Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 1. szám
Jogos remények Most már bizonyos, hogy a tavasz derekán Párizsban összeül a csúcsértekezlet. Különösen fontosnak tűnik, hogy már nemcsak egy csúcsértekezletről, hanem a csúcstalálkozások sorozatáról, egész láncolatáról van szó. Valóban, a békés egymás mellett élés diplomáciájának legjobb, legkorszerűbb módja ez a csúcsláncolat. A két tábor között ma sok az ellentét, s a hidegháború súlyos örökségként nehezedik a népekre. Ezeket az ellentéteket csak úgy lehet igazán csökkenteni, ha az arra leghivatottabbak, a kormányfők veszik közvetlenül kezükbe az ügyek intézését. De vajon hat, hét, vagy akár tíz nap elegendő-e, nemhogy az összes vitás kérdések megoldásához, de akár áttekintéséhez is? Nem, egy csúcstanácskozás jelentheti a kezdetet, de aligha végleges eredményeket. Ezért szükséges a csúcstalálkozók egész sorozata. Bízunk benne, hogy közvetlen hatásával, elevenségével a csúcsértekezlet-sorozat valóban új szellemet hoz. Furcsa is lenne, ha korunkban, a gondolat gyorsaságával száguldó rakatok, az embert szolgáló atom korszakában csak a technikában, a közlekedésben, az iparban küzdenénk órákért és percekért, s a diplomáciában, a nemzetközi kapcsolatokban hónapokat, éveket pazarolnánk el a körülményes, hosszan tartó párbeszédekkel. A tárgyalások keretei, lehetőségei tehát adottak a tavaszra. Jóknak ígérkeznek. Nem állnánk azonban két lábunkkal a földön, ha megfeledkeznénk az enyhülést gátló ellenőrökről. Hiszen most, karácsonykor, amikor a csúcstalálkozó híre beragyogta a világot, Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben gyertyafények gyúltak a revansra, nagynémet követelésekre emlékeztek. Számíthatunk rá, hogy ha eddig egyes körök a csúcstalálkozó létrehozása ellen mozgattak meg minden követ, a jövőben azon lesznek, hogy a már megakadályozhatatlan csúcstalálkozót fullasszák sikertelenségbe. Máris hallatszanak olyan hangok, amelyek a csúcstalálkozó vitáir 1 vagy esetleges hevesebb párbeszédeivel — a tárgyalások általános kilátástalanságát próbálják majd igazolni. A párizsi konferencia létrejötte sem jelenthet megnyugvást. Ellenkezőleg, az első sikerek nyomán még inkább Párizsra kell vetnünk vigyázó szemünket. Párizs címerében hajót dobálnak a viharzó hullámok, amely a találó jelmondat szerint: hánykolódik, de el nem süllyed, így volt ez a tárgyalások gondolatával. Hánykolódott a hidegháború hullámain, de el nem süllyedt, és győzedelmeskedett azokon. Most ideje a biztos kikötő felé irányítani. Az új esztendő elég fukaron viselkedik a téli sportok kedvelőivel szemben. Azért akik a szabadságukat a hegyekben töltik, élvezhetik a sízés és a szánkózás minden örömét. A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1960. január 5. IX. évfolyam 1. számára 60 fillér AZ ORSZÁG LEGJOBB PIONÍRJAI ÚJÉVI LÁTOGATÁSA KÖZTÁRSASÁGUNK ELNÖKÉNÉL A Vár kedves vendégei Január elsején, újév napján a prágai Vár harmadszor volt színtere a pionírok ünneplésének, akiket Antonín Novotný, köztársasági elnök hívott meg, hogy a párt és kormány vezető képviselőivel együtt az 1960. év kezdetét fogadják A kora reggeli óráktól kezdve érkeztek a pionírok vezetőikkel a prágai Várba. Megjöttek a prágai körzetek, a prágai kerület, valamint a határmenti járások, Bratislava, továbbá köztársaságunk más városainak és falvainak képviselői. A pionírok képviselőit a pionírcsoportok küldték az újévi ünnepségekre jutalomképp azokért a nagyszerű eredményekért, amelyeket közérdekű sikeres munkájukban az iskolákban és az érdekkörökben értek el. Valamennyi kerületünk képviseletében mintegy 700 pionír és csaknem 400 szereplő volt jelen. A prágai Vár történelmi Spanyoltermét erre a napra színházzá alakították át, karácsonyfával díszített színpaddal. Elsőnek a trocnovi Ján Žižka Katona Iskola pionírjai és diákjai léptek az emelvényre kürtökkel és dobokkal. Felhangzottak a harsonák, amelyeknek hangjai, valamint örömteljes taps és üdvkiáltások közepette bevonultak a párt és kormány képviselői, élükön Antonín Novotný elvtárssal. Az ünnepi programot a prágai központi énekegyüttes Václav Dobiáš „A holnap miénk“ című dalával nyitotta meg. A gazdag műsorban szebbnélszebb számok váltották egymást. A vejprtyi Nyolcéves Középiskola „Szöcskék“ nevű pioníregyüttese gyermekjátékokat adott elő, a prešovi kerületi haburai fiúk és lányok pedig A CSKP KB népviseletben kelet-szlovákiai táncokat mutattak be. A műsort egy szép jelenet fejezte be, amely kifejezi, hogy a fiúk és lányok a pionírtettek évében hogyan üdvözlik felszabadulásunk tizenötödik évfordulóját: a pionírfiúk és lányok egy nagyolvasztó makettjét vitték, amelyben pokban a pionírok a májusi nőtiszteletére végeznek majd olvasztást. Ezenkívül a felszabadítás krónikáját mutatták fel, amely pionírgazdaságokban és érdekkörökben végzett munka jelképe. Megmutatták, hogyan dolgoznak az ifjúsági alkotóversenyben, hogyan készülnek a spartakiádra és miképp örülnek a nyári tábornak. Amikor zenekar az „Irány Prága“ ismert induló első hangjait játszotta, az ünnepi program a csehszlovák pionírok hazaszeretetének örömteljes és lelkes manifesztációjában, valamint felszabadítónk, a leghűbb barát, a hősi szovjet nép iránti forró szeretet és szövetség éltetésében érte el tetőfokát. Az ünnepi program befejezése után a prágai Vár termeiben a délután folyamán a pionírok dala és nevetése hangzott, akik táncoltak, játszottak, beszélgettek a prágai üzemek dolgozóival, ságárutazást a csehszlovák úiszakértőkkel, volt partizánokkal, azon cseha szlovák katonai egységek tagjaival, akik a szovjet hadsereg soraiban harcoltak. A pionírok az ünnepség befejező részében a Rudolf Képtárban ültek össze, ahol köszönetet mondottak a párt és a kormány képviselőinek a kedves meghívásért. Ezután Antonín Novotný elvtárs mondott záróbeszédet, majd sok sikert kívánt a pioníroknak az új évben. Immár hagyománnyá vált, hogy a köztársasági elnök az ország legjobb pionírjait vendégül látja a prágai Várban. Azok a gyermekek, akik abban a nagy kitüntetésben részesültek, hogy részt vehettek a fogadáson, még jobb tanulással és munkával válaszolnak az elismerésre az 1960-as esztendőben. Politikai Bizottságának tagjai és a kormány képviselői Novotný az egybegyűlt gyermekekkel, szívélyesen elbeszélgettek A nagykövesdi szövetkezetben — királyhelmeci járás — növénytermesztési kísérleti csoport alakult. A csoport feladata kísérletezni az egyes növényekkel és megállapítani, hogyan lehet magasabb hektárhozamokat elérni az egyes növényfajtákból. A csoport tagjai, szövetkezeti tagok, tanítók és az egész csoport munkája fölött védnökséget vállalt a szomotori kísérleti állomás. A csoport működését két hektár földterületen kezdi meg, rosszabb minőségű talajon, egy A csoport munkájába bevonják a nyolcéves iskola tanulóit is, amely jelentős lépés lesz a po- kísérleti telep technikai nevelés elmélyítésében. Az iskola Micsurin-köre, amely növénytermesztéssel, nyúltenyésztéssel foglalkozik, tavasszal kibővül és baromfit is tenyésztenek. Az önkéntes kísérleti csoport kender, kukorica és cukorrépa termesztésével kísérletezik és egyik fő feladata lesz megállapítani, hogy hogyan lehet, terméketlen, rossz minőségű talajt termékennyé tenni. A csoport munkájával jelentősen hozzájárul majd a szövetkezet terméseredményeinek növeléséhez. F. Z. M ojtech Sedlácek: Tél VASARI MOZAIKOK Vásáron vagyok. Sátor, sátor mellett. Van itt minden, ami csak egy igazi vásárra jellemző. Ebben a gyűrűző emberáradatban, a sátrak Bakonyában nehéz az újságíró dolga. Mindenről írni szeretne. Igaz, nem kell ide fantázia, mert a tény, a valóság úgy kínálja magát, mint a gyümölcsre éhes embernek az érett, piros alma. S én mégis egy vásár szerény, könyvsátor, a egyetlen könyvsátra közelébent álltam meg. Egy hatvan év körüli nénit figyeltem, akinek batyujából már egy fényesszárú fekete csizma kandikált ki, a férjének vette. Közelebb megyek, figyelem és hallgatom. — Egy fáin könyv kéne — mondja. — Milyen legyen az, nénike, van itt bő választék — így az eladó. A néni kezébe vesz egy könyvet, nézegeti, forgatgatja, nem tud vele mit kezdeni. Látja, hogy színes, képek is vannak benne, de azért csak leteszi, meg felveszi, míg végül azt mondja: — Ez megfelelne. Az unokámnak kell. Tudja, ő olvasgat nekünk hangosan, ha belenéz hozzánk. Az is ilyenforma, amiből olvasgat és fáin dolgok vannak benne. Ki is fizeti és eggyel több öröm érzéssel a szívében odébb megy ... -Én meg maradok, szintén eggyel több jó érzéssel a szívemben. Mert újabb vevők jönnek. Fiatalok, idősebbek. Egyesek megállnak, nézik a könyveket, majd elmennek és visszajönnek. Mások egyből rámutatnak, hogy ezt kérem, majd fizetnek és ők is odébbállnak. Otthagyom én is a könyvsátrat, bolyongok a sokadalomban, nézelődöm, hizlalom a szemem a sok tarka, díszes vásári áruval, s mégse tudok betelni velük. Most egy furcsa hangzagyvalék üti meg a dobhártyámat: — itt van az igazmondó, a mindenttudó tengerimalac. Megjósolja a sorsát, jövőjét. Tessék csak húzni, öt korona csupán egy húzás — óbégat egy töpörödött, rőtszakállas, részegesképű öregember. De hiába a rekedt kornyikálás, médium csak nem akad. Nem akar jósöltatni senki. Mondóéi is az öregnek: — ■ Nem megy az üzlet, bácsi. Ammondó vagyok, hogy el tetszett aludni, úgy testvérek között is húsz évet. Az öreg elértette célzásomat, s mondja is nagy dühösen: — Megverte az isten! Elmúlt már az én világom is. Hej, pedig valamikor jó üzlet volt ez. De úgy kiokosították már ezt a népet, hogy csuda, nem keresek még bagóra sem. S én újra az öreg nénire gondolok, aki jósoltatás helyett könyvet vásárol az unokájának. S arra, hogy nemcsak a lacikonyhát, a bormérő sátrakat látogatják az emberek, hanem a szellemi kincset, tudást, emberséget, szeretetet rejtegető díszes, cifra sátrak között meglapuló szerény, szürke kis könyvsátrat is. TÖRÖK ELEMÉR