Új írás, 1971. január-június (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-01-01 / 1. szám - Vas István: Útravaló (Szentkuty Miklós Orpheusának folytatása elé)
VAS ISTVÁN Útravaló Végre! Szentkuthy folytatja az Orpheust! Nagy hír ez nekünk, akik még megmaradtunk abból a kis táborból, amely a harmincas-negyvenes évek fordulóján olyan lelkesen és mohón várta a következő Orpheus-füzetet - és büszkén is, mert Szentkuthy hívének lenni önmagában véve is titkos rangot jelentett, éppen azért, mert nem voltunk nagyon sokan, viszont jó társaságban voltunk. ,,Egy ezoterikus író Magyarországon, a XX. században!" - üdvözölte Szentkuthy jelentkezését Babits, némi iróniával, persze, de tagadhatatlan elismeréssel is. Igaz, hogy ez a felkiáltás még első, hatalmas könyve, a nagy irodalmi port fölvert Prae ,,intellektuális arisztokratizmusának" szólt, amely már az Orpheus kezdetére is jócskán demokratizálódott, nemcsak felfogásában, hanem előadásmódjában is. Látom, hogy Szentkuthy az új Orpheus itt következő kezdete előtt, igen helyesen, tájékoztatásul feltüntette az Orpheus eddig - hajdan - megjelent köteteit. De elmulasztotta felidézni e vállalkozásáról 1942-ben közölt leleményes tájékoztatójának bevezetőjét, amely összefoglalta, tömören és közérthetően, az Orpheus végső értelmét. És ha most az a feladatom, hogy az új olvasónak - aki netán az előzményekben tájékozatlanul is hajlandó útra kelni az Orpheus újra tengerre szálló hajóján - valami útra valót, esetleg magyarázatot és - ne riadjunk vissza a szótól - mentséget adjak, nem tehetnék hitelesen hasznosabbat, mint hogy e huszonnyolc évvel ezelőtti summázásnak legalább egy mondatát idézzem: ,,Célja tehát a legfélreismerhetetlenebbül humanista cél: a kultúra minden változatán, tudományok és mitológiák minden ígéretén és csődjén, a legtávolabbi korszakokon és legmesszebb eső tájakon, a lélektan rengeteg, de mégis véges árnyalatain túl levő embert keresi: hogy mindebből a mögötte maradt élménytömegből mi marad ? mi használható fel a jövőre ? mi benne az idők játéka és mi a nélkülözhetetlen lényeg és esetleg örök pozitívum ?" Hiszen ha Szentkuthy ennek a célkitűzésnek megfelelő komoly hangnemben írta volna meg az egész regényt (nevezzük így jobb szó híján - mert minek műfaji megjelöléseken törni a fejünket?), akkor nem is lett volna vele semmi baj. Csakhogy az ő Orpheusa a történelem bohóc revüje volt, amely egy percnyi nyugtot sem hagyott az olvasónak, elmerülni a történelmiesség áhítatában. Igaz, hogy ebbeli szándékát sem titkolta el. 22