Uj Kelet, 1920. november (3. évfolyam, 90-114. szám)

1920-11-25 / 110. szám

cu (Mmvîr, nu. Hui» ii t* peilMtM k MM» M I» CWJ Dr. L Pop. CsItifUL 1920. iMB&tî 21 A cionista konferencia harmadik napja Feanfu­t idegekkel, fáradhatatlan m­unka­­kedvvel folytatja* konferencia munkáját torait a harmadik napon. Ahogy as Msc p 'bnA'tól forra ceeneültek, tárgyalnak, vttatkennak és doljjoanak, valóban megérdemlik a zajdó nem­­zetgyalás elnevelését. Egy komoly és nulla parlament en aa elad országrész f­eledn­'a kon­ferencia, a részvevői asiodvéseig úgy viselked­nek, mint hogyha régi tapas­atal­t és gyakorolt parlamenti emberek volnának. Qor­tise hitte volna, hogy ez a horonyessett nemzetgyűlés ilyen sikeréit lesi,­lyen impozáns, még ott is, ahol nézeteltérések vannak, hiszen mé­sfél száz ember között mindig vannak, sőt kell is hogy legyenek a magasabbrendű komolzság férfiék színvonalát látjuk. Ami nem lehet másként, hiszen ez a zsidó faj belső in­terls ranciájából és tanúságából fakad és abból a szeret­etből, amellyel évezredes nemzet voltának mai meg­újhodása felé fordul. És a szeretet és a lelkesedés és a mun­kában való részvétel nem piától és nem szere* pelnagyá*; és a testület nemcsak az idegeit és a szívesését adja az ügynek, de myagi áldozatkészségévell is tüntet. azok a határozati javaslatok, amelyek a bizottságok és a plenáris ülésarc elé kerültek, nem az b­emenő építkezések terveinek a várai, évakra való munka, de a kon­ferencia lelkes türelmetlensége, áldozni tudása Bonre serkentve nógatja őket s mi bizton hisszük, hogy a mesaai álmok nem is olyan mesnziek. Ennek a nagyra törő nemzetgyűlésnek a jóvoltából sokkal hamarabb és sokkal nagy­szerűbben megvalósulnak, mint amennyire a can papiros és a merev betű ezt el tudja képzelni. A zsidó nemzetnek szüksége is van most minden erejére, népének minden egyes tagjá­és téglahordó buzgalmára, munkájára és ál­dozataira. A kezdet kezdetén vagyunk, az ut­á’ idén, még alig építettünk valamit, még alig tettünk pár lépést előre, töméntelen munka . Mádat vár reánk. A zsidóságnak történel­mi, nagy pillanatai ezek, amikor végre egy­' talált, egymás kebelére omlott alelkü­, ezt a szeretetmegnyilvánuilást ellenség iratná. ha az a p­loat, amikor a félkezünk­­•Moshatjuk a fegyvert , mindkét kézzel kanalat faggathatunk, mindekét kenünk­­a zsidó nép aantéssének az építését vé- Ha est# pilUnatot, amifcpr magunkra :» nem luttatfunk ki, örőkké sajnálni mért a pillanattá eliramlanak, nem TM*té ad­»­e a tétlenség egy nemzet a legnagyobb bűn. • nappallá tévé dolgoztak a konferencia legátusai, még egy nap m­egfes­tett munk­­­ás — hazatérnek dolgozni tovább. Már kell arra gordo­niok, milyen nagy munka reájuk, ha hazamennek. Mert mindaz, ami konferm­eján elhangzott, nem lehet elröppent Ceupán és mindaz, ami papírra vetődött lábét holt betű: valósággá UD vitatott* Safe arab szónoklat, aztg a aaabatos bénád népúr a ra felépített jelentések , javaslatok, de mindez nem szép, ha­nem úgy történik, hogy cselekedetté váljon. A szidó nemzelgyfiléa tagjai, akik hazautaznak Erdély, a Bánát, Mi­ram­aros és a Körös mente városaiba, hison­ára magukkal viszik a konferencia lelkét és lekes­­ségiit, magukkal viszik az eleven mozgatót, ami a lak­ók mélyén türelmetlenkedik és amely a zsidóság nevében munkát kér, áldozatokat és cselekedni tudást. A zsidó felszabadulás ma m­ár nem magatehetetlen, csüggedt sóvárgásban nyilatkozik meg, hanem a munkában. Dolgoz­zatok és na csüggüdjetek ! A délutáni ülés A konferencia tagjai kedden az esti órák­ban, valamint szerda egész délelőttjén és külön­böző bizottságokban tanácskoztak a beterjesz­tett határozati javaslatról s munkájukról dél­után számoltak be a plenáris ülésen. A délutáni ülést fél három órakor nyi­­totta meg dr. Fischer József, fiúnök. Kéri­ a konferencia tagjait, hogy a tárgyalás alá te­relő kérdéseiét figyel és ki továbbra is azzal a fegyelme­t_ higgadtsággal tárgyalják, amelyre­ddig tanuacgot tettek. # Ferencz Mendel az igazoló Bizottság ne­jében jelenti, hogy négy új delegátus érkezett, akiknek mandátumát a bizottság igazolta. Ezek: Wirte Ödön lápét Nagyvárad, Hirsch Akiba leánya, Schön Samu Hiralmasa, Jeremiás Hirsch Déa. Az újonnan érkezettekkel a dele­gátusok száma 150 re emelkedett. Dr Fitcher József elnök javasolja, hogy miután felmerült a szüksége annak, kü­ldes­sék ki egy bizottság a szervezeti bizottság határo­­zatának egységesítésére és beterjesztésére. Ja­vaslatára kiküldettek: dr. Pitcher Tivadar, dr. Fischer József, Altmann Sámuel, Márton Béla, dr. Molnár Béla, Weiszburg Chaim és Widder Dávid. A bizottság tanácskozásra visszavonul, az elnöklést dr. Deutsch Mór (Lugos) veszi át. Bejelenti, hogy tárgyalás alá kerül a politikai bizottda jelentése, amelyet dr Blumenfeld Dezső (Nagysom­kút) a bizottság e­löke terjeszt be. Jelenti, hogy a bizottság a beterjesztett ha­tározati javaslatot stiláris változtatásokban ugyan, de lényegbeli módosítás nélkül­ fogadta el. Fel­olvassa a végleges szöveget, amely így hangolt: A konferencia politikai határozata Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros területén lakó zsidó nemzetiségű sakosogy a vi­lágon szétszórt és ■ sanremói békekonferencia által nemzetnek elismert egyetemes zsidó nép részének tekinti magát, mint Qyen teljes oda­adással részt vesz abban az általános zsidó munkában, mely az ősi zsidó nemzet megújho­dását, Zsidóország megalapítását és felépítését, a héber nyelv általánossá tételét és a zsidó nemzeti kultúra fejlesztését tűzte ki feladatui. Ámde ugyanakkor, amikor az itt élő zsidó nemzetiségű lakosság magáévá tevie a zsidó­­ nép nemzeti törekvéseit, polgári bőséggel em­­lékezik meg a haza iránti kötelességeiről, melyek­nek teljesítésében az egyetemes zsidó célokért való munkálkodás soha hátráltatni nem fogja. E területek zsidó nemzetiségű lakossága megnyugvással és fen­tartás nélkül alkalmazko­dik az immár jogerős nemzetközi szerződéssé vált békealazmány hatt­­ormányaihoz. Ünne­pélyesen kijelenti, hogy • lép flat, aalnt .Hagyismiaia­kB polgárai, a román állameszmét király hűséggel és áll­am­pa­­gvn kötelességeiknek odaadó teljesítésével hiven szolgálni fogják és legjobb énjükkel részt vesznek Nagyrománia konsolidációjában és felvirágoztatásában. Kétségtelen azonban, hogy a zsidóság csak úgy lesz képes ezen feladatának megfe­lelni, ha a világszerte elfogadott és a békekon­ferencia által is szentesített jogérteknek meg­­­felelően biztosíttatnak számára mindazok a jo­gok, melyek demokratikus szabid­­iumben a szabad polgárt megilletik. ’ Ennek első követelménye, hogy a nagyrománia­ zsidó nép , nemzeti kisebbségnek törvényesen elismertessék. A történeti fejlődés a zsidó nép életében a nemzeti regenerálódás korszakát nyitotta meg, ezt az irányt szabta meg a zsidóságnak maga a békekonferencia is, melynek határozatait az egész műveit világ ma­gáévá tette. A konferencia ennélfogva vett vadnak s a mai korszekemmel össze nem ........................... jónek minősit bárminő és bárhonnan jövő, akár nyílt, akár rejtett törekvést, amely a zsidó nemzetiségű lakosságnak más népekbe való beolvasztását (asszimilációját)­­ célozza, vagy amely arra irányul, hogy a nagyromániai zsidó népet a saját nemzeti irányban való fej­lődés útjától elterelje, sőt épen ez az egyenge­­tését, az azon való előrehaladás támogatását várja az általahatalom letéteményeseitől. Törvényhozásilag biztosí­tandók tehát a zsidóság számára a nemzeti kisebbségi jogok, úgy a politikai és gazdasági élet, mint a hit­élet, az oktatás és a kultúra terén. E végből mellőzhetetlenül szükséges országos zsidó nem­zeti kataszter létesítése, melybe községi, taegyei, kerületi és oreságrészi tagozódás szerint min­den zsidó nemzetiségű állampolgár hivatalból­­elveendő, e nemzeti kataszter alapján alap­törvénynyel oly országos szervezet létesítendő, mely alkalmas arra, hogy a zsidó nép vallási, kulturális és népjóléti önkormányzatának alanya legyen és amely az önkormányzat jogaival al­kotmányosan felruháztatik. A kultúra szabadságának elvére hivatko­zik a konferencia akkor, aminea a román ál­lami nyelv kötelező használatára vonatkozó általános rendelkezések érintése igéikül — meg­állapítja a zsidóéig igényét arra,­­hogy ' • hébert, alst­ulgé aeaieti . * , aj elvet nyilvános gyűléseken, a sajtóban, iskolákban, színházakban ás a társadalmi élet minden meg­nyilvánulásában szabadon és korlátlanul' hasz­nálhassa. Tekintve továbbá, hogy a zsidó nép széles rétegei anyanyelvükként ma még más nyelveket használnak, a zsidó nép eme rétegei e nyelvek használatában sem korlátozhatók. A zsidó nép el van töké­ ív arra, hogy gyermekeinek zsidó nemzeti és vallásos­ szel­lemben való nevelését saját iskoláiban bifdto­­sítsa, gondoskodni fog­ásól, hogy ez iskolák-

Next