Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-01 / 27. szám
A múlt héten Budapesten megkezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 29. ülésszaka. Ezek a rendszeres, időközönként megtartott tanácskozások — a KGST eddigi történetének tanúsága szerint — kivétel nélkül egy-egy mérföldkövét alkotják a szocialista tegráció gyorsuló ötelhű gazdasági kifejlődésének. A több mint huszonöt esztendős múltra visszatekintő tömörülés ma már a világgazdaság egyik meghatározója; a Föld népességének tíz százaléka állítja elő az ipari termelés 33 százalékát a KGST országaiban, s még ennél is többet mond, hogy a gazdasági fejlődés üteme sokkal gyorsabb ezekben az államokban, mint a tőkés világban. Magától értetődik az is, hogy a KGST-be tömörült szocialista országok gazdasági erősödése tükröződik az együttműködés formáinak gyarapodásában is, s a kezdetben szinte kizárólag a kereskedelemre épülő kapcsolatokat ma már hatékonyabbá tette a közös beruházások, a közös vállalatok, a kutatási és tervezési koordináció térhódítása. Néhány esztendővel ezelőtt a KGST -be tömörült országok komplex programot fogadtak el. Ebben meghatározták a következő esztendők fejlesztési irányait, a KGST mai, holnapi és holnaputáni teendőit, az integráció hatékonysága növelésének útjait, s — ami nélkülözhetetlen — az ehhez feltétlenül szükséges közgazdasági eszközrendszer kialakításának és állandó korszerűsítésének, tökéletesítésének a módszereit. A haladás ugyanakkor új problémákat hoz felszínre — hangsúlyozza a továbbiakban a TASZSZ hírmagyarázata. — Egyeseket ezek közül Budapestem szándékoznak megoldani. Mint az előző ülésszakokon is, nagy figyelmet szentelnek majd a tervező tevékenység megszilárdításának és tökéletesítésének. Az a körülmény, hogy az ülésszak elé terjesztik a sokoldalú integrációs intézkedéseknek az 1976-1980-as évekre vonatkozó összhangolt tervezetét, azt tanúsítja, hogy az utóbbi időben még jobban megerősödött, f fontossá, megbízhatóvá vált a tervezői együttműködés. Ezt már csak azért is hansúlyozni kell, mert a KGST csaknem valamennyi európai a tagállamában hamarosan befejeződik kommunista és munkáspártok kongresszusának a sorozata. Ezeken jóváhagyták azokat az irányelveket, amelyek alapján kidolgozzák az országos népi gazdasági és fejlesztési terveket. Ezekben — ahogyan már gyakorlattá vált — figyelembe kell venni, a közösség együttes érdekeit is. A budapesti ülésszak határozatai tehát jelentősen befolyásolják majd az integrációs program teljesítésének ütemét, amelyben érdekelt a szocialista közösség valamennyi országa. Június 24-25-ére virradó éjszaka újabb fejezet zárult le a fekete Afrika gyarmatainak történelmében. Pontban éjfélkor Lowrenco Marquezben Mozambik fővárosában ünnepélyesen kikiálltották az ország függetlenségét, s ezzel véget ért Portugália 470 éves uralma a 2B3 036 km 2 területű és 8,1 millió lakosú ország felett. Az ország első államfőjévé Samara Machelt, a FRELIMO Mozambiki Felszabadítási Front elnökét nevezték ki. A FRELIMO ezt megelőzően nyilatkozatban erősítette meg szolidaritását a szocialista országokkal, az afrikai népekkel és a tőkés országoknak a kizsákmányolás megszüntetéséért, a társadalmi igazságosságért küzdő népeivel. A Mozambiki Népi Köztársaság ünnepélyes kikiáltásán csehszlovák kormányküldöttség is részt vett. Gustáv Busák elvtárs, hazánk köztársasági elnöke, a CSKP KB főtitkára táviratban üdvözölte a független köztársaság elnökét, egyben biztosította, hogy hazánk haladéktalanul kész felvenni országával a diplomáciai kapcsolatot nagyköveti szinten. A vén komondort, a Dunát mindnyájan szeretjük. És hálás A DUNA, A VÉN KOMONDOR A VÉGSŐ VÉDELMET AZ ERÖMÖTŰLVÁRJUK festett se- Előbb Ivan Veselji mérnököt keresi. Ha megsimogatjuk tekintertünkkel, nem ellenkezik, nem hap a szemünk után. 1965-ben viszont megveszett. Morgott, dühöngött, míg végül ki nem der alakú piros-fehérre szabadult, s nem kezdett el törni tompók sem, arra gondolva, hogy néhány évzúznl. Előbb Pat (Patince) alatt. Hány köbméter föld került időközvel ezelőtt is visszaparancsoltak , majd pedig CiCovnál (Csicsónál) szaben a gátakban gátolt vízmű építkezéséről, amíg nem httotta át a védőgátat. A Dunajská Komárnóban (Komáromban) már volt meg a kormánybiztos engedélye. Streda-1 (dunaszerdahelyi) járásban viszont van, aki válaszoljon a kérdése most az egyszer simán megy. tizenkét, a komárnói [komáromi ]a semre, Kurucz Ferdinánd a város te Ami még az erőmű kapcsán ide ktrásban huszonhét falut öntött el. rüzleti építésze vánkozik, ha csak a védőgátak és Százezer hektár termőföld került a — Megmondhatom és is, lassan Komárom vízvédelmi redszerébe enyvsz olS, már a befejezéshez közelednek az "Új földet, vasat és betont építettek — Mi lesz velünk? — kérdezték 1965-ös árvíz után megkezdett muntto’e. mekkora lesz ez a tömeg a vlvagy hatvanezren azok közül, akik kák. Készek a gátak a Dunán, a Vá- erőműnél? Ivan Veselj mérnöktől napokon, néha pillanatokon belül voljon, és már a vaskötény, amelyet ho máv tudom, hogy a maga tak kénytelenek elhagyni otthonukat, három köré építünk, szintén befeje- majdhogynem egyedi lesz, nemében hiszen Amikor elvonult az ár, lassanként z^se előtt áll. Épp ma volt az építők- eddig csak valahol Észak-Amerikavisszatértek az emberek, és mint a kel és a vízügyi szakemberekkel egy ban Franciaországban építették hajecskék a levert fészküket, nekifog megbeszélésünk — mondja, aztán sonló körülmények között vízi erőtük tetőt készíteni fejük fölé, meghív az irodájába, hogy a város műveket. A bősi-nagymarosi erőmű Akadtak hitetlenkedők, térképén pontosan megmutathassa, viszont azokénál is nagyobb és © rö— Minek? jövőre vagy azután me hol is tartanak. ' sebb folyóra épül. Mint rétik tör ez a vén eb, kezdhet- irodában aztán témát is váltunk. Hátra van tehát Komárno [Komájük újra. __és a leendő hősi-nagymarosi közös rom), ahol most épül az úgynevezett Nem volt Igazuk. Azóta tíz év telt csehszlovák-magyar erőmű építéséről el, s közben az ország erősen póráz- beszélünk. A vaskötény már úgy él a vaszsilip és a Bene-téle gumnaháza ^ P^mPahézara fogta a vén bolondot. Az erős kopult, hogy számolt az erőmű okozta eTM'Hett vasúti töltés alatt, és ecsiútnak vagy vasúti töltésnek is be- változásokkal, azzal, hogy az erőmű Ferinand Matéja mérnököt keresjobban kiszéle- felduzzasztásával a víz szintje is etem fel a vízügyi igazgatóság komé sítették, merősítették mindenütt, melkedik mintegy másfél méterrel, romi kire összesen százharmincnégy millió hogy nemcsak a Dunán, hanem a Vágón róna értékű munkát, verejtéket gyúr- egy holtágon is Komárom fölé szaladtak a védőgátak földjébe, hogyha új g vízra megvadulna a folyó. Igazán féken ____ lehessen tartani. Ha áttörne, egyet biztonságban^ valencev n.fln eevetlenen ótQZítlíjiś _ lenegy nap, egyetlenegy éjszaka alatt is nagyobb kárt okozna, mint a fenti összeg. Hogy mekkora erő lakozik benne, azt nem lehet tudni, romi kirendeltségén. És itt és a meg—járt az igazgató elvtársnál? A minap is volt itt egy újságíró kollégája, neki is ugyanezt mondtam. Az igazgató elvtárs szigorúan meghagyta, hogy csak az ő engedélyükkel,a Duna haragjával szemben. — Csak egyenlőre? Igen, mert a végső védelmet hoz bárki is az építkezésre, mégiscsak az erőműtől várjuk. Azzal »„a— * . i . Ha újra haragra lobban, ha ismét ugyanis, hogy felépül, végérvénye • ® nincs valami rendmegtelik a medre az Irdatlan soka- egy széttéphetetlen kötőféket dv-ben? Hiszen én beszéltem Veselt lágy vízzel, nem zavar-e el bennünkünk majd a vén folyóra — válaszol elvtárssal, és nem mondott semmit... két megint? — kérdem a Duna vé- ja, és szól a város egyéb gondjairól, dőgátjain, majd Komámóban [Komá arról, hogy a deltába szorult telepü pe _ ide rendben van, miért ne len- Éppen itt van az egyik elvtárs rTMb.n„ . .«o., «,„»>, b,zM..ÍA gátakon nincs, aki feleljen. Égésükkel beszélnem kellene, hogy tel- hogy... De én azt az utasítást kaptam, szén a Komárom fölötti vasúti töltő- képet kaptunk a munkálatokról, hogy addig senkinek semmit nem sig még csak nyoma sem látszik már Ivan Veselj mérnökhöz, a vízügyi mondatok, amíg nincs engedélye, a munkálatoknak. A földtömeget mint igazgatóig dolgozójához, az építő _ szóval mégis sántítanak a <iöldenütt benőtte a fű. És a töltésen is megbízottjához, és a vízügyi alig lehet végigmenni az autóval. Itt Igazgatóság komárnói kirendeltsége- contttjiTuiv a 4„ .otf- le a Jelneknek mérnökéhez, Ferdinand Ma- Nem, nem sántítanak, kész a ts, ott is elállják az utunkat a legzetes U, vagy ha úgy tetszik, metéjához irányító vaskötény nagyobbik része, szerelik az elzáró berendezést, dolgozunk a pumpaházn, amikorra a terv előirányozza, el is készülünk vele... — Ezt akkor miét mondta az igazgató elvtárs, hogy csak az ő engedélyükkel tájékoztathatnak? — Ezt nem tudom. Végül megegyezünk, hogyha már itt járok, és beszéltem Veselil elvtárssal, azért megmutatják az építkezést. Felmegyünk a komárnói közúti hídra, megnézzük a vasszerkezetet, leszólunk, köszönünk az ott dolgozó két-három munkásnak, kihajtunk szigetre, elballagunk a Bene-féle víz a pumpához, majd kiszaladunk a Vág partjára is. Azt mondják, minden rendben van. Nekem nincs is miért kételkedni a szavakban, csak azt nem értem, hogy miért kell mindenhez a legelső igazgatóság engedélye, mikor én úgyis csak kívülállóként, a laikus hozzáértésével szemlélhetem a dolgokat? Vagy talán mégis van valami turpisság az építkezés körül? Lehet, miért kell mindenhez a legfelső igaznincs Itt valami nagy szervezettség, valami nagy munkaláz. Két-három ember lézeng. A tervezett időre így is elkészül a mű. Úgy tűnik, mégiscsak jó lesz megkérdezni az igazgató elvtársat. Sőt, legjobb lesz, ha valamelyik ellenörzőnapon jövök, hadd halljam, mit mondanak egymás közt a szakemberek. Az igazgató elvtársnak biztosan oka volt rá, hogy csak az ő engedélyével lehessen ide jönni. Országok közti egyezmény köti az időpontokat, és a vén komondor, a Duna bárhogyan szeretjük is, a maga feje szerint cselekszik, ha megtelik a medve vízzel. [Folytatása a következő számban: Miért kell az engedély igazgató elvtárs? címmel). NÉMETH ISTVÁN INCHERA ’75 Amikor nyomdafestéket láthatnak e rendezvényről készített tudósításaink, riportjaink, akkor már bizony üresen konganak a Kultúra és Pihenés Parkja, valamint a téli stadion pavilonjai. Nem tehetünk hát mást, mint összefoglaljuk e hétnapos eseménysorozat jelentősebb mozzanatait, és így ecseteljük hetedik vegyipari vásárunk sikerét, nemzetközi jelentőségét. A MEGNYITÓ Június 20-án, a Szlovák Filharmónia bratislavai hangversenytermében ünnepélyes keretek között nyitották meg a VII. nemzetközi vegyipari vásárt. A megnyitón Ladislav Martinek, Bratislava főpolgármestere üdvözölte a csehszlovák kormány küldöttségét, amelyet Peter Colotka, a CSKP KB elnökségének tagja, a szlovák kormány elnöke vezetett. Colotka elvtárs válaszbeszédében többek között a vegyipar fejlődéséről szólt. Megemlítette, hogy ez az iparág fejlődik a legdinamikusabban. Ha például az 1948-as termelési értéket vesszük alapul, akkor jólesen nyugtázhatjuk azt, hogy az eltelt évek alatt vegyipari termelésünk a húszszorosára nőtt. Ennek a szép eredménynek jelentős részét az ötödik ötéves tervnek köszönhetjük. Igen sok új vegyipari létesítménnyel gyarapodott az ország, és bizonyosra vehető, hogy az öt esztendő alatt 50—60 százalékos emelkedést érünk el.... AZ ELSŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A INCHEBA egyik hagyományos „előzetes“ rendezvénye az a sajtótájékoztató, amelyen Andrej Barcák mérnök, a CSSZSZK külkereskedelmi minisztere tájékoztatja a vásárra akkreditált bel- és külföldi újságírókat. Ezen a sajtókonferencián Barcák elvtárs is vegyiparunk és a világ vegyiparának óriási előrelépéséről beszélt. Elmondotta, hogy bár a háború alatt vegyipari üzemeink és olajfinomítóink többségét lerombolták, 1948-ban vegyiparunk mégis elérte már a háború előtti színvonalat, 1955-ben pedig az 1948-as esztendő termelésének a kétszeresét. Azóta pedig évi 10 százalékos emelkedésnek örvendhetünk. Ez a rohamos fejlődés korszerű velejárója a mai élet kívánalmainak, hiszen alig van olyan ipari ágazat, ahol ne lenne szükség a vegyipari termékekre. IDÉN A LEGNAGYOBB Az idei bratislavai nemzetközi vegyipari vásárról jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy több szempontból is csúcseredményeket értünk el. Idén először nemcsak a Kultúra és Pihenés Parkja volt a színhely, hanem a téli stadion is, ahol főképp a gyógyszeripari készítmények találtak otthonra. De nézzük a részletesebb adatokat! A 34 000 négyzetméternyi területen 223 külföldi és 223 hazai ipari vállalat, valamint kereskedelmi szervezet mutatta be vegy- és gyógyszerpiaci termékeit. Hogy csupán a magyar kiállítók növekvő számát említsük példának: a Magyar Népköztársaságból 31 vállalat állította ki agrokémiai, műanyag és háztartáskémiai gyártmányait. Nagy számban képviseltették magukat a KGST többi országai, valamint Európa és a tengerentúl nagyobb cégei is. Így joggal elmondhatjuk, hogy világhírű vegyipari vásárunk az idén is teljesítette kitűzött feladatát. Hozzájárult a KGST-országok nemzetközi gazdasági integrációjának elmélyítéséhez, valamint a világ többi állama közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez, és méltón szemléltette a csehszlovák vegyipar harminc évi fejlődését. (Tudósításunkat a következő számunkban folytatjuk) PETER COLOTKA elvtárs a kiállítás megnyitóján A SZÉP SZÓ EREJÉVEL Jegyzetek egy járási fesztiválról Az irodalmi színpadok körül elég sok a vita. Már a puszta megnevezéséről is megoszlanak a vélemények, a műfaj hovatartozása és a mit és hogyan kérdése sem egyértelmű. Az irodalmi színpadok azonban itt vannak, ilyen vagy olyan színvonalon igyekeznek népszerűsíteni az irodalmat, szép szó erejével formálni a a széles közönség ízlését, és ez mindenképpen dicséretes dolog. E pár sort azért bocsátottam előre, hogy mindjárt elismeréssel szóljak azokról, akik a minap a peredi le- Sedíkoveij kultúrházban megszervezték az irodalmi színpadok első galántai járási fesztiválját. A feladatot a járási népművelési központ, nevezetesen Vincze Gábor osztályvezető, továbbá a peredi kultúrház igazgatója, Kiss Éva és néhány lelkes irodalombarát vállalta magára. Öt, jobbára alig néhány hónapja alakult csoport mutatkozott be. Nem csoda, hogy a műsor — némi kivétellel — magán viselte a kezdés minden hibáját, buktatóját. A bíráló bizottság éppen ezért és nagyon helyesen eltekintett a csoportok rangsorolásától, csupán a hibákra, és erényekre, jó példákra hívta fel a szereplők figyelmét. Ami fenntartás nélkül dicsérhető valamennyi résztvevő együttesnél, az a műsorválasztás. Időszerű, tartalmas és igényes összeállítással léptek fel valamennyien. Talán csak az róható fel nekik, hogy nem nyúltak a mi mai irodalmunkhoz. De ez a megállapítás vonatkozik egész irodalmi színpadi mozgalmunkra. A legkellemesebb meglepetéssel minden bizonnyal a helyi SZISZ-alapszervezet irodalmi színpada szolgált, amely mindössze február óta létezik. Kiss Éva rendezésében Például és emlékeztetőül címmel a Janisz Altzosz, Radnóti és mások háborúellenes és antifasiszta verseiből készült összeállítást mutatta be. Az együttes tagjai tűrhető, sőt helyenként szép, kultúrált versmondással hívták fel magukra a figyelmet. Mellőzve minden külsőséget, amely a többi együttes produkciójában időnként zavarólag hatott, valóban csak a szép szó erejével igyekeztek hatni, és hogy ez sikerült, annak legjobb bizonyítéka a közönség dörgő tapsa volt. Szólni kell még a rendező munkatársairól, Gyurkovics Rózáról és Szotyán Erzsébetről, valamint Horváth László szuggesztív zenei összeállításáról, amely jól kiegészítette a produkciót. fét Nagy fába vágta a fejszét a iihareci (zsigárdi) Gondolat Irodalmi Színpad Kmeczkó Mihály Íme az ember című feldolgozásának bemutatásával, amely Madách halhatatlan művéből készült. Sajnos, a nagy feladattal nem tudtak megbirkózni. Az volt az érzésem, hogy a szereplők maguk sem értik Madáchot, persze az előadott mű rossz értelmezése a többi együttesnél is észrevehető volt. Ez részben a rendezők vétke. Nem ártana, ha a csoportok — mielőtt betanulnák a műsort — alaposan elemeznék a kiválasztott műveket, így válhatnának a műkedvelő irodalmi színpadok egyféle irodalmi önképzőkörré, amelyek másokat is hatásosan nevelnének az irodalom szeretetére. Tűrhetően szavaltak Clerny Brodl [vízkeletűf i- arodalmi színpad tagjai. Általában elmondható, hogy minden együttesben van kéthárom jó szavaló. A többiek színpadi beszéde és beszédtechnikája természetellenes, tele pátosszal, kiejtési zavarokkal, ami nyilván a szöveg helytelen értelmezésének is tulajdonítható. Nem ártana, ha a jó szavalók társaikat is beavatnák a versmondás művészetébe. Az egész együttes bemutatójának a javára válna. Ez vonatkozik többek között a moszovái hidaskürti) SZISZ- alapszervezet Irodalmi színpadára, amely Rózsás Ágoston rendezésében a Lenin iskolája című összeállítással mutatkozott be. Külön figyelmet érdemel a szereplők mozgása. A legtöbbször öncélú és ösztönszerű. Talán csak a sládkovicovói (diószegi ) CSSMA- üOK-szervezet József Attilaprodukciójában volt némi funkcionális mozgásra való törekvés, no, és a perediek bemutatójában. Ok viszont szerényen ,siántak‘ a mozgással, ami korántsem volt a színvonal rovására. Mert az a kérdés, hogy feltétlenül kell-e mozogni az irodalmi színpadon. Az irodalmi színpad kifejező eszköze a szó. Minden más csak járulékos kellék, forma. A tartalom a fontos, az elsődleges, a forma (hang- és fényhatások, mozgás, mimika, gesztus, díszlet) csupán a tartalom függvénye. Csak úgy van értelme, ha szervesen kiegészíti a mondanivalót, és fokozza a hatást. Sajnos, manapság divat, hogy az irodalmi színpadon is a külsőségekkel igyekeznek hatást kelteni. Vannak, akik ezt modernizmusnak tekintik, helytelenül. Mindent egybevetve azonban dicsérhetjük a galántai seregszemlét. Örvendetes, hogy valami megindult. Tekintve, hogy még jóformán gyermekcipőben járó együttesek mutatkoztak be, bátran előlegezhetjük a fejlődésükbe vetett hitet. Csak több bizonyítási lehetőségre, fellépésre van szükség. Épp ezért remélem, hogy a nemes ügynek méltó folytatásai lesznek a további seregszemlék. Végül nem hagyható szó nélkül a peredi kultúrház és Kiss Éva igazgató törekvése. Még csak alig két hónapja nyitották meg ezt a pompás létesítményt, máris elmondhatjuk, hogy a mátyusföldi kulturális élet fellegvárává kezd válni. Egymást érik benne a kulturális akciók. Reméljük, hogy ezek után is még sok szép ilyen élményben lesz részünk a falai között. P. L.