Uj Kelet, 1921. február (4. évfolyam, 22-44. szám)

1921-02-25 / 42. szám

Péntek, 1921 február 25., IV. évf. 42. sz­ U­J KELET Új közvélelmezési államtitkár Kolozsváron Tanasescu belügyi államtitkár fogja vezetni. — A kormány nem ellenzi a magyar szervezkedést — Az Uj Kelet tudósítójától. — Tanasescu belügyi államtitkár tegnap ér­­kezett vissza bukaresti útjáról Kolozsvárra és ma elfoglalta hivatalát. A hivatali teendők és az ügyfelek légiója várt az államtitkárra, aki szakadatlanul fogadta a referenseket és meg­hallgatta a felek ügyes bajos dolgait. Közben szakított néhány percet a sajtó informálására. Az államtitkár a bukaresti politikai életről, a nemzeti kisebbségi államtitkárságról és néhány aktuális közéleti kérdésről volt szíves nyilatkozni. — A politikai élet — mondotta Tana­sescu államtitkár — visszatér hosszú hul­lámzások után régi, megszokott medrébe; a jelek szerint a közeljövőben a kormányzat körül személyi változások nem lesznek. A kormány pozíciója megszilárdult. A nemzeti kisebbségek államtitkárságáról szóló javasla­tot tudvalevőleg a kamara bizalmatlanul fo­gadta, de a tárgyalások során a bizalmat­lanság eloszlott és nagy többséggel meg­szavazták. — Országos adminisztrációt érintő vál­tozások nem fognak történni a közeljövőben ? — kérdezte munkatársunk. — A közélelmezés országos szabályo­zása érdekében — felelte a belügyi állam­tikár — nagyobb decentralizációt fognak fo­ganatosítani. Az országban közélelmezési államtitkárságokat állítanak fel. Egyet Erdély, egyet Bukovina és egyet Beszarábia számára. Az erdélyi reszort Kolozsváron lesz és annak szervezésével és vezetésével engem bíztak meg. Az újságírók azon kérdésére, vájjon a belügyi reszortot szintén megtartja e, Tanase­cu államtitkár azt mondotta, hogy mindkét reszor­tot vállalja, minthogy a bukaresti kormány ehhez ragaszkodik. Az új államtitkárság szer­vezetéről, munkabeosztásáról, hatásköréről egy­előre nem nyilatkozott, minthogy ezek még a kezdet kezdetén állanak. — Mi igaz Gróza közlekedésüog­i állam­titkárnak miniszterré való kinevezéséről? — Gróza államtitkárnak a kormányba való belépéséről még mindig szó van. Hogy milyen formában és hogy mikor, az termé­szetesen a politikai konstellációktól függ. Most a külpolitikára került a sor. — A külpolitikában egyelőre sem sze­mélyi, sem programbeli változás nincs, — mondta az államtitkár — a kormány az egész vonalon békére és belső konszolidá­cióra törekszik és ez irányítja a kormányon „ levő államférfiakat minden cselekvésükben. Az újságírók a magyar szervezkedésről is érdeklődtek. Az államtitkár kijelentette, hogy a kormánynak a magyar szervezkedés ellen semmi kifogása nincs abban az esetben, ha ez a szervezkedés az állam biztonságát nem­­ érinti és ha a belső konszolidáció ügyét szol­gálja. Elejétől fogva ez volt a kormány állás­i­pontja és ezen természetesen nem változtatott­­ mind a mai napig. Tarbut Hét Országos akció a zsidó iskolákért — Az Új Kelet tudósí­tójától. — A Terbutról nem kell bővebben írnunk, ismeri már mindenki ezt az országos nagy intézményt, amit megteremtettek az erdélyi zsidók. Ez az országos zsidó iskola-egyesület kivívta már a tekintélyét azokkal a grandiózu­san szép eredményekkel, amelyeket a vezetése alatt álló iskolákban elért. Múlt heti lapszáma­inkban hosszú riportokban mutattuk be a ko­lozsvári két gimnáziumában tett látogatásaink­nál szerzett impresszióinkat; az Új Kelet olva­sói már ismerik a modern pedagógiának ezt a két pompás erősségét, mely versenyre kelhet az európai"legjobb hirű iskolákkal is. Szomorú múltja a zsidó iskolák­ történe­tének, hogy a zsidó iskolaügy mindig oly mostohán kezelt kérdése volt a zsidóságnak. Igaz, voltak zsidó iskolák itt is, ott is, de ahány volt, mind­annyiféle rendszer és annyi­féle befolyás szerint tanított, úgy, hogy ez csak káros és rossz mederbe terelte a gyermekne­velést. A Tarbut megalapítása óta azonban sikerült centralizált vezetés alá vonni új isko­láinkat, és hogy milyen eredményt mutathat fel a Tarbut, arról meggyőződött maga az erdélyi cionista konferencia is. A zsidó társadalom világnézeti különbség nélkül — mert a Tarbut nem pártpolitikai egyesülés — mindig lelkesen támogatta ezt a nagyfontosságú intézményt. Azonban úgy a Tarbut, mint a zsidóságnak az érdekében szük­ségesnek és elengedhetetlennek mutatkozott, hogy egy nagyszabású taggyűlési akciót indít­­sanak, mert fontos, hogy a zsidóság minden rétege részt vehessen az iskolaépítés nemes munkájában. Fontos, hogy a legmesszebb fekvő faluba lakó zsidó is tudomást szerezzen a Tarbut létezéséről, hogy tagja, segítő tagja lehessen a zsidó gyermeknevelésnek. Mert az új generác­ó sohasem csak a szülők, hanem mindenkié, az egész társadalomé. A Tarbutot még jobban ki kell építeni, még nagyobbra, még hatalmasabbra, hogy az egész erdélyi zsidóság minden gyermekét­­ nevelhesse fel, az óvodától kezdve fel egészen a főiskoláig. M­r ehhez ta­ok kellenek, akik fizetnek, sok tag kell, akiknek alacsony tagdíjaiból nő ki magasra az iskolák büszke, nagy épülete. Ezért a Tárt­ul vezetősége feb­ruár 27-től m­­árcius 4-ig bezárólag Tarbut Hetet rendez, amikor mindenkinek csak a Tarbut számára kell tagokat gyűjteni. Az egész országrész területén egyszerre indul meg a nagy agitáció, sok sok lelkes zsidó férfi és nő toboroz új híveket az iskola­­egyesület részére. Itt, Kolozsvárott is nagy, lázas munka folyik; az összes zsidó egyesületek lelkes oda­adással siettek a Tarbutnak felajánlani szolgá­lataikat. A Nőegylet, a Jehudit, az Ezra, a Barisszia, a Poole Cedek és a Haggibbor mind propagandát fog kifejteni a Tarbutért, tagjaik házról házra fognak járni, tagokat gyűjteni. Munkatársunk ebből az alkalo­ából felke­reste Antal Márkot, a zsidó iskolák főigazgató­ját, aki a következőket mondotta : — A gyűjtési munka 27-én kezdődik és tartani fog az egész héten át. Mindenütt nagy érdeklődés nyilvánul meg az akció irnt, a­mire már régen kiszivárgott és örömmel látom, hogy az eszmét lelkesedéssel fogadták. Az egész országrész területén folyik a szervezési munka és vidéken Turbutelőadások, Turbur­­ostélyek is lesznek, a cél népszerűsítésének érdekében. Mi nagy bizalommal tekintünk az akció felé és hisszük, hogy nem hiába. Az­­ erdélyi zsidóság áldozatkészségét sohasem ta­gadta meg. Különösen a héber pedagógiára kiépíthetése miatt helyezünk nagy súlyt arra, hogy akciónk sikerrel járjon, hogy minél na­gyobb tömegek rokonszenvét és támogatását­­ nyerjük meg, mert ennek az iskolának a léte­zésétől függ az egész erdélyi zsidóság jövendő gyermeknevelése. Mert csak a mi tanítóinkkal tudjuk felnevelni a zsidó ifjúságot a világ dol­gozó társadalmának hasznos tagjaivá. És ezzel az iskolával példát akarunk mutatni a külföldi zsidóságnak is, amely nagy megértéssel és ér­deklődéssel figyeli mozgalmunkat. Hiszem, hogy eredménnyel fogunk do­gozni, mert nemcsk a reményünk van meg hozzá, de az akaratunk is. A főigazgató keményen és határozottan mondta ezeket, lelkesedés csengett a szavában és bizonyos, hogy minden úgy lesz, ahogyan mondta, ahogyan akarják. Mert egyet akarnak a zsidósággal. .................. ...... ..*.**'^*1 A ZildS Nemzeti Alap ora/Agunk földjét akarja népH *k köztulajdonba visszavásárolni. a föld, *­*é az ország!), a Keren Istaijeszed a fejlett európai állami élet »lapjait akar,a lerakni e vizzzarattatt földön, a T.»r­­buta-Kultúralap pe­dig a sivatagi­­ vándorlás nevelési „lap «. 3. oldal: Társulják a pirít! határozatokat Az angol sajtó a Demot kancellár ellen Simons a német na p tmalatth­fdl - Az Uj Kelet tudósítójától. -London, febr. 23. A londoni lapok rész­letesen közölték Simons külügyminiszter nyilat­kozatát. A kommentárok egyértelműen hangsú­lyozzák, hogy a német kancellár olyan kijelen­téseket tett, a­melyek a németek ügyének csak ártottak. Gessler hadügyminiszter beszédéről viszont azt írják, hogy értelmes és józan sza­vak voltak ezek, amelyeket Németországnak nagyon is meg kell szívlelnie. Gessler hadügy­miniszter ugyanis beszédében vázolta azokat a lehetőségeket, amelyek a párisi határozatok rideg visszautasítása esetén várnak Németor­szágra. Ha Londonban nem jön létre meg­egyezés az antant és Németország között, a szövetségesek bizonyosan erőszakhoz fognak nyúlni. Az angol lapok szintén hangsúlyozzák, hogy Németország ellentállása új beavatkozást fog jelenteni. A „Times” a konferencia programját ismerteti". A német kérdést a keleti kérdések letárgyalása utánra tűzték ki, a török delegál­tak között felmerült véleményeltérés miatt azonban kénytelenek máris napirendre venni. Miután a konferencia szabályozta már a felső­sziléziai népszavazás ügyét, holnap sor kerül a párisi konferencia egész határozatkomplexu­mára. Ugyancsak a „Times” írja, hogy Anglia és Franciaország korántsem gondol arra, hogy megfossza Németországot az életlehetőségétől. A szövetségeseknek egyetlen céluk, hogy meg­teremtsék az igazi békét. Azt a békét, amely­nek alapjait a versaillesi szerződésben állapí­­tották meg. Németország eddig mindent el­követett, hogy kijátsza a szövetségeseket. Simons hiába mondja, hogy Németország szegény és nem tud fizetni. Németországnak vannak kincsei: a német munka és a német szorgalom. Annak a Németországnak, amely a háborút előidézte, viselnie kell a háború anyagi következményeit is. Karlsruhe, febr. 23. Dr. Simons minisz­ter a­­Badischen Fresse“ szerkesztőjének dél­­németországi útjának tapasztalatairól a követ­kezőképen nyilatkozott: Csak a legjobbat mondhatom. Az az ér­zésem, hogy a lakosság most sokkal egysége­sebben áll a kormány mögött, mely ki akarja védeni a német exisztencia ellen intézett táma­dást, mint a béketárgy­alások idején. A német nép ismét megtalálta magát és hajlandó arra, hogy áldozatokat is hozzon, ha ezzel a tartós nyomorúságot és a német nép rabszolgasorsát el tudja hárítani. Londonba ennek az erő­fesz­tésnek és ennek a szilárd elhatározásnak az érzését viszem magammal. Amikor a német nép egységes hangulatáról beszélek, nemcsak arra gondolok, miként fogadták beszámolóimat, hanem arra is, hogy mindenütt szilárd az el­­szán­ás a német érdek megvédésére. Ezért megyek nyugodtan Londonba. Mert tudom, hogy mögöttem elszántan áll az ország és a nép hangulatát csak az antant engesztelékeny békéje tudja eloszlatni. — A nagyváradi cionista szervez­kedés. Nagyváradról jelentik:­­ Lázas előké­születek folynak a nagyváradi cionista helyi­szervezet hivatalos megalakítására. Nagyvárad zsidó intelligenciája már eleve is bejelentette a szervezethez való csatlakozását, úgyhogy a február hó 2- én, vasárnap délután megtar­tandó alakuló közgyűlés előreláthatólag olyan hatalmas manifesztációja lesz a váradi zsi­dóságnak, mely méltán fogja az új helyi szer­­vezet helyét a legfontosabb erdélyi csoportok között megállapítani. Várad egyike a legna­gyobb zsidó gócpontoknak és már ezért is messze kiható politikai és kulturális jelentősége van az ottani zsidó nemzeti szervezkedésnek. A kolozsvári központ élénk tudatában van annak a fontosságnak, melyet a váradi zsidóságnak a cionista munkában való intenzív részvétele jelent és ehhez mérten gondoskodott arról, hogy az alakuló közgyűlésen a központi vezetőség is ké­pviselve legyen. Dr Fischer József a F.­ Zs N. Sz. alelnöke, Weiszburg Chajim és Widder Dávid vezetőségi tagok, valamint Fe­renc Mendel, a szövetség főtitkára fognak meg­­jelenni az országos szervezet részéről és fel fognak szólalni az alakuló közgyűlésen.

Next