Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1949-02-19 / 8. szám - Nádass József: Egy szobor története / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok - Ráth József: Beatrice táncol / Versek

I. Mr. Gamin sokat próbált férfiú volt. Sokféle foglal­kozásba, üzletbe kezdett, de érthetetlen módon állandóan üldözte a balszerencse. Pedig Mr. Gamin szorgalmas ember volt és nem fogyott ki az ötletekből. Pályafutása elején Afrikában, mint a «Hopszasza» örökégő kályhák képviselője kísérletezett. Ezt a hivatást a rövid haj diadalrajutásának idején (1920 körül) hajtűgyártással cserélte fel. Később Törökországba költözött, itt disznóhús-mészárszéket nyitott, megfeledkezve arról, hogy Mohamed megtiltotta követői­nek a sertéshús élvezetét. Egyéb foglalkozásai közül meg­említem még: fogpiszkálókat gyártott Skandináviában és jeget árusított Grönland szigetén. E sok csalódás után Jacques Gamin lemondott a további vándorlásról és visszatért hazájába. Egy kis délfranciaországi városkában, Silencevilleben telepedett meg. Akkortájban 1925 körül — e kicsiny, de ellenszenves városnak huszon­ötezer lakosa volt. Gamin elhatározta, hogy még egy utolsó kísérletet tesz és új vállalkozásba kezdett. Néhány nap múlva a Fő-utca járókelői csodálkozással szemléltek egy új cég­táblát:­­Jacques Gamin. Magánnyomozó. Megvizsgál, meg­figyel, leleplez.» Hősünk három hétig várt az első félre és mikor a háziúr első intőlevele az elmaradt házbér miatt beérkezett, elhatározta, hogy meggyőzi Silenceville lakosságát egy magánnyomozó feltétlen szükségességéről, ő volt az egyetlen magándetektív Silencevilleben és huszonötezer embernek ne­m Lenne egy ilyen szaktekintélyre okvetlen szüksége? Oly sokszor ment már tönkre, ezúttal nem hagyta magát. Leült és leveleket írt. A következő napokban a városka postai forgalma jelen­tősen megnövekedett. Gamin töméntelen levelet dobott a különböző postaládákba. Ezek a levelek nem viseltek aláírást és súlyos, becsületbevágó állításokat tartalmaztak, néhány férjről és néhány feleségről. Főnökökkel tudatták, hogy a segéd lop, a pénztáros sikkaszt, a könyvelő hamisít. Egy ügyvéd megtudhatta, hogy bojtárs­a összejátszik az ellen­féllel. Néhány kereskedő értesült arról, hogy társa intrikál és ki akarja szorítani az üzletből. A levelek­ tartalmát Mr. Gamin az ujjából szopta. De az nem bántotta lelkiismeretét. Elküldte a leveleket, ült és várt. [Nem akarjuk hősünk eljárását szépíteni. Gamin úr aljas módon rágalmazott. Meg kell azonban gondolnunk, mennyi sikertelenség érte már Mr. Gamint, tehát ne ítéljük el szigorúan, ő maga is bánkódott cselekedetei miatt és azzal vigasztalta magát, ha a leveleket komolyan veszik, a címzettek hozzá fordulnak majd. Ő azután megállapítja majd a gyanúsítottak ártatlanságát és elégtételt szolgáltat. II. Alig negyvennyolc óra múlva megjelentek az első címzettek. Dühösek­ ledobták a levelet hősünk asztalára. «Ilyen piszok, névtelen levelet kaptam, nem hiszek neki, de azért... kedves mester... nézzen utána.» helyeselt, megnevezte honoráriumának nagyságát és Gamin nyug­tázta az előleget. Az első napon hárman jöttek. A következő nap délelőttjén hatan, délután nyolcan. Gamin két kis­asszonyt, három titkárt és hat segédet szerződtetett. A meg­bízók csak egyre jöttek. Gamin, felbuzdulva, elővette a helyi cím- és lakjegyzéket és naponta öt tucat névtelen levelet küldött. A következő napokban harminc új fél jelentkezett. Gamin új helyiségbe költözött és tizenkét detektível nyomozta a város magánéletét. Eredetileg nem gondolt arra, hogy bármilyen tényleges nyomozást folytasson. Nagyon jól tudta, hogy a gyanúsí­tásoknak semmi alapjuk sincs. De a megbízók jelentést vártak, szükség volt tehát az adatokra. S e kényszerű meg­figyelés, e muszájnyomozás eredménye lesújtó volt. De kétheti nyomozás után kezdett kibontakozni a hely­zet. Kiderült, hogy hősünk, fantáziája enyhe álmodozás, rózsaszín felhőcske a valósághoz viszonyítva. Gamin bele­sápadt a valóságba. Mindaz, amit ő, ujjából szopva, Silence­ville derék polgárairól kitalált, a tények kontár másolata volt. Gamin zokogott. A válóperek száma a tízszeresére emelkedett. A város rendőrségét elhalmozták feljelentésekkel sikkasztás, lopás, csalás, kerítés, váltóhamisítás, gyújtogatás és egyéb bűn­cselekmények miatt. A féltékeny házastársak véres merény­letei naponta ismétlődtek, a bűnözés gigantikus méreteket öltött. A rendőrség, az ügyészség, a bíróságok pótszemély­zetet, több hivatalnokot kértek. Párisban a minisztériumok­ban érthetetlennek találták a helyzetet. Ugyanakkor, amikor Gamin a saját házába költözött, a fővárosban a legfőbb hatóságok méltatlankodni kezdtek Silenceville bűnözési statisztikái miatt. III. Nemcsak a főváros, de az egész ország figyelme Silence­ville felé fordult. A közbiztonság romlása, a közerkölcsök eldurvulása, a bűnözési statisztika megdöbbentő adatai fel­kavarták a közvéleményt. Ellenzéki képviselők interpellá­ciókat mondtak el. A belügyminiszter ankétot, az igazság­ügyminiszter vizsgálatot rendelt el. Kiküldtek egy bizott­ságot, amely albizottságot szervezve, négy külön albizott­sággal megállapította a szükséges vizsgálat mérvét és terje­delmét. "Végülis kiderült, hogy mindennek a rendőrfőnök az oka. Micsoda rendőrfőnök az, akinek ténykedése alatt a merényletek szaporodnak, a válási, sikkasztási botrányok száma többszörösen felülmúlja az országos átlagot? Az ilyen rendőrfőnököt ki kell dobni! Ki az, aki vaseréllyel kitisztítja Silenceville hírnevét? Ki más, mint a híres magánnyomozó, Gamin? Gamint kinevelték a város rendőrfőnökévé. Hősünk azonnal beszüntette a névtelen leveleket. Az aktákat el­süllyesztette, a nyomozásokat abbahagyta, a feljelentőket lebeszélte. Bebizonyította, hogy a tiszt kardja csak tévedésből hevert a feleség hálószobájában, a könyvelő csak elnézésből cserélte össze a tartozik oldalt a követeivel és a fiú szülői tiszteletből írta apja nevét egy váltóra. Gamin, csak város békeangyala lett, a lágyabbszívű feljelentők — a fel­ a jelentés visszavonása után — zokogva hagyták el szobáját. A statisztika tanúsága szerint, Silenceville erkölcse két hónap alatt bámulatosan megjavult! Az egyetértés, a béke, a büntetlenség városának nevezték! Mindenki örült, senki sem panaszkodott, csak az ügyvédek . . . Egy év múlva Gamin Silenceville polgármestere lett és halála után alig egy évre a hálás város szobrot neki. A gyönyörű fehér márványszobor ott áll a­ város emelt fő­terén. Talapzatára valódi aranyozású betűkkel írták fel: «Városunk erkölcsének erényes és erélyes­ megmentője!» Egy szobor története — Elbeszélés — Irta Nádass József Beatrice táncol Surran a lány, lebegő levegőn lebeg által két kicsi lába a földre talán nem is ér szép ez a hiaro ez a játszma a könny­ű halállal szép ez a tánc mit e lányka nekünk megigér. Rebben a kéz feszülő izomú remegéssel hajlik a válla s a melle feszülve dacol szőke haját a tavasz köti bé csodakékkel mely felé két keze vágyva, kinyúlva karol. I­gy l ez a tánc csupa vágy, csupa kéj, csupa élet jaj, d­e a földben a sir és a csend elé vár szállni, repülni kíván el a földtől a lélek s vonzza a barna enyészet, a könnyű halál. Gőzöl a föld s teleszi, télesző örömökkel öntudatunk csupa hit, csupa ifjú remény béke velünk, amikor betelünk a rögökkel' s karcsú virágba szökünk a tavasz elején. BATH JÓZSEF 120 Előfizetőink számára könyvosztályunk nyolc havi részletfizetésre szállítja a magyar és külföldi irodalom értékeit

Next