Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 kínai reformok Csan Te-sen a legelemibb fizika és kémia kérdéseirre sem tudott válaszolni. Üresen adta le azt a papírt, amelyen felelnie kellett volna. A sikertelen felvételin felháborodott. Véleménye szerint vizsga nélkül is hallgató lehetett volna, hiszen „politikai arculata feddhetetlen, továbbá megvannak családi és társadalmi kapcsolatai a megfelelő hatóságok ajánlásai... Liu Si-hua az általános iskola elvégzése után nyolc évig a mezőgazdaságban dolgozott, majd rögtön (!) a főiskolára került. Élesen támadta a tanárokat. ..A vizsgákkal akadályozták társadalmi tevékenységemet“, és támogatták azokat a diákokat, akik „nálam gyakrabban látogatták a könyvtárat, minden idejüket a tanulásra fordították.“ Bezzeg ő „fontosabb“ dolgokkal töltötte el az időt: „Tanulmányaim célját abban láttam, hogy irányítsam az egyetemet, és Mao elnök eszméinek megfelelően reformokat hajtsak végre...“ Csan Te-sent a Zsenmin Zsipao kínai pártlap hősként mutatta be, aki „bátran lépett fel a régi eszmék és szokások ellen.“ Liu U-hua esetéről a hivatalos propagandának az a véleménye, hogy az oktatás területén is hat a „revizionista méreg“, mellyel szemben „dühödten kell küzdeni“. 1966-ban Mao „reformokat“ hirdetett meg az oktatásban. „Végezni kell a burzsoá értelmiségiek uralmával... rövidítsük meg a képzési időt... egyszerűsítsük a tananyagot... kapcsoljuk össze a tanulást az ipari üzemekben és a mezőgazdaságban végzett munkával, továbbá a katonai ismeretek elsajátításával...“ A „reform“ oda vezetett, hogy két évig zárva maradtak az iskolák és a felsőfokú oktatási intézmények kapui, fizikai munkára küldték a tanítókat és tanárokat, mind a mai napig csak papíron létezik a Kulturális Minisztérium. 1988 augusztusában Mao elnök kijelentette, hogy „mégis szükség van az egyetemekre, főiskolákra“... Az újjászervezést katonai alegységekre bízták. Nem volt tanterv, tankönyv, képzetlen emberek fogtak hozzá a pedagógiához. 1972 közepén a Zsenmin Zsipao arról számolt be, hogy még a középiskolások sem tudnak megírni egy — helyesen: Irodalmi A nyelven fogalmazott —hirdetményt... maoista vezetés „pragmatikus“ szárnya változtatni próbált. Az oktatás fontosságáról, a szakemberek szerepéről, a népgazdaság fejlesztéséről kezdett beszélni. 1973 augusztusában aztán ismét a „balosok“ lendültek támadásba. kulturális forradalom gyökeres változást okozott az oktatás területén. Ezt a harcot végig kell vívni!" — szögezte le a Hungcsi a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának orgánuma. Az utóbbi időben a hatóságok a „Nagy Kritika“ szellemében tömeggyűléseket szerveznek, amelyeken sok ezer diák jelenik meg. Arra kényszerítik őket, hogy szégyenítsék meg tanáraikat, szegezzék nekik a vádat: eltéznak Mao elnök ,,eszméitől“. A maoista rezsim a szakmai ismeretekben a minimumot, az elnök iránti hűségben a maximumot követeli. Mindennek az ország látja kárát. Kína lakosainak a fele ma is írástudatlan. Az általános iskolák többsége ténylegesen csupán ötosztályos. Egyes adatok szerint az 1965-ben működött 700 felsőfokú oktatási intézmény közül jelenleg csak körülbelül száz működik. A 2-3 évre lerövidült tanulmányi idő egyharmadát ipari üzemekben, mezőgazdasági kommunákban töltik a hallgatók. Egyes nyugati szakértők így számolnak: a felsőfokú oktatási intézmények csak 1975- ben tudják teljes mértékben kihasználni kapacitásukat. Ez azt jelenti, hogy 1966 óta a „kulturális forradalom“ óta az ország tíz (szakmailag nem teljes értékű, de mégis fontos) végzős évfolyamot veszített, azaz 1 700 000 értelmiségit. Kína pedig közismerten nem bővelkedik .szakemberekben, sőt írástudókban sem... A Komszomolszkaja pravda nyomán ÚJÉVI VÁGYAK, újesztendei kívánságok Sokan unalmasnak tartják már, hogy újévkor különböző foglalkozású embereket szólít meg az újságíró, és azt tudakoja tőlük, mit kívánnak az elkövetkezendő hónapok során. Nos amikor az év utolsó napját búcsúztatjuk, mi is megkérdezzük önmagunktól, vajon mindent jól csináltunk -e az elmúlt esztendőben, nincs olyan elképzelésünk, amely szebbé, jobbá tenné a ránk váró esztendőt. Az alábbiakban néhány különböző foglalkozású embernek tettük föl a kérdést, mit kíván, mire vágyik, az elkövetkező évben. SIMKOVICS IRÉN A huszonkét esztendős Siunkovics Irén egyik legjobb dolgozója a bratislavai Duna áruháznak. Az első emeleten a női divatcikkek elárusítónője, fiatal asszony, és így természetes, hogy ekként válaszolt a kérdéseimre. — Két vágyam is lenne az új esztendőben. Az egyik, hogy lakást kapjak, mert férjemmel együtt egy kis háromszor négy méteres szobácskában húzzuk meg magunkat. A második kívánságom minden asszonynak szíve kívánsága. Gyermeket várunk, és azt szeretném, ha egészséges, szép kislánykával ajándékozna meg a sors. DUBA GYULA Duba Gyulát nemcsak ismerik, hanem tisztelik is az olvasók. Főszerkesztője az Irodalmi Szemlének. Eddig tizenegy kötete jelent meg, s a Csehszlovák írószövetség ■ magyar csoportjának a választmányi tagja. Duba Gyula, — nem túlzunk, ha a csehszlovákiai magyar prózairodalom egyik legtehetségesebb művelőjének mondjuk — kérdésünkre a következő feleletet adta: Szeretném, ha a jövőben minél több és sikeresebb szépprózával keresnék föl szerkesztőségünket az írótársak. A költészet terén Fábry Zoltán ismert idézetével fejezem ki óhajomat: Kevesebb verset, de annál több költészetet várok poétáinnktól. És végül az is kedves ajándéka lenne az új esztendőnek, ha több lehetőséget biztosítana az alkotás céljára. Ebben az évben hozzákezdek egy új regény megírásához, amely az ifjúság életével kapcsolatos problémákat taglalja. KONCZ ISTVÁN Koncz István, a Svornosf nyomda gépszedője, harminc éve egyik legjobb dolgozója a nyomdaiparnak. Éppen a legutóbbi sajtónapon tüntették ki a kiváló mukájáért. Mintegy tíz napi- és hetilapot nyomtatnak ebben az üzemben, így aztán Koncz István ezekkel a munkákkal kapcsolatban fogalmazta meg újévi kívánságát. — Gyermekkorom óta sportember vagyok, legkedvesebb labdarúgó csapatom az Inter Bratislava. Szeretném, ha a jövő évben mindig jó eredményeket szedhetnék ki a kedvenc csapatomtól. Azt kívánom, hogy olyan egészségesen és olyan jókedvűem éljek az új esztendőben is, mint ahogyan az elmúlt 1974-es 6 évben. GUDMON ANIKÓ Parasztszármazású leányka, a bratislavai magyar tannyelvű középiskola egyik legszorgalmasabb tanulója, 1975 nyarán érettségizik, és természetes, hogy a sikeres vizsga az első kívánsága. Akad azonban egyéb óhaja is. — Nagyon szeretnék tanítani, felnőtté válásom után, de nem mint pedagógus, hanem mint a kultúra közvetítője Ezért azt kívánom az új évben, hogy érettségi után vegyenek föl a könyvtárosi vagy a népművelési szakiskolába, ahol mindjárt egy harmadik kívánságomat is meg szeretném valósítanii. Nagyon kedvelem az irodalmat és a színpadi tevékenységet. Elhatároztam tehát, hogy a szakiskolában mindjárt szeptemberben egy irodalmi színpadot szervezek. A CSEMADOK mellett működő FORRÁS Irodalmi színpad műsorába terveztem már egy összeállítást, ez azonban bizonyos „objektív“ nehézségek miatt nem került a színre. Vágyam tehát, hogy az új iskolában megvalósíthassam a tervem. ( Szép kívánságok, jó kívánságok. Mi a magunk részéről reméljük, hogy ezek az ágyak teljesülnek is. (n — )) EDITRE Bratislavában, a kramárei kórház kleg- Mtbészeti osztásán dolgozik Andrássy Edit egészségügyi nővér. Megjelenésekor még a legsúlyosabb betegek arcán is megjelenik a mosoly, hiszen mindenkihez van egy-egy kedves szava. Elhatároztam, hogy közelebbről is megismerem. Megtudtam, hogy Hruby Súron (Hegysúron) lakik. Jelenleg a bratislavai Egészségügyi Középiskola 3. osztályos tanulója. — Miért választotta ezt a szakmát? — tettem fel az első kérdést. — Alig tíz éves voltam, amikor súlyosan megbetegedtem és kórházi kezelésre szorultam. Akkor láttam, hogy az egészségügyi nővérnek mennyi türelemre, tudásra és szeretetre van szüksége ahhoz, hogy segíteni tudjon embertársain. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy én is ezt a pályát választom. — Nem csalódott az elképzeléseiben? — Nem, mert tudtam, hogy mi vár rám. Igaz, most csak gyakorlaton vagyunk, de a betegeknek ezt nem szabad érezniük. Segíteni, illetve enyhíteni mások fájdalmát, ez elsődleges feladatunk. Úgy érzem, hogy ennek a követelménynek meg tudok felelni, nem beszélve a jövőről amikor nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkezem majd. A gyakorlati órák keretében bizonyára több osztályon is megfordult már. Az iskola elvégzése után milyen osztályon szeretne dolgozni? — Sok betegséggel megismerkedtem a gyakorlat során, és éppen ezért szeretnék az idegsebészeten dolgozni. Talán ezeknek, a betegeknek van a legnagyobb szükségük egy-egy kedves szóra, és az egészségügyi dolgozóknak .Itt van szükségük a legnagyobb türelemre. Remélem, hogy ez a tervem valóra válik. Munkájáról keresetlen szavakkal, de őszintén beszél, szavaiból kicseng a hivatás iránti szeretet. Kívánom, hogy Editke vágya teljesüljön és az iskola elvégzése után sok-sok ember fájdalmán segíthessen. Nagy András A termés megmentéséért Az idei gazdasági év próbára tette a mezőgazdasági dolgozókat. A kora ősszel beköszöntő és szűnni nem akaró esők mértéktelen károkat okoztak az ősziek betakarítása során. Szükség volt tehát minden segítő kézre. A Vef. Krtis-i (nagykürtös!) gimnázium SZISZ-szervezete az 1974 es év elején elhatározta, hogy szükség szerint bekapcsolódik a nyári és őszi mezőgazdasági munkákba. , Kor^l Miroslav az iskola SZISZ-elnöke így vélekedik ezzel kapcsolatban: — A „Nyári aktivitás “74“ keretében szép eredményekkel büszkélkedhetünk. A SZISZ szervezet vezetősége feltételezte, hogy az akcióba 187 brigádos bekapcsolódik, akik megközelítőleg 32 000 munkaórát dolgoznak le, de a mozgalomban résztvett 204 tanuló összesen 38 609 órát dolgozott le. A munkakezdeményezés fokozása céljából a SZISZ vezetősége a tanári kar támogatásával szocialista versenyt hirdetett a legjobb brigádos és a legjobb osztályközösség címért. A néhány nappal ezelőtt megtartott kiértékelésnél a következő sorrend alakult ki: Egyénileg a legaktívabbak Mackó (450 ledolgozott óraszámmal), Malatincová (354 óra) és Novák (248 óra) tanulók voltak. A legjobb osztályközösség címet a IV. A osztály nyerte el, 7620 órával. (Bugyi Ferenc tanár-osztályfőnök). Az iskola diákjai bekapcsolódtak az őszi betakarítási munkákba is a járás mezőgazdasági üzemeinek földjein és szőlószeleiben is. — Igyekeztünk kihasználni a munkaidőt — mondja Miroslav Korbet, ez szocialista társadalmunk iránti kötelességünk. — Icz — Un évzáró margójára A közelmúltban tartotta évzáró taggyűlését a SZISZ Orechová Potőfi-i (dióspatonyi) alapszervezete. A gyűlésen részt vettek a falu vezetői is. A fiatalok ezen az összejövetelen értékelték eddigi tevékenységüket. Szervezetük nagy gondot fordított a fiatalok eszmei-politikai nevelésére. Számos politikai előadást szerveztek, melyeket Csőke elvtárs, a Nemzeti Front () elnöke és Wiederman elvtárs a szervezet propagandistája tartott. A pionírszervezet és a jubileumi évfordulóit gazdag szövetkezet 25. programmal köszöntötték. Lebonyolították a falusi Jsíngping-versenyt, segítettek a körzeti ifjúsági találkozó megszervezésében Sikeresen működik irodalmi körük s rendszeesen színvonalas klubesteket szerveznek. A legereedményesebben dolgozó SZISZ-tagjaikat megjutalmazták. Az utóbbi időben 14 fiatal érdemelte ki munkájával és magatartásával, hogy a szervezet tagjai sorába felvegyék őket. A mintegy hetven tagot számláló dióspatonyi SZISZ szervezet az elkövetkező időszakra is gazdag, sokrétű munkatervet állított össze, s minden reményük megvan arra, hogy tervüket az utolsó pontig megvalósítsák. Puha Margit