Új Idők, 1947 (53. évfolyam, 27-52. szám)
1947-08-16 / 33. szám - Bóka László három verse / Versek - Szép Ernő: A bagosi bölcs bíró / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
ÚJ Idők TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI KÉPES HETILAP SZERKESZTI FODOR JÓZSEF ÖTVENHARMADIK ÉVFOLYAM 1947. AUGUSZTUS 16. 33. SZÁM A bagosi bölcs bíró írta: Szép Ernő Elmesélem már egyszer azt a bagosi bírót, B. Bárány Sámuel bíró uramat. Hát kérném abban a régi jó világban eldöntötte egy szép napon a bagosi tanács, hogy kutat ásat a piac közepén. Kútat ásat, ki is kövezteti a falát téglával. Hála Istennek, pénz van, hála Istennek. Meg is ásták a kútat hamarosan. Mikor vizet értek, összegyűlt a kút körül ünnepélyesen a bagosi parlament. Belehatoltak a kútba egymásután a szép kövér bagosi esküdtek, megnézték az új vizet, meglátták abban a maguk kerek áblázatját, meg is ijedtek egy cseppet, mert olyanformán látták a képüket a víz színén, mintha nap helyett holdat kaptak volna, no de rögtön meg is nyugodtak, sodorítván egyet kenőcsös bajuszokon. — Hát — azt mondja Bárány Sámuel bíró uram — most már oisztán ki kell a kutat kövezni. — Ki azt! — e őni például K. Kovács Gerzson gazda. (Krajcár Kovács Gerzson. Mert éktelen fösvény ember volt.) — Csak azt kéri tudni, mennyi téglát vegyünk hozzá. — Mennyit ? Hát alho meg kell mérni, milyen mélysége van a kútnak. Ezt a szentenciát persze a bíró úr adta le. — Mivel méri le bíró uram, hiszen nincsen nékünk itt olyan nagy colstokunk — eme közbeszólást tette pedig G. Gargya téri gazda. (Gugás Gargya téri: Guga volt a nyakán.) Ott állottak a bagosi tekintélyek, csendesen okoskodtak, pipáltak, pökdöstek. — Na, a teki egye meg, kitanáltam mán. — (Bíró uram beszél.) — Ide hallgassanak. Keresztbe teszünk egy jó erős gerendát ennek a kútnak a száján. Na. Én akkor leereszkedek azon a gerendán a kútba. Ott csüngök. Maga K. Kovács Gerzson lemászik énrajtam végig, megfogja a bokámat, azaz maga is csüng. — Már mint én — így K. Kovács Gerzson. — Hát. Mikor magam is csüng, jön példának itten maga N. Borhi József, maga is lemászik rajtam, azaz Kovács Gerzson gazdán, annak , a bokájába ragózik, ott csüng. (Huncut Borbi. Tudniillik már kétszer kihúzta magát a pénzhamisítási bajból.) — Nono — csak ennyit mert berzenkedni H. Borbi József. — Nahát. Addig ereszkedünk egymáshoz lefelé, míg a vizet érjük. Akinek a csizmája már a vízbe megyen, nagyot kiüt, arra feljövünk, megmérjük ki milyen hosszú, a azt oszt a tanító úr összeszámolja, a számadást beküldjük ládányi téglagyárba, hogy hát mink ezen hosszúságú kutat ásattunk, nékünk ennyi tégla kell. Nahát patent. Elhozták a gerendát. Letette az ujjaját Bárány Sámuel bíró úr, megrángatta a gatyakötést a hasán, avval leeresztette magát gyönyörűen a gerendán. Happ! — azt mondja, s megfogózott a két kezivel jó erősen a gerendában. Csüngött, mint a sonka. — Most jőjjék, másszék Gerzson, hé! Jött Gerzson gazda, lemászott a bíró úron, — megkapaszkodott bíró uram csizmája torkában.«, happ! Jelzem, Bagos népe már mind a piacon volt, olyan áhítattal figyelt, akár a cirkuszba vóna.. G. Gargya Jári gazda lemászott mind a két testen végig. Az a piros gugája rengett, majd leszakadt. Happ! — ő is csüngött. H. Borhi Józsefnek osztán csakugyan vizet ért a csizmája. Felkajabált a mélységből, hogy hát: — Vízben vagyok, bíró uram! — Na hála Istennek. Bóka László három verse ALKONYAT Nem is gondoltam rá, de el se feledtem: ha felhős is az ég, ég a nap felettem. Most már gondolok rá, hogy az este el jő ... Nem süt a nap, pedig nincs az égen felhő. MINT A KÉK ÉG Mint a könnyű karc, amit szálló fecske szárnya rajzol, úgy őrzök meg valamit életemről, egy-két arcról, csak egy illő pillanatra őrzi lelkeme, mint a kék ég, hangulatra, felhőhabra írom létem szárnyverését. KELETEN Itt másfelől fú a szél, más szögben hull az eső, másfajta fellegek futnak az égen. Másképp szerszámoz a kocsis s a lányok, a lányok szeme is más. A varázsló új varázsszavakat tanul, másként szólítja a napot, a holdat. Én is másképpen tekintek nyugatra megváltozott színű szememmel. 13 yj/r