Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

AR­ V erőfényes vasárnap délelőtt. Kerék­párra pattanok. — Keszt felé ment , igazít útba apám —, arra ment az elnök a Volgával, biztosan ott aratnak valahol. A temető melletti dűlőben dolgoznak a gépek. Az egyik vontató árnyékában teher­gépkocsi-vezetők, traktorosok pihennek. — Meleg van, emberek? — köszönök rá­juk, mire Rados Laci bácsi megjegyzi: — Majd jön Nagy Laci, az ásványvízfele­­lős. Mindig tudja, hol a legszomjasabbak. A magnak viszont akkor a legjobb, ha tető alatt van. Befut a mintegy 4500 hektáron gazdálko­dó Ipolybalogi (Balog nad Iplom) Egysé­ges Földművesszövetkezet elnöke, Bodonyi János mérnök. — Ezerszázötven hektáron termesztünk búzát — magyarázza —, kétszázötvenen őszi, háromszázharmincon pedig tavaszi ár­pa vár kaszára. Június 23-án állt az első kombájnunk Nagyfalu mellett, a Csurgónál munkába. Letép néhány kalászt, összemorzsolja, az­tán a szemeket tanulmányozza. — Árpából ötvenmázsás hozamot tervez­tünk. Dicsérnem kell a SZISZ-tagokat, akik közül sokan beneveztek az „Egy szem se vesszen kárba“ mozgalomba. De keresd meg Nagy Pistát, Itt van valamelyik kombájn nyergében, erről ő többet tud mondani. Nem kell soká keresnem, hamarosan jön is. — No, mi a baj, Icso? — kiabálnak felé többen is egyszerre. — Kimúlt a masinám. Elszakadt az ék­szíj — legyint bosszúsan, majd mintha sa­ját magát akarná vigasztalni, hozzáteszi: — De jön Fercsi, hozza a szerelőket, és re­mélem, egy-kettőre kijavítjuk a hibát. Aztán leülünk a tábla végén beszélgetni. — Hát igen — mondja a 21 éves Nagy István —, mostanában majd ritkán lát a családom. Feleségemnek meg az egyeszten­­dős Beáta lányomnak néhány hétig csak ritka vendég leszek odahaza. Az ifjúsági mozgalomba, az „Egy szem se vesszen kár­ba“ nevű versenybe azért is kapcsolódok be évek óta, mert jó, ha elérhető célt lát az ember maga előtt. Minél kisebb szemveszte­séggel aratni, begyűjteni a termést, szép feladat, de hát magunkért is csináljuk. Sok a tizen-huszonéves a közösben, ám munkájukat felnőttekhez méltó komolyság­gal végzik. A balog­­szövetkezet a közép­­-szlovákiai kerület legjobb gabonatermesztő gazdaságai közé tartozik. A járásban az el­sők között kezdték el az aratást. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei A szövetkezet elnöke, BO­­DONYI JANOS mérnök: „Szá­mítunk a fiatalokra." Itt az aratás ideje. Nagyüzemi mezőgazdasági dolgozóink a legmodernebb gépekkel takarítják be a termést. Csehszlovákiában 2 millió 420 ezer hek­tárról kell gyorsan és a legkisebb veszteséggel be­gyűjteni a gabonát. Tízmillió tonna gabonának kel­lene bekerülnie a raktárakba. Szlovákia részese­­­dése ebből a terméshozamból a tervek szerint kö­zel 3 millió tonna. Csaknem 20 ezer kombájn dol­gozik az elkövetkező napokban, hetekben a gabo­natáblákon. A nyugat-szlovákiai kerü­letben első­ként a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban kezd­ték el az őszi árpa betakarítását. Tá CTK felváMó­ Nagy Pista segítséget kér: „Fercsi, baj van, elszakadt az ékszíjam." L­V mstBim niyjTW fllHlVilS í Éil, AZ m,A2 AIOMHABORN­ ÍIKN Az emberiség a döntő válaszút előtt áll. Egyetlen lé­pés a rossz irányba, s jóvátehetetlenül az atomháború szakadékéba zuhan. A fegyverkezési verseny és különösen az atomfegyver­kezési verseny minden korábbinál fenyegetőbb mérete­ket öltött. Akadályokat gördítenek minden fegyverkor­látozási és leszerelési tárgyalás elé, újabb katonai prog­ramokat hagynak jóvá, újabb tömegpusztító fegyvereket terveznek. Megkísérlik, hogy ráerőltessék az emberekre az atomfegyverek „elfogadhatóságának“ gondolatát, a „korlátozott“ és az „elhúzódó“ atomháború megvívásá­nak lehetőségét. Robbanékony a helyzet a világ különböző térségeiben mindenekelőtt a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Afri­ka déli részén, Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten Agressziókat követnek el szuverén államok ellen, kívül­ről provokálnak országok között fegyveres konfliktuso­kat, s ily módon akadályozzák a népeknek a politikai és gazdasági függetlenségre, a nemzeti szuverenitásra, a területi integritásra irányuló törekvéseit, veszélyeztetik a világbékét. Egyre bővül az idegen területeken fenn­tartott katonai támaszpontok hálózata. Kiváltképpen fenyegető az elsőcsapás-mérő atomraké­ták nyugat-európai telepítésének terve. E tervek megva­lósítása erősen fokozná a nukleáris konfliktus veszé­lyét. Egy ilyen konfliktus nem korlátozódna az európai kontinensre, hanem globális világégéshez vezetne. Sür­getően szükséges, hogy leállítsák a rakéták európai te­lepítését, csökkentsenek minden atomfegyvert az európai kontinensen. Munkálkodjanak az atomfegyverek teljes felszámolásán az egész világon. Az atomháború növekvő veszélye miatt érzett aggoda­lomtól hajtva és a béke megőrzéséért viselt nagy fele­lősségünk tudatában június 21—26-a között világtalálko­zóra gyűltünk össze Prágában, Csehszlovákia fővárosá­ban A békéért, az életért, az atomháború ellen. A világ 132 országának különböző fajú és nemzetiségű állam­polgárai vagyunk, eltérő filozófiai nézetekkel, eltérő vallási és politikai meggyőződéssel­. 1843 nemzeti szer­vezetet, szakszervezetet, békeszervezetet, nőszervezetet, ifjúsági- és diákmozgalmat, politikai pártot, egyházat és 108 nem kormány szintű szervezetet képviselünk. A ta­lálkozón 11 kormányközi szervezet képviselői is részt vettek. KIJELENTJÜK: Egy atomháború előkészítése a legsúlyosabb bűn az emberiség ellen. A háború azonban nem elkerülhetetlen. Még nincs túl késő, hogy megakadályozzuk a nukleáris világégést. A megmenekülés lehetősége maguknak az embereknek a kezében van, minden férfinak és nőnek, ha határozottan összefognak a békéért. A béke-tömegmozgalom hatalmas erő, a nemzetközi helyzet meghatározó tényezője, amely képes a kormá­nyok gyakorlati politikáját a béke irányában befolyá­solni. A széles és változatos békemozgalomnak az ereje ab­ban a képességében rejlik, hogy együttesen cselekszik. Bármilyen különbségek álljanak is fenn közöttünk más kérdésekben, szilárd meggyőződésünk, hogy semmi sem oszthat meg bennünket a közös célunkért, a béke és az élet megmentéséért, az atomháború megakadályozásáért vívott küzdelemben. felhívunk minden NÉPET. Ne engedjük meg, hogy 1983 a fegyverkezési verseny újabb és halálos veszélyt hordozó fordu­lójának kezdete, a szembenállás további fokozódá­sának az esztendeje legyen! Összpontosítsuk erőfeszítéseinket arra, hogy tel­jesítsük a világ népeinek legsürgetőbb követeléseit! Nemet mondunk az új európai rakétákra! Igent mondunk az európai atomfegyverek ös­­­szes fajtájának csökkentéséről folytatandó érdemi tárgyalásokra! Fagyasszanak be azonnal minden nukleáris fegy­vertárat! Nemet mondunk az atomfegyverekre Nyugaton és Keleten, az egész világon! Szüntessék meg a nukleáris és hagyományos fegy­verkezési versenyt! Igent mondunk az atomfegyvermentes övezetek­re! Követeljük az általános és teljes leszerelést! Békés politikai tárgyalásokat, ne katonai kon­frontációt! Állítsuk a világ erőforrásait a béke és az élet szolgálatába! Békét, szabadságot, függetlenséget és felvirág­zást minden nemzetnek!

Next