Új írás, 1991. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1991-01-01 / 1. szám - Juhász Ferenc: Mérgezett Mennyország (vers)
JUHÁSZ FERENC Mérgezett Mennyország Minek? Minek neked a túlvilág? A túlvilágot sose akartad. Ha kristály, ha csöndpára-árny, ha láng, ha köd-aszály sivatag-sugárzás, ha sugárszövet örök tolongás, zöld fényszövedék erő-könnyűség, öntudatlan összevissza-mozgás, szikra-szemcsék függöny-zokogása, ha világít, mint a tavaszi fák, s hab-lámpákban zsong az Isten-részlet, ha lobogás, kék örvény-pusztaság, világ-összegnél nehezebb anyag, ha súlya, mint az összes megszűnés, síklap, test: millió-dimenziós, ha hullavéres, mint boncolókés, tűz-szigetek úszás-gyűjteménye, ha összetett, mint zöld légy zöld szeme, s prizma-csokra buborék-gömb rózsa, ha egyszerű, mint a rovar szive, s szív-mozgása hólyag-rándulása, ha mint a szubatomi részecskék, zárt törvényben hullám-test szabályok, s kötött táncuk elemi részegség, ha jéghegyek fehér végtelenje, ha magányból kristályosért mozgás, ha mozgásból sugárolvadás gőg, pepita tér öblében bolyongás, sétáló nagy ősállatok közt tér, merengés-háló Istenből folyva, a nincs térben végig kifeszítve, a belül kívülről megszőtt foglya, Isten-sejtek a hálórács-ősben, ponthalmazok összecikkanása, ponthalmazok egymásból-szökése, a kívül belülről megfont rácsa, selyemszálból hab-förgeteg semmi, fényzene nincs-van sugáranyagból, égitest-táj tűz-szivacs úszásból, sugár-magány izzás-daganatból, zene-illat tűzliliom éjből, madár-milliárd vontatta égbolt, üveg-szőnyeg madár-repülésből, kopár derengés-sárga hideg hold, árny-sziklák, árny-kráterek lilája, mínusz milliárd fokos fagyott tűz, folyékony sav-tenger gömbbé fagyva, Neptunusz-hold héjgömbjében és szűz jég-óceán fagyott nitrogénből, ha selyem-sziszegés könnyű nyárból, ha őszi elvesztés lomb-apályból, ha tavasz-völgy virágzás-szabályból, árny-ágbogok tél-szőr redő-púpján, ha végtelen-tág piros madárszem, látás puha gömbtér alvadt fényből, ha szív-pitvar a véges-egészben, piros kamrában zuhogó lágy vér, ha szelvényes, cikkelyes sík fényben korongforgáson őgyelgő pompa, ha mint megoldás a küldetésben, rögzített mozgással mozdulatlan, ha rabságból kötözött adósság, anyagtalan erjedésből béke, ha egymásba csobogó szabadság, ahogy szájból szájba csók nyál csordul, ha csak lágy fény terpedt végtelenből, egyformaság súlyos derengése, ha sugárzás láthatatlan estből, tömbök tornya szikár dermedésből, ha mint száraz fölfújt húgyhólyagban csörömpölő kavicsok kőhangja, s a hólyag-dülledés zsírpáfrányban száraz barna szőrpehely az élet, ha zafírból, smaragdból, türkizből, rubintból, topázból rakott város, ha sugárpép Isten-ürülékből habart táj az, ege Isten-könnycsepp, ha angyalok terelik, mint nyájat birkapásztor a holtakat lassan, s égre-küldött, földre omlott szárnyak toll-lemezből háromszög-pajzs zászlók, s ágaskodó, lecsukló toll-pajzsuk legyező-láng és röptűk szakálla, s az árnyék-nyáj tolong, szétterül, fut, összetorlódik ikra-lepénnyé, gyémánt-völgybe zúdúl hömpölyögve, gyémánt-kúpra tolúl gyapjas árnnyal, s csahos puli löködi, fény-este, a nyáj-tömböt parázs-nedv orrával. 3