Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-01 / 26. szám

2 új ifjúság fejleménylSótár Július 1. 1646-ban született Gottfried Wilhelm Leibniz, né­met idealista filozófus és ma­tematikus. 1804-ben született George Sand, jeles francia író­nő. 1818-ban született Semmel­weis Ignác, magyar orvos, a gyermekágyi láz elleni védeke­zés megteremtője. Július 2. 1714-ben született Christoph Willibald Gluck, né­met barokk zeneszerző. 1724- ben született Friedrich Gott­lieb Klops­tock, német költő. 1778-ban halt meg Jean Jacques Rousseau, francia filozófus, pe­dagógus és író. Július 3. 1854-ben született I­cos Jánásek, cseh zeneszerző. 1883-ban született Franz Kaf­ka, a modern próza klasszi­kusa. Július 4. 1670-ben foglalta el Sztyepan Razin a kozák felkelő Asztrahánt 1807-ben született Giuseppe Garibaldi, olasz for­radalmár. 1848-ban halt meg Francois René Chateaubriand, francia romantikus író. 1900- ban született Robert Desnos, francia költő. 1934-ben halt meg Marie Curie, a Nobel-dí­­jas fizikus, a rádium feltaláló­ja. Július 5. 1889-ben született Jean Cocteau, francia költő, drámaíró és filmrendező. Július 6. 1415-ben égették el Ján Húst. 1533-ban halt meg Ludovico Ariosto, olasz költő. 1535-ben halt meg Thomas Moore, utópista filozófus. 1893- ban halt meg Guy de Maupas­sant, francia író. 1969. június 30 — július 4-e között a Csemadok KB a nép­rajzi gyűjtőknek országos sze­mináriumot tart Domb­án. 1969. július 11-én Tornalján a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója tiszteletére járási ifjúsági találkozót rendeznek. Egy érdekes hírt kaptunk a lévai járásból. A járás ma­­gyarr fiataljai szeretnék meg­szervezni a kerékpározók or­szágos találkozóját. Elképzelé­sük szerint három irányt je­lölnek ki. (Nyugat, észak, ke­let.) A résztvevők Zselicen ta­lálkoznának, onnan pedig kö­zösen folytatnák az utat Ké­­méndre, ahol július 17-27-e között a magyar fiatalok tá­boroznak. Jövő héten közöljük a lévai járás felhívását és a túrák pontos tervezetét. — Winfililii A Quartier Latin — a párizsi diáknegyed Zácsek Erzsébet riportja Panelezők — Készéi­ Ferenc riportja Német István: A pinci Berkes­ András Ifjúsági Klub Horváth Rezső: A Gombaszögi Dal- és Táncünnepély P. Howard: Pipacs, a fenegye­rek Űrverseny Sztáralbum Csúzli A szerelem buktatói Politika mindenkinek Könyvespolc TV-műsor Divat ! Veronika válaszol Szlovákia Gyermek és Ifjúsági Szervezetei Társulásának lapja • Megjelenik Minden kedden 0 Kiadja a SMFNA kiadóvállalata 0 Szerkesztőség és adminisz­tráció Telefon: Bratislava. Praiská 9. 485-41­ 45. Postafiók 30. 0 Főszerkesztő dr STRAS­­SER GYÖRGY, főszerkesztőhe­­lyettes és kultúra: TÓTH ELE­MÉR. Riporterek: ZÁCSIK ER­ZSÉBET, HORVÁTH REZSŐ RESZELI FERENC, NÉMETH ISTVÁN, kelet-szlovákiai szer­kesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY, grafikai szer­kesztő GYURÁK ÉVA. Nyomja: Západoslovenské tiaciarne 01 . Előfizetési díj egész évre 52.­­Kés. fél évre 26.- Kés. negyed­évre 13.- Kés • Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizet­ni minden postán lehet . Kéz­iratokat nem őrzü­nk meg és nem adunk vissza . A lapot külföld számára a PNS Ostred­­ná expedícia, Bratislava, Gott­­waldovo ni ml é. 48­­ útján le­het megrendelni. az Most az egyszer engedjék meg olvasók, hogy ne szokásos módon közelítsük meg tárgyunkat, a losonci járás 1969. június 20- 22-én rendezett táborozását, ha­nem hogy csupán néhány képben elevenítsük fel. Losonctól Pinc, mai nevén Pin­­ciná, 9 kilométerre fekszik. Egye­nes, széles, új műút vezet a fa­luba és a hajnali tiszta levegőben már messziről látható egy kis fe­hér lebegő folt a lombbal takart domboldalon a falu fölött. A ta­pasztalt táborozó már messziről felismeri, hogy az a fehér ga­­lambnyi lebegő pont a büszkén felvont tábori zászló. ..Kérem egyenest a temető mel­lett, majd balra“, mondja a szí­ves útbaigazító. Jobbra — egy fél nap. A rimaszombati fiataloknak is ennyi időbe tellett, míg hosszas és fárasztó bolyongás után meg­érkeztek a táborba. Mintha összebeszéltek volna, állandóan szólongatták a kakuk­kot: ,,Kakukk, hány éves vagyok?“ Még véletlenül sem válaszolt több­ször, mint 16-20-22-szer. Ennyi volt a táborozók életkora.­­A széles új út egyenest a piaci templomnak szalad. A falu előtt az Ipoly rohan sebesen, fölötte meg a dombkoszorú trónol — bé­késen. Már Losoncon is pontosan megmondják, hogy merre és ho­gyan lehet kijutni Pincre. Ponto­san megmondják még azt is, hogy mikor járnak az autóbuszok. Ezt Pinc­sok gombájának köszönheti. Váltakozva zuhog az eső, süt a nap és így ez a vidék a go­mbázók paradicsoma. Járták is az erdőt. A 80 táborozó mellett így még meg­számlálhatatlan gombázó verte fel a lombos erdő csendjét. Lent a dombok lábánál mozdulni is alig lehet, mert tegnapi, teg­napelőtti eső már megtette a ma­gáét. Még ki sem mondtuk, hogy milyen jó, ha felhős is az idő, de legalább nem esik — máris újra kezdte. No de sebaj, mert a kony­ha fölött van egy tenyérnyi pony­va és a szakácsnő három vagy négy szorgoskodóval elfér alatta, a többi meg a sátrakba húzódva dalolhat, beszélgethet, ismerked­het. A délelőtti sportrendezvény fo­lyamán már ismerkedtek egymás­sal az emberek — néha egész ben­sőségesen, ha éppen úgy sikerült, mikor a labda helyett az ellenfél lábát találták el. Panaszkodtak is, főleg a lányok. Mert kérem, az „Évák“ is kiszaladtak a gyepre. Szélvész szélsők, beton bekk­ek, okos és méltóságteljes cselezők rohangáltak, izgultak, passzolták egymásnak a labdát. Olykor per­sze összetömörültek, egy kupacba, mint búcsúkor falun a legények. Kérem, képzeljék el a tétet, a losonci és terebesi járás becsü­letéről volt szó. A losonci járás ifjúsági találkozójára ugyanis a rimaszombati, a nagykürtösi járás fiataljai mellett meghívták a te­rebesi magyar fiatalok képviselőit is. Ezzel viszonoztak egy korábbi Tisza-parti meghívást. A barátság így még jobban elmélyült. Most nemcsak megérkezéskor és elvá­láskor borultak egymás nyakába, hanem a mérkőzés befejezésekor is. Igaz, ez nemcsak a barátság, de a fáradság műve is volt. Kis­kapus pályán játszottak termé­szetesen De még így is volt mit szala­dálni az enyhén lejtős te­repen. Néha a természetes „lelá­tókról“ a közönség közül a domb­oldalról játszották be a labdát, de ennél nagyobb volt a vigalom és a jókedv. Mondanom sem kell, hogy az egész játék alatt főleg a harsány nevetés és vidám tréfa járta a közönség, a fiú „drukke­rek“ körében. Jó volt. A délutáni beszélgetésen a szo­kásos kérdések, a hogyan tovább, mit is csinálni ma,­holnap, kerül­tek terítékre. Kár azonban, hogy nem mindenkit érdekelt a beszél­getés. Egy-egy fiatal, aki előnyt adott a magánbeszélgetésnek, vagy a délutáni alvásnak, talán néhány klubját érdeklő kérdésre is fele­letet kaphatott volna — bár az is igaz, hogy kissé átgondoltabb és színvonalasabb beszélgetést is el tudnék képzelni. Vasárnap délelőttre, amikor már lassan a táborbontásra és az ott­honra kezdtek gondolni a fiatalok, kisütött a nap. Nem is tudom elképzelni, mi lett volna, ha ez a napocska már pénteken, szom­baton ilyen áldásosan sütött volna. Akkor talán még a szomszédos Kopár Zsófi-dombra is került vol­na a sátrakból, hiszen a 200 egy­néhány jelentkezőt talán csak a sülét felhők és a zuhogó eső rettentette el a táborozástól. Vagy két évvel ezelőtt már tá­boroztak Pinc község határában a fiatalok. Akkor a 111. ifjúsági ta­lálkozó résztvevői ismerkedtek a faluval és környékével. A falu most is olyan szíves és kedves volt a fiatalokhoz, mint akkor. Nemcsak a lakosság, de a község elöljárói is szeretik és támogat­ják a fiatalokat. A FIATALOK--------------és a társadalmi aktivitás Ifjúságunk problémáival ismét sokat foglalkoznak az utóbbi időben. Folyóiratokban, napilapokban (főleg Cseh­országban) ismét az ifjúság problémái kerültek előtérbe. Ha összegezni akarnám az ifjúságról írottakat, akkor két kérdésre kellene leszűrnöm a feleletet a cikket tömegéből. Az egyik kérdés: Más-e a mai fiatalság (generáció), mint az előző volt? — A másik: ha más, akkor pedig milyen? A fiatalság mindig lázadozott, mindig ki akart törni a régi életformák által rákényszerített keretekből. Emiatt sokszor szemben találta magát az előző generációval, mely higgadtabb életszemléletével és lelki egyensúlyával rend­szerint a meglévő életformákhoz ragaszkodott, melyeknek kereteibe már beleszokott, amely kényelmes nyugalmat jelentett a számára. A mai fiatalság leglényegesebb jellemzője tehát hogy bíráló szemmel nézi a múltat, a tradíciókat sem fogadja el kritika nélkül s az előző generáció gondolkodásmód­jával szemben a forradalom mellett tesz hitet. A mai ifjúság szeretné kivenni részét a politikai és társadalmi döntésekből, vagy legalábbis részleteiben sze­retné megérteni azokat. Áttekintést kívánna nyerni és érdeklődésének megfelelően szeretné megválasztani kör­nyezetét. önkéntes, közös munkával, hasonlóan gondolko­dókkal olyan egzisztenciát óhajt megteremteni, amelynek értelmét látja. Ifjúságunk tehát egyaránt érdeklődést mutat a politika és társadalom iránt, amelynek átalakítását az új emberi bensőségesség jellemzi, amely az emberi gondolkodásmód megújhodását tűzte ki célul Felvetődik a kérdés, keresz­tül vihető-e ez a kis közönségekben, amelyek közös gond­ból és reménységből születtek és emberi rokonszenven, valamint szakmai hozzáértésen alapulnak. Szerintem nem. A mai ifjúságnak a kis közösségbeli munkán kívül, szük­séges részt vennie a társadalom és az állam munkájában. Meg kell értenünk azoknak a fiataloknak az alapvető igényeit, akik nem akarnak igazgatott emberek lenni, ha­nem társadalmunk felelős tényezőivé kívánnak válni. Külö­nösen fontosnak tartom annak a felismerését, hogy a pillanatnyi, eszmékkel átszőtt fázis valószínűleg csak egy szakasz, amely építőbb korszakba vezethet. Ha fiataljainkat az építőbb jellegű szakaszba akarjuk átsegíteni, ismét az észt kell mint irányítóerőt elfogad­nunk és bátorítanunk kell azokat, akik lemondva minden küzdelemről, meghátrálnak koruk és társadalmunk prob­lémái előtt. KELE LAJOS, MIKT titkár JÁRÁSI TALÁLKOZÓ PINCÉN Májusban a Grand Hotel Pup-ban Csehszlo­vákia 12 legszebb leánya közül kiválasztották a legszebbet, Csehszlovákia szépségkirálynőjét. A Miss Csehország címet Marcela Bittnarová, ná­­chodi fodrászlány, a Miss Szlovákia címet Marta Rausová kapta. Felvételünk Kristina Hanzalovát, Miss Cseh­szlovákiát ábrázolja. Kristina az Eperjesi Jónás Záborsky színház színésznője és jelenleg egy cseh filmet forgat a barrandovi filmstúdióban. Már a címe is sokatmondó: Meztelenség. EZEK A MAI FIATALOK Csak a Teremtés előtti Ősköd Idején lehetett ilyen csönd a még nem motorizált világban, amilgen ezen a holdas estén van, amikor itt a nádas széles magát hegynek képzelő dom­bon Üldögélünk Sándor bácsival, s arról el­mélkedünk, hogy ha már elültek pihenni a szelek is, miért van mégis annyi kis forgó­szél bennünk? Mi az, ami az emberi nem halmat parancsolt önmagára? Egy levél nem rezdül a fákon, egy sóhajtás nincs a köze­lünkben, és olyan a béke, mintha még nem találták volna fel sem a katonaságot, sem a diplomáciát. Még a békák sérti kuruttyolnak, vége a nászuknak, nincs miért ordibálni. Csönd van és béke. Csak a virágok illatoznak. Mi is hallgatunk. Tökéletes a nyugalom, teljes a béke. De ez csak percekig van így, mert mondot­tam, hogy a természet nyugalmat parancsolt önmagára, Sándor bácsiban azonban forgósze­lek nyugtalankodnak. Megtöri a csendet. — Nem értem ezeket a mai fiatalokat. Úgy élnek, mint Marci Hevesen, de nem tudnak élni, nem érnek rá élni. Ezek örökké csak ro­hannak, gyalog, motoron, vonaton, isten tudja mivel, de egy perc nyugtuk sincs, és engem sem hágnak békében. Pedig azt álmodtam, hogy ha egyszer megöregszem, nem érdekel majd semmi, csak a nyugalom, a béke. Újból csönd lett, mert az öreg belefáradt a hirtelen kitörés követelte erőfeszítésbe. Hallgattuk, hogy minden hallgat körülöttünk. Amikor újból erőre kapott, az ő hangja volt az egyetlen nesz a hallgatag tájban. Ez azon­ban alig zavarta az örökízű csendet, mert halk volt, szinte magának beszélt, mintha seppegne vagy súgna valakinek valami titkot. A titok olyasmit takar, amit csak szülő ért meg, de a szülők közül is csak az, aki ilyen lelkületű. öt gyermek van a családban — ahány szü­letett, annyi él ma is, ami végtelen megelége­désre adhatna alkalmat —, és tizennégy unoka, amire még büszkébb lehetne minden nagyapa. Eddig rendben is van minden. A gyerekek, az unokák, jól vannak. Ekörül csak öröm van megelégedettség, hálaérzés a sors felé. Van itt azonban más is: Ilyen népes család mellett mégis magára maradva, egyedül él az ember. Egyedül, mint a madár vetette akácfa valahol a sivár homok magányosságában. A gyerekek jók, az unokák jók, figyelme­sek, kedvesek, törődnek a szülőkkel, a nagy­szülőkkel. Látogatják őket, leveleznek, tart­ják az összeköttetést. Szó sincs arról, hogy megfeledkeznének gyermeki kötelességükről. Hol tehát a hiba? Ott valahol, hogy egyiknek sincs ideje. Meg­­jelennek a szülői vagy nagyszülői háznál. Ös­­­szecsókolóznak, megkérdezik, hogy vannak a szülők vagy a nagyszülők, és amikor a mama vagy a nagymama megkérdezi, fiam, lányom, mivel kínálhatnálak meg, akkor ilyeneket mon­danak: — Nem kérek semmit, csak pár percre fu­tottam be, hogy lássam, hogy vannak, és el­mondjam, mi hogy vagyunk. Nem vagyok sem éhes, sem szomjas, már mennem is kell. A nagymama kivonult volna a konyhába és szívesen dolgozott volna akár két óra hosszat, hogy elkészítse a kedves csemete kedvenc ételét, de annak nincs sem ideje, sem ideje megvárni. Ez olyan csalódás, amiért sírni kell. A nagyapa előhozakodott volna a maga ked­vességével, erre sincs ideje a szeretett utód­nak. Ezért már dühönkeni is lehet. Megjöttek és elmentek. És üresség maradt utánuk. Meg csalódás. Hát miért él az ember? Ezt már hangosabban mondta. Ezt pedig még hangosabban: — Ezek a fiatalok éjt nappallá téve rohan­nak a pénz után, nincs idejük semmire. Ami­kor pedig megszerezték a pénzt, akkor azért rohannak, hogy elköltsék. Dolgoznak, mint a hangya, hogy minél többet összegyűjtsenek, az­után pedig eldobálják, amijük van. Mikor akarnak ezek élni? Elcsuklott a hangja, újra csönd lett. Örök­­ízű csönd, amely nyilván nem arról elmélke­dett, hogy milyenek a fiatalok és az öregek, hanem arról, hogy mikor kavarjon újból vi­hart. MUHI JÁNOS

Next