Uj Kelet, 1924. április (7. évfolyam, 75-97. szám)

1924-04-28 / 95. szám

Nem a mi hibánk Néhány nappal ezelőtt vezettk helyen részle­tesen foglalkoztunk Averescu tábornok beszédé­vel, amelyben a zsidókérdésről vallott felfogá­sát ismertette. Dr. Mayer Ebner, a bukovinai zsidóság kitűnő vezére szintén megjegyzéseket fűz Averescu beszédéhez, amelyeket érdemesnek tartunk olvasóinkkal is megismertetni. Averescu tábornok — írja dr. Ebner — a zsidókat okolja az antiszemitizmussal, mégpe­dig három ok miatt: 1. A zsidók egyenjogú polgárok lettek, de ennek ellenére is külön kategóriákat képeznek zsidó karakterrel. Felelet: Nincs olyan törvény, amely máról­­holnapra átváltoztathatná az emberek testi és lelki habitusát. Még ha minden zsidó be is akart volna olvadni a románságba, akkor sem sikerülhetett volna az egyenjogúsítás óta eltelt rövid néhány év alatt. Egy olyan asszimiláció­nak, amilyen például a francia, vagy az olasz volt, generációkra van szüksége. És még ezek­ben az országokban sem teljes az asszimiláció. De miért szűnjünk meg zsidóknak lenni, tá­bornok úr, ha egyenjogú polgárok vagyunk ? Miért nem követelik ezt a többi kisebbségek­től? Egyetlen államférfiunak sem jutott eszébe azt követelni, hogy a romániai németek, oro­szok, vagy magyarok szűnjenek meg külön kategóriát alkotni. Csak éppen a zsidósággal szemben áll ez a követelés. Ha négyezer évig fennmaradtunk mint zsidó nép, hogyan töröl­hetne bennünket a népek sorából a liberális­kormány egyetlen törvénye. " De nézzük a valóságot. Várjon a zsidóság nemzeti karaktere okozza az antiszemitizmust? Franciaországban nem volt nemzeti zsidóság és mégis lezajlott a Dreyfus-per. Németországban németek és Magyarországon magyarok voltak a zsidók és mégis a legféktelenebb antiszemita kilengések színhelye volt ez a két ország. A különbség az asszimilált és nemzeti zsidóságnál talán csak annyi, hogy míg a nemzeti zsidót némely helyen gyűlölik, az asszimilált zsidót­­ azonban meg is vetik. A szeparálódásunk szintén előmozdítja az antiszemitizmust — mondja ön, tábornok úr. De vájjon így van ez ? Vájjon tényleg mi sze­­parálódunk ? Ha csakugyan őszinte az a kíván­ság, hogy feladjuk népi karakterünket és be­olvadjunk a románságba, miért akkor az egyre erősödő óhajtás a numerus klauzus után? Hi­szen az egyetem a legjobb melegágya az asszi­milációnak. A regátban a zsidóság egy része már teljesen beasszimilálódott és mégis a regát a szülőhazája a cuzismusnak. És hogyan bán­nak a zsidó asszimiláció legelőkelőbb típusaival, mint például Blank Arisztiddel, aki minden bizonnyal olyan román, amilyennek ön kívánja. Ez az ember egymagában több áldozatot hozott a román kultúráért, mint a többi polgárok százezrei. És mégis, az antiszemitizmus nem kevésbé kímélte meg őt, mint az utolsó paje­­szos zsidót. Nem tábornok úr,, nem a mi­ sze­parálódásunkban van­­a hiba. Ám lássuk a má­sodik okot: 2. A zsidók felelősek az antiszemitizmusért — a számuk miatt. Felelet: Ez az argumentum nem kevésbé fogyatékos, mint am a másik, hogy a zsidó szer­vezetek már puszta létükkel provokálják az antiszemitizmus támadásait. Vagyis, a bárány a hibás amiért a farkas felfalja. Mert ha nem volnának bárányok, akkor a farkasok nem fal­nák fel a bárányokat. Ez kétségtelenül helyes és logikus, de várjon ki tenne komolyan szemre­hányást a báránynak, amiért felkelti a farkas étvágyát ? * Tehát sok zsidó van Romániában. Herzl Tivadar Romániára is gondolt, amikor egyes országok telítettségéről beszél. Éppen ezért törekszik egy külön kategóriája a zsidóknak, a cionista szervezet, hogy a keleteurópai zsidó­ság számát lecsökkentse. Kétségtelen, hogy a kétezer éves zsidó ideál realizálása nemcsak eszmei, de gazdasági szükségesség is. Azt hi­szem, Averescu tábornok szimpátiával kíséri a cionist­ák törekvéseit. De­ azt is remélem, hogy ez a szimpátia nem abból az érzésből fakad, mint a most egyre gyakrabban hallható „mer­geti la Palestina“ kiáltás. Mi sem akarjuk, hogy a számunkat túl magasnak érezzék, de ez való­ban egészen szubjektív érzés és ki tudna min­denki óhajának megfelelni. Cuza professzornak bizonyára tízezer zsidó is sok volna. Nem a mi hibánk az sem, hogy a zsidók legnagyobbrészt városokban laknak. Vájjon ki kergette őket a falvakból a városokba ? Bizony a csendőrszuronyok voltak azok, melyek kiül­dözték a falvakból és nem egyszer a derék román parasztok védelmezték meg a brutalitá­sok ellen. És vájjon az agrárreform rendelke­zései nem azt a célt szolgálják-e, hogy örökre elvágják a zsidók útját a falu elől. Nem tábor­nok úr, ez sem a mi hibánk. 3. A harmadik ok, hogy egyes zsidók túl­ságos nagy hazafiak. Tábornok úr szerint a zsidóknak nem szabad hiperpatriótáknak len­niük és másokat hazafiságra tanítaniuk, mert még nincsen meg a kellő összeforrottságuk a hazai földdel, hogy jó patrióták lehessenek. Ebben a harmadik pontban és annak is csak icipici részében van némi igazság. De ez az icipici hiba, amelyet valamikor talán a legna­gyobb erénynek fognak nézni, igazán nem le­het elfogadható alapja a mai antiszemitiz­musnak. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Romániában Egész­ ne — — 620 pfjA/ — — 320 Ní I ivre — — 170 Egy a .napra — 60 Egy 41 *m ára pályaud­varon ..vidéken is 3lel Bukarestben — 3*50 Csehszlovákiában Egy hónapra — 25 ek Egy szám — 1*50 ck •KIMUM2T'8E«, KIADÓ HIVATAL Aft NYOMDA MaFKalozsvár, St.Baron &» Popf (Brassai­ utca) 10 felsion­t Szerkesztőség ít ScisdóUvBta! — 977 iS. H. Sz. — — 55E A kéziratok kizárólag » amikesztóségnek cím­­e aa^sík. Kéziratokat nem awhípír vissza 1924 április 28 Hétfő Olaj-Kolozsvár * VII. évfolyam * 95. szám 5684. Niszán 24 Belgium eltávolodott Franciaországtól Csatlakozott az angol és amerikai állásponthoz. Franciaország elszigetelt­sége. Pomcaré csak a választások után dönthet. Veszélyben az antant egysége (.Páris, április 26. Az Új Kelet tudósítójától.) A „Chicago Tribune“ értesülése szerint a jóvá­­tételi bizottsághoz intézett belga hivatalos vá­laszjegyzék, amely tegnap érkezett meg, nem tartalmaz semmiféle fentartást, vagy feltételt a Ruhr-szankciók tekintetében. A jegyzék ki­fejti, hogy elfogadja Daves jelentését teljes egészében a jóvátétel gyakorlati és méltányos megoldásául. Ez azt jelenti, hogy Belgium eltávolodott Franciaországtól és csatlakozott az angol­­és amerikai állásponthoz. Most a helyzet az, hogy Franciaország elszige­telten áll, ha csak Poincaré el nem ejti kíván­ságait. A francia felfogás azonban — legalább is egyelőre — változatlan. A döntést Poincaré­­nak el kell halasztania a május tizenegyedikén megtartandó választások utáni időre, mert kü­lönben a választási hadjáratban Poincaré el­lenzéke hatalmas tőkét kovácsolhatna magának minden engedményből, vagy áldozatból, melyet a francia miniszterelnök a szövetségesek nyo­mására kénytelen lenne megadni. London, április 26. A „Daily Herald“, a munkáspárt lapja írja: Nyilvánvaló, hogy az angol és a francia kormány ellentétben állnak egymással, mégpedig nemcsak politikai tekin­tetben, hanem annak a szellemnek a tekinteté­ben is, mely politikájukat áthatja. Poincaré ott áll, ahol mindig is állt, garanciákat, megtorlást, szánkóiét, zálogokat emleget. A nézeteltérés oly nagy, hogy végül is az együttműködést lehetetlenné teheti. Ezt a lehetőséget most már nem szabad szem elöl téveszteni. Mindenesetre még türelemmel kell várni. Mert bármily nehéz is a helyzet, még semmiesetre sem kétségbeejtő. A diplomá­ciai eszközök nincsenek kimentve s csak hetek választanak el a francia választásoktól, melyek változtathatnak a helyzeten. Párisban is pesszimizmussal tekintenek a szakértők javaslatának elintézése elé. Csak hiva­talosan mutatnak optimizmust, egyébként azon­ban az a vélemény, hogy a szakértők program­jának megvalósítása csak akkor lehetséges, ha Franciaország és Anglia az összes fontos kér­déseknek együttes szabályozásában állapodnak meg. Ezt a megállapodást azonban nehéznek, sőt szinte lehetetlennek tartják. Franciaország­ban az a benyomás, hogy Anglia­­nem is kí­vánja a gyors megoldást, ,hanem arra akarja a jóvátételi kérdést felhasználni, hogy Francia­országot engedményekre kényszerítse olyan kér­désekben, melyek tulajdonképpen nem függe­nek össze a jóvátételi kérdéssel. ­ Huszonhét halottja van a bellinzonai katasztrófának Helfferichne agnoanekálta férje holttestét. A német koca­ tizenkét ulca­iv­el együtt elégett (Berlin, április 26. Az Új Kelet tudósítójától.) A bellinzonai halálvonat katasztrófája különö­sen Németországban keltett óriási megdöbbe­nést. Ma már egészen bizonyos, hogy Helffe­­rich is életét vesztette a katasztrófánál, mert Helfferichné, aki a vasúti katasztrófa első hí­rére azonnal Bellinzonába utazott, az áldozatok között felismerte férje bor­zalmasan összeroncsolt holttestét. A katasztrófa méretei csak ma bontakoznak ki teljes egészében. Mind a két vonat zsúfolva volt utasokkal. Az éjszakai gyorsvonat különö­sen sok utast vitt magával Olaszországból. Az olasz útlevélkirendeltség jelentése szerint ennek a vonatnak 15 svájci, 45 német, 52 olasz, 4 amerikai, 2 norvég, 2 cseh, 2 francia és 2 angol utasa volt Az olasz utasok neve között szere­pel a kopenhágai olasz követ, Torre gróf és titkára Nogar is. Az összeütközés következtében a vasút személyzete közül öten, az uta­sok közül pedig tizenöten haltak meg­­ azonnal. A halottak és sebesültek pontos számát még nem lehet megállapítani, mert egy német va­gon, amely gázvilágítással volt berendezve, lángra lobbant és teljesen elhamvadt. A bellin­­zonai kórházba eddig hat súlyos és három könnyű sebesültet vittek be. A katasztrófa hírére Bécsben óriási pánik támadt, mert a bécsiek számítása szerint két­száz bécsi középiskolai diáknak, akik tanáraik­kal húsvéti kirándulásra indultak, a katasztrófa idejében a Gotthard-területen kellett lenniök. A kirándulást vezető tanár ma megnyugtató táviratot küldött Bécsbe, amelyből kitűnik, hogy a diákok huszonnégy órával a katasztrófa előtt már elhagyták Bellinzonát. Bellinzona, ápr. 26. A már jelentett halot­takon kívül a mentési munkálatokat végző bizottság újabb tizenkét halottra bukkant. Ezek az elhamvadt kocsi utasai voltak. A tizenkét utasnak csak megszenesedett ma­radványait találták meg úgy, hogy egyelőre egyiket sem lehetett közülök agnoszkálni. Az egyik egész csontvázig égett holttest mellett egy cigaretta dobozt, egy női arany karkötőt.

Next