Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-02 / 27. szám
25 ÉVES AZ Negyedszázados évfordulók sorozata követi most egymást az Ifjúsági mozgalomban. Egyik jelentősebb, mint a másik, s mindegyik más területen érett történelmi jelentőségűvé. A legfrissebb évforduló most a legendás hírű Ifjúsági Vasút fennállását jelzi. 1949-ben tettrekész, lelkes fiatalok ezrei dogoztak az azóta emlékművé szimbolizálódott építkezésen. Igen , emlékmű és szimbólum lett az építkezés, némikor elkezdődött, hazánk a szocialista társadalom építésének első lépéseit tette. A felszabadult hazában dolgozó nép új életének első rügyei fakadtak akkor. Óriási építkezések alapjait rakták le, s ezekből az óriási építkezésekből, az új társadalom építéséből a fiatalok is igyekeztek példásan kivenni a részüket. Ott akartak lenni, ahol erős, dolgos kezekre s a nagy elhatározások megvalósítására volt szükség. Ez a szándék volt az Ifjúsági Vasút alapja is. Jelentősége valóban történelmi példává érlelődött, hiszen ami akkor ott történt, az a fiatalok ezreinek első egységes felvonulása, közös alkotóerejének demostrálása volt. A gondolat még a Februári Győzelem eseményeit megelőzően, 1947 októberében, az ifjúsági szövetség konferenciáján született meg. Az év végére a Közlekedésügyi Megbízotti Hivatal elfogadta a fiatalok felajánlását és javaslatát, s 1948 márciusában az akkori diószegi járásból megérkezett az első, huszonnégy fiatalból álló brigád. Néhány héttel ezután az építkezést hivatalosan Ifjúsági Vasútnak nevezték el. A Szlovák Nemzeti Tanács akkori alelnöke Karol Smidke elvtárs szimbolikus ásónyommal megkezdte az építkezést. És jöttek, özönlöttek, egymás kezében váltották a csákányt a fiatalok ezrei. Barátságok, szerelmek szövődtek — de ami legfontosabb, kialakult az ifjúság egysége, amely nélkül e nagy mű meg sem épülhetett volna. 1948. október huszonkettedikén Hronská Dúbrava és Banská Stiavnica között megindult az első szerelvény. A próbajárat méltóságteljesen gurult végig a síneken. A szerelvényen s a vasúti töltés oldalában az építők vidám nevetése hallatszott. Elégedettek voltak — a mű készen állt. Egy héttel később hivatalosan is üzembe helyezték az Ifjúsági Vasutat. Az építkezés másfél esztendeje alatt több mint 47 000 fiatal építő dolgozott az Ifjúsági Vasúton. Rajtuk kívül másfélezer külföldi brigádos is eljött segíteni. Csaknem kilencezer fiatal építőt a megtisztelő Élmunkás címmel tüntettek ki, nyolcvanöten pedig elnyerték az „Ifjúsági Vasút Hőse“ címet. A több mint húsz kilométer hosszúságú vasúthoz 49 vasúti és 32 közúti objektumot, több mint egy kilométer hosszúságú alagutat és három viaduktot is fel kellett építeniök a fiataloknak, 660 000 köbméter földet 34 500 köbméter betont, kavicsot, 2620 darab sínelemet s közel negyvenezer talpfát mozgattak meg és építettek be a nagy műbe a fiatalok. Példamutatásukból az utánuk felnőtt fiatalok az eltelt huszonöt esztendő alatt mindig eleget tudtak meríteni, s példájuk igazi példa marad a jövőben is. —L JÓZSEF ATTILA MÁRFIK KÖZÍI babokká rágókkal N ffSZIlVilAiGAS iAMMÄli — Szial Visszláti — hangzik a fülemben a tavalyi búcsú s már a középiskolások idei II. országos fesztiválja búcsúzkodása is elhangzott. Mert ismét eltelt egy év, ismét befejeződött az iskolai év és a középiskolások az idén is, akár csak tavaly. Ismét találkoztak, hogy összemérjék erejüket, értékeljék és megvitassák az elmúlt iskolaév eredményeit Jó lenne itt idézni a vitákból, jó lenne elmondani a SZISZ KB által rendezett találkozó minden apró mozzanatát, mert értékes találkozó volt, jó volt a hangulat, fiatalos és vidám volt minden megmozdulás. Dehát nincs most erre mód. Addig is legalább néhány portré, néhány sor azokról, akik ott voltak, akik vetélkedtek és vitáztak. Talán sikerül feleleveníteni valamit a találkozó hangulatából, talán sikerül megmutatni, hogy mit is csinálnak a mai középiskolások, és hogy milyenek is ők tulajdonképpen. (Folytatás a harmadik oldalon.)