Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-07 / 1. szám
Kubából jöttünk A hullámos hajú, szigorú tekintetű Levi Laub a Kubában járt ötven amerikai diák egyik szervezője, szóvivője volt. Két hónapig tartózkodtak Amerika első szabad földjén, ismerkedtek a forradalmi Kubával , az Egyesült Államok külügyminisztériumának tilalma ellenére. Amikor visszatértek hazájuk földjére, a rendőrök elvették útleveleiket, átkutatták csomagjaikat. Mégsem tudták őket megfélemlíteni! Levi Laub már a New York-i repülőtéren rögtönzött élménybeszámolót tartott, néhány nappal később pedig Washingtonban, a Capitolium egyik termében összegyűlt nagyszámú hallgatóság előtt elsőként állt az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tisztviselői elé. A fiatalokat a hazafiatlanság gyanújába keverték, s ebben szolgálatukra volt egy Hoffman nevű bostoni telekügynök, aki diáknak adva ki magát, arra használta fel a kubai utazást, hogy információkat szerezzen a CIA amerikai kémszolgálat és az FBI (a szövetségi nyomozó iroda) számára. Hoffman átlátszó rágalmakat szórt a Kubában járt diákokra, azonban olyan felháborodás tört ki, hogy az elnök többször igénybe vette a teremőröket, majd a gumibotokkal és bilincsekkel felfegyverkezett rendőröket. És ekkor lépett a felállított mikrofon elé Levi Laub. Laub így felelt Hoffman rágalmaira: „A kubai forradalom útját ragyogó sikerek szegélyezik!" Elmondotta, hogy a maga nevében beszél, de társai az övéhez hasonló élményekkel érkeztek vissza az USA partjaitól mindössze 90 mérföldnyire fekvő Kubából — több, mint tízezer mérföldes kerülővel! A bizottság elnöke, Willis kongresszusi képviselő, aki a fajgyűlölő Luisiana államból került az USA parlamentjébe, a rendőröket hívta Laub elnémítására. A rendőrök ütlegelni kezdték a diákokat, akik kórusban kiáltották: „Kuba szabadabb, mint Luisiana!“ Erre akcióba léptek a terembe furakodott amerikai nácik is, akik nagy verekedést provokáltak. Levi Laubot mégsem sikerült elnémítaniok. S azóta — KubáilllllllllII!iiiliíiliMilllll!!!liillllllllllillllllllllllllllllllllll!lilllllllllllili!!lli!iili!lilllll!lilil!ililll!!!!!IIIIIIIIIIIIINIIII!lii!lilllllllllllllliban járt diáktársaival együtt — a megfélemlítések ellenére előadások, beszámolók sorozatán igyekszik megismertetni az amerikai közvéleménnyel az igazságot a forradalmi Kubáról. Öt évvel ezelőtt, 1959. január elsején a kubai forradalmárok Fidel Castro vezetésével bevonultak Havannába. Hosszú, önfeláldozó, hősies harc után győzelem koronázta a kubai nép elszánt küzdelmét az imperialisták Batista-diktatúra zsoldjában álló ellen. Az egész haladó demokratikus világközvélemény őszinte csodálattal és elismeréssel adózott a forradalom zászlóvivőinek a fegyveres harc heroikus időszakában, s a győzelem óta eltelt fél évtizedben a világ népei megtanulták tisztelni és becsülni a békés kubai újjáépítés, gazdaságfejlesztés kimagasló eredményeit. Történelmi távlatból tekintve, ,öt esztendő csupán röpke pilMAKARIOSZ ELNÖK BEJELENTETTE, hogy a ciprusi kormány úgy döntött, felbontja a zürichi és londoni szerződéseket, vagyis a kezességről Nagy- Britanniával, Görögországgal és Törökországgal kötött szerződést és a Görögországgal és Törökországgal kötött szövetségi szerződést. Ezek a szerződések a fent említett országoknak lehetővé teszik, hogy beavatkozzanak Ciprus belügyeibe. Makariosz elnök ezeknek az országoknak kormányfőihez intézett táviratában hangsúlyozza, hogy a szerződéseket rákényszerítették a ciprusi népre és arra kéri őket, hogy erkölcsi támogatást nyújtsanak tanat egy nép életében, a kubai dolgozók számára azonban ez a viszonylag igen rövid idő is olyan döntő átalakulásokat hozott, amelyek évszázadok elmaradottságát pótolták és lehetőséget adtak a szigetország lakóinak, hogy egész Latin- Amerikának példát mutatva, bátran és magabiztosan haladjanak előre . A nemzeti ünnepen a belső építés frontján elért sikerek méltatása mellett úgy érezzük, feltétlenül szükséges külön is kidomborítanunk a Kubai Köztársaság nemzetközi szerepét és jelentőségét. Az amerikai kontinensen létrejött az első olyan állam, amely minden tettével odaadóan szolgálja a béke, a békés együttélés és a Ciprusnak a török kormány újabb agressziói ellen. A távirat rámutat Törökország agresszív akcióira. Az angol kormányhoz intézett külön táviratban Makariosz azt írja, hogy a szerződéseket az illetékes eszközökkel akarja felbontani. Cemal Gürsel török elnök újból azzal a követeléssel lépett fel, hogy Ciprust osszák fel két részre. ERHARD NYUGATNÉMET KANCELLÁR befejezte amerikai látogatását és visszatért a Német Szövetségi Köztársaság fővárosába. Johnson elnökkel folytatott megbeszéléseit élénk figyelemmel kísérték a nyugati fővárosban, amerikai hírmű-szocializmus nemes eszményeit. A kubai nép szilárd egységben tömörül Fidel Castro köré, helyesli és támogatja a kormány békepolitikáját, diplomáciai kezdeményezéseit. Kubai barátaink abban a biztos tudatban élhetnek és munkálkodhatnak, hogy soha nincsenek egyedül! Mellettük vannak kipróbált szövetségeseik: a Szovjetunió és a szocialista országok. szovjet-kubai barátság elmélyítése valóban sorsdöntő fontosságú a jelenlegi világhelyzetben a béke megőrzése szempontjából. Fidel Castro múltévi szovjetunióbeli látogatása még inkább hozzájárult a baráti szálak megerősítéséhez, az együttműködés sokoldalúvá tételéhez. gyalázói szerint Erhard látogatása Johnson amerikai elnök első diplomáciai sikerének tekinthető. A Daily Mail tudósítója szerint ez abban nyilatkozik meg, hogy Erhard kifejezésre juttatta: az NSZK kormánya az Egyesült Államokat részesíti előnyben Franciaországgal szemben. A brit külügyminisztériumhoz közelálló Daily Telegraph „különleges amerikai - nyugatnémet kötelék" megteremtését emeli ki kommentárjában. Brit hírmagyarázók általában hangsúlyozzák: Washington arra számít, hogy az Egyesült Államok és a Közös Piac kereskedelmi háborújában Nyugat - Németország nyitva tartja majd a nyugat-európai piacot az amerikai mezőgazdasági termékek előtt. Johnson ezért cserében megismételte a Berlinre és az NDK elismerésének megtagadására vonatkozó szokásos amerikai biztosítékokat és megújította a sokoldalú NATO- atomütőerő létrehozására vonatkozó ígéretet. A NAGY ÉVFORDULÓ Levi Laub a New York-i repülőtéren első beszámolóját tartja Kubáról, az újságírók és riporterek előtt Utcai árusító — delhi 1 utcakép Ágyúk helyett tantermeket Nyugat-Európa-szerte válságba került a felsőoktatás. Valamennyi nyugati állam közül a legbotrányosabb a helyzet Franciaországban Párizsban, Lillében és a többi egyetemi városban viharos tantem épül, a cementzsákokon és a földön ülve, hangszórók közvetítésével követték az előadást. A tanterem- és előadóhiány áthidalására a francia egyetemek kénytelenek igénybe venni Fouchet közoktatásügyi miévnyitókkal kezdődött az 1963 niszter agyonreklámozott „ok-64-es iskolaév, mert a gaulleista kormány közoktatási politikája eredményeként az egyetemisták kiszorultak az előadótermekből, a menzákról és az internátusokból. A híres Sorbonne-on az előadóhelyiségek egy négyzetméternyi területére 5 főiskolás jut. Az első éves bölcsészek részére kijelölt terem az előadás megkezdése előtt egytatási ütőerejét, a rádiót és a televíziót. Csupán a Sorbonne bölcsészeti karán 3200 hallgatónak a rádió- és televízióoktatással kell beernie. Fouchet miniszter még a nyár elején egyik körlevelében bejelentette: „A közoktatásunkra váró nagy feladat megoldása érdekében elhatároztam: az új tanévtől kezdve hatékonyabban használjuk fel a órával megtelt. Az ajtókat le rádiót és televíziót". A rádiózárták, mire a kinn rekedt több száz hallgató létrákon igyekezett behatolni a zsúfolt terembe. A jogi karon 7 ezer első éves közül csak 2 ezernek jutott hely. A többiek a szomszédos telken, ahol az új egye-és televízióoktatás reklámozása azonban csak annak palástolása, hogy De Gaulle rendszere — az atomütőerő megteremtésére törekedve — nem hajlandó pénzt áldozni új oktatási intézmények építésére és a nagy szaktudású oktatók gárdájának gyarapítására. E politika a felsőoktatás színvonalának hanyatlását eredményezi. A lyoniak kétségbeesetten tapasztalják, hogy az egyetemükön megmaradt néhány elismert professzor nem képes fenntartani a korábbi magas oktatási színvonalat. A lyoni Kémiai Iskola, amely hosszú ideig Franciaország legtekintélyesebb vegyészmérnöki egyeteme volt, és csaknem 4 ezer mérnököt bocsátott szárnyra, máris elvesztette hírnevét. E bűnös közoktatási politika általános elégedetlenséget váltott ki az egyetemi tanárok és hallgatók között egyaránt. A Sorbonne tanévnyitáskor a diákok nagy tüntetést rendeztek. „Ágyúk helyett tantermeket!" kiáltásokkal tiltakoztak a kormány közoktatási politikája ellen. Minden eddiginél súlyosabb nehézségek közepette kezdődött meg az idei tanév az osztrák egyetemeken is, szakmai tekintetben sok vonatkozásban kiváló osztrák felsőoktatás hírnevét súlyosan veszélyezteti a tanítás technikai előfeltételeinek hiánya. Jellemző például, hogy a nagy múltú egyetemen az idén 17 ezer hallgató zsúfolódik össze azokban a termekben, amelyeket egy évszázaddal ezelőtt 3 ezer diák számára építettek. Az anyagi előfeltételek hiányában rendkívül kevés az oktatószemélyzet is. A bécsi kereskedelmi főiskolán 23 tanárnak kell megbirkóznia 4200 hallgató oktatásával. A főiskola rektora kijelentette, ha nem építenek megfelelő nagyságú előadótermet, a leglátogatottabb előadásokat kénytelenek lesznek a parkban megtartani. Egyes osztrák főiskolákon a diákok érdekszervezetekbe tömörültek. Egyikük — már a hajnali órákban — helyet foglal az előadótermekben társainak. A műszaki főiskolán, ahol 1000 matematikus zsúfolódik össze egy 350 személyes terembe, televízión közvetítik az előadást. A gyakorlati foglalkozások azonban hely hiányában szinte megoldhatatlanok. A diákoknak mintegy a fele egy-két félévet veszít, addig kell ugyanis várniuk, amíg reájuk kerül a sor. Az osztrák felsőoktatás katasztrofális helyzetéről a polgári Kurier így írt: „Ha politikusaink nem látják be az egyetemek, a tudomány megmentésének szükségességét, akkor Ausztria Európa szellemi nyomornegyede lesz". Légy maradi! Goldwater, a híres, sőt hírhedt amerikai szenátor, amint ez köztudomású, elnök akar lenni. Már erősen puhítgatja a választókat és az őket képviselő elektorokat, ígér nekik fűt-fát, hetet-havat, mindent, amit egy ambiciózus elnökjelölt a saját sikere érdekében ősidők óta helyénvalónak tart. Az amerikaiak megszokták az ilyesmit, Goldwater kortesei azonban új színeket is kevernek a választási karnevál hagyományos színeibe. Az amerikai ifjúságot, például azzal akarják Goldwater programja mellé felsorakoztatni, hogy a végletekig hangsúlyozzák „konzervatív alapállását.“ Ilyeneket mondanak a jenki fiataloknak: „Ifjú barátaink, ma 5 millió a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Az automatizálás közel egymillió munkást tesz kenyörtelenné évente. Ráadásul évről évre újabb ifjak jelennek meg a munkapiacon, akik munkát akarnak. Az a helyzet tehát, hogy a technikai forradalom végtelenül megnehezíti az életet. Ezen csak egy jól átgondolt konzervatív politika segít — hiszen nagyapáitok és dédnagyapáitok életében arany volt a fiatalok élete!" Talán nem szószerinti ez az idézet, de értelem szerinti, ez egészen bizonyos. Kérdés, mit szólnak ehhez az amerikai fiatalok? Megkérdezik-e a zseniális konzervatív elnökjelölt korteseit, miképpen lehetne visszatérni a múlthoz? És melyik múlthoz? Ahhoz-e amikor még 10 millió néger ingyen dolgozott a nagy fehér főnököknek? Ahhoz-e, amikor az egész világról Amerikába csődíthették a színes félrabszolgákat? Ahhoz-e, amikor még nem akadt egyetlen jenki fiatal sem, akinek azt mondták volna: Légy maradi!? Vajon, ép ésszel, mit lehet válaszolni minderre? -Si- A brüsszeli megállapodás Bonnban tüntető megelégedéssel fogadták a Közös Piac brüsszeli tárgyalásain kötött kompromisszumos megállapodást. Az első hivatalos nyilatakozatok azt hangoztatták, hogy nyugatnémet küldöttség eredményesen képviselte Brüsszelben a bonni álláspontot és a kompromisszum Bonn számára végeredményben hármas sikert hozott. Bizonytalan időre elhalasztották a Mansholtterv megvalósítását, amelynek értelmében csökkenteni kellett volna a nyugatnémet gabonaárakat, ami ellen a nyugatnémet mezőgazdasági érdekeltségek oly hevesen tiltakoztak. Egyéb vonatkozásokban is sikerrel védelmezték a nyugatnémet mezőgazdaság érdekeit és a létrejött megállapodások nem rónak elviselhetetlen terhet a nyugatnémet mezőgazdaságra. A nyugatnémet nagyipar és a bonni kormány által olyannyira szorgalmazott Kennedy-menet ügyében fontos engedményt alkudtak ki a franciáktól és Brüsszelben olyan elvi megállapodás született, amelynek alapján ki lehet majd dolgozni az Európai Gazdasági Közösség közös álláspontját a Kennedy-menetről a jövő évben kezdődő tárgyalásokhoz. A szakértők azonban óvatosságra intenek. Egyrészt hangoztatják, hogy a brüsszeli határozatok kihatásait még nem lehet pontosan áttekinteni, másrészt rámutatnak arra, hogy Brüsszelben a maratoni menetben kifulladt politikusok tulajdonképpen csak elvi megállapodásokat kötöttek, s januárban a szakértőkre vár a feladat, hogy a megállapodásokat az egyes részletkérdésekre alkalmazva, kidolgozzák az új közös piaci rendszabályokat a marhahús, rozs és tejtermékek terén. után Hazánk jó hírnevét nemcsak ipari termékeink öregbítik a világ minden táján. Szakembereink, orvosaink százai tevékenykednek Latin-Amerikában, Afrikában, Indiában és másutt. Ez a felvételünk dr. Zdenka Červenková gyermekorvosnőről készült. Ő hosszabb ideje Tuniszban működik