Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1949-03-12 / 11. szám - Zágon István: Vidám percek. Barátság / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
A vekker írta Vajda Albert Lutyik Jóskának fekete napja volt mai. Már alig várta, hogy hazamehessen, a özvegy Hupkánénál lakott albérletben a Mályva utcában, havi negyvenkettőért, meg a villanyért. Jóska ideges volt egész nap, pontatlantul ment minden, pedig ez volt legfőbb erénye, a pontosság. Nem késett el soha, sehonnan, igaz, hogy ebben segítségére volt özvegy Hupkáné is, aki minden reggel pontban fél hétkor kellette. — Alig vártam, hogy hazaérjen, Jóska fiam — fogadta az ajtóban az öregasszony. — Csak nincs valami baj, Lidi néni? — Ellenkezőleg... Vettem magáénak valamit! — Odatotyogott a konyhaszekrényhez és nagy titokzatosan barna papírcsomagot szedett elő. A csomag egykedvűen ketyegett. — Mi ez, Lidi néni? Pokolgép? — mosolyodott el Jóska. — Dehogy... dehogy. Hová gondol ? Nem vagyok én olyan atombola-tudós — ingatta reszketeg fejét a néni és közben kicsomagolta a papírból a ketyegő jószágot. Sárgaszámlapos, nagycsengőjű vekker volt. — Hát ez az! — mondta büszkén és letette a konyhaasztalra. — Remek vekker ez, fiam. A világ legjobb vekkere. Mondta is az ember, akitől vettem, hogy nincsen ettől jobb sehol a világon. Úgy ébreszt, hogy öröm felkelni a hangjára. — És ezzel akar engem ezentúl felkelteni, Lidi néni? — nézett rá Jóska. — Ezzel házi Esténként beállítom, megmagyarázták nekem, hogy ezt a vékony mutatót kell arra a számra állítani, amikor azt akarjuk, hogy reggel csengessen, aztán a többi már az ébresztőóra gondja. — No, hát ez ügyes! Bár, bevallom, Lidi néni, hogy nem nagy bizalmam van ezekben az olcsó vekkerekben... Az öregasszony ráncos arca szinte leisimult a csodálkozástól. — Olcsó vekker? De Jóska... hát hogy mondhat ilyent? Tizenöt forint nyolcvanat adtam érte, mert húszat kért az ügynök... Komoly, drága óra ez... Felemelte. Megfordította a vekkert, hátlapján háromféle csavar volt, a csavarok alatt körbefutó nyilak. Középen kis kerék forgatható micsoda. — Ezzel kell beállítani a csengetést — mondta a néni és forgatni kezdte a középső csavart. A nagymutató ennek következtében megfordult a tengelye körül, a kismutató kényelmesen követte. Az óra tizenkét órát mutatott, annak ellenére, hogy este hét óra volt. — Úgy látszik, nem ez az a csavar — mormolta a néni és megforgatta az oldalsót, amelynek nagyobb teteje volt. Forgatta és közben figyelte a számlapot. Semmi sem történt. — Ez az óra felhúzója — mondta Jóska, akinek tetszett a játék a vekkerrel. A néni elengedte a csavart, megforgatta a másikat. Kattanva húzta fel az órát. A mutatók mozdulatlanok maradtak, a csengetés-beállító mereven állt a négyesen, a másodperc mutató futva kerülgette pályáját. Apró verítékcseppek jelentek meg a néni arcán. — Pedig az ügynök kezében akkor csengetett, amikorra akarta — mormolta. Újra a felvette a vekkert, egy porszemet leszedett fényes csengőgombról és megint piszkálni kezdte hátul a csavarokat. Jóska közben bement a szobájába, letette a kabátját, vacsorához készülődött. Mikor tíz perc múlva kinézett a konyhába, a néni ott állt a fortyogó fazék mellett és majdnem beletette a vekkert a babfőzelékbe a fakanál helyett. Megvacsoráztak, aztán Jóska olvasott még egy-két órát, szerszámtan, meg ilyenféle. Lidi néni szemközt ült vele és a vekkert babrálta. Megfogta a fémnyelvet, aminek ütnie kellett volna a csengőt, ilyenkor fémes csengetés hallatszott, de egyéb semmi. Időnként rápillantott a tanuló fiúra, de nem akarta zavarni, így hát egymaga matatott a csavarokkal, hol áttekerte a nagymutatót a tizenkettesről a hetesre, hol meg a kismutatót állította be a helyes időre, de akkor meg a csengetésbeállító nem állt a megfelelő helyen. Végre lefeküdtek. Jóska éjszaka arra ébredt, hogy a konyhában ég a villany. Csak nincs valami baja a nyanyának? — gondolta és kilépett az ágyból. Kinézett a konyhába. Az öregasszony fodros fejkötőben, hosszú flanett hálóingben kuporgott az asztal mellett, ölében a vekker és vékony, reszkető ujjakkal forgatta a csavarokat. — Mit csinál itt, Lidi néni? — szólt rá Jóska. — Hajnali négy órakor, márébren van ? — Nem tudok aludni, lelkem — motyogta az öreg — fél hétkor csengetnie kell ennek az órának, nem akarom, hogy elaludjam az időt. . . — Micsoda? — meresztette ki a szemét Jóska. — Ilyet se hallottam még. . Maga ébreszti fel a vekkert? Az öregasszony ölébe ejtette a gúnyosan ketyegő órát. Valami mély, belülről jövő szomorúság volt a hangjában, amint ezt mondta: — Hát mit csináljak? Ha nem akar csengetni magától ? Másp cim EGYSZERRE ! 130 KÖTŐTŰ munkáját végzi el a „RAPID" szuper KÉZI KÖTŐ KÉSZÜLÉK Biztos megélhetést nyújt. Munkája kézimunka. Minden minta köthető. Kezelése egyszerű. Kérje az 1-es számú ismertetést! Áruforgalmi kft. IV., Sütő u. 2. félem 3. Kéz kezet mos Egy indiánai gazdától, aki elsőrendű gabonájával már több állami díjat nyert, megkérdezték, hogy miért osztja meg díjnyertes vetőmagjait mindig a szomszédjaival. — önvédelemből — felelte. — A szél felkapja a vetőmagot és egyik mezőről a másikra sodorja. Ha szomszédaim rosszabb minőségű gabonát termesztenének, a magkereszteződés következtében, lassanként az én gabonám is rosszabb lenne. Érdekem tehát, hogy ők is legjobb minőségű gabonát termesszenek. A kultúra kis tükre A leningrádi Nagy Drámai Színház bemutatta Maxim Gorkij «Ellenségek» című színművét. A közönség igen lelkesen fogadta a kitűnő előadásban színrekerülő darabot, amelyet a szerző 1906-ban írt, csaknem egyidőben az «Anya» című regényével. Mindkét műve a proletárirodalom klasszikus mintaképe. A szocializmus kikerülhetetlen győzelmét hirdető Gorkij darab bemutatását a cári cenzúra annakidején letiltotta. * Jorge Amado, az ismert baloldali brazíliai író ellen eljárást indított a brazil kormány a wroclavi kongresszuson elmondott beszéde, valamint a kongresszusi határozat aláírása miatt, ügyét egyesítették az ugyancsak vád alá helyezett Luis Carlos Prestes haladó szellemű író ügyével. * Maurice Maeterlincket a Francia Akadémia a francia nyelv körül szerzett érdemek jutalmazására alapított éremmel tüntette ki. Az agg író, csak nemrég adta ki emlékiratainak első kötetét, melyben gyermekkorával foglalkozik. * A cseh tájékoztatás- és vasútügyi minisztérium illetékes osztályai érdekes kísérleteket folytattak filmeknek vasúti kocsikban való lepergetésére. A kísérletek, melyeknél a tükrökkel ellátott vetítőkészüléket a vászon felület mögött helyezték el, kielégítő eredménnyel végződtek s így valószínű, hogy a gyorsvonatok étkezőkocsijaiban rövidesen bevezetik az újítást. * A berni Városi Színházban rendkívüli sikert aratott Csajkovszkijnak egy kevésbbé ismert fantasztikus operája, az «Aranycipellő», melynek szövegkönyve Gogol «Karácsonyi éjszaka» című művéből készült. A felnőtteknek való tündérjáték, amelyet másutt «Vakul a kovács» és «Oxána szeszélye» cím alatt hoztak színre, a kritika szerint egyesíti magában a «Pipie Dame» drámai hatásait és az «Onyegin» líraiságát. * W. B. Yeats, a háború előtt elhunyt neves ír költőnek hamvait csatahajón Nizzából szülővárosába, Dublinbe szállították át, hogy honfitársai kívánságára ott helyezzék végső nyugalomra. A Poznanban elhúnyt Kaoul Koczalsky neves lengyel zongoraművész és zenepedaagógus, aki Chopin műveinek egyik legjelentősebb modern interpretátora volt. * Bartók Béla is rendkívüli figyelemmel fordult Chopin felé pályája kezdetén. A nagy lengyel művész alkotásainak páratlan értékét felismerve,ki akarta küszöbölni azokat a hiányosságokat, amelyeket a Chopin művek előadásánál és oktatásánál tapasztalt. A világhírű Chopin keringőknek 1920-ig nem volt magyar kiadása. Bartók gondosan átnézte a keringőanyagot, új rendjelzéssel látta el a kottákat és kiegészítette a lengyel zeneköltő előadásutasításait. Kiadványa ma kultúrtörténeti értékkel bíró ritkaság. BOLDOG BALÁZS Kérjük, közölje velünk barátainak, ismerőseinek nevét és az Új Időkből mutatványszámot küldünk címére