Új írás, 1989. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám - Takáts Gyula: Versek
TAKÁTS GYULA a Styxen túlra A LEHETETLEN FOGHATÓN Lehet, csak Granadában jársz talán?... Vagy olasz ciprusok alatt?... Mert elmentél... Ezért oly árvák és sárgák itt e rózsaszín falak. Sárgák, de most is zöldre válva Fra Angelico fest e fákba az udvaron a rózsáid között, míg te Velencében megállva a tér két gránit oszlopán tűnődsz, alig gondolva rám... De este, amikor a hold sajog, már itt s a lehetetlen foghatón nyújtja kezét s szólítva, újra hon, árnyékod ajka mozdul a falon. KORMÁVAL SZÓRVA Ösztön és gondolat vihet csak hozzád? Oly messze vagy?... Vagy mégse tán, mert összeér a földi s túli ország, mint felhőkkel a sziklák. És túl s még túl azon, vagy itt e zöldbe éled a szó s jelképnél több marad? Egy emlékkel terhes ige villantja hangod és hajad s már szebb is vagy, mint az ami!... Kaputlan térben ez mindig vigasz, de égő angyal is e nem igaz, mert nélküled, ahogy bennem suhog, fehér órákat és piros napot kormával szórva, vad magány vagyok...