Uj Kelet, 1919. október (2. évfolyam, 37-40. szám)

1919-10-09 / 38. szám

m berekké lehessünk, egészséges, egyenesgerincű, boldog emberekké! Újra neki kell vágnunk a mezőknek, a szőlőhegyeknek és acélos karral megpuhítanunk a hosszú álomban elalélt földet. A mi talajunkra kell, hogy visszatérjünk, mert csak ott tudunk erős gyökeret verni, amely dacolni képes a viharokkal. Ha ezt tesszük, akkor a betakarítás ünnepe újra a régi, boldog ünnep lesz, amikor megelégedett emberek a hála dalát küldik az ég felé. Akkor mi megélhetjük azt az örömöt, amiről a talmud beszél, amit csak az élt meg, aki látta a vízmerítés pompás ünnepét Jeruzsálemben. m. UJ KELET ZSIDÓSÁG ÉS NEMZETKÖZI KAPITALIZMUS A zsidó nép gazdasági tagozódása - Egyre gyakrabban halljuk a világsajtóban egymás mellett említeni ezt a két fogalmat. Különösen a békekonferencia működésével kapcsolatban olvashatjuk unos-untalan, hogy a nyugat nagyhatalmak és különösen Amerika azért részesítik megkülönböztetett figyelemben a zsidókérdést és igyekeznek a zsidóság részére kedvező döntéseket kiforszírozni, mert ezzel a kapitalisztikus gazdasági rendszer ingadozó pilléreit akarják alátámasztani, lévén a zsidóság a nemzetközi kapitalizmus megtestesítője. Az erdélyi sajtó is — úgy román, mint német — többször foglalkozott ilyen értelemben ezzel a kérdéssel és legutóbb Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt „Egy imperialista hullám“ című cikkében, komoly hangon mondja, hogy „még egy nagyhatalom van, melynek érdekeit meg kellett védeni a békekötésnél: a nemzetközi zsidóság, amely az ő tőkéjével és a kereskedelemben és világsajtóban kiépített államközi szervezetével a hadviselésben — természetesen a front mögött — szintén jelentős tényező volt.. A zsidóság fajtestvéri jogainak biztosítását követelte a hatalmaktól. Az egyes államok határain belül legyenek biztosítva ezek a jogok, nem pedig Palesztinában, aminek, mint önálló zsidó államnak helyreállításáról, egyes fantaszták álmodnak. Pillanatnyilag bármennyire előnyös is ránk nézve a mai antikommunisztikus hangulatú világban a zsidókérdésnek ilyen beállítása, illetőleg kapcsolatba hozása a nemzetközi kapitalizmussal és az egész kapitalisztikus világrenddel, mégis kötelességünk az igazságnak megfelelően visszautasítani a zsidókérdésnek ilyen megítélését. A beállítás teljesen egyoldalú és épen olyan tendenciózus, mint a nemzetközi kommunizmus vádja. Mert ugyanabban a pillanatban, mikor a nemzetközi kapitalizmussal hoznak kapcsolatba és mint a kapitalista rend pilléreit aposztrofálnak, ugyanakkor a nemzetközi kommunizmus bűnét is fejünkre olvassák. És aszerint, amint épen a váltakozó helyzet és hangulat hozza magával, ütnek bennünket az egyik oldalon mint kapitalistákat, a másik oldalon, mint kommunistákat. Időszerű tehát, hogy miként a nemzetközi kommunizmus vádját elhárítottuk magunkról, tisztázzuk azt a kérdést is, hogy milyen viszonyban van a zsidóság — a zsidó nép és nem csupán egyes zsidók, vagy csoportok — a nemzetközi kapitalizmussal. Ez ugyan ma még nem vád, csak szemrehányás, de holnap már azzá lesz és ítélőszék elé állítanak bennünket miatta. Azt akarjuk megvizsgálni, hogy menynyiben van köze a zsidóságnak, specialiter annak a zsidóságnak, amely a felszínen levő zsidókérdést okozza, tehát a nagy zsidó tömegeknek, a kapitalista gazdasági rendben. Ezzel az affairrel kapcsolatban tulajdonképen nem is beszélhetünk másról, csak arról a zsidóságról, melynek problémáival a békekonferencia is foglalkozott, (hiszen ez tette aktuálissá a dolgot) amelynek jogait most szabályozni akarják; a keleteurópai zsidóságról. A keleti zsidóság alkotja a világ zsidóságának nagy többségét, gerincét és így a zsidóság általános megítélésénél elsősorban ezt kell figyelemre méltatnunk, aminthogy valószínű, hogy a békekonferencia is ezekneknek a tömegeknek a helyzetét vette alapul a kérdés rendezésénél. A statisztikát, a rideg számokat fogjuk megszólaltatni. Adatainkat főleg a mi kitűnő tudósunk, dr. Arthur Ruppin „Die Juden der Gegenwart“ című munkája szolgáltatta. A világon élő 14-15 millió zsidó gazdasági tagozódása körülbelül a következő osztályozással jellemezhető: I. réteg: Nyolc millió orosz lengyel, ukrán és román zsidó. Ebben a rétegben gyári, vagy napszámos munkások, kézművesek, kisiparosok és bizonytalan existenciájú egyének vannak. Teljesen pauperizálódott proletár tömeg. II. réteg: Négy millió amerikai,afrikai, angol és gyarmati zsidó. Iparosok, munkások, földművesek, kiskereskedők. Biztos, de szerény existenciával bíró emberek. III. réteg: Két millió főleg német, osztrák és magyar zsidó. Jómódú burgeois-ok. IV. réteg: Egy millió, a nagyvárosok zsidó felső osztályai, bankárok, nagykereskedők, akadémiailag képzett gazdag emberek. , Ha most ezeknek a rétegeknek a kapitalizmushoz való viszonyát vizsgáljuk, úgy ebből a szempontból csak a két utolsó réteg jöhet számításba. Ez a két réteg mindenesetre szoros kapcsolatban van a kapitalizmussal s amennyiben a tőke általában nemzetközi, a nemzetközi kapitalizmussal. A nyugati államok zsidósága, gazdasági elhelyezkedését tekintve, főleg az uralkodó tőkés gazdálkodás szolgálatában áll. Typikus burgeois osztályt alkot, semmiben sem térve el a burgeois általános természetrajzától. Ám mennyit tesz ki ez a kő réteg? Mindössze három milliót, tehát az egész zsidó népösszeség 20°/o-át. Nézzük most meg, milyen gazdasági helyzetben él a másik két réteg. Az első réteg az orosz, lengyel és ukrán zsidóság. Leroy Boiley mondja a zsidóságról írott tanulmányában: „Állíthatom, hogy nincsen Európában szegényebb, mindennapi betevő falatját fáradságo sabban kereső néposztály, mint az orosz zsidók kilenctized része“. Az európai ember előtt valóságos fogalommá lett az orosz zsidó gazdasági nyomora. Az 1881-ben kiadott Ignatiev-féle letelepülési rendelet, amely csak bizonyos települési körzeteken belül engedte meg a zsidóknak a lakhatást, az elszegényedésnek és tömegnyomornak olyan méreteit idézte elő, amely sehol, egy osztálynál sem tapasztalható. Az orosz zsidóság, mely alatt a cári Oroszország több mint 6 millió zsidója értendő, megteremtette a zsidó proletár irtózatosan nyomorgó típusát. Galíciában ugyanez a kép: A zsidó lakosság csak egy csekély töredékénekvan biztos existenciája, a többiek máról-holnapra élnek és reggel még nem tudják, hogy honnan szerzik meg az ebédet maguknak és családjuknak. Ezeket az embereket nevezte el Nordau „Luftmensch“-eknek. Oroszországban a helyzet a cári uralom után még rosszabbodott, amennyiben az az egytized rész is, amely azelőtt jómódban élt, elszegényedett. Az Amerikában élő két és fél millió zsidó 70 százaléka ipari munkás vagy alkalmazott. Époly kiuzsorázott áldozata a kapitalista termelésnek, mint mindenmás munkás. Az angol zsidók tekintélyes része is igen szerény viszonyok között élő, proletárba hajló kispolgárelem. Ez a két réteg a legmerészebb egyoldalúság mellett sem hozható kapcsolatba a kapitalizmussal, legfeljebb csak annyiban, hogy kiuzsoráztatik általa. És ez a két réteg kb. tizenkét milliót számlál, a zsidó népesség 80 százalékát, így hát a zsidó nép 80 százaléka kimondottan proletár, vagy egészen kispolgári elem és csak 20 százalék kimondottan burgeois. 1919. 38. sz.