Új írás, 1983. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám - HÓDOLAT A HALHATATLANNAK. ILLYÉS GYULA - Keresztury Dezső: Féktelen idő (vers)
Hódolat a halhatatlannak Illyés Gyula KERESZTURY DEZSŐ Féktelen idő I. Könnyű tavaszi ég alatt ütött szivén a bizonyosság: a fák maguk bevirágozzák, s utoljára láthattalak. II. Voltál olajfa, füge, mandula, gesztenye, dió, tamariszk, tuja, éti növény, szekfű, levendula. Hagyjuk futni a suhanó időt. Voltál műveit föld, raktál templomot, várat, mit a kor ostromba fogott, beléd s belőled nyíltak ablakok. Hagyjuk futni a meggyötört időt. Voltál jó s rossz nap, év, kudarc, siker, küldő, küldött, ki kérdez, ki felel, útjelző tábla, torony, égi jel. Hagyjuk futni a tántorgó időt. Lehet, az értelmen túli szemérem késztetett rejtőzködni nádon, éren, neked lány, asszony dísze, emberérdem. Hagyjuk futni a bujdosó időt. Ölelésre tárt kar, tiszta mosolygás, virtusban, tréfában jó nevető társ, beszélgetésben s küzdelemben formás. Hagyjuk futni a zokogó időt.