Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 1. szám
FIATALOK LAPJA Arai,- kc.s A CSEHSZLOVÁKIAI _____ _______ XIX. évf. 1970 MAGYAR ---------------------------------Január 9. Fejünkben mindig kell lennie egy nyitott szabad zugnak, hogy helyet adjunk benne barátaink véleményeinek, és utólag elzállásoljuk őket. Valósággal elviselhetetenné válik a társalgás olyan emberekkel, akiknek az agyában minden rekesz foglalt,S semmi külső dolog nem férkőzhet belénk. Szívünk és elménk vendégszerető legyen. JOUBERT oMiiR ÚJ ESZTENDŐ Emm S Nagyon vártuk az új évet most, hogy itt van, kissé ijedt csodálkozással, kissé gyanakodva nézzük — vajon mit hoz? És egyáltalán új lesz-e, vagy csak a régi folytatása? Ezer és ezer kérdést fogalmazhatnánk meg — hiszen a Csipkerózsikaálom véget ért és már a valóság áll ajtónk előtt, a valóság fogalmazza a kérdéseket. Ám bármilyen irányba indul is a kérdés, a válasz az érdekes: ha dolgozunk! Ha dolgozunk, mindannyian és becsülettel! Csak így szabadulhatunk meg a fölösleges, kedvet és hitet romboló kérdésektől. Igen ám! Csakhogy a munkához — legyen az bárminemű — bizonyos emberi, hangulati és társadalmi feltételek szükségesek.Nyugodtan leírhatjuk: pártunk már az elmúlt év során is mindent elkövetett, hogy dolgozhassunk... Kevés évfordulójára emlékszem, amikor a jókívánságok csokrában annyiszor fordult volna elő a BÉKE és a BÉKESSÉG szó, mint éppen az idén. Nekem is mondták, én is mondtam. Véletlen lenne? Nem hiszem! Békét, békességet, belső emberi nyugalmat, mert csak így juthatunk el azokhoz az összetevőkhöz, amelyekre az országnak a jelen pillanatban szüksége van. Csak így léphetünk előbbre az annyiszor emlegetett konszolidáció útján. —O— Tanulságos hónapok vannak mögöttünk. Drága hónapok! Rádöbben erre lassan az ország mind a tizennégy millió politikusa. Nem! Nem tévedés! Hiszen nézzünk csak körül, bármelyik munkahelyen is, a lapát nyelét szorítóktól, az alaktalan vasdarabhoz (sodát esztergályozókig — hányszor áll meg a lapát és az esztergapad a viták, politikai viták hevében. Hány munkadarabbal készül el kevesebb hány köbméter földdel dob ki a lapát kevesebbet ’ S ha ez így megy napról-napra, hétről-hétre hónapról-hónapra, csoda-e, ha a népgazdaság finom műszere erősen érzékeli? Azt mondtam, tanulságos hónapok vannak mögöttünk. Vajon valóban mögöttünk vannak-e már? Vajon az ország tizennégy millió politikusa közül mindenki azt a munkát végzi-e már, amihez legnkább ért? A földműves a szántásvetést, a hegesztő a hegesztést, a bányász a szénfejtést stb, és a politikus a politikai munkát. —O— Itt álunk az új év küszöbén és emberi szívósságunknál fogva próbáljuk rendezni sorainkat. Tennivaló van és akad bőven. Hiszen ha az elmulasztottakat akarnánk csupán behozni, már akkor is szükség van a rendezett sorokra. S nálunk nemcsak erről van szó... —— Nagyon vártuk az új évet! S most, hogy itt van, kissé ijedt csodálkozással, kissé gyanas<odva nézzük — vajon mit hoz? És egyáltalán, új lesz-e, vagy csak a régi folytatása? Hogy is lesz? Ezekkel és ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozik mostanában az ország minden fiatalja, öregje .A válasz nagyon könnyű: főlünk függ! Rajtunk múlik! Hát úgy éljünk. Tóth Elemér —O— O