Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)

1921-04-12 / 79. szám

2 OM a Churchill miniszter Palesztinában Az angol államiért! Zsidóország újjáépítéséről — Az Új Kelet tudósítójától — Jeruzsálem, ápr. 2. Churchill angol gyarmatügyi miniszter megjelent a Skopus-hegyen, hogy részt vegyen a héber egyetem alapkőletételénél. A hegy körül mér ezrekre menő zsidó közönség várta a minisztert, akit megjelenésekor tüntető ovációkban részesítettek. ■ Nachum Szokolov hatalmas beszédben mutatott rá a zsidóság nagy gazdasági és kulturális megmozdulásaira. -- Az a nép vagyunk, — mondotta többek között, — akit évezredes hontalanságunk, üldöztetésünk és magunkba zárkózottságunk megtanított a szabadság szeretetére és a fajiség megbecsülésére. De nemcsak erre tanított meg, megtanított arra is, hogy más népekkel szemben elnézők legyünk és számukra mindazokat a feltételeket követeljük, amelyek szabad fejlődésüket biztosítják. Békét akarunk és testvéri együttérzéssel együttműködni kívánunk az arabokkal. Ha Palesztinát szabad országgá akarjuk tenni, akkor annak földjén csak szabad népek élhetnek. D Churchill gyarmatügyi miniszter válaszában kifejtette, Nagybritániának megváltozhatatlan elhatározása, hogy a zsidó népnek adott szavát annál is inkább megtartsa, mivel a zsidók által Palesztinában végzett munka a brit birodalomnak valósággal áldás. Ruck főrabbi ezután a miniszternek átnyújtott egy tóratekercset, amelyet az angol államférfiú meghazottan köszönt meg. Ez az ajándék — mondotta a miniszter — vagyonom legértékesebb darabjai közé fog tartozni A következő napon a miniszter egy tíztagú zsidó küldöttséget fogadott. A küldöttség tagjai a cionista bizottság, Vaad Leüti és a rabbináluk tagjaiból volt összeválogatva. Mr. Churchill előttük is ismételte, hogy nem akar a mohamedánok előtt bizalmatlanságot kelteni. Sőt szeretné azt széjjeloszlatni. — A magam részéről — mondotta — mindent elsősetek, hogy a harmónia létrejöjjön. Palesztina újjáépítése azonban már tisztára a zsidóság ügye. A legnagyobb megerőltetéssel is elő kell teremteniök a világ zsidóinak azt a pénzt, amely a zsidó nemzeti ügyet évszázadokra menően viszi előre. Az angol adófizetőktől nem lehet követelni, hogy ők hozzájáruljanak a zsidók nemzeti otthonának megteremtéséhez. Dr. Ruppin felelt a miniszter beszédére. Kijelntette, hogy a zsidók elő fogják teremteni azt az összeget, amelyre szükség van Palesztina újjáépítéshez. Mert ehhez az újjáépítéshez kapcsolódik a zsidóság becsülete. A Tóra előtt emlékezzetek meg a Tributról. A Tárhat a mi mozgalmank gerince, mert az új Jövőt készíti elő. . Idra rabba Részlet aMatronita* cimű regényből (2. Irta: Usvári Péter Most megnyilt a Metista kapuja. Nagygőgösen lépett be elsőnek a gótok légiója. Árnyékaként nyomult utána az angol. Valamelyik gót vezér leborult a Merkaba előtt és igy szólt: — Uram, mi gótok és szellemünk e késő hordozói, akiket angoloknak hivnak, megjelentünk előtted, s hogy jutalmadé vegyük. Országokat hódítottunk és népeket szabadítottunk fel. Kiélt régi fajtákat kiirtottunk és pénzt gyűjtöttünk temérdeket, hogy hatalmassá tegyük mindazokat, akik védelmünkre méltónak mutatkoztak. Uram, nagy dolgokat cselekedtünk, ítélj. A jutalmadat várjuk.Most megrebbent a Sechina szeme és ameddig a tekintet ellátott, az aranyvirágos ragyogó pázsit fekete mezőséggé változott. És e gyászos lepedőn elgyötört nemzetek csontváza fehér lett. A nemzetek tetemei mellett élő népek fetrengtek, sorvadtak és sorvadók, egyiptomiak, indusok és feketék. Néma tekintetben rettentő megalázottságuk és kirabolt fájdalma reszketett.Hágókat megrendítő nagy nagy bánat riad ki latén tüzszeméből. — Nin szabadságot, de rabszolgaságot adtatok a népeknek. Bélelt a mérték és ítélni fogok. Ahogy ti megaláztatok másokat, mások úgy alázzanak meg titeket. Az Idia rabba bírái lehajtották fejüket. Most jöttek a gallusok. Ők is jutalmat vártak, mert ők dalt és vidámságot, fényt és kényelmet adtak a népeknek. És megrendült az Ur haragja: — Nem dalt és vidámságot, nem fényt és kényelmet adtatok a népeknek, de nyomorúságot és kétségbeesést. íme, lássátok, ezt adtátok. . . A fekete réten, amerre az Ur sugárkeze mutatóit meddő anyák, vérbajos gyermekek, meztelenmalla lazzaronik, meghülyült alkoho ■ listák, játékosok, keritők, gyűlölködő papok és fegyencek nyöszörögtek. — ítéltem — szólt az Úr. — Menjetek. Jöttek a germánok. — Uram — mondták — bölcsességre tanitottuk a népiket, amelyeket hatalmunk alá jármoztunk. A szabadság, függetlenség, belső értelmét mitőlünk tanulták meg Az egyenlő jog, az egyenlő vagyon és a munka jogának törvényeit mi hirdettük meg a világnak. Hatalmas szélvihar zúgott végig a fekete rétségén és elvitte a ködöt, amely rájaborult. Eltűnt a népek temetője és a nyomorultaknak, s a betegeknek lezöltött világa is, amely utána következett hőhullámok szennyes öbleiben kormosfalu gyárak meredeztek az ég felé és a gyárakban izzó kohóit mellett megláncolt embermilliók verejtékeztek. — ítéltem — dörgött az Isten. — A szabadságról ti csak bölcselkedtelek, de szabadságot nem adtatok a népeknek. Zsidók vonultak most a Merkába elé, sokféle zászló alatt, sokféle himnuszok zenéje mellett. — Uram — szólt a vezérük — szent Törvényedet széthordták a népek között. Fajok megtisztultak az emberszeretetben, amelyet mi hirdettünk meg a Te nevedben. Már minket is megtűrnek a népek és ha néha mégis ellenünk támadnak, ezt csak azért teszik, mert azt hi tszik, hogy mi még most is külön nép vagyunk. Uram, elégeld már meg szenvedésünket és vedd le homlokunkról a bélyeget, amely engerti őket, megmutatván, hogy mi a Te néped vagyunk. A Merkába alatt megreszkettek az emberoszlopok A pátriárkák zokogtak. A Sechina sötét felhőbe burkolózott és hallgatott. Mózes a földre nézett Szégyelte magát. Félelmetes, nagy cecd tsorult a Metilitára. Megtépett sötét felhőkön testetlenül úszott a zsidó önérzet. UJKKLI, Kedd, 1921 április 12., IV. évf. 79. sz. Kis zsidók, nagyzsidók A zsidóság jövőjében csak azok kételkedhetnek, akik a zsidó históriát rosszul ismerik és még rosszabbul a zsidó karaktert Vannak ilyenek és a legkonokabbak éppen a zsidók között vannak, ők a zsidó antiszemiták. Az ő antiszemitaságuk természetesen nem gyűlölet, csak a szkepszisz anszemitasága. A természetük csupa ellentmondás és azért fér még a rajongásuk mellett a közömbösség és a hibű mellett a tagadás. Rajongnak a zsidó múltért, de a zsidó jövőben nem hisznek. Hinnének talán a zsidóság jövőjében is, ha annak kiépítését például a keresztényekre lehetne bízni. A zsidókat nem tartják alkalmasnak erre. A zsidók rém tudnak beleforrni abba a fegyelembe, amely a népélet összekovácsolásához múlhatatlanul szükséges. A zsidók túlságosan egyéniek. Nincs az a keresztény antiszemita, aki annyi hibát tudjon rákölteni a zsidó karakterre, mint a zsidó antiszemita. Zsidó békétlenkedésről, zsidó összeférhetetlenségről, zsidó elbizakodottságról senki se beszél annyit, mint épen a zsidó. És az a zsidó, aki így beszél, mindenre gondol, csak éppen ara nem, hogy nem a többi a békétlenkedő és összeférhetetlen, hanem ő az, aki békétlenkedik. Fölösleges mondani, hogy az úgynevezett jobb körösben akadnak leginkább ezek a kétkedők. Azokban a körökben, ahol a vagyon arisztokratikus kényességbe szorítja a zsidó egyszerűséget. Ezek az emberek még büszkék arra a gondolatra, hogy isten kiválasztott népe a zsidó nép, de azt hiszik, hogy a kiválasztott népben ők a kiválasztottak. Néha dolgoznának is, de csak úgy, ha kaszt fegyelembe szoríthatnák az embereket. A kis zsidó csak hallgasson. De ha a kis zsidó is dolgozni akar, erre mindjárt azt mondják, hogy arrogáns. Inen nagy baj, hogy éppen a zsidók nem ismerik a Zsidó néplélek karakterét és ami csak önérzet, ezt neveletlenségnek mondják. Az úgynevezett zsidó előkelők elfelejtik, hogy közöttük és a zsidó kisemberek között nem olyan nagy a distancia, mint más népek előkelői és kisemberei között. Mert a kis zsidót csak a vagyon és olykor az iskolai műveltség választja el a nagy zsidótól. Ha véletlenül vagyonhoz jut, az ellentét ki van egyenlítve és a kis ember semmivel se kisebb, mint a négy zsidó. Más népeknek az a baja, hogy nem tudnak demokratizálódni, a zsidóknál az a baj hogy nem tudnak arisztokratálódni. Ha a gazdag zsidó megértené, hogy a szegény csak annyival kevesebb ő nála, amennyivel kevesebb a vagyona, akkor mindjárt könnyebben forrhatnának össze abban a gondolatban, hogy a zsidó jövőért együtt kell dolgozniok és együtt dolgozhatnak is. . * «. p. r - -A minisztertanács az államtitkárságok fentartása mellett A kamara mai ülése — Vita a munkásszervezkedésről - Az Új Kelet tudósítójától — Bukarest, ápr. 11. A mai minisztertanács elhatározta, hogy azerdélyi államtitkárságokat további intézkedésig fentartja. Ezzel a kormány honorálta az erdélyi politikai körök osztallan kívánságát, mivel a jelenlegi közlekedőn és postaviszonyok mellett nem lehet az igazgatás teljes centralizációját keresztül vinni a lakosság hátránya és megterhelése nélkül. A kamara mai ülésén Zamfirescu elnök hosszabb beszédben méltatta Bassarábiának az anyaországhoz való csatolása harmadik évfordulóját. A beszédet a kamara nagy tapssal fogadta. Inkuletz képviselő szintén a nap jelentőségét méltatta s kijelentette, hogy a kamara nem tesz eleget annak az ünnepélyes ígéretének, hogy a népet földhöz juttatja. Az errevonatkozó törvényjavaslat kijátsza az ígéretet. Peliván képviselő ugyanilyen értelemben beszélt, de pártpolitikai motívumokat" kevert beszédébe. Az elnök kijelentette, hogy a nap nagy ünnepi jelentőségét nem illő újabb parlamenti csetepatéval lerontani és ezért megvonja a szót. Dragu hevesen kikelt a közlekedési miniszter rendelete ellen, amellyel a munkásságnak a szakszervezetekbe való tömörülését meg akarja akadályozni. Virgil Madgearu felfedi mindazokat a visszaéléseket, amiket a közmunkák minisztériuma követ el állandóan. A hivatalnoki kar létszámának leszállításakor sok régi hivatalnokot bocsátottak el és csak a politikai szempontból megbizhatói maradtak meg. Traner Lisi miniszter válaszolt és kijelntette, hogy ez az ügy belső adminisztrációs dolog és nem tartozik a ház elé. Ezután a ház különféle javaslatokat tárgyalt. Erdélyi tisztviselő küldöttség érkezett ma a fővárosba Hatiegan kolozsvári egyetemi tanár vezetésével. Egyidejűleg érkeztek meg a bukovinai, moldovai, regaboli, bánáti és a basszarábiai tisztviselők kiküldöttei is. A kiküldöttek hétfőn gyűlésre jönnek össze, összejövetelük célja az, hogy feliratban kérjék a kormányt, tegyen eleget jogos kéréseiknek. Egyben az egységesítés keresztülvitelének módozatait is megtárgyalják a kormánnyal. A mai minisztertanács úgy döntött, hogy a bukovinai orthodox egyház vagyona a központi egyház igazgatása alá kerül. Az erre vonatkozó munkálatok keresztülvitelével Ialyi metropolitát bízták meg.