Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-07 / 1. szám

2 Az igazolvány — az az ember is — „Ha nem én és a Gyuri, akkor a szervezet már régen felbomlott volna. Senkiben sem­ lehet megbízni. Mind közömbös és nincs bennük ér­deklődés a CSISZ munkája iránt. A leghelyesebb volna, ha kizárnánk őket és új tagokat nem vennénk fel.“ Is­meritek a funkcionáriusok ilyen és hasonló beszédeit.“ Lehet, hogy a ti szervezetetekben is van egy ilyen „nélkülözhetetlen“ vezető, aki tíz la­katra lecsukta a CSISZ szervezet kapuit és száz meg száz fiatalt gá­tol meg abban, hogy belépjen a CSISZ-be. Ti, akik be akartok lépni a CSISZ- be, mondjátok meg ezeknek a funk­­cionári­­soknak, hogy a CSISZ tagok és funkcionáriusok számára a leg­főbb törvény: a CSISZ alapszabály­zata. Az alapszabályzat utolsó fejezeté­­ben pedig ez áll: „A CSISZ-re hárul az a feladat, hogy sorait állandóan kibő­vítse.“ Ami a téves beállítású vezetők szemléltető meggyőzését il­leti, megérdemelnék, hogy alaposan hátbaüssék őket éppen azok, akiket vezetnek. A gyakorlati meggyőzésnek ezt az eszközét nem javaslom, hanem idézem Masarovic elvtárs, a­ CSISZ jablonovói alapszervezet elnökének szavait, mert valóban a tapasztalat és a gyakorlati élet beszél soraiból. Masarovic elvtárs a következőket mondotta: „Ha nálunk valaki azt mondaná az ifúságnak, hogy közöm­bös, és hogy nincs benne érdeklődés a munka iránt, rögtön kapna egyet a hátára.“ A fiatalság nem rossz, van benne érdeklődés a CSISZ munkája iránt. Cssakhogy a vezetőink gyakran meg­sértik a CSISZ alapszabályait, nem ismerik a fiatalok érdekeit és nem képesek érdekessé tenni a szervezet életét, ezenkívül még túl kényelme­sek is. Ha nem törődnek a szervezet növekedésével, ez azt­­ bizonyítja, hogy nem értik meg, hogy a CSISZ kül­detése az, hogy segítsen a fiúk és leányok nevelésében. A CSISZ alapszabályz­ata ezt mond­ja: „CSISZ tag lehet minden 14—26 éves csehszlovák állampolgár, aki el­ismeri a CSISZ alapszabályzatát, ki­veszi a részét a szervezeti életből, és fizeti a tagsági díjat.“ Figyeljétek csak meg, terehovai elvtársak és a CSISZ bártfai járási vezetőségének tagjai, de ti is, CSISZ zbehi alapszervezetének tagjai­­ is, hogy az alapszabályzat ezt mond­ja: 14—26 éves korban mindenkit fel kell venni a CSISZ kötelekékeibe, nem szabad különbséget tenni a fiúk és leányok között, a szlovákok, len­gyelek, magyarok vagy cigányok kö­zött. A CSISZ mindenkinek módot igyekszik nyújtani arra, hogy öröm­­teljesen töltse ifjúságát és köztársa­ságunk számára jó polgárokat nevel­jen. Nézzetek csak szét hány fiatal vár S m­ég rátok, hány fiatalnak kellene még felvilágosítást adni, hányról kel­lene még gondoskodni. Az’ évzáró közgyűlésen határozatokat fogadtatok el, vajon hogyan teljesítettétek őket’ AZ IGAZOLVÁNYOK KICSERÉLÉSÉ­NÉL SZEREZZÜNK TOVÁBBI CSISZ-TAGOKAT 1956 január végéig végrehajtják az igazolványok kicserélését, addig már a fiatalok többsége büszkélkedhet a tagsági igazolvánnyal. Az a fiú és leány, akit beszerveztek a CSISZ-be, hálás lesz nektek, ha nem is azon­nal, de később biztosan, hogy a szer­vezet segítségével vezető dolgozók, állami kitüntetések hordozója, ismert sportemberek és nemes tulajdonsá­gokkal rendelkező emberek lettek. — Ilyen emberek nőttek és nőnek fel a mi CSISZ szervezetünkben, csak tő­letek N­ igy, hogy mikor és hány fiút és leányt neveltek ilyen irányban. Szlovákia ifjúsága a nagy­ ünnepére készül — a CSISZ szlovákiai kon­gresszusára. A fiatalok áldozatos mun­kával köszöntik és készülnek a kon­gresszusra. a CSKP felhívására a CSISZ sasinkovi alapszervezetéből irá­nyába jelentkezett a C­SISZ nyolc­tagú vezetősége, az elnökkel együtt. Partizánskéből egy kilenctagú kollek­tíva indult szintén­­ bányába és más alapszervezetekből is sokan. Az üze­mekben és falvakon a fiatalok kötele­zettséget vállalnak a kongresszus tiszteltére. A CSISZ igyekezete oda irányul, hogy a fiatalok többsége megkapja a tagsági igazolványt. A CSISZ tagság minden fiú és leány saját érdeke. A bratislavai MDZ üzemben 130 új tagot üdvözlünk, a jahodnai alap­szervezetben 40 új tagot, titeket is üdvözlünk Jablonovon, az eperjesi Odevne Závodyban is, akik most lép­tetek be a CSISZ-be. Üdvözölni­ akar­juk a terehovai, trsticei, m­edovai és rakovici fiúkat és leányokat is. Jelen­leg még kevés tagja van a CSISZ- nek a malackai, szenicai, fizenci já­rásban is. A funkcionáriusok és a ve­zetőségek tagjai, akik az alapsza­bályzat teljesítéséért, a CSISZ tömeg jellegéért harcolnak, tűzzék ki célul a következőket: 1956 január végéig szervezzék be a CSISZ-be az ifjúság többségét. Rendkívül komoly és fon­tos feladat és teljesíthető. — Hívjá­tok össze a vezetőségi gyűléseket és erre vonatkozólag kérjétek ki a ta­nácsukat. TAPASZTALATAINKRÓL A CSISZ suchohradi alapszerveze­tének tagjai megértették igazolványok kic­erélésének a tagsági jelentő­ségét és a­ faluban minden taggal külön-külön­­ léitek. A tagságot három csoportba osztották és a funk­cionáriusok beszéltek nemcsak a ta­gokkal, hanem azokkal is, akik még nem CSISZ-tagok. A vezetőség több javaslatról értesült, melyeket a szer­vezetnek meg kellene valósítani. Min­den vezetőségi gyűlésen rendszeresen és következetesen ellenőrzik vajon tel­jesítették-e a kiosztott feladatokat és a feladat nemteljesítése maga után vonja a következményeket. Az igazol­ványok kicserélését tíz nappal előbb teljesítettük, mint ahogy tervbe vet­tük. Ha a funkcionáriusok a fiatalok kedvében járnak, akkor az oktatási év is szép eredményeket mutat fel? Az idén 75 tag vesz részt a politikai oktatásban, a kulturális tömegmunka is jól megy és a CSKP, valamint a helyi nemzeti bizottság és az EFSZ funkcionáriusai megbecsülik a fiata­lokat. A falut már nehéz elképzelni a CSISZ szervezet nélkül. A tagszerzés egyik legjobb módja, ha a szervezetlen fiatalokat meghív­juk a tagsági gyűlésre. A^rimaszom­­bati állami gazdaság CSISZ alap­­szervezete. Az évzáró közgyűlésre meg­hívta a nem tagokat is. A tevékeny­ségről szóló beszámoló és a vitafel­szólalások után még a gyűlés folya­mán 13 fiatal jelentkezett a CSISZ- be. A fiatalok a CSISZ kötelékeibe akarnak kerülni. Ezt bizonyítja az is, hogy a vereknyei állami gazda­ságból a fiatalok levélben azzal a kéréssel fordultak a CSISZ járási vezetőség­hez, hogy legyen valaki segítségükre a szervezet megalakítá­­­­sában.­­ Most csak néhány példával akar­tunk rávilágítani arra, hogy az új tagok beszervezését összeköthetjük a tagsági igazolványok kicserélésével. MIT NE­ V­ KELLETT VOLNA TENNI ÉS A JÖVŐBEN MIT TEGYÜNK? A fiatal emberekhez sehogysem il­lik az, hogy bürokrata vagy elkülö­nülő­ legyen. Azt, aki nem látja meg az embert, csak az igazolványokat, aki nem látja a fiatalokat, csak a CSISZ-tagokat, nem nevezhetjük más­képp. És az a legrosszabb bürokra­ta, aki nem látja az ifjúságot és az összes CSISZ-tagot, hanem csak a fizető tagokat. A CSISZ bártfai járási vezetőségén az alapszervezetek nyilvántartási ívei­nek átvételénél­­ nem ellenőrzik a ki­cserélésre jelentkezett tagok létszá­mát és nem hasonlítják össze a régi kartotékkal, a funkcionáriusokkal nem beszélnek szervezett munka prob­lémáiról, és arról, hogy miképpen lehetne a CSISZ-be beszervezni az ifjúság többségét. Az se helyes, ami­kor a CSISZ zbehi járási vezetőségé­nek tagja nem beszél minden fiatal­lal, hanem csak azokkal, akik eljöttek a tagsági gyűlésre. Hasonló ’ébemtsé­­gekkel ía­­kozunk a többi szervezet­ben is. Elvtársak, mindenütt ott, ahol a tagsági igazolványok kicserélésének alkalmából nem beszéltetek a fiata­lokkal, a tagokkal, mind a nem­­tagokkal egyaránt, hozzátok helyre mulasztástokat. Az örömteli életért, az ifjúság boldogságáért, azért, hogy a fiúk és leányok minden tudásukat, erejüket és tehetségüket hazájuknak szenteljék, nem szabad, hogy közöm­bös maradjon előttetek, hogy hány tagja van a CSISZ-nek, ezért nyer­jük meg az összes fiatalt, írjátok meg, hogy mit csináltatok szervezetetekben, hogy január végéig beszervezzétek a CSISZ-be a fiatalok többségét. SZAMADAS FXOTT Ha valaki az utolsó hetekben figye­lemmel kísérte a bratislavai főiskolá­sok hangulatát, könnyen észrevehette, hogy az élénk jelleget öltött. Ez ért­hető, mert december végén és egész januárban adnak számadást előadóik­nak a tanulmányaikban elért eredmé­nyeikről. Másról sem hallani beszél­getni, a főiskolák folyosóin, mint a vizsgákról és azokra való előkészüle­tekről. Mondani sem kell, hogy min­den tanuló legfőbb kívánságai közé tartozik az eredményes vizsga. A vizsgák előtt már egy hónappal háttérbe szorulnak az apró-cseprű tennivalók és egyéb elfoglaltságok. Nagyobb lendületet vesz a komoly ta­nulás, a hallgatók szorgalmasan átis­­métlik a tananyagot, még egyszer alaposan átgondolják az előadások ki­bővítéséért elolvasott irodalmat. Jegy­zeteket készítenek belőlük és ha va­lamilyen kérdéssel még nincs tisztá­ban a tanuló, akkor m­ég időben je­lentheti az előadáson a tanárnak és közösen megvilágítják a még nem­ eléggé világos kérdést. A becsületes munkának azután meg is van az eredménye, a sikeres vizsga ami alapfeltétele a továbbtanulásnak Az a tanuló, aki ezt a számadást, erő­próbát kiállta, nyugodt lelkiismerettel tölti a szünidőt. Sajnos találkozunk nem egy-két, hanem több főiskolással is, akik nem váltják be a hozzájuk fűzött remé­nyeket, pedig egy kis­­ jóakarattal ők is megemberelhetnék magukat. Az eredménytelen, kudarcos vizsga leg­főbb oka a tanulás utolsó pontra való halogatása. Van még arra. idő, hiszen még csak december eleje van, — gon­dolta némelyik tanuló, egy hónappal a vizsgák előtt. Nyugodtan ment moziba, jégkorong mérkőzésre, sétált, a randevúkra járt. Az ilyen gondolkodá­sú egyénnek aztán kellemetlen meg­lepetései vannak a vizsgán. Az egyes elégtelen feleletek mutatják az egész évfolyam átlagát, a tanulókör tanul­mányi színvonalát. Végre rá kell jön­ni minden főiskolásnak, legyen az a mérnöki, a jogi, pedagógiai, vagy akár a bölcsészeti tudományi kar hallgató­ja, hogy a főiskolai tanulás komoly munkaerkölcsöt követel. Hiszen vilá­gos minden főiskolás előtt — legalább is annak kellene lenni — hogy men­­nyit költ rájuk dolgozó népünk. Diák­otthonokat, tandíjmentes tanulást biz­tosít számukra, hogy nyugodtan ké­szülhessenek a jövő foglalkozásukra. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyetemeken, főiskolá­kon, évről-évre nagyobb követelmé­nyek, feladatok előtt állnak a tanulók. Ezt végeredményben a különböző tu­dományi ágak jelenkori ugrásszerű fejlődése követelik meg. Nem szabad lemaradni! Ki kell használni minröen percet a művelődésre, olvasásra. Kér­dezzük csak meg idősebb tanárainkat mit sajnálnak a legjobban! Azt, hogy sok mindent megtehettek volna, ami­nek ma hasznát vennék, de sajnos nem volt elég akaraterejük. Az a négy-öt év hamar lepereg raj­tunk, amit a főiskolán töltünk. Igye­kezni kell, hogy minél több tudást szívhassunk magunkba, szinte idekí­vánkozik az a közmondás, hogy: amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra. SOMOGYI MÁTYÁS 1 Megtartották a brigádosok konferenciáit A jihlavai kerületben nemrég tar­tották meg a kerület brigádosainak konferenciáját. A konferencián részt­vettek az állami gazdaságok csoport­­vezetői is. A konferencia nyíltan rá­mutatott az egyes brigádok hibáira, de ugyanúgy a sikereikre is. A beszámoló után a brigádosok el­mondották a munka megszervezésében észrevett bajokat és egyes állami gaz­daságok vezetőinek hibáit is felszínre hozták. A szervezeti életünk, ha meg­javul, az eddiginél nagyobb eredmé­nyeket érnek el a brigádosok és ezzel kapcsolatban sok munka vár a CSISZ kerületi és járási bizottságaira. A konferencián sokan panaszkodtak, hogy a magyar nyelvű brigádosok ré­szére nincsenek magyarnyelvű köny­vek, pedig a városi könyvtárakból le­het magyar nyelvű könyveket is kiköl­csönözni, csak a CSISZ járási vezető­ségeinek a közbejárása szükséges eh­hez. Ezt azonban sohasem tette meg a kerületben, egy járási vezetőség sem. Ezentúl bizony többet kell tö­rődni azzal, hogy a magyar brigádosok is tanulhassanak, olvashassanak. A konferencián a brigádosok sok felajánlást tettek az eddigi munkájuk megjavításával kapcsolatban és sokan vállalták, hogy egy-két vagy három évvel tovább dolgoznak majd a határ­vidéken. SZABÓ LAJOS Homy Kasov 1956. január 1. A CSISZ besztercebányai val­tottsága befejezte a tagsági irá­nyok kicserélését. Az igazolván­yel egyidőben 220 új tagot is vettek a CSISZ-be, de a közt még 700 fiatalt nyernek meg számára.* Minden ötödik motorkf ami a világon fut­ó gyártmány. Különösen a 25 motorkerékpárok minősége hatatlan és a versenyeken, i­ják helyüket.* Negyven új televíziós leadóállomás épül a Szovjetunióban az elkövetkező néhány év során. Egyebek között Ba­kuban, Tifliszben, Sztalinovóban, Vil­­nában, Kujbisevben és Taskentben épülnek az új leadók, amelyek a moszkvai központi műsor közvetítésén kívül önálló adásokat is fognak ren­dezni. A moszkvai színházakban sorra felszerelik a rendszeres közvetítések lebonyolítására televíziós szolgáló állandó berendezéseket. * Szlovákiában az általános iskolák mellett 4.537 Micsurin-kör, 91.000 taggal működik. * A Bratislavai Új Színpadon tavaly 382 előadást tartottak. Ebből 205 ope­rettet mutattak be, 135.000 néző je­lenlétében. Az Ifjúsági Színház, amely az operettegyüttessel felváltva játszik az Új Színpadon, 177 előadást tartott. A színház évi tervét december 28-án teljesítette.* Hétszáznegyvenegyezer üveg sört készítettek terven felül a múlt évben a martini Zdroj sörgyár dolgozói. * Angliában elkészítették az első mű­anyag mtorosjachtot, amely kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik. Könnyű fajsúlya miatt terhelése nagyobb mér­tékű lehet. A jacht építése csupán két hétig tartott.* Svájcban kísérleteket folytatnak a víz alatti televízió megvalósításával kapcsolatban. A kísérleteket 120—150 méter mélységben végezték egy új­fajta, PVC-ből készült huzal segítsé­­gével. Mi a feladata a CSISZ-nek a téli szemeszteri vizsgák előtt Az iskolai vizsgák mindig egy ki­csit az aratást juttatják az ember eszébe. És úgy érzem, van is valami közös vonás e kettőben. Az ember céltudatos küzdésének, akarásának, munkája eredményének a lemérése az­ 1956 januárjában, a második ötéves terv első hónapjában, a főiskolákon több ezer fiatal a félévi „aratás" előtt áll. Nálunk már szinte törvénnyé vált, hogy az ember munkája nem közöm­bös egyikünk előtt sem. Tehát, nem mindegy, hogy a mi főiskoláinkon fiataljaink milyen eredménnyel feje­zik be a téti szemesztert. Jó ered­ményt akarunk, s elérésében iskolai CSISZ szervezeteink is segítenek. azo Egészen­ röviden arról,­­­­hogy mik a feladatok, amelyek iskolát szervezeteinkre, funkcionáriusokra, pél­dás CSISZ-tagokra és tanulókra vir­­nak. Gondoskodjunk arról, hogy minden tanuló, már hetekkel a vizsga előtt becsületesen készüljön fel a vizsgá­ra. Ez a munka elsősorban a csoport­­vezetőkre vár. Mégpedig ezért: a cso­portvezető ismeri legjobban diáktár­­­sait. Tudja, hogy ki-ki hogyan dol­gozott szeptember elsejétől a mai napig. Tudja, a múlt évi vizsgák alap­ján, hogy kik azok a fiatalok, akik rászorulnak a segítségre. Sőt meg kell tudnia azt is, hogy vajon társai rendelkeznek-e megfelelő irodalom­mal, amiből nyugodtan és biztosan felkészülhetnek a vizsgára. Előfordul­hat az is, hogy a vizsgához szüksé­­­ges könyveket minden vizsgázó fiatal nem tudja beszerezni, ebben az eset­ben a tanulás, a rendelkezésünkre álló irodalom áttanulmányozásait is meg kell szerveznünk. A csoportveze­tő ilyen módon tartja kötelességének, hogy minden társa kivétel nélkül a szükséges és hozzáférhető irodalmat elolvassa, és így a lehető legtöbbet nyú­jtsa a vizsgán. A munka meg­szervezése ilyen formában­ elég kön­­­nyű a tanulóotthonokban,­ sokkal ne­hezebb ellenőrizni és segíteni azokat a főiskolásokat, akik például otthon, szüleiknél készülnek fel a vizsgára. A csoportvezető ne feledkezzen meg ezekről sem és mielőbb levélben kér­dezze meg, hogyan dolgozik, miből tanul és hogy áll a munkájá­val. Azt hiszem nem fölösleges szólnunk a vizsgákra való felkészülés módjá­ról sem. Példaképpen mégis megemlítek­­ a gy­anulási formát, amely segíthet má­sknak is. " A történelmet így tanulom, így ke­rülök­ a vizsgákra. Naponta hat órát tanulok, reggel • ül­ órát, délelőtt egyet, délután ket­őt és este, egyet, a többi időt szá­nkózásra használom fel. Először át­­anulmányozom (nem olvasom!) azo­kat a jegyzeteket, amelyeket az elő­adásokon készítettem. Utána elolva­­om egy középiskolai tankönyvben azt a történelmi részt, amelyből vizsgázni fogok (ennek a két dolognak az alap­­on kaptam egy kerek, de még nem i­s kristály­ozott képet a szükséges anyagból. Ezután elolvasom azokat­­ a legújabb marxista értékelésben m­­egvilágított történelmi tényekről­zóló műveket, amelyek az anyaghoz tartoznak, és persze amelyekhez hoz­zá tudok jutni. Itt ott, az érdekesebb részekét ceruzával megjelölöm, na­gyolva jegyzetelem. Ezek után követ­­k­ezik a régi, nem marxista irodalom­nak az átnézése. A végén, mindezek u­tán tolt, piros, kék, zöld ceruzák se­gítségével készítek magamnak egy át­tekinthető vázlatot (nem megszöve­gezett vázlatot) az egész anyagból. A vizsgára való felkészülés azzal fejeződik be, — és ezt így csináltuk a múlt iskolai évben is, — hogy kö­zösen a csoport tagjai megbeszélik a dolgokat, a felvetődő problémiákat megvitatjuk, mindenki elmondja a vé­­l­eményét és segítünk egymásnak. A CSISZ funkcionáriusai ne feled­­k­ezzenek meg a betegekről sem. Be­m­­­éljék meg az ilyen tanulóval, hogy tud-e készülni a vizsgára és amennyiben nem tud, az illető tan­­s­z­éken intézzék el vizsgaidejének az e 'halasztását, — vagyis segítsenek •ki. j Iskolai CSISZ szervezeteinkre fő­­hálánkon nagy munka vár. Politi­­kai munka. Harc. Harc, melyet meg­­buvás nélkül kell megoldanunk. — Küzdjünk a „hej ■ ráérünk arra még* féle emberek és az „éppen, hogy a„ átmenjek" emberek ellen, egész dolgozó népünk érdekében. És most már minden főiskolai hall­­ga dónak második ötéves tervünk első né­gy csatájához, a téli szemeszteri­zsgákhoz sok s," ■•rt kívánunk! —kard­« Wilhelm Pieck elvtárshoz, a Német Demokratikus Köztársaság elnökéhez eljöttek a pionírok, hogy a 80. születésnapján gratuláljanak és elbeszél­gessenek „barátjukkal és apjukkal”.

Next