel merész­kedett, éppen, hogy vállra nem szállt. Minden falatkát rekedt, hálás »köszö­nöm«-mel fogadott, amint zsonglőr­ügyességgel kapta el a levegőben. Honnan következteti a parányi madár­agy, hogy a híd, az új híd a régi jó idők visszatérésének első jele? Nem tudni. Bizonyos azonban, hogy ismét megjelent, rossz hírét meghazudtolóan szelíden, kedvesen, mélységes bizalommal. Szinte érinti a suhogó szárnytömeg az ember­fejeket. Reggeltől napestig sűrű emberfolyam hömpölyög a hídon. De amikor nincs »csúcsforgalom«, ma is akad jótétlélek, aki megáll, előveszi jegyre szerzett, szű­kös kukoricakenyérdarabkáját és tör belőle a még szegényebbnek. A sirály elkapja a levegőben, rekedt »köszönö­möt« kiált és ezernyi társával már me­gint ott van, kér, köszön, mulattatja a nézőközönséget. Egyik sirályfelhő átkiált a másiknak : gyerünk hidat avatni! Áll a vízi­ országút, ismét itt jár az ember, birodalmunk kellős közepében. És ahol ember van, ott jóság is van ! Hisszük : jól tudjátok, amit tudtok, velünk együtt szenvedett, repülőgép­formájú, »hadi« békegalambok , szebb idők kezdetét jelentő, hídavató sirályok I­ I. BOKOR MALVIN Az étkezés áhítata A mai élet rohan és sok szép és hasznos szokás feledésbe merül. Az emberek a munkának élnek, problémáik elöl a munka mámorába menekülnek. Elfeled­keznek önmagukról, megrövidítik alvá­suk idejét, hogy szórakozásra is fussa az időből és sietve étkeznek, a falatot csak bekapkodják, anélkül, hogy ala­posan megrágnák. Ezzel anyagilag is tetemesen megkárosítják magukat, mert a rosszul megrágott étel megemésztet­lenül távozik a szervezetből, minek foly­tán több tápanyagra van szükségük azok­nak, akik figyelmen kívül hagyták az étkezés szabályait. Az étkezés manapság — sajnos ! — már nem az a jelentős művelet, amely a régi időkben volt, amikor az emberek szinte áhítatos lélekkel ültek le az ét­kezéshez. Imával kezdték és imával fe­jezték be és tiszteletben tartották min­den­denkinek azt a legősibb jogát, hogy ebédjét zavartalanul költhesse el. Ma az étkezés alatt is tárgyalásokat folytatnak. S a tárgyalások nem men­tesek az izgalomtól. Sokan újságot ol­vasnak, az eszük másutt jár. Ha felkel­nek az asztaltól, azt sem tudják, mit ebédeltek. Az étkezés örömét nem be­csülik, pedig hát mivégre gyűjtik a földi jav­­at, h­a nem a ma öröme megszer­zésére? Mindig csak a jövőre gondol­nak, a máról megfeledkeznek. Helytelen eljárás ! Az ilyenek közül kerülnek ki azok a boldogtalanok, akik — bármily hosszú élettel áldotta is meg őket a Sors — mégsem éltek. Egyik nagybátyámnak panaszai magyarázatául azt mon­doz­tam: »ezek az öregséggel járó kelle­metlenségek.« Mire azt válaszolta : »Én öreg vagyok ? Hiszen még nem is éltem !« Nagybátyám akkor 84 éves volt. Az étkezés hangulatát súlyos tapin­tatlanságok, haszontalan szokások teszik tönkre. Az asztalfőn, a gőzölgő leves mellett ott fekszik az adófelszólítás, a gáz- és villanyszámla, a gyermek intője s a levest még el sem fogyasztottad, máris a közlik veled, hogy a takarítónő eltörte megmaradt kristályvázát; parázs per patvar, bántó szavak járnak a közlés nyomában. A húsnélküli főze­léket ilyen és ehhez hasonló kellemetlen­s­­égek fűszerezik. A cipőtalpalás még mindig nem készült el. . .,már másodszor voltak itt a biztosítási nyugtával. A férj már jóllakott a kellemetlen­ségekkel. A gyomor mirigyei olyanok, mint a kíváncs gyermekek : azonnal abbahagy­ják a feladat végzését, ha bámészkodásra adódik alkalom. A gyomor mirigyei is beszüntetik munkájukat, ha gazdájuk például vitatkozni kezd. Akár nagy örö­met, akár nagy bánatot sugalmaztak a kísérleti egyénnek, a hatás ugyanaz volt. Mind a nedvelválasztás, m­ind a gyomor mozgása szinte villanásszerűen megállott. Az emberek csodálkoznak, hogy most, amikor már, ha drága pénzért is, de van mit enni, nem híznak. Az étvágy nélkül, csak szokásból, gépiesen elfogyasztott étel az élő szervezetben elveszti kalória­értékét. Hiábavalóvá válik min­den ál­dozat és fáradság, amelyet az ételek be­szerzésére és elkészítésére fordítottunk. Pavlov, a nemrég elhúnyt világhírű orosz fiziológus mutatta ki ragyogó kísér­letekkel, hogy lelki hatások b­efolyása emésztő rendszerünkre milyen hatalmas ! Pavlov kutyájának gyomrába gumi­csövet helyezett. A kcr­y fától finom sültet hozatott. A sült szagára, anélkül, hogy a kutya a sültből evett volna, a gumicsövön át megindult a gyomor emésztőnedveinek árad­ása. Amikor leg­jobban folyt a gyomornedv, Pavlov macskát szalajtatott keresztül a labora­tóriumon : a gyomornedv áramlása tüs­tént megszűnt. Heyer emberek gyomrába helyezte a gumicsövet és hipn­ózisban azt szug­gerálta nekik, hogy különféle ételeket esznek. Az illetéknek nemcsak az arc­kifejezésük változott meg, hanem gyo­mornedvük mennyisége és százalékos eloszlása is megváltozott aszerint, hogy milyen ételekről beszélt a hipnotizáló Megváltozott a kiválasztott gyomor­nedv mennyisége akkor is, ha nem éte­leket sugalmazott a hipnotizáló, hanem hangulatokat: az öröm a gyomornedv­kiválasztást fokozta, a bánat, a bosszú­ság szinte megszüntette. A kedélyállapot hullámzásának kö­vetkezményeit röntgen-átvilágítással is ellenőrizték s azt találták, hogy a lelki reakciók a gyomor és a bél működésében hívebben tükröződnek, mint az arcki­fejezésben. Az arc izomzatának nyomban jelentkező cikázásaitól, villanásaitól el­tekintve,­az befolyásolható, arcjáték, az arckifejezés elfojtható vagy meg­változtatható, de az emésztőszervek moz­gása nem. Ezek a mozgásképek oly jel­legzetesek, hogy — Fleines szerint — belőlük az előidéző lelki behatásra teljes bizonyossággal lehet következtetni. Az említett példák meggyőzően vilá­gítják meg azt a kölcsönhatást, amely a test és a lélek között fennáll. Ha már a háziasszony nagy fárad­sággal és anyagi áldozattal elkészítette az ebédet, hogy a testi jólétről gondos­kodjék, ne sajnálja azt az áldozatot sem, amelyet a lelkiek terén kell hoznia és halassza a kellemetlenségek elmondását máskorra. S a férfiak se sajnálják azt a kis örömöt, amelyet az étel dicsé­retével szerezhetnek feleségüknek. A testi táplálék mellett lelki táplálékra is szükség van : ne fösvényeskedjünk a lélek mannájával sem. Ehhez még pénz sem kell, csak egy kis szeretet. A paprika, a fűszeres étel, az alkohol, a nikotin együttvéve sem okoz annyi bajt, mint a lelki izgalmak egymagukban. A gyomorfekély — az orvostudomány legújabb megállapítása szerint — nem­i helyi megbetegedés, hanem azoknak az idegeknek a befolyása alatt keletkezik, amelyek a kedélyhullámsások létrehozói, közvetítői. Áll ez a máj és az epeutak rendszerére is. Mindenki tudja, hogy a mérges embert evés­nek mondják. Az evés a művelt Nyugaton min­denütt szinte szertartás. Gyakran áhít­tatos szertartás. Legyen az ismét ha­zánkban is. Ez az áhítat gyakorlatilag hasznosabb, mint sok gyógyszer, amelyre azért szorulnak rá a betegek, mert nem úgy fogyasztották el az ételt, ahogyan kellett volna. Dr. DUCKS GÁBOR 97

Next