Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-13 / 8. szám

Csütörtök, 1921 jan. 13., IV. évf. 8. sz. 1 , VJ KELET Angol munkásküldöttség Prágában Prága, jan. 10. Ide érkezett az angol munkáspárt tizenöttagú küldöttsége. A küldöttek közt vannak: Henderson, Thomas, Adamson és hét más alsóházi tag. A küldöttség a legköze­lebbi­­napokban meglátogatja a köztársaság különböző vidékeit és azután esetleg ellátogat Magyarországba is. Schwarz úr összerezzent. Válláról hideg verejték csúszott le a gerinccsont kanálisán. — Temetés, — panaszkodtak ki belőle a szavak. — Temetés . . . koporsó . . . gö­dör . . . Sok koporsó . . . sok gödör . . . Mennyi koporsó . . . ötezer koporsó . . . — Mozogj már! — ötezer koporsó, mind én vittem . . . ötezer gödör,­ mind én tömtem be . . . És ötezer halott, ötezer koporsó, ötezer halott . . . Tegnap még négyezerkilencszázkilencven­­kilenc , ma ötezer. Finom fekete redingot volt rajta, fekete, csokros volt a nyakkendője. Fekete volt a sza­­kála, reszkető, göndörös, fekete. — Négyezerkilencszázkilencvenkilenc . . . Csupa halott, csupa temetés ... És egy ha­lott öt forint ... és ötezer halott huszonöt­­ezer forint ... És egy élet ... és ötezer halott ... És egy élet ... és hat ferenc­­jóska és három cilinder ... És egy élet és ötezer gödör ... A halottak a gödörben, a gödrökön halmok ... és egy élet huszonöt­ezer forint . . . Schwarzné rácsapott az asztalra. — Ne morogj! idd ki a kávédat, mert kihűl. Kihűl? — tűnődött Schwarz úr. — (Vége következik.) 3. oldal: kőről az egész proletáriátus élő­ standardjára Várjon nem a legcélszerűbb szocialista teljesítményt végzi a cionista mozgalom, ha ennek a tarta­lékseregnek legkétségbeeset­­tebb tízezreit, a zsidó proletá­rok­at kivonja, munkához és földhöz juttatja a saját orszá­gukban és ezzel nem lekicsinyelhető mérték­ben csökkenti a marxi értelmezésű tartalékse­regnek az egész proletáriátusra gyakorolt sú­lyos nyomását ? Amit a lap a zsidóknak angol részről szánt szerepéről ír, hogy Anglia vazallusává akarja tenni Palesztinát, hogy általa a lázadá­sok áradatát feltartóztassa, arra nem tartunk sok szót érdemesnek. Ez olyan alapos kifogás, mint a földkérdésnek georgista megoldásáról egy mondatban azt írni, hogy szimpatikusnak látszik, de nem más, mint becsapás. A geor­­gizmusról ezt leírni nem egyéb, mint frivoli­­tása annak a feltevésnek, hogy a cikkírón kí­vül senki,sem­ tudja, hogy mi a georgizmus. De az önöl való vitatkozás eltérítene irá­nyunktól. Azt írja a „küzdelem“ a maga k­onklú­­ziójaképén, hogy: „mi nem a kis- és közép­birtokokért harcolunk, mi a földbirtok magán­tulajdonának megszűnte­tését követeljük, a­­ közös termelési rendszer alapjára akarjuk helyezni." A londoni cionista világkongresszus pedig múltévi határozatában a palesztinai földbirtokpoltikát illetőleg prok­­lamálta, hogy, ,a cionista földpolitika alap­elve, hogy a föld, amelyen a zsidó gyarmatosítás történik, a zsidó nép k­öztös t­ulajdonába kerüljön. A végreh­rjtó bizottság felhivatik, hogy mindent kövessen el azon alapelvnek teljes egészében való keresztülvitelére." Úgy véljük és mindenki erre az ered­ményre juthat az összehasonlítás után, hogy a kettő között nemcsak, hogy lényeges különb­ség, de semmiféle különbség nincsen. És amíg a szocialisták lapja azt üzeni elvtársainak, hogy álláspontja szerint a zsidó proletárság nem lehet tagja a cionista pártnak, mi azt üzenjük a mi elvtársainknak, hogy a zsidó proletárság tagja lehet a szocialista pártnak. Mi sem természetesebb, minthogy ahol zsidó szocialista párt van, odacsatlakozik. • *mmmm mm m m m m m m mm m m m m m m m m Kormányválság Angliában Lord Milner lemondása — Lloyd George és Lord Curnon küzdelme — Eduard Grey kü­lügyminiszterjelö­lt — Az Új Kelet tudósítójától — Páris, jan. 10. Lord Milner betegségére való hivatkozással lemondott. Lord Milner Egyiptom minisztere volt. A .Matina londoni tudósítója részletesen foglalkozik lord Milner lemondása körülményeivel s ehez a hírhez azt a kommentárt fűzi, hogy lord Milner kilépése a kabi­netból részleges kormány­vál­ság kezdetét jelenti. A kormányból rövid időn belül több miniszter fog kilépni, olyan államférfiak, akik Lloyd Geor­geval ellentét­es politikát folytattak. A francia lapnak ez a híre elsősorban lord Cursonra cé­loz, aki tudvalevőleg az angol külpolitikában merőben ellentétes álláspontot képvisel, mint Lloyd George. Lord Curson konzervatív politi­­­­kus, az ő politikája akadályozta Anglia minisz­terelnökét abban, hogy a keleti kérdésben ki­építse Anglia igazi dem­okratikus erejét. Lord Curson sokáig ellen­állt abban, hogy Anglia tárgyalásokba bocsátkozzék Oroszországgal és Lord Curson volt az, aki Anglia é­s Amerika között a viszonyt elmérgesítette. Lloyd George egész energiája abban merül ki, hogy a kormányon belül egységes és határo­zott külpolitikai programot hozzon s ezt a külpolitikai programot a konzervatív lord Cur­­sonnal szemben is keresztülvigye. Mert a mi­­niszterelnök belátta azt, hogy Anglia keleti érdekeit csak demokratikus külpolitikával tudja megóvni és hogy a pangó angol kereskedelmet csak úgy tudja ismét aktívvá tenni, ha­ meg­szerzi az angol külkereskedelem számára a gazdag orosz piacot. Itt állott egymással sz.­in­ben Curson és Lloyd George állás­pontja, mert lord Curson nem tudott megbékélni azzal a gondolattal, hogy egy olyan kormánnyal kössenek akár kereskedelmi szerződést is, amelyet Anglia politikai okokból nem ismer el. Lord Milner nyija meg az utat, Lord Cur­son követi. És követni fogja vele a kormány­ból minden konzervatív politikus, aki nem szá­mol azzal, hogy a világháború után új gazdasági berendezések alakultak ki hogy Anglia hegemóniá­ját a keleten és a gyarmatokon csak a demok­rácia kiterjesztésével tarthatja meg, hogy a világ gazdasági helyreállításához és a népek békéjéhez áldozatkészség és megértő politika kell. Az angol lapok már célzást is tesznek arra, hogy ki lesz lord Curson utódja. Eduard Grey, aki a világháború kitörésekor Anglia külügyminisztere volt, aki őszinte elszántsággal, akarta a békét és mindent elkövetni arra, hogy a világháborút m­egakadályozza, akinek az an­gol demokráciában nagy szerepe volt s aki Mindan kihűl. A kávé kihűl, az ember kihűl. Milyen különös. És ma az ötezredik. Ötezer halott. Kocsin, vagy targoncán ? Nem szeret­ném targoncán. A targonca nehéz, csupa súly, csupa mázsa, sok, sok mázsa. És öregszem, lustulok. Tegnap még fiatal voltam, ma öreg. És holnap ? Persze, holnap . . . Holnap me­gint halott és megint targonca. És cipelni kell, és szomorkodni kell . . . muszáj szomorkodni. Néha nevetni kellene ... és mégis szomor­kodni kell . . . Felállott az asztaltól. Felemelte és meg­indította az ösztön, a szokás, mely beleégett fáradt, kimerült életébe. Kabátja ujjával végig cirógatta cilinderét, lesimította a borzas szá­lakat, aztán szeretettel, gyöngéden a fejébe nyomta. Az utcán lassan, óvatosan ment. Szemé­nek elhomályosult tükrén nem akadt meg semmi. Agyában még ágaskodott a lárma, de már hal­kabban és erőtlenül. Csöndes és ál­mos zsibbadás vitte magával. A villamoson összehúzta magát. Fázott. — Végállomás. Temető. Ijedten nézett a kalauz kitárult szájára. — Végállomás. Temető. — ismételte, sok ideig visszavonult a politikai élettől, most ismét aktív szerepet akar vállalni. Legutóbb Glasgowban tartott beszédet s ezen zászlót bontott pacifista poli­tikája mellett. Kijelentette, hogy egy újabb háború teljesen tönkretenné Európa civilizációját s ezért szük­séges, hogy a nemzetek olyan szövetségbe tömörüljenek, amely meg tudja akadályozni a fegyverkezést, meg tudja akadályozni azt, hogy Európa a jövőben ismét háború szintere le­gyen. A volt szövetségesekkel fenn kell tartani a legszorosabb barátságot, de ebből a barátságból nem sza­bad kirekeszteni azokat az államokat sem, amelyek egy­kor Anglia ellenségei voltak. Eduard Grey beszédével hosszasan foglal­kozik a „Daily Cronicle", Lloyd George lapja. Azt írja, Eduard Grey nemcsak egy pártnak, hanem az egész angol népnak a véleményét fejezi ki. Amit lord Groy mondott, azt vallja az angol kormány is. Mert Eduard Grey kül­­ügyminisztersége alatt is mindig a pártérdek fölé helyezte Anglia érdekeit. Lord Grey be­szédében nagy vonalakban kifejtette :Anglia bé­kés, becsületes politikáját a szövetségesekkel szemben és nem zárja el az utat az összes civilizált államok egyesülése elől. Eduard Gr­y beszédével nemcsak poli­t­­kája mellett tett hitvallást, hanem programot is adott, amely programot keresztül tudja és k­eresztül akarja vinni. Ha­rord Curson elhagyja helyét, — mint ahogy elhagyja — a külügy­miniszteri székbe Lloyd George politikájához jobb munkatársat nem találhat, mint Eduard Grey, aki ugyanazokért a célokért küzd, mint ő: a világ demokratikus újjáépítéséért. Gratmogyik­oszs­y sorsa A magyar kormány az átadás ellen — Csapatouzellonasok az osztrák határon — Az Uj Kelet tudati tájától. — Bécs, jan. 10. A „Neue Freie Presse* je­lenti. Autentikus helyről Nyugatmagyarország átadásának ügyében a következő jelentést kapjuk:­­ A magyar kormány kijelentette, hogy azokat a követeléseket, amelyeket az ánlant a Nyugatmagyarország átadása ügyében hozzá­ intézett jegyzékében teljesíteni kér, ebben a formában elfogadni nem fogja. Az egész ország ellentállana, ha a kormány a vele szemben támasztott követeléseket ilyen módon teljesítené. De nemcsak a közvélemény felfogása ez, hanem a kormányé is. Ha Nyu­­gatmagyarországot a megjelölt módokon adnák át Ausztriának, az átadás ellenkeznék annak a kísérő jegyzéknek az alapelveivel, amelyet az antant a trianoni békeszerződéshez fűzött illetékes köröknek az a véleménye, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben­­ nem ez a végleges döntés. Azt állítják, hogy amennyiben Magyarország a jegyzéknek engedelmeskednék, kénytelen lenne konzekvenciáit Ausztriával szemben levonni. Budapesten még mindig hiszik, hogy a nyugat­magyarországi kérdést Ausztria és Magyarország békés megegyezéssel fogja megoldani. Bécsben izgalommal várják a magyar kormány válaszát. Magyar csapatössze­vonások Nyugat­­magyarország határán Prága, jan. 10. (Damian). Megerősítik a hírt, hogy a magyarok Nyugatmagyarország ha­tárán csapatokat koncentrálnak. . A Zsidó Nemzeti Alap célja, hogy Eree Jiszrael földjét a zsidó nép szá­mára elidegeníthetetlen tulajdonául szerezze meg.

Next