Uj Kelet, 1974. augusztus (55. évfolyam, 7921-7945. szám)
1974-08-09 / 7928. szám
״ APHRODITE SZIGETE״ ZSIDÓ SZEMMEL , AMIKOR DON JOSZÉF NÁSZI »CIPRUS KIRÁLYA« VOLT Hogyan szerezte meg a zseniális politikus és üzletember az ottomán birodalomnak a szomszédos szigetországot ? — Miért játszotta Anglia kezére Ciprust a zsidó Disraeli ? Napjaink egyik eseménye, hogy a törökök lerohanták Ciprust, kísérletet téve arra, hogy ״ Aphrodite szigetének elfoglalásával, vagy legalábbis részleges megszállásával, oldják meg a görög—török viszályt. A szigetországban nagyszámú török kisebbség él és ezeket szoros kötelék fűzi az anyaországhoz. A történelemben még egy ju-üst tartanak nyilván, amikor a törökök partra szálltak Ciprusban. Ez még 1570-ben történt és ekkor katonai akció nyomán a szigetet bekebelezték az ottomán birodalomba- Valójában tehát már 400 évvel ezelőtt elvetették a török—görög probléma ciprusi magvát. Mi több, ki tudja, miként alakult volna a Közelkelet térképe, ha évekkel később nem jelentkezik a közéleti porondon az a nagy zsidó férfi, akinek kezdeményező politikája nyomán ismét gazdát cserélt a sziget. A bizonyos zsidó, Don Joszéf Nászi, népünk történelmének sokat vitatott alakjai közé tartozik, de vitán felül kora kiemelkedő zsidó személyiségeinek egyike volt, minden hibája ellenére olyan előrelátással rendelkezett, amellyel megelőzte kortársait. Még ma is vita folyik személye körül. Egy portugáliai marannus család sarja volt, aki Joao Miguez néven is ismeretes, s káprázatos politikai ,karrierje során a török szultán ,jobbkeze lett. A történészek köz fizott azt senki sem vitatja, milyen fontos szerepe volt Ciprusnak a törökök által történt megszállásában. Don Joszéf Nászr, alias Miguez. Iiszabonban í Sitii letett 1520-ban, vagy 1524- ben és unokaöccse volt Donnal Gracia (Cháná) Nászinak, aki a Mendes-család kiemelkedő tagjai közé tartozott. :„ Miguez ״ ciprusi ügye“ II. Szelim (1566—74) szultán ide-gre nyúlik vissza. Don Joszéf Nászi hatalmi pozícióiénak nö- | .ekedésével nem feledkezett el azokról, akik foltot ejtettek becsületén és ezért halálosan ,gyűlölte azt a Velencét, amelytengernyi szenvedést okozott aMendes családnak. Don Joszéf széls politikai koncepciója a török flotta erejére támaszkodott. Ellenzett minden szövetséget Franciaországgal és úgyvélte, hogy mielőtt döntő ősz-szecsapásra kerül sor Spanyol- országgal, az ottomán birodal- mat minden oldalról biztosíta- ni kell. Tisztában volt azzal is, hogy Velence fénykora letűnő- ben van és úgy vélte, hogy Törökország szempontjából fontos, ha ráteszi a kezét Velence - sziget gyarmataira, az Égei tengerben és a Földközi tenger ן keleti részében. Mesélik, hogy , Joszéf naponta illatos és fűszeres ciprusi borral itatta Szelimet, hogy ezáltal is emlékeztesse a szultánt ígéretére. FÉLSZEMMEL ERED JISZRAELRE... Akár igaz ez, akár nem, mindenesetre tény, hogy Joszéf Nászí felismerte Ciprus fontossá- gát és kulcspozícióját a Földkö- zi tenger keleti medencéjében. Ez idő tájt azt is emlegették, hogy ha a törökök elfoglalják Ciprust és Joszéf Nászi lesz a sziget királya, akkor hajlandó évi 200—250 ezer dukátot fizzetni a szultánnak. Irigyet azt a hírt terjesztették, hogy Joszéf alaposan felkészült a királyságára: már koronát is csin I náltatott magának és hogy palotájában van az a zászló, a-melyen Ciprus címere és az aranyhímzésű ״ Joszéf Náci Ciprus királya“ felirat látható. Néhány mértékadó történnésznek az a véleménye, hogy Don Joszéf, aki szerette a hírnevet és a megbecsülést, nem- csak azért szorgalmazta Ciprus elfoglalását, hanem azért, mert I .,úgy vélte, hogy Ciprus territo- triális megoldást is jelenthet a zsidó problémára. Ugyanakkor bizonyos keresztény körök követelték Tibériás benépesítését, mert attól tartottak, hogy Joszéf a szultán segítségével kinevezi magát a Szentföldön élő zsidók királyának. Lehetséges, hogy miután csalódott az etiópai diaszpórában élő zsidó öregekben, akik Ancona eseében is bebizonyították, hogy képtelenek az összefogásra, úgy vélte— vagy talán remélte —, hogy egy önálló zsidó teritórium vonzerőt jelent majd a számukra. Még mielőtt letelepedett Törökországban, eljárt a velencei hatóságoknál, hogy azok az egyik gyarmatosított szigetüket bocsássák az önálló zsidó letelepülés rendelkezésére. Állítólag Naxosz szigetén is kísérletett zsidók letelepítésével, de felhívására csak kevés jelentkező akadt. Ciprus esetében azonban mások voltak az objektív feltételek: teljes politikai és földrajzi elszigetelődés lehetősége, a tulajdonjog biztosítása és gazdasági szilárdság. 1570 tavaszán a szultán ultimátumot intézett Velencéhez és követelte Ciprust. Az év májusában a török flotta 50 ezer katonával a fedélzetén, Fiáli pasa parancsnoksága alatt, útnak indult a Dardanellákon keresztül. 1570 július 1-én a török katonák Lala Musztafa parancsnoksága alatt megkezdték a partra szállást Ciprusban. Augusztus 8-án elfoglalták Nicosiát és 20 ezer lakosát lemészárolták. Marcantonio Bragadin, a sziget velencei kormányzója, élenállást szervezett Famagusztában és a város csak egy évi blokád után került a törökök kezére. A törökök megszegték a keresztényeknek biztosított megadási feltételeket, s a kormányzót borzalmas kínzások közepette megölték. A bőrét lenyúzták és, kitömve győzelm trófeaként Konstantinápolyba küldték. A SKENAZI ORVOS SZEREPE A törökök Ciprus elleni tá-i milliárta nonmini a mina ן nyolország es Velence szövetséget kötött. A közös ellenség miatt félre tették nézeteltéréseiket és viszályaikat. Az egyesült keresztény flotta a lepantoniszorosban ütközött meg a törökökkel 1571 október 7-én. A rómaiak kora óta ez volt a legnagyobb tengeri ütközet, amelyben csaknem teljesen megsemmisült a török flotta és Miguel de Cervantes — a Don Quijote későbbi írója — a balkarját vesztette. Konstantinápoly le volt törve, a keresztény világ ujjongott. Úgy tűnt, hogy Szokoli nagyvezírnek volt igaza és nem Joszéf Nászinak. Ismt szét kellett tehát választani a keresztény szövetségeseket, ami megtörtént: a tárgyalásokban rendkívül fontos szerepe volt Slomo Askenázi zsidó orvosnak, Mehmet Szokoli kebelbarátjának, aki segített a nagyvezírnek keresztülhúzni Joszéf Nászi, ciprusi terveit. Végeredményben a lepantoi tengeri ütközet csak egy ״ véletlen éjtized” lett a keresztény egység szempontjából. A törökök bámulatos gyorsasággal összeszedték magukat, új flottát építettek és 1573 március 7-én aláírták a békeszerződést Velencével. Amit Törökország elveszített a háborúban, visszaszerezte a békével. Velence kénytelen volt sok ügyben engedményt tenni, hatalmas kártérítést fizetni a törököknek, sőt a velencei zsidók kiutasítására vonatkozó rendeletet is visszavonta. Velence, többek között, Ciprusról is lemondott, amely ettől kezdve török uralom alá került. Joszéf Násziból nem lett a sziget királya, de a szultán felszólított 500 zsidót, hogy a helyi török uralom megerősítése céljából telepedjenek le a szigeten. A SZIGET GAZDÁT CSERÉL Az elvesztett tengeri csatával egyidejűleg megkezdődött Naxosz zsidó hercegének alkonya. Befolyása a szultán udvarában napról napra csökkent és amikor Szelim halála után III. Murád (1574—95) került uralomra, teljesen megszűnt. Igaz, ellenségeinek nem állt módjában ártani neki, mert Murád szultán hűségesen betartotta apjának, Joszéf jóbarátjának a végrendeletét és nem mozdította el őt pozíciójából, sőt a vagyonát sem volt hajlandó elkobozni. Don Joszéf Nászi 1579 augusztus 2-án, vasárnap, a zsidó számítás szerint, Áv hó 10-én halt meg. I . Ciprus szigete az ezt követő 300 év alatt a török impériumhoz tartozott. Az orosz — török háború (1877—78) után megkezdődött az Ottomán birrodalom hanyatlása és kitört a bolgár forradalom, amelyet a törökök véres kézzel elfojtottak. Ismét zsidó került a politikai események központjába. Ezúttal azonban neki köszönhető, hogy Ciprus kiesett a szultán kezéből. Ezekben az években Benjamin Disraeli volt Anglia miniszterelnöke, aki nem sokkal azelőtt a Lord Beaconsfield nemesi és(Folytatása a 14-ik oldalon) NICOSIA MAI LÁTKÉPE Már 1570 júliusában is vér folyt... BENJAMIN DISRAELI ״ Szefárd zsidócska” Az én kis béketervem (Folytatás a 11-ik oldalról) nének egy sátorban, hogy megállapodjanak az aznapi hadijelentésekben. Utána finom ebéd, terefere, ses-bes. A hadijelentések mindenkor a két ország pillanatnyi szükségleteit tükröznék. Például egy khartumi, vagy algíri csúcstalálkozó előtt, komoly arab előnyomulásról ad׳ nának hírt, amiért Egyipton drága árat fizetett a sivatagban. Az előnyomulás vissz׳ hangja jelentősen emelné Sz.á■ dát presztízsét és a drága árat pedig az egyiptomiak viszszakövetelhetnék Kuweitttől készpénzben ... Jelzem, a Szináj félsziget különösen alkalmas terep hüffök végrehajtására! Simon Peresz washingtoni látogatását megelőzhetné, teszem azt, egy rövid kairói közlemény 40 Phantom-gép lelövéséről. A hírt mi is megerősítenénk, hogy valóban lelőtték 20 vadászgépünket, mire annak rendje és módja szerint csakugyan megkapnánk Amerikától a remélt 10 Phantomot... Ebből ötöt rögtön eladnánk Eucadornak: Vp״ y parlamenti válságok idején az egyiptomi׳ s ak eredményesen támogathat- ן nák a Máárád pozícióját, va- lami jól sikerült, merész katonai akció kitalálásával. Mond-juk, az éjszaka leple alatt egy izraeli kommandóegység el- emelt Kairó főteréről egy komplett, vadonatúj szovjet rakétakilövő szerkezetet, állványosttól, radarostul. Mellékelve az eredeti, orosz nyelvű használati utasítást, félbőrkötésben, a szerző aláírásával. És más hasonlók. Ilyen körültekintő, gondos hadvezetés mellett persze halottak se lennének, megsebesültek, csak külföldi kölcsönök és sok-sok dicsőség mindkét félnek. Merész elképzelésem, térן mészetesen csupán a legnaןgyobb fokú titoktartással valósítható meg. Lehetőleg minél kevesebb Szinájban lábatlankodó arab, meg zsidó katona és semmi idegen újságíró, mert azok mindent kifecsegnek. Nos, a sajtó képviselőit még csak el lehetne tanácsolni valahogy a frontok közeléből az életveszélyre hivatkozva, de mi legyen az UNO-erőkkel? Erre is volna egy frappáns megoldásom. Az UNO-hadsereget vonják vissza, a 242-es határozat alapjait, az 1967 június 5-i vo■ Halakra. Ezek szerencsére elég távol vannak a jelenlegi határoktól, szóval a manőver lehe■ fővé tenné az előbb vázolt kép■ zelebeli hadműveleteket. Az izraeli csapatok ellátása is meg׳ oldható volna az MNO-csapatok állásain keresztül, hiszen az egyiptomi Harmadik Hadseregnél ez a módszer már jó bevált. Azonkívül, ha az UNO■ csapatok jelenléte mégis problémákat okozna, szükség esetén bármkor ki lehet utasita■ ni őket, anélkül, hogy félni kel■ lene a Biztonsági Tanács szank׳ cióitól. Nasszer is kidobta az UNO-fickókat Sárin el-Sejkből 1967-ben, mégse lett belőle semmi diplomáciai kellemetlensége, nem igaz? Aki háború-tervemmel egyet ért és aktívan támogatni kívánja, azt arra kérem, hogy ne írjon a Tel-Aviv POB 831 címmre! Tudniillik a beérkező leveleket csak levonom majd az ország felnőtt lakosságának a számából és máris pontosan tudni fogom, hogy hányan vagyunk, akik engem támogatnak. Másfélmillió? Kétmillió? ... " ! Ezt a 448 oldalra terjedt könyvet Werner Keller ke■resztény bibliakutató írta és állapítsuk meg mindjárt itt az előszavunkban, hogy ebből a 448 oldalból 323 oldalon a Tnách-hal, az Ótestamentummal foglalkozik, mi az Új-nak csak 92 oldal szentel. Mondjuk meg azt is, hogy velünk, Izraellel, a Biblia népével, a hazatérésünkkel nemcsakhogy elfogulatlan 11111 bánik, hanem a szeretettel. Keller szerint az ásatások nyomán talált szobrok, várfalak kétségtelenül bizonyítják, hogy mindaz, amit : Szentirás ir, szóról-szól! igaz, a felsorolt személyek királyok, hadvezérek való ban éltek és az általuk vég׳ zett csodák, hőstettek, tény leg meg is történtek. De Keller a mai Izraelről sem feledkezik meg és amit a ha■ zatérésünkről és az ország ujja- építéséről ír, csak dicséret jár számára érte. Ebből szeretnék én egy cikk■ re valót idézni, bebizonyítani, hogy az ״ uniót nádlámk, a vi■ lág népeinek nagyjai, hogy vélekednek rólunk. Keller természetesen mindent a Biblia szemüvegén keresztül lát, így persze a zsidók hazatérését is. 1948 óta a háromezer évnél idősebb ״ Könyvek Könyve־‘ Izráel modern államának újjáépítésében megbízható tanácsadó szerepét játssza. Úgy a mezőgazdaság, valamint az ipar szolgálatában pontos történelmi hagyományai igen jelentékenyeknek bizonyultak. A tapasztalatlan új telepesek, akiknek az ország teljesen ismeretlen volt, az Ótestamentumban megbecsülhetetlen segítőt találtak, amely bizonyos kérdések eldöntését a megművelés, az erdősítés, az iparosítás terén megkönnyítette. Nem volt szokatlan tehát, ha maguk a szakértők kétes esetekben kikérték a Biblia véleményét. ״ Szerencsére elárulja a Biblia“, írják a tudósok, hogy egyes vidékeken milyen mag teremhetett meg így tudjuk hogy a filiszteusok gabonát térillesztettek, mert Simson rókák farkai közé fáklyát kötött, hogy a filiszteusok gabonaföldjét felgyújtsa. (Birák 15, 1, 5) Egy útja alkalmával szőllőskertek mellett vonult el. (U.o. 14, 5) Most ezek a fajták jól fejlődnek ott. Minden kísérletnek, hogy a Negevben letelepedjenek, kilátástalannak kellett mutatkoznia, mert hiszen a Juda-hegységtől délre, Chevrontól Egyptomig csak pusztaság terül el és hiányzik minden vegetáció. A meteorológiai mérések is 150 mm-nél kevesebb évi átlagos csapadékot eredményezett. Ez bizony kedvetszegő volt. Ilyen csekély csapadék mellett nem nőhet semmi. De nézzük csak, mit mutat a pátriárchák idejéből való jelentés: ״ Abrahám innen vonult az országba dél felé és letelepedett Kádes és Sur között. (Bor. 20, 1) A pátriárhák atyja pásztor volt, együtt élt, szoros szomszédságban az ő nagyszámú nyájával, ezeknek meg szükségük volt legelőre és vízre. Egy kémlelőcsoport geológusokkal hetekig bejárta a Negev sivár homokdombjait és sziklahegységeit. És valóban megtalálták, junit kerestek. Izráel új lakói ugyanezt tették, amit már egyszer Izsák tett: ״ Elment onnan Izsák és táborozott Geráz völgyében és ott alkotött. És újra megásta Jicdiák azokat a kutakat, amelyeket ástak az ő apjának, Abrahámnak idejében, de amelyeket betömtek a filiszteusok Ábrahám halála után. Jiccák szolgái ástak a völgyben és faláztak ott élő vizű kutat“. (M. I. 26. 17—22) A homoktömegek alatt eltömve, még léteztek az ősrégi kutak és szokáltak, mint valaha jó, tiszta vizet, vagy ahogy a Biblia nev״»i: ״ májim chájim“, élő, iható ■״ izet, mert különben Negevben a talajvíz élvezhetetlen volt.. Ma újra sátrak áll-ttak, mint egykor ugyanazon a pontokon, a vizhelyeken. Az a kút, ahol Hágár Jismáél nevű fiával megpihent, (I.M., II, 14—19), most több telepes csa- ládnak szolgáltat vizet. Román zsidók telepedtek itt le egy közeli hegytetőn, a bibliai Beér- Sevá közelében. Ezen a vidéken még valami említésre érdemes dolog van. Itt volt az első fa, amelyet Abrahám ezer a vidéken ültetett. A telepesek most követik Abrahámot. Abraham okosan cselekedett, mert a tamarlskus egyike azon kevés fának, amely délen, ahol az évi csapadék ISO milliméteren alul marad, diszlik. A telepesek fiatal fácskái is pompásan fejlődnek. (M. I. 21. 33) Határozott segítség a vízszegény ország termékennyé tételéhez az erdősítés. A hazatérés óta az izraeli települők nagy területeket fásítanak. A fák fajtáinak kiválasztása alkalmával éppen úgy őseik feljegyzéseire bízták magukat, valamint az alkalmas vidék kiválasztásánál. Ebben Józsua könyve volt segítségükre. (17, 16, 18) Sok fejtörést okozott az alábbi vers megértése: (M.V. 32, 13) ״ A föld magaslatain járatta et, mezők terméseivel etette, kősziklából mézet szoptatott vele és olajat kőszirtből. (M. V., 32, 13) De most már megértjük: A szőlő nedve édes, mint a méz, az olajfa olajat ad. A modern izraeliek is értékelni tudják a hegyek közetének viz és harmat gyűjtőinek fontosságát a mezőgazdaság újjáélesztése szempontjából. Ott, ahol háromezer évvel ezelőtt Salamon királyi munkásainak hajlékai álltak, ma új munkáslakók terülnek el. Dr. Ben Tor geológus 1944-ben megbízást adott az antik rézbányákat lelés és rentabilitás szempontjából megvizsgálni. Szakemberek megállapitották, hogy legalább 200.000 tonna rezet szállíthatnak.. Az üzem főirodájában egy tábla hirdeti: ״ Mert az örökkévaló Istened i'lok/ 1 !A morn vimotakoknak, forrásoknak» mely vizeknek földjére, amelyek a völgyben és a hegyen fakadnak. (M.V., 8,7) Vas előfordulásról is tud Keller. Becslés szerint 15 millió tonnáról. ״ Tekintett Szodoma és Amora felé és az egész környék földje felé és látta, hogy íme felszállt a föld füstje (gőze), mint a kemence gőze. (LM. 19, 28) Ez a bibliai vers is sokat motoszkált a különben józan kereskedő , Friedmann fejében. Ez a vers Szodoma és Gomora elpusztításáról szól. Vajon nem földgázról van Itt szó? — furdalta az oldalát. De ahol földgáz van, azt már régen tudjuk, ott olaj is előfordul. Egy társaság alakult hát és a kiküldött szakértők megerősítették Friedmann gyanítását. 1953- ban megfúrták az első izraeli olajkutat. Több mint ötven település keletkezett a két bibliai város, Dán és Beér-Sevá között. Majdnem mindegyiknek van egy kis modern szivattyúja egy forráshoz vagy egy, a régi időkből származókat. Sokban hasonlít a tájék egy-egy helye utánn az ()testamentum barátságos képeihez. Kemény feladat elé állította magát a fiatal Izráel állama. De polgárai erősen meg vannak róla győződve, hogy ők és az utódaik — nem utolsó sorban hála a Bibliának — legyőzik ezeket a nehézségeket és megvalósul, amit a próféták Izráel fiainak ígértek. Nekünk, zsidóknak, sohse jjött eszünkbe, hogy a Biblia szavait valamivel igazoljuk, de elismerjük, hogy mesteribb kézzel senki se tudott volna ennyi tapintattal, ennyi szeretettel a Biblia és a Biblia népéről írni, mint Werner Keller, de különösen jól esnek azok a meglátások, azok a hódolatok, az a csodálat, amelyet a hazatérő Izrael iránt tanúsít. Reméljük, könyvének második kötetében is ugyanezek az érzelmek vezetik. LÖWENKOPF KALMAN van szerkesztett, de eszmeileg tőlünk, izraeliektől mégis idegen világot reprezentál. Ma már csak vendég a hasábjain Ladányi László aki hazaérkezett és éppen a héber nyelven megjelent kötetei által végérvényesen izraeli író lett. Szerencsés megoldás, hogy nem egy műfordító tolmácsol■ ja a kötet lapjain megjelent tizenkilenc novellát, hanem ne■ gyen. Jákov Gát, Jehudit Ofer, Éli Necer és Bárkai Zeév tesz kísérletet arra, hogy héberül prezentálja egy olyan író műveit, aki a magyar kultúra neveltje, a legjobb magyar prózai "hagyományok letéteményese és mégis zsidó módon kételkedik, amikor igaznak tűnő hamis jelenségekkel találja szemközt magát. Olyan író, aki szett fejjel jutott el az izraelilétforma igenléséig, s amikor eül az Írógép mellé, mindig őszintén vall az olvasónak. Első héber kötetének megjeenése ünnepi esemény, mert az izraeli magyar sisuv egyik egelső írója reprezentál általa rémiünket az ország olvasóközönségének legszélesebb réege előtt. Az a tény, hogy a ancos Mászádá kiadónál jeent meg héberül Ladányi Lászó válogatott novelláinak gyűjteménye, csak újabb biztosíték, hogy könnyen utat találnak rásai a legigényesebb héber olvasóhoz, ízléses köntösben, Ladányi Éva — az iró lánya — hangzatos illusztrációival jelent meg :. kötet. Reméljük, a héber értékelői és az olvasók is,már megtanulják az iró nőét. ABLAK AZ EGEN ! ־— Ladányi László novellái héber fordításban• ״ Chálon Bárákijá”, megjelent a Mászádá kiadásában. Rámátián, 1974. - Ritkán publikál Ladányi László, de az igényes olvasó hosszú évek óta számon tartja a nevét. Én jókedvű Kafkának tekintem, s írásművésznek tartom. Sajátos a látásmódja, s különleges képességgel tud tragikus folyamatokat ábrázolni egyféle megnyugtató derűvel. Ladányi László évtizedek óta publikál — verseket, hangjátékokat, s novellákat irt —, s mikor 18 évvel ezelőtt letelepedett Izraelben, először nem a helyi sajtó hasábjain tette közzé írásait, kiadót sem keresett, hanem a londoni, később a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság ,hasábjain olvastuk meghökkentő írásait. Azokban az időkben legfeljebb csak földrajzi jelentősége volt annak, hogy Izraelben dolgozott, mert a helyi valósághoz kevés kötötte. Később izraeli író lett belőle, noha változatlanul magyarul ír. A kettő nem zárja ki egymást. Ladányi László magyar nyelven dolgozó izraeli író, akinek már kevés köze van az Irodalmi Újsághoz, illetve a magyar emigrációhoz, amelynek szócsöve. Magas in-1974, VIII. 9 ÚJ KELET 13 UJ KÖNYVEK: És a Bibliának mégis igaza van Benedek Pál