Uj Kelet, 1920. november (3. évfolyam, 90-114. szám)
1920-11-21 / 107. szám
2 oldal ÚJ KELET Vasármű, nov 21, HI. M 107. sz. Az „Uj Kelet“ ankétja a népszámlálásról — Az Uj Kelet tudósítójától — Mint már többizben közölte az Uj Kelet, december elsején népszámlálás lesz Nagyromániában. Ezen a népszámláláson szerepel első ízben a zsidó nemzet, ami nemcsak azért nagyjelentőségű, mert megtudjuk a statisztikát, hány zsidó lélek lakik Nagyromániában, de azért is, mert ezzel véglegesen isemzetnek ismeri el a hivatalos Románia a zsidóságot. Az Új Keletről vezető helyén kétszer is megrögzítette a maga álláspontját, ezúttal a lap hasábjait a legkülönféleképen gondolkodó elmék számára engedtük át, hogy kifejtsék a maguk külön álláspontját. Az Uj Keletnek ez az első ankétja kiválóan sikerültnek mondható, a társadalmi és a politikai kitűnőségeknek lehetőleg minden árnyalatát igyekezett megszólaltatni s ez eredmény tagadhatatlanul kedvező. Nem akarunk tanulságot levonni, nem kívánjuk a nagyközönség ítéletét befolyásolni, annyit mindenesetre megállapítunk, hogy csaknem valamennyi külön vélemény és külön álláspont elismeri a zsidó nemzetiségi álláspont helyességét. Van persze, aki az ellenkező álláspontot is szívesen látná, ami természetes is. Az ankét nem volna teljes, hogy ha az elismeréstől a kritikáig minden árnyalat nem érvényesülne. íme az ankét, szóljanak hozzá a betűrend egymásutánjában a résztvevők. Dr. Hacsan Constantin, belügyi államtitkár. — Nekünk ennél a népszámlálásnál fontos, hogy megtudjuk a nálunk élő nemzetiségek számarányát Ez a statisztika még nem lesz végleges, a nagy statisztikai népszámlálás valószínűleg csak négy-öt év múlva fog megkezdődni. Nem érdekünk, mint a magyar uralomban, az uralmon levő nemzetiségről erőltetett számbeli beállításokat csinálni. Mindennél fontosabb nekünk, akik a nemzetiségek számára szabadságjogokat adunk, pontosan megtudni, hogy a nemzetiségek milyen számban élnek nálunk és hogy hol élnek tömörebb egységben és hol széjjelszórtan. Teljesen tárgyilagos statisztikára törekszünk. A zsidó természtesen zsidónak fogja vallani magát. Azok a hatósági szervek, amelyek a népszámlálást végrehajtják, különben is nem fognak beírni mást, mint azt a nemzetiséget, amelyhez az illető tartozik. Hiszen közegeink házról házra járnak és ők könynyen meggyőződhetnek róla, várjon az illető őszintén vallja-e be nemzetiségét. A zsidók — ismétlem — zsidóknak fogják vallani magukat, ez csak természetes. Dr. Eisler Mátyás, a kolozsvári neológ hitközség főrabbija: — Az én álláspontom ebben a kérdésben közismert. Természetes, hogy a zsidóság nemzet és a zsidó vallja magát zsidó nemzetiségűnek. Ezzel szemben vallom azt is, hogy e kérdés megvitatásánál csakis a meggyőzés eszközeit használhatjuk és a kényszer semmiféle formáját nem szabad alkalmaznunk. Részünkre csak annak a vallomásnak van értéke, amely őszinte meggyőződésből és szabad férfias elhatározásból fakad, mert csak ezekre számíthatunk küzdelmeinkben, mint hűséges és megbízható bajtársakra. Cselekedjék mindenki belső meggyőződése szerint. Dr. Farkas Mózes, gyárigazgató, a neológ hitközség egyik vezető tagja. — A népszámlálás alkalmával a zsidó csakis zsidó nemzetiségűnek vallhatja magát. A nemzet és nemzetiség fogalmát nem a természet alkotta, hanem az embereknek mindenkori alakulatai. A zsidó nemzetiség fogalmat a sanremói békekonferencia alkotta meg. Ennek a határozatnak megfelelően a zsidókat Magyarországon is többé nem magyaroknak, hanem zsidóknak minősítik. Ha elfogadjuk, amint pedig el kell fogadnunk, a békekonferencia döntéseit minden közjogi és magánjogi kérdésben, akkor el kell fogadnunk nekünk, zsidóknak azt a döntést is, amely bennünket az új állam keretén belül nemzetiségnek nyilvánít . Azoknak, akik az optálás jogával nem élnek és itt maradnak, ha becsületes emberek, csak az lehet a felfogásuk, hogy mi megszűntünk magyar állampolgárok lenni, román állampolgárok lettünk, ennek következményeit minden vonalon és minden kérdésben le kell vonnunk és tényleg érvényes lenünk is kell. Életberendezésünket, törekvéseinket, munkánkat ehez alkalmazzuk. Az az ember, aki csak szinteg vállalja a román állampolgárságot, de a lelkében még mindig magyar állampolgárnak érzi magát, az nem őszinte, nyílt és becsületes ember. Az optálás joga mindenkinek szabadon rendelkezésére áll és nem fogadhatok el olyan álláspontot, amely erkölcsösnek tartja azt, hogy kifelé, bár kényszer listája alatt 13, román állampolgárnak jelentkezem, befelé azonban ennek épen az ellenkezőjét gondolom és cselekszem. Amilyen hűséggel a román állampolgárságot viselni akarom, époly hűséggel kell viseljem a zsidó nemzetiségi mivoltomat is. Ez gyakorlatilag azt jelenti: mindazt megtenni tartozom, amit a zsidó nemzetiséghez tartozó emberek kulturális és gazdasági fejlődése megkíván. . Természetes, hogy ezen kötelességeimet azzal az eszközzel és azzal az anyanyelvel fogom megcsinálni, amelyet épen leírok. Ez az anyanyelv: a magyar. Egész tevékenységemet a sajátomat képező magyar kultúrával fejtem ki. Okszerű, hogy a magyar kultúrának és a magyar nyelvnek a továbbfejlesztését szolgáljam, mert tulajdonképen ezzel a magam érdekeit szolgálom. . . Nem áll ezzel ellentétben, hogy a zsidó nemzetiségűének egy igen jelentékeny csoportja a héber nyelvnek és héber kultúrának a felelevenítését akarja, — ez a történelem műveléséhez tartozó munka, amelyet természetesen csak másodrangúnak ismerhetek el, mert elsőrangú kötelesség a gyakorlati megélhetés szempontjából, hogy azt a kultúrát műveljem, amely nekem és a velem egy anyanyelvűeknek megadja, a lehetőséget ahhoz, hogy a saját és embertársaik kultúráját és gazdasági helyzetét fentartsa és fejlessze. Még ki kell jelentenem azt az álláspontomat, hogy mi a zsidó nemzetiséghez tartozunk azkkal a zsidókkal együtt, akiknek az anyanyelve nem magyar, hanem német, román, vagy más nyelv. Nekem, aki ma már leéltem életemnek jelentékeny részét, majdnem lehetetlenség az, hogy egy új nyelvet olyan tökéletesen sajátítsak el, mint amilyen mérvben a magyart bírom. Természetes ösztön tehát, hogy gyermekeimet kultúrán neveljem. Glasner Mózes, a kolozsvári orthodox hitközség főrabbija. — Önök azt kívánják tőlem, hogy rabbinikus, vagyis hittételi szempontból nyilvánítsam véleményemet a zsidó nemzeti kérdésben. Az én véleményemet Erdély zsidósága már régóta ismeri, annál is inkább, mert ezt a meggyőződést minden zsidónak, aki vallásos alapon áll ismernie és magáénak kell vallania. Röviden a következőkben foglalom össze: — Az a zsidó, aki zsidó nemzetiségét magtagadja és magát magyarnak, franciának, románnak vagy bármiféle más nemzetiségűnek tünteti fel, az magát a tórát tagadja meg és hittételi szempontból olyannak kell venni, mint aki megtagadta a zsidó közösséget és vallást, mint aki például kikeresztelkedett Tudni kell ugyanis, hogy a tóra és a zsidó vallás nem egyéb, mint a zsidó nép n nemzeti alkotmánya. Hogy a zsidó vallás fogalma mennyire nem , azonos az európai értelemben vett vallásfogalommal és hogy a mi vallásunk mennyire magánviseli a nemzeti alkotmány jellegét, azt azonnal illusztrálom. Az összes európai vallásoknak univerzális jellegük van. Épen mivel az Istenfogalom világot átölelő univerzális jellegű fogalom, az ebből a fogalomból fakadó és táplálkozó vallások is univerzális jellegűek, céljuk, hogy a föld egész emberiségére kiterjeszkedjenek. Épen ezért az összes vallások csak saját híveiknek biztosítanak túlvilági üdvözüést és s minthogy ezt az üdvözülést az egész emberiség számára biztosítani akarják, mindenkori tenden-ciájuk a hittérítés volt. A zsidó vallás soha ilyen terjeszkedő tendenciát nem mutatott, sőt hittétenleg kimondotta, hogy vallási megflőődésre való tekintet nélkül, minden népnek , minden vallásnak becsületes és jó emberei részesek a tulvilági üdvösségben. (Cediké kai haumot jós lahem chook baolam haba.i * zsidó vallás azért nem kívánt sohasem ' m.-is népekre kiterjeszkedni, mert a dolgok temészetében rejlik az, hogy egy nemzeti alkotmány mint amilyen a mi vallásunk, kizrólag bizonyos nemzetre, jelen esetben a zsidó nemzetre vonatkozhatik csak. És vallási törvényeink is, a zsidó hitre való áttérést, csak ebben a nemzeti értelemben engedik meg. Aki a zsidó hitre áttér, annak mintegy exnacionalizálnia kell magát, sőt meg kell tagdnia minden rokonsági köteléket, meg kell tagadnia szüleit és testvéreit és igy elvileg mintegy ujjászületés vehető csak fe a zsidó vallás kebelébe. — Mondják, hogy a nemzetiségnek kritériuma a nyelv és ország Tényleg csak annyi igaz ebből, hogy a nyelv és ország közössége kívánatos, de nem feltétlen atributuma a nemzet fogalomnak. A közös faji származás, a közös történelem a múltban, közös sors a jelenben és közös célok a jövőre vonatkozólag: ez az, ami egy nemzetet nemzetté tesz. Mindenesetre szükséges az előbb említett két atributum is: a nyelv és az ország. Éi az a zsidó, aki feladta annak reményét, hogy ezt a két atribútumot a nyelvet és országot visszaszerezze a zsidó ágnak, annak megszűnt a hite a tórában, az megtagadta a tórát és megtagadta ezzel együtt a zsdó vallást. __ Dr. Grandpierre Iimil, a magyar uralom alatt Kolozsvár utolsó kormánybiztosa — Az a kérdés, hogy a zsidó milyen nemzetiségűnek vallja magát. Magyarországon, az utóbbi időt kivéve, soha nem merült fel, annál is inkább, mert számba vehető zsidó nemzeti mozgalom nálunk nem volt. Hogy ez a mozgalom most ide is eljutott, érthető, hiszen a békekonferencia ismert határozata ennek reális alapot nyújt. Az a véleményem, hogy az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséghez és így a cionista világmozgalomhoz csatlakozott zsidó polgártársak, akik ennek a csatlakozásnak minden konzekvenciáját levonni hajlandók, büszkén és emelt fővel vallhatják magukat zsidó nemzetieknek, mert hiszen régi, nagykultúrájú, nagy kvalitásokkal rendelkező nemzet fiai. De meg kell érteni azokat a magyarul beszélő zsidó polgártársakat is, akik más kultúrához csatlakoztak és ennek következtében magyaroknak vagy más nemzethez tartozóknak mondják magukat, mert ezen a területen a történelmi fejlemények a fajon túl a nyelvi kultúrák kialakulását eredményezték és így tisztán faji alapon a kérdést megnyugvással megoldani nem lehet. Dr. Márki Sándor, a kolozsvári magyar egyetem volt rektora, a történelem és földrajz tanára — Hogy a népszámlálási űrlap nemzetiségi rovatába az erdélyi zsidó mit írjon, három szempont jöhet figyelembe: az anyanyelv, az érzés és az, hogy a zsidóság maga is nemzeti alapra helyezkedett. Az államnyelv kérdés egymagában még nem határozza meg a nemzeti hovatartozást, hiszen ilyenformán a magyarokat akkor, amikor az ország hivatalos nyelve s az arisztokrácia és intellektuell osztály nyelve is a latin volt, a rómaiaknak kellett volna mondani. Nem lehet kétséges az sem, hogy Erdély csak magyarul beszélő zsidósága zsdó maradt, noha saját klasszikus nyelvét, a hébert már teljesen elfelejtette. Volt idő, — mint már említettem — amikor a magyar arisztokrácia is teljesen elhanyagolta nemzeti nyelvét, de azért egy pillanatra sem szűnt meg magyarnak lenni. Az erdélyi zsidóság azonban érzésben is teljesen magyar volt s azt hiszem, ez az érzés még mindig erősen befolyásolja. Épen ezértaz erdélyi zsidó nemzeti mozgalom nem tudta Erdély egér zsidóságát meghódítani, bár erről a mozgalomról tudom, hogy nem lokális jelenség, hanem egy, az egész világon végigvonuló nemzeti újjászületési mozgalomnak ideért hulláma. Én azt tartanám logikusnak, ha minden magyarul beszélő erdélyi zsidó továbbra is magyarnak vallaná magát, de ebben a tekintetben minden nyilatkozó saját lelkiismeretére van utalva, aki úgy érzi, hogy már nem magyar, de még nem román, a változott viszonyért között érthető álláspont, ha zsidó nemzetiséget ír be a statisztikai rovatba.