Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
Olvasótáborunk többsége rendszeresen olvas napilapokat, hallgatja a rádiót, tévét néz. S mégis úgy gondoljuk, hétről hétre hasznos lesz felidézni a legfontosabb nemzetközi eseményeket, esetleg bemutatni az események főszereplőit is. Hozzájárulünk ezzel olvasóink tájékozódottságához, amely lapunk egyik legfontosabb küldetése. A csehszlovák külpolitika jó eredményekkel zárta az elmúlt esztendőt. Idézzük csak fel Husák elvtárs indiai útját, vagy a csehszlovák-nyugatnémet viszony rendezését. Meglehetősen hosszú átvett ez, amely elvetette a szerződést aláíró Brandt kancellárt és Scheer külügyminisztert a prágai Cernin-palota termébe az aláírási aktushoz. Az államközi szerződés első paragrafusa kimondja: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös kapcsolatainak figyelembe vételével a jelen szerződés értelmében semmisnek tekinti az 1938. szeptember 29-én kötött müncheni egyezményt“. Ezzel a nagyon fontos döntéssel valóban új szakasz nyílik a két ország kapcsolataiban. Strenge miniszterelnök az aláírást követő pehérköszöntőjében a kölcsönös együttműködés és megértés fontosságáról beszélt, de nyíltan megmondotta, hogy vannak a népek emlékezetéből kitörölhetetlen történelmi tapasztalatok. Csehszlovákiának és az NSZK-nak az a közös szándéka, hogy békében, kölcsönös tiszteletben és megbecsülésben éljen egymással, és ez megszüntetheti az áldatlan múlt következményeit és megnyithatja az utat az á| alapokon nyugvó viszony kimunkálásához, amelyhez csehszlovák részről megvan a teljes jóakarat. A csehszlovák-nyugatnémet szerződés aláírása után néhány nappal Budapesten és Szófiában is bejelentették, hogy Magyarország, illetve Bulgária is diplomáciai kapcsolatokat létesít az NSZK-val, így az összes európai szocialista ország és az NSZK viszonya rendeződik. Az öt esztendőben az egyik legnehezebb probléma, amellyel meg fog kelleni küzdeni, kétségtelenül a közel-keleti válság lesz. Közvetlenül karácsony előtt sikerült az ENSZ égisze alatt az érdekelt feleket Genfben a tárgyalóasztalhoz ültetni. A genfi tárgyalás első eredménye egy katonai munkabizottság létrehozása volt, amely az izraeli és az egyiptomi seregek elválasztásával foglalkozik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok mind a genfi fórumon, mind a kétoldalú megbeszéléseken kifejezésre juttaták, továbbra is együttműködnek a békés rendezés érdekében. A világsajtó nagy elismeréssel nyilatkozott a genfi konferencia társelnökének, Gromiko szovjet külügyminiszternek igen pozitív és konstruktív szerepéről. Gromiko elvtárs genfi beszédében kifejezésre juttatta, hogy a konferencia létrejöttével megtörtént az első nagyon fontos lépés az egyik legkiélezettebb nemzetközi probléma politikai megoldása felé. A térségben kialakult tűrhetetlen helyzet, amely Izrael politikájának az eredménye nem tartható fenn tovább, megengedhetetlen a háború útján való terjeszkedés. Az elkövetkező hetekben feltételezhetően sokszor kell majd írnunk a nyugati országokban mutatkozó energiaválságról és az ebből eredő gazdasági problémákról. És amikor a nyugati országok gazdasági nehézségeire gondolunk, ugyanakkor szembetűnően mutatkoznak a szocialista országok gazdasági együttműködésének óriási előnyei. Ezzel kapcsolatban mindennél többet mond az a példa, amelyet Ivan Szemicsasztnov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes nyilatkozatából ragadtunk ki: „A Szovjetunió a szocialista országoknak 1975-ig rögzített árakon szállítja az olajat, kapitalista partnerei vonatkozásában viszont él a kedvező konjunktúra előnyeivel.“ S. Gy. únt év decemberében hazánk minden járásába szovjet komszomolisták látogattak el. A galántai járás három petrovszki fiatalt, (szaratovi körzet) Gemyát, Anyát és Zsenyát — látott vendégül. A galántaiak tulajdonképpen ismerősöket fogadtak, hiszen a három fiatal a baráti járásból jött. Találkozásunkkor a szovjet komszomolisták látogatása vége felé közeledett, ezért első kérdésünk így hangzott: — Hogyan éreztétek magatokat a galántai járásban? — Remekül. Érezheti az ember magát rosszul fiatalok és barátok között? — Azt hiszem nem, de azért a kapcsolatok kialakításánál volt egy akadály, a nyelv. — Gondolod? Sokszor az volt az érzésünk, hogy otthon, Szaratovban vagyunktunk szégyent. Csupán mi vallotpár szót tudunk csak szlovákul és még kevesebbet magyarul. Azt is már itt, Galántán tanultuk. — Mi volt a legszebb élményetek? GENYA: Én mezőgazdász vagyok. Galántai tartózkodásunk első napja nekem kedvezett, ugyanis ellátogattunk a Soporcat Győzelmes Február nevet viselő szövetkezetbe. A többiek úgy húztak már ebédelni, pedig legszívesebben még arról is lemondtam volna... ANYA: Nekem a Soporňai és a galántai iskolákban tett látogatás tetszett a legjobban. Soporcán megcsodáltam a modern iskolaépületet és Galántán a diákokat. A járás fiataljainak vendéglátása minden várakozásunkat felülmúlta. ZSENYA: Kitűnően éreztem magam a seredi süteménygyárban és Galántáigsellye) a barátsági esten. De úgy érzem, legszívesebben idesorolnék minden rendezvényt, amelyen csak részt vettünk. Szavaiknak őszintén örülünk, örülünk az új barátságoknak és az ígéreteknek is, hogy a galántai járás fiataljai ezek után gyakrabban kapnak majd levelet a szaratovi körzet fiataljaitól. 7. A FELSZÓLALÁSOKM Szovjet komszomolisták hazánkban \ ■ Az évzárók igazi értéke: Lassan lejár a SZISZ-alapszervezetek évzáró taggyűléseinek lebonyolítási határideje. A galántai járás SZISZ-alapszervezeteinek nagy része már megtartotta évzáró taggyűlését, és mi megkértük a SZISZ járási bizottságának elnökét, IVAN LIPOVSKYT, értékelje azok eredményét. Az évzáró taggyűlések értékét tulajdonképpen a felszólalások adták meg. Azok adták meg a SZISZ-évzárók fiatalos, sajátos légkörét. Sajnos, több helyen tapasztaltuk, hogy a fiatalok túlságosan meg vannak elégedve azzal, amit elértek, és úgy tűnt, hogy többet nem is akarnak. Egy-két helyen türelmetlenségükkel kézzelfogható bizonyítékát is adták ennek. Ugyanis tudták, hogy az évzáró hivatalos részének befejezése után táncmulatság lesz, és ezért lepisszegték a vitára jelentkezőket. Ezek azonban csupán szélsőséges esetek voltak, s az évzárók nagy része járásunkban eredményes és tartalmas volt. Közülük szeretnék néhányat kiemelni: a Velké OTany-i (Nagyfödémes), a tešedíkovói (Pered), a Velký Grob-i és patai alapszervezet évzáróját. Ezekben a falvakban agy érdeklődést mutattak a fiatalok élete iránt a többi tömegszervezet — a PHSZ, a nőszövetség és a sportszövetség — funkcionáriusai is. A SZISZ-tagok meghívták évzárójukra a nemzeti bizottság, pártszervezet és a földműves szövetkezet vezetőit is. Azt hiszem, akinek a fiatalok közül mondanivalója, vagy kívánsága volt, és azt ott helyben elmondta, választ kapott, hiszen a falu minden illetékes szerve képviseltette magát a gyűlésen. Szép volt, hogy ezeken az évzáró taggyűléseken éppen a helyi pártszervezet képviselői javasoltak párttagjelölteket a fiatalok közül. Köszönjük a tájékoztatást. Kolár Péter neve nem ismeretlen az Új Ifjúság olvasói előtt, hiszen fényképei évek óta láthatók a lap hasábjain. Fiatal fotóművészünk jelenleg a budapesti Műszaki Egyetem ötödéves, ösztöndíjas hallgatója, a csehszlovák nagykövetség mellett működő helyi SZISZ-szervezet elnöke. Már a diplomamunkáján dolgozik, de még mindig motorja a szervezetnek, s az évek során szerzett tapasztalatainak igen nagy hasznát veszik fiatal társai. Ottjártunkkor épp egy csehszlovák-szovjet barátsági est kellős közepébe csöppentünk. Az estet Péterék kezdeményezték és szervezték. A zene még szólt a budapesti Csehszlovák Klubban, de a parketten már egyre nagyobb foltok jelezték, hogy későre jár. Az órákon át ügyködő, utasításokat osztogató elnöknek végre akad néhány szabad perce, hogy tájékoztasson bennünket a szervezet életéről. — Szervezetünk 1971 februárjában alakult meg a Budapesten tanuló csehszlovákiai diákokból. A legnagyobb problémát akkor, de még ma is, az jelentette, hogy ebben a nagy városban szétszórva élnek társaink — albérletekben, kollégiumokban. Azonkívül különböző egyetemeken tanulnak, úgyhogy nagyon nehéz volt megtalálni, felfedezni őket, így persze nem is kapcsolódhattak be a munkába. — Hány tagja volt kezdetben a szervezetnek, és mennyi ma? — Harmincan kezdtünk, de 1971-ben még az itt tanulók száma is jóval kevesebb volt. Aztán egyre többen jöttek, és ma már 160 tagot számlál. Ez arra indított bennünket, hogy az év őszén reorganizáljuk a szervezetet. Így Budapesten az ELTE, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a kisebb egyetemek mellett alakult egy-egy szervezet, vidéken Debrecenben és Gödöllőn. Nem kell mondanom, sok bajunk volt az átszervezéssel, többek között a már említett ok miatt. Különben az öt alapszervezet fölött még van egy ún. főbizottság, amely irányítja a munkát. Ebben a bizottságban minden területnek van egy referense, felelőse. Reméljük, ez a struktúra megfelel a tervek megvalósításának. Munkánk sikere sokban függ a nagykövetség kereskedelmi osztályától, ill. Karol Notin mérnök-elvtárstól, a követség pártszervezetének elnökéitől. Az ő segítsége nélkül nehezen boldogulnánk. — Milyen jellegű rendezvényeitek voltak a megalakulás óta? — A nagykövetség segítségével politikai előadásokat szerveztünk, azonkívül Irodalmi és ismerkedési esteket, s találkoztunk már a szovjet katonákkal is. Sajnos azonban kevesen kapcsolódnak be a szervezete életébe. Van egy alapgárda, amelynek bizony van mit tenni, ha akcióra készülünk. Hadd említsem itt meg a legaktívabbak, Zsebík Albin, Bartos Marianna, Cseh Lujza és Füri Béla nevét, akik sokat tettek ezért a szervezetért. — Szépek ezek a termek. Csak a mai estére kaptátok meg, vagy máskor is használhatjátok? — Van itt egy helyiség, amely állandóan a rendelkezésünkre áll, ez egyébként a klubunk, tavaly nyitottuk meg. Ha nagyobb rendezvényre kerül sor, általában pénteken, akkor az egész épületet a rendelkezésünkre bocsátják. Itt találkozunk aztán mi, ideiglenesen budapestiek. Nagyon jólesik egy kicsit elbeszélgetni problémáinkról, élményeinkről, szülőföldünkről annak ellenére, hogy nagy az elfoglaltságunk. Közben a zene észrevétlenül kiszökött az ablakon, csend lett a termekben. Igazán be se fejezhettük a beszélgetést, mert szólították a kapitányt, akinek utoljára kell elhagyni a hajót. Köszönetemet is futtában kapta el. BODNÁR GYULA C> ÜLI új CD A kontaktus rovata KEDVES FIATALOK! 1974 beköszöntésével immár negyedik évfolyamába érkezett a Kontaktus, amely eddig összesen 1B4 ízben, s ebből az elmúlt évben 56-szor jelentkezett műsorával. E puszta számokból is kitűnik, hogy a rendszeres szombati közvetítéseinken kívül nagyobb ünnepkor, évfordulókon (húsvét, május 1., május 9., karácsony) még plusz műsorokat is adtunk. Mai rovatunkban nem valamiféle értékelést vagy összegezést akarunk végezni. De... 0 év köszöntött ránk, teli reményekkel, vágyakkal, tervekkel és fogadkozásokkal. Igen azzal, mert az év utolsó napján — tegyük szívünkre a kezünket — ugye csaknem mindnyájan megígértük, hogy amit rosszul csináltunk tavaly, azt 1974-ben jobban csináljuk. Vagyis arról van szó, hogy a rossz gondolatokat távol tartjuk magunktól, s így persze az elmúlt évi kellemetlenségekről, esetleges kudarcokról az idén szó sem lehet. Hát ne is legyen! Ezen túlmenően vágyaink, reményeink, feladataink és terveink az új esztendőben cseppet se kisebbek a tavalyiaknál, sőt még nagyobbak, merészebbek és igényesebbek. Magunkkal és közösségünkkel szemben egyaránt. És ez így helyes, így van a rendjén. Természetesen vonatkozik ez ránk, a Kontaktus készítőire is, hisz a műsoraink színvonala egyáltalán nem lehet és nem is közömbös a számunkra sem tartalmi, sem pedig formai Hallgatóink bizonyára szempontból. megfigyelték, hogy műsoraink szerkesztésénél bizonyos átalakulás ment végbe az elmúlt három évben. És ez törvényszerű folyamat, amelyet ifjúsági mozgalmunk szüntelen fejlődése hozott magával. Új év, új tervek — mondtuk az előbb, s így az 1974-es év feladataiból kiindulva műsorainkban rendszeresen foglalkozunk majd a a népgazdaságunk szempontjából döntő fontosságú ötödik 5 éves terv negyedik évének feladataival, s méltóképpen megemlékezünk a SZNF 30. évfordulójáról is. Legfontosabb feladatunknak természetesen továbbra is ifjúsági mozgalmunk továbbfejlődését tartjuk. Ennek keretében, főleg a Szignál 30 elnevezésű mozgalmat kísérjük nagy figyelemmel, de ezenkívül beszámolunk a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalomról, tanoncaink helyzetéről, s a SZISZ-tagjainkat fölöttébb érintő és érdeklő időszerű nemzetközi, társadalom- és ifjúságpolitikai kérdésekről is. Tervünk soknak, merésznek tűnhet, s megvalósítása talán meg is haladná az erőnket, ha nem bíznánk és nem számítanánk támogatóinkra , hallgatóinkra-tudósítóinkra. 1974-et a feladatok teljesítése szempontjából az igényesség évének is lehet nevezni. Éppen ezért most kétszeresen érvényes az a megállapítás, hogy az „egységben az erő"! Hallgatóinkat, tudósítóinkat arra kérjük tehát, hogy továbbra is gyakran vegyenek tollat a kezükbe, vessék papírra észrevételeiket, javaslataikat és kívánságaikat, hogy közösen formálhassuk, javíthassuk tovább műsorunk, a Kontaktus színvonalát az új évben, 1974-ben! Leveleiteket már holnaptól kezdve szívesen fogadjuk. Címünk változatlan: a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása, 897 11 Bratislava, Zochova 3. A borítékon kérjük feltüntetni műsorunk címét, a Kontaktust. NAGY ÁRPÁD Z.