Uj Kelet, 1920. november (3. évfolyam, 90-114. szám)

1920-11-21 / 107. szám

2 oldal ÚJ KELET Vasármű, nov 21, HI. M 107. sz. Az „Uj Kelet“ ankétja a népszámlálásról — Az Uj Kelet tudósítójától —­­ Mint már többizben közölte az Uj Kelet, december elsején népszámlálás lesz Nagyromá­niában. Ezen a népszámláláson szerepel első­ ízben a zsidó nemzet, ami nemcsak azért nagy­jelentőségű, mert megtudjuk a statisztikát, hány zsidó lélek lakik Nagyromániában, de azért is, mert ezzel véglegesen is­­­emzetnek ismeri el a hivatalos Románia a zsidóságot. Az Új Kel­­­etről vezető helyén kétszer is megrögzítette a maga álláspontját, ezúttal a lap hasábjait a leg­­különféleképen gondolkodó elmék számára en­gedtük át, hogy kifejtsék a maguk külön állás­pontját. Az Uj Keletnek ez az első ankétja ki­válóan sikerültnek mondható, a társadalmi és a politikai kitűnőségeknek lehetőleg minden ár­nyalatát igyekezett megszólaltatni s ez eredmény tagadhatatlanul kedvező. Nem akarunk tanulsá­got levonni, nem kívánjuk a nagyközönség íté­letét befolyásolni, annyit mindenesetre megálla­pítunk, hogy csaknem valamennyi külön véle­mény és külön álláspont elismeri a zsidó nem­zetiségi álláspont helyességét. Van persze, aki az ellenkező álláspontot is szívesen látná, ami természetes is. Az ankét nem volna teljes, hogy ha az elismeréstől a kritikáig minden árnyalat nem érvényesülne. íme az ankét, szóljanak hozzá a betűrend egymásutánjában a résztvevők. Dr. Hacsan Constantin, belügyi államtitkár. — Nekünk ennél a népszámlálásnál fon­tos, hogy megtudjuk a nálunk élő nemzetisé­gek számarányát Ez a statisztik­a még nem lesz végleges, a nagy statisztikai népszámlálás való­színűleg csak négy-öt év múlva fog megkez­dődni. Nem érdekünk, mint a magyar uralom­ban, az uralmon levő nemzetiségről erőltetett számbeli beállításokat csinálni. Mindennél fon­tosabb nekünk, akik a nemzetiségek számára szabadságjogokat adunk, pontosan megtudni, hogy a nemzetiségek milyen számban élnek nálunk és hogy hol élnek tömörebb egységben és hol széjjelszórtan. Teljesen tárgyilagos sta­tisztikára törekszünk. A zsidó termész­tesen zsi­dónak fogja vallani magát. Azok a hatósági szervek, amelyek a népszámlálást végrehajtják, különben is nem fognak beírni mást, mint azt a nemzetiséget, amelyhez az illető tartozik. Hi­szen közegeink házról házra járnak és ők köny­­nyen meggyőződhetnek róla, várjon az illető őszintén vallja-e be nemzetiségét. A zsidók — ismétlem — zsidóknak fogják vallani magukat, ez csak természetes. Dr. Eisler Mátyás, a kolozsvári neológ hitközség főrabbija: — Az én álláspontom ebben a kérdésben közismert. Természetes, hogy a zsidóság nem­zet és a zsidó vallja magát zsidó nemzetisé­gűnek. Ezzel szemben vallom azt is, hogy e kérdés megvitatásánál csakis a meggyőzés esz­közeit használhatjuk és a kényszer semmiféle formáját nem szabad alkalmaznunk. Részünkre csak annak a vallomásnak van értéke, amely őszinte meggyőződésből és szabad férfias elha­tározásból fakad, mert csak ezekre számíthatunk küzdelmeinkben, mint hűséges és megbízható bajtársakra. Cselekedjék mindenki belső meg­győződése szerint. Dr. Farkas Mózes, gyárigazgató, a neológ hitközség egyik vezető tagja. — A népszámlálás alkalmával a zsidó csakis zsidó nemzetiségűnek vallhatja magát. A nemzet és nemzetiség fogalmát nem a termé­szet alkotta, hanem az embereknek mindenkori alakulatai. A zsidó nemzetiség fogalmat a san­­remói békekonferencia alkotta meg. Ennek a határozatnak megfelelően a zsidókat Magyaror­szágon is többé nem magyaroknak, hanem zsi­dóknak minősítik. Ha elfogadjuk, amint pedig el kell fogadnunk, a békekonferencia döntéseit minden közjogi és magánjogi kérdésben, akkor el kell fogadnunk nekünk, zsidóknak azt a dön­tést is, amely bennünket az új állam keretén belül nemzetiségnek nyilvánít . Azoknak, akik az optálás jogával nem élnek és itt maradnak, ha becsületes emberek, csak az lehet a felfogásuk, hogy mi megszűn­tünk magyar állampolgárok lenni, román ál­lampolgárok lettünk, ennek következményeit minden vonalon és minden kérdésben le kell vonnunk és tényleg érvénye­s lenünk is kell. Életberendezésünket, törekvéseinket, munkán­kat ehez alkalmazzuk. Az az ember, aki csak szinteg vállalja a román állampolgárságot, de a lelkében még mindig magyar állampolgárnak érzi magát, az nem őszinte, nyílt és becsületes ember. Az optálás joga mindenkinek szabadon rendelkezésére áll és nem fogadhatok el olyan álláspontot, amely erkölcsösnek tartja azt, hog­y kifelé, bár kényszer listája alatt 13, román ál­lampolgárnak jelentkezem, befelé azonban ennek épen az ellenkezőjét gondolom és cselekszem.­­ Amilyen hűséggel a román állampol­gárságot viselni akarom, époly hűséggel kell viseljem a zsidó nemzetiségi mivoltomat is. Ez gyakorlatilag azt jelenti: mindazt megtenni tar­tozom, amit a zsidó nemzetiséghez tartozó em­berek kulturális és gazdasági fejlődése megkíván.­­ . Természetes, hogy ezen kötelességei­met azzal az eszközzel és azzal az anya­­nyelvel fogom megcsinálni, amelyet épen leírok. Ez az anyanyelv: a magyar. Egész tevékeny­ségemet a sajátomat képező magyar kultúrával fejtem ki. Okszerű, hogy a magyar kultúrának és a magyar nyelvnek a továbbfejlesztését szol­gáljam, mert tulajdonképen ezzel a magam ér­dekeit szolgálom. . . Nem áll ezzel ellentétben, hogy a zsidó nemzetiségűé­nek egy igen jelentékeny cso­portja a héber nyelvnek és héber kultúrának a felelevenítését akarja, — ez a történelem műveléséhez tartozó munka, amelyet természe­tesen csak másodrangúnak ismerhetek el, mert elsőrangú kötelesség a gyakorlati megélhetés szempontjából, hogy azt a kultúrát műveljem, amely nekem és a velem egy anyanyelvűeknek megadja, a lehetőséget ahhoz, hogy a saját és embertársaik kultúráját és gazdasági helyzetét fentartsa és fejlessze.­­ Még ki kell jelentenem azt az álláspon­tomat, hogy mi a zsidó nemzetiséghez tartozunk az­kkal a zsidókkal együtt, akiknek az anyanyelve nem magyar, hanem német, román, vagy más nyelv. Nekem, aki ma már leéltem életemnek je­lentékeny részét, majdnem lehetetlenség az, hogy egy új nyelvet olyan tökéletesen sajátítsak el,­­ mint a­milyen mérvben a magyart bírom. Természetes ösztön tehát, hogy gyermekeimet kultúrán neveljem. Glasner Mózes, a kolozsvári orthodox hitközség főrabbija. — Önök azt kívánják tőlem, hogy rabbi­­nikus, vagyis hittételi szempontból nyilvánítsam véleményemet a zsidó nemzeti kérdésben. Az én véleményemet Erdély zsidósága már régóta ismeri, annál is inkább, mert ezt a meggyőző­dést minden zsidónak, aki vallásos alapon áll­­ ismernie és magáénak k­ell vallania. Röviden a következőkben foglalom össze: — Az a zsidó, aki zsidó nemzetiségét­­ magtagadja és magát magyarnak, franciának, románnak vagy bármiféle más nemzetiségűnek tünteti fel, az magát a tórát tagadja meg és hittételi szempontból olyannak kell venni, mint aki megtagadta a zsidó közösséget és vallást, mint aki például kikeresztelkedett Tudni kell ugyanis, hogy a tóra és a zsidó vallás nem­­ egyéb, mint a zsidó nép n nemzeti alkotmánya. Hogy a zsidó vallás fogalma mennyire nem , azonos az európai értelemben vett vallásfogalom­mal és hogy a mi vallásunk mennyire magán­viseli a nemzeti alkotmány jellegét, azt azon­nal illusztrálom. Az összes európai vallásoknak univerzális jellegük van. Épen mivel az Isten­fogalom világot átölelő univerzális jellegű foga­lom, az ebből a fogalomból fakadó és táplál­kozó vallások is univerzális jellegűek, céljuk, hogy a föld egész emberiségére kiterjeszkedje­­­­nek. Épen ezért az összes vallások csak saját híveiknek biztosítanak túlvilági üdvözü­ést és s minthogy ezt az üdvözülést az egész emberiség számára biztosítani akarják, mindenkori tenden-­­­ciájuk a hittérítés volt. A zsidó vallás soha ilyen terjeszkedő tendenciát nem mutatott, sőt hittétenleg kimondotta, hogy vallási megf­l­őő­désre való tekintet nélkül, minden népnek­­ , minden vallásnak becsületes és jó emberei ré­szesek a tulvilági üdvösségben. (Cediké kai haumot jós lahem cho­ok baolam haba.i * zsidó vallás azért nem kívánt sohasem ' m.-is népekre kiterjeszkedni, mert a dolgok tem­é­szetében rejlik az, hogy egy nemzeti alkotmány mint amilyen a mi vallásunk,­­ kiz­rólag bizonyos nemzetre, jelen esetben a zsidó nem­zetre vonatkozhatik csak. És vallási törvényeink is, a zsidó hitre való áttérést, csak ebben a nemzeti értelemben engedik meg. Aki a zsidó hitre áttér, annak mintegy exnacionalizálnia kell magát, sőt meg kell tag­dnia minden ro­konsági köteléket, meg kell tagadnia szüleit és testvéreit és igy elvileg mintegy ujjászületés vehető csak fe­­ a zsidó vallás kebelébe. — Mondják, hogy a nemzetiségnek krité­­riuma a nyelv és ország Tényleg csak annyi igaz ebből, hogy a nyelv és ország közössége kívánatos, de nem feltétlen atribut­uma a nem­zet fogalomnak. A közös faji származás, a kö­zös történelem a múltban, közös sors a jelenben és közös célok a jövőre vonatkozólag: ez az, ami egy nemzetet nemzetté tesz. Mindenesetre szükséges az előbb említett két atributum is: a nyelv és az ország. É­i az a zsidó, aki feladta annak reményét, hogy ezt a két atribútumot a nyelvet és országot visszaszerezze a zsidó ág­nak, annak megszűnt a hite a tórában, az meg­tagadta a tórát és megtagadta ezzel együtt a zs­dó vallást. __ Dr. Grandpierre Iimil, a magyar uralom alatt Kolozsvár utolsó kormánybiztosa — Az a kérdés, hogy a zsidó milyen nemzetiségűnek vallja magát. Magyarországon, az utóbbi időt kivéve, soha nem merült fel, annál is inkább, mert számba vehető zsidó nem­zeti mozgalom nálunk nem volt. Hogy ez a mozgalom most ide is eljutott, érthető, hiszen a békekonferencia ismert határozata ennek reális alapot nyújt. Az a véleményem, hogy az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséghez és így a cionista világmozgalomhoz csatlakozott zsidó polgártársak, akik ennek a csatlakozásnak min­den konzekvenciáját levonni hajlandók, büszkén és emelt fővel vallhatják magukat zsidó nem­zet­ieknek, mert hiszen régi, nagykultúrájú, nagy kvalitásokkal rendelkező nemzet fiai. De meg kell érteni azokat a magyarul beszélő zsidó polgártársakat is, akik más k­ultúrához csatlakoz­tak és ennek következtében magyaroknak vagy más nemzethez t­artozóknak mondják magukat, mert ezen a területen a történelmi fejlemé­nyek a fajon túl a nyelvi kultúrák kialakulását eredményezték és így tisztán faji alapon a kér­dést megnyugvással megoldani nem lehet. Dr. Márki Sándor, a kolozsvári magyar egyetem volt rektora, a történelem és földrajz tanára — Hogy a népszámlálási űrlap nemzeti­ségi rovatába az erdélyi zsidó mit írjon, há­rom szempont jöhet figyelembe: az anyanyelv, az érzés és az, hogy a zsidóság maga is nem­­zeti alapra helyezkedett. Az államnyelv kérdés egy­magában még nem határozza meg a nemzeti hovatartozást, hiszen ilyenformán a magyarokat akkor, amikor az ország hivatalos nyelve s az arisztokrácia és intellektuell osztály nyelve is a latin volt, a rómaiaknak kellett volna mon­dani. Nem lehet kétséges az sem, hogy Erdély csak magyarul beszélő zsidósága zs­dó maradt, noha saját klasszikus nyelvét, a hébert már tel­jesen elfelejtette. Volt idő, — mint már emlí­tettem — amikor a magyar arisztokrácia is teljesen elhanyagolta nemzeti nyelvét, de azért egy pillanatra sem szűnt meg magyarnak lenni. Az erdélyi zsidóság azonban érzésben is telje­sen magyar volt s azt hiszem, ez az érzés még mindig erősen befolyásolja. Épen ezért­­az er­délyi zsidó nemzeti mozgalom nem tudta Er­dély egé­r zsidóságát meghódítani, bár erről a mozgalomról tudom, hogy nem lokális jelenség, hanem egy, az egész világon végigvonuló nemzeti újjászületési mozgalomnak ideért hulláma. Én azt tartanám logikusnak, ha minden magyarul beszélő erdélyi zsidó továbbra is magyarnak v­allaná magát, de ebben a tekintetben minden nyilatkozó saját lelkiismeretére van utalva,­­ aki úgy érzi, hogy már nem magyar, de még nem román, a változott viszonyért között ért­hető álláspont, ha zsidó nemzetiséget ír be a statisztikai rovatba.

Next