Új írás, 1963. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám - FIATAL KÖLTŐK - Buda Ferenc: Szólaljatok
BUDA FERENC 49* f CfJubbal k&Ltak SZÓLALJATOK rozsdás hajnalok kürtjei ti sárgacsizmás kakasok, rúgjátok szét kusza álmaimat, vashomlokú, konok hitemet hirdessétek, nem lehet igaz, hogy vér és erő hiába elároklik, harsány hazugok torka bedagadjon a ti szavatoktól, szólaljatok, lángfejű kakasaim, naponta kiáltsatok, hogy el ne aludjak! Ülök az udvaron, apám udvarán, a szilvafa alatt. Sugarak merevítik az eget. A fa egy helyben áll, ágai mozognak, a gyenge széltől is inognak, mint sebhelyes karok. Ülök az udvarán apámnak, nyugodt vagyok. Mellettem bor van egy üvegben, vörös bor, s félig telt pohár. Cigarettázva szemlélem a rügyező fákat. Lám, könnyeznek a venyige-végek, nekik valami fáj. Ülök a kisszéken, négy világtáj bűvöletében. Az égig fölmagasodnak apám házának piros cserepei. Hát ez a hazám. Ez a ház, ez a táj, ez a sziszegő homok, amely mégis fölnevelt édes szülötteivel együtt, mint a kajla kökénybokrot és az egyenes körtefát. Én ismerem ezt a hazát. Útjait, emberi sorsú fáit, ismerem embereit, földijeimet, gyenge gyerektalppal tiportam tarlós borostás isten-arcán, s még a vadnyúlak és fácánok rejtekhelyeit is tudom. Mit tudsz hazádról, hát mit ismersz hazádból, te boldogtalan? Hisz, persze voltál már itt és ott, mászott veled a vonat, mint pöttömbogár egy óriási virágcserépben, bámultad durcos dombok, csorba gerincű hegyek májszín bozontját, s belenéztél a tükrös vizekbe. Egyszer hetekig jártad a sürrögő somogyi erdőt — akkor épp Z.