Új idők, 1946 (52. évfolyam, 1-23. szám)
1946-02-02 / 5. szám - Pogány O. Gábor: Szalay Lajos rajzai / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Ceruzajegyzetek Hídavatás Eljöttek hidat avatni ők is a sirályok. Csoportokban, felhőkben keringenek a híd fölött. Kis repülőgéptestük szinte áll a levegőben, körmös lábuk úgy csüng le, mint két aeroplán-kerék. Fekete, karikás szemük reménykedve tapad az embertömegre. Egy kis csemegét kérnek, egy-egy falatot, amelyért nem kell a jegesvíz alá bukni, küzdeni. Nem lehet jóllakni vele, de mégis jólesik. Egy kis öröm. Egy kis szeretet. Hogy felfedezték az új, az »igazi« hidat a galambtestű, ragadozófejű kis régi koldusok I Az elmúlt szörnyű télen bizonyára rémülten és csüggedten látták az elpusztult, néptelenné vált hídroncsokat. Halálos riadalommal rebbentek fel az ostrom szörnyű zajára; rengeteg sok pusztulhatott el közülük félelemtől, éhségtől, légnyomástól, szilánktól. De meg is maradt közülük száz meg száz, mert íme , emlékeznek. Emlékeznek rá, hogy valaha széles út vitt át itt is, amott is a Duna fölött. A hídon emberek siettek, de mindig akadt közöttük, aki megállt, kukoricát vagy tökmagot vett elő és szórta a szárnyas kolduskáknak. A sirály, akit vészmadárnak is hív a tengerészbabona, az adakozó kéz fölé repült, szelíden, hálásan, akár a Szent Márk-tér dédelgetett galambja. Egészen közel merészkedett, éppen, hogy vállra nem szállt. Minden falatkát rekedt, hálás »köszönöm«-mel fogadott, amint zsonglőrügyességgel kapta el a levegőben. Honnan következteti a parányi madáragy, hogy a híd, az új híd a régi jó idők visszatérésének első jele? Nem tudni. Bizonyos azonban, hogy ismét megjelent, rossz hírét meghazudtolóan szelíden, kedvesen, mélységes bizalommal. Szinte érinti a suhogó szárnytömeg az emberfejeket. Reggeltől napestig sűrű emberfolyam hömpölyög a hídon. De amikor nincs »csúcsforgalom«, ma is akad jótétlélek, aki megáll, előveszi jegyre szerzett, szűkös kukoricakenyérdarabkáját és tör belőle a még szegényebbnek. A sirály elkapja a levegőben, rekedt »köszönömöt« kiált és ezernyi társával már megint ott van, kér, köszön, mulattatja a nézőközönséget. Egyik sirályfelhő átkiált a másiknak : gyerünk hidat avatni! Áll a vízi országút, ismét itt jár az ember, birodalmunk kellős közepében. És ahol ember van, ott jóság is van ! Hisszük : jól tudjátok, amit tudtok, velünk együtt szenvedett, repülőgépformájú, »hadi« békegalambok , szebb idők kezdetét jelentő, hídavató sirályok I I. BOKOR MALVIN Az étkezés áhítata A mai élet rohan és sok szép és hasznos szokás feledésbe merül. Az emberek a munkának élnek, problémáik elöl a munka mámorába menekülnek. Elfeledkeznek önmagukról, megrövidítik alvásuk idejét, hogy szórakozásra is fussa az időből és sietve étkeznek, a falatot csak bekapkodják, anélkül, hogy alaposan megrágnák. Ezzel anyagilag is tetemesen megkárosítják magukat, mert a rosszul megrágott étel megemésztetlenül távozik a szervezetből, minek folytán több tápanyagra van szükségük azoknak, akik figyelmen kívül hagyták az étkezés szabályait. Az étkezés manapság — sajnos ! — már nem az a jelentős művelet, amely a régi időkben volt, amikor az emberek szinte áhítatos lélekkel ültek le az étkezéshez. Imával kezdték és imával fejezték be és tiszteletben tartották mindendenkinek azt a legősibb jogát, hogy ebédjét zavartalanul költhesse el. Ma az étkezés alatt is tárgyalásokat folytatnak. S a tárgyalások nem mentesek az izgalomtól. Sokan újságot olvasnak, az eszük másutt jár. Ha felkelnek az asztaltól, azt sem tudják, mit ebédeltek. Az étkezés örömét nem becsülik, pedig hát mivégre gyűjtik a földi javat, ha nem a ma öröme megszerzésére? Mindig csak a jövőre gondolnak, a máról megfeledkeznek. Helytelen eljárás ! Az ilyenek közül kerülnek ki azok a boldogtalanok, akik — bármily hosszú élettel áldotta is meg őket a Sors — mégsem éltek. Egyik nagybátyámnak panaszai magyarázatául azt mondoztam: »ezek az öregséggel járó kellemetlenségek.« Mire azt válaszolta : »Én öreg vagyok ? Hiszen még nem is éltem !« Nagybátyám akkor 84 éves volt. Az étkezés hangulatát súlyos tapintatlanságok, haszontalan szokások teszik tönkre. Az asztalfőn, a gőzölgő leves mellett ott fekszik az adófelszólítás, a gáz- és villanyszámla, a gyermek intője s a levest még el sem fogyasztottad, máris a közlik veled, hogy a takarítónő eltörte megmaradt kristályvázát; parázs per patvar, bántó szavak járnak a közlés nyomában. A húsnélküli főzeléket ilyen és ehhez hasonló kellemetlenségek fűszerezik. A cipőtalpalás még mindig nem készült el. . .,már másodszor voltak itt a biztosítási nyugtával. A férj már jóllakott a kellemetlenségekkel. A gyomor mirigyei olyanok, mint a kíváncs gyermekek : azonnal abbahagyják a feladat végzését, ha bámészkodásra adódik alkalom. A gyomor mirigyei is beszüntetik munkájukat, ha gazdájuk például vitatkozni kezd. Akár nagy örömet, akár nagy bánatot sugalmaztak a kísérleti egyénnek, a hatás ugyanaz volt. Mind a nedvelválasztás, mind a gyomor mozgása szinte villanásszerűen megállott. Az emberek csodálkoznak, hogy most, amikor már, ha drága pénzért is, de van mit enni, nem híznak. Az étvágy nélkül, csak szokásból, gépiesen elfogyasztott étel az élő szervezetben elveszti kalóriaértékét. Hiábavalóvá válik minden áldozat és fáradság, amelyet az ételek beszerzésére és elkészítésére fordítottunk. Pavlov, a nemrég elhúnyt világhírű orosz fiziológus mutatta ki ragyogó kísérletekkel, hogy lelki hatások befolyása emésztő rendszerünkre milyen hatalmas ! Pavlov kutyájának gyomrába gumicsövet helyezett. A kcry fától finom sültet hozatott. A sült szagára, anélkül, hogy a kutya a sültből evett volna, a gumicsövön át megindult a gyomor emésztőnedveinek áradása. Amikor legjobban folyt a gyomornedv, Pavlov macskát szalajtatott keresztül a laboratóriumon : a gyomornedv áramlása tüstént megszűnt. Heyer emberek gyomrába helyezte a gumicsövet és hipnózisban azt szuggerálta nekik, hogy különféle ételeket esznek. Az illetéknek nemcsak az arckifejezésük változott meg, hanem gyomornedvük mennyisége és százalékos eloszlása is megváltozott aszerint, hogy milyen ételekről beszélt a hipnotizáló Megváltozott a kiválasztott gyomornedv mennyisége akkor is, ha nem ételeket sugalmazott a hipnotizáló, hanem hangulatokat: az öröm a gyomornedvkiválasztást fokozta, a bánat, a bosszúság szinte megszüntette. A kedélyállapot hullámzásának következményeit röntgen-átvilágítással is ellenőrizték s azt találták, hogy a lelki reakciók a gyomor és a bél működésében hívebben tükröződnek, mint az arckifejezésben. Az arc izomzatának nyomban jelentkező cikázásaitól, villanásaitól eltekintve,az befolyásolható, arcjáték, az arckifejezés elfojtható vagy megváltoztatható, de az emésztőszervek mozgása nem. Ezek a mozgásképek oly jellegzetesek, hogy — Fleines szerint — belőlük az előidéző lelki behatásra teljes bizonyossággal lehet következtetni. Az említett példák meggyőzően világítják meg azt a kölcsönhatást, amely a test és a lélek között fennáll. Ha már a háziasszony nagy fáradsággal és anyagi áldozattal elkészítette az ebédet, hogy a testi jólétről gondoskodjék, ne sajnálja azt az áldozatot sem, amelyet a lelkiek terén kell hoznia és halassza a kellemetlenségek elmondását máskorra. S a férfiak se sajnálják azt a kis örömöt, amelyet az étel dicséretével szerezhetnek feleségüknek. A testi táplálék mellett lelki táplálékra is szükség van : ne fösvényeskedjünk a lélek mannájával sem. Ehhez még pénz sem kell, csak egy kis szeretet. A paprika, a fűszeres étel, az alkohol, a nikotin együttvéve sem okoz annyi bajt, mint a lelki izgalmak egymagukban. A gyomorfekély — az orvostudomány legújabb megállapítása szerint — nemi helyi megbetegedés, hanem azoknak az idegeknek a befolyása alatt keletkezik, amelyek a kedélyhullámsások létrehozói, közvetítői. Áll ez a máj és az epeutak rendszerére is. Mindenki tudja, hogy a mérges embert evésnek mondják. Az evés a művelt Nyugaton mindenütt szinte szertartás. Gyakran áhíttatos szertartás. Legyen az ismét hazánkban is. Ez az áhítat gyakorlatilag hasznosabb, mint sok gyógyszer, amelyre azért szorulnak rá a betegek, mert nem úgy fogyasztották el az ételt, ahogyan kellett volna. Dr. DUCKS GÁBOR 97