Új Könyvpiac, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
1 & 1 CÍJÍVPIAC A Interjú Pavel Viliko - E beszélgetés apropója, hogy magyarul is megjelent az ön Vecne je zeleny..., azaz Mayer Judit fordításában Az élet örökzöld hátaslova című kötete. A könyv fülszövegében az olvasható, hogy ön a közép-európai Vilenica irodalmi díj tulajdonosa, olyan nevek mellett, mint Milan Kundera, Peter Handke vagy Nádas Péter. Gondolja, hogy 1997-ben „a klub" tagja lett? - Nem lenne merszem azt állítani, hogy „a klub tagja" lettem, azt viszont határozottan állíthatom, hogy mindenképpen jó társaságba kerültem. Jobba, mint azt megérdemlem. Magam sem tudom hogyan kerülhetett sor erre, így hát egy kissé ideges vagyok, ott állok a sarokban, az ajtóhoz közel, hogy minél előbb megszökhessek, és azon morfondírozom, nem kellett-e volna csokornyakkendőt kötnöm, és vajon nem vétek-e a társasági illemszabályok ellen, ha megkínálom magam még egy pohár borral. - Vajon a Vilenica-díj kizárólag az ön irodalmi tevékenységének szól, vagy a szlovák irodalom egészének elismerése? - Véleményem szerint ez a díj elsősorban a szlovák irodalom megbecsüléseként értelmezendő. Szlovákiában legalább tíz vagy tizenöt olyan író van, akinek a művei eleget tesznek azoknak az ismérveknek, amelyekért a Vilenica-díjat odaítélik, és többé-kevésbé a véletlen műve, hogy a választás éppen rám esett. - Miképp jellemezné, hogyan jelölné ki a szlovák irodalom helyét a világirodalomban, ill. a közép-európai irodalmak között? A magyar olvasó meglehetősen keveset tud róla. (Ez fordítva is igaz - az átlagos szlovák olvasó sem ismeri a magyar irodalmat...) - A világirodalom, ha azon a közismert művek tárházát, úgymond az emberiség irodalmi kincsestárát értjük, nos, a világirodalom szempontjából a szlovák irodalom helye elhanyagolható, sőt, a nullával egyenlő. Ennek megannyi társadalmi és történelmi oka van, melyeket itt e helyen nem elemezhetünk, ám korunkban a legfőbb akadály talán a nyelv, valamint az informáltság hiánya. A világban keveset tudnak a szlovákokról, az irodalmukról tehát még kevesebbet. Közép-Európában sem foglal el sokkal jelentősebb helyet a szlovák nyelvű irodalom. Meg vagyok róla győződve, hogy a szlovák irodalom legjobb alkotásai között akadnak olyanok, amelyek a nemzetközi versenyben is megállnák a helyüket, de egy ismeretlen literatúra ismeretlen opusai üzleti szempontból érdektelenek, így nem érvényesülhetnek a „világpiacon". Médiások, fordítók és kiadók kitartó és áldozatkész munkája szükséges ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, ám az első lépéseken már túl vagyunk. Hadd emlísem itt meg a Kalligram Kiadót, amelynek kiemelkedő szerepe van a magyar és szlovák irodalom kölcsönös megismertetésében - és ezt most nem csak azért mondom, mert az én könyvemet is ők adták ki magyarul. - Hatott önre valamiféleképpen a kortárs magyar irodalom? Tudom, hogy akad néhány barátja a szlovákiai magyar írók között... - Sajnos, amikor a leginkább fogékony és befolyásolható korban voltam, a modern magyar irodalomból vajmi keveset fordítottak le minálunk. Azokból az időkből csak Molnár Ferenc A Pál utcai fiókjára és Zilahy Lajos A lélek kialszik című regényére emlékszem. Viszont az ötvenes évek magyar filmművészete igen erősen hatott rám - Makk Károly, Máriássy Félix, Fábri Zoltán alkotásai csakúgy, mint a hatvanas évek végén készült Jancsó-filmek. Abban az időben, ill. a hetvenes évek elején jelent meg néhány figyelemreméltó írás Kertész Ákos, Déry Tibor, Ottlik Géza tollából, amelyeket érdeklődéssel olvastam. Azt azonban, hogy befolyásolták-e ezek az én saját szövegeimet, s ha igen, miként, nos, ennek megítélésére nem mernék vállalkozni. Az ilyesfajta hatások a maguk saját, titkos kis útjaikon járnak, azt hiszem. A Szlovákiában élő kortárs magyar prózaírók közül emberileg és művészneg is, Grendel Lajos áll hozzám a legközelebb. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy műveinek jelentős része szlovákul is hozzáférhető. Kétlaki szerzőnek tartom őt, mert a magyar irodalom mellett a szlováknak is szerves része, sajátosan gazdagítva azt. Grendel ugyanarról a helyről és időről beszél, most a mi szövegeink, azonban egy más, a mi részünkről megközelíthetetlen szögből tárva fel a valóság egy új, számunkra eddig ismeretlen rétegét. - Az ön műveiben a történések középpontja igen gyakran Közép- Európa. Kedveli ezt a térséget? - Ez az a hely, amelyik a legközelebb áll hozzám, mert otthon érzem magam benne. (Az igazat megvallva, más helyeket nem is annyira ismerek.) Az első külföldi utam 1964-ben, Budapestre vezetett. Annyira megtetszett a város, hogy annak ellenére, hogy nem beszélem a magyart, még ugyanabban az évben újra felkerestem. Nem akarok a szükségből erényt kovácsolni, sem misztikumokat gyártani művileg, ám úgy vélem, hogy az építészetben, az öltözködésben, az étkezési szokásokban meglévő külsődleges hasonlatosságokon kívül az észlelések és érzések rokonisága is összeköti a közép-európaiakat - szóval a különféle nyelvek ellenére könnyebben megértik egymást... Csak hát nem kellene feleslegesen akadályokat gördíteni az egyénenkénti emberi egyetértés útjába mindenféle, a múltból itt felejtett és mesterségesen életben tartott állami és nemzeti viszállyal - A szlovák értelmiségiek táborából ön azon kevesek közül való, akik Pozsonynak multikulturális jelleget tulajdonítanak. Természetes ez az ön esetében? - Pozsonynak mindenekelőtt a múltban volt multikulturális karaktere és ma is megvan ez a jellege attól függetlenül, hogy az ilyen magamfajta kétes értelmiségiek tulajdonítanak-e neki ilyet vagy sem. Esetemben e dolog természetes, mert én ínyenc V SKÍ, SZLOVÁK ÍRÓVAL vagyok, és a több kultúra több ízt, illatot, több színt jelent. Mi több, más kultúrák hátterében az ember a sajátját is jobban kiélvezi, mert sokkal inkább tudatára ébred annak sajátos jellegére és egyediségére. Ezért azt remélem, hogy Pozsony megőrzi arculatának multikulturális maradékait, sőt azt, hogy kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően ez a jellege még csak erősödni fog, hogy vén fejjel kedvemére kiélvezkedhessem magam. -Az élet örökzöld hátaslova című kötete 1989-ben jelent meg. Tele van abszurd humorral és erotikával. Megjelenhetett volna korrábban is, például a hetvenes években? Ön évekig dolgozott különböző szerkesztőségekben. Milyenek az ez irányú tapasztalatai? - Noha 1989-ben jelent meg, a könyvet valójában 1973 és 75 között írtam. Akkoriban úgy gondoltam, és ma is azt gondolom, hogy a hetvenes években nem jöhetett volna ki. Éppen azért, mert magam is szerkesztőként dolgoztam, naponta szembesültem azzal, micsoda erőszakos ideológiai beavatkozásoknak volt kitéve az irodalom. A kiadás akadálya azonban úgy vélem, nem is annyira az erotika volt (hiszen a legkényesebb részek többnyire orvosi tan- és kézikönyvekből átvett idézetek voltak), mintsem e próza alapszelleme, amely számára semmi sem volt „szent", s amely főleg ideológiai dogmákat és frázisokat tett nevetség tárgyává. Jelentős „javításokat" nem akartam eszközölni a szövegben, csak azért, hogy a könyv kijöhessen. És úgy vélem, hogy a szövegnek ezt a már említett „felforgató" jellegét, ha akartam volna sem sikerül megszüntetnem. Ezért a kéziratot egyetlen könyvkiadónak sem kínáltam fel abban az időben. A nyolcvanas években már más volt a helyzet, sőt a Slovensky spisovatel' nevű kiadóban akadt egy merész szerkesztő - Jozef Marusiak -, aki nem félt csaknem változtatások nélkül megjelentetni a szöveget. - A kötetet át- meg átszövik az abszurd, hetem- és homoszexuális jelenetek. Sokolni akarta az olvasóközönséget vagy botrányt okozni? Milyen volt a mű szlovákiai fogadtatása? - A homoszexuális elem teljesen természetesen, Alfredi ezredes alakján keresztül került a szövegbe, aki mögött persze Alfred Redl ezredes, az osztrák-magyar katonai hírszerzés korabeli főnöke rejtőzik (a magyar Szabó István készített róla filmet...). Redl ezredesnek a cári Oroszország kémjeként való leleplezéséhez éppen e hajlamai vezettek. Ezzel a motívummal aztán a szövegben egy kicsit eljátszadoztam, szintúgy mint a másik motívummal, amely az elbeszélő (Alfredi ezredes) által megvalósított „szolgálati" erotikáról szól. Ezt semmi esetre sem azzal a szándékkal tettem, hogy sokkoljam az olvasót, vagy hogy botrányt okozzak. Én csak annak örültem, hogy tabuként számontartott témákról mosolyogva mesélhetek. Azt gondolom, hogy a szlovák olvasó meg is értette ezt, és az erotikát illetően én semmiféle ellenvetéssel nem találkoztam A könyvet őszinte szeretettel fogadták, sőt - mint szerzőnek nem kéne üget mondanom -, helyenként szinte lelkesedve, még az irodalomkritika is. - Annak a technikának köszönhetően, amellyel íródott, a művet sokan a szlovák posztmodern csúcsának tartják. Érdekli önt egyáltalán ez a kategória? Tudatosan választotta ezt a fajta írásmódot? - Amikor a könyvet írtam, halvány fogalmam sem volt semmiféle posztmoderről. Részben tudat alatt, részben tudatosan választottam meg az írásmódját, mert - hogy leegyszerűsítve fogalmazzak - egyfajta szórakoztató és felszabadító hatást szerettem volna elérni. Úgy tűnt nekem, hogy az általunk megélt abszurd időkre, csak abszurd elbeszélés lehet a válasz. Az ellen, hogy e kötetet a posztmodern művek közé sorolják, semmi kifogásom nincsen, de nem is ujjongok felette. Engem elsősorban az érdekelt, hogy az olvasó jól szórakozzon. - A mű jellegzetes vonása a senkit nem kímélő irónia. Ön a mindennapi életben is ironizál? - Sajnos előfordul velem, és nincsen jó visszhangja, holott az iróniám célpontjai (legalábbis szándékom szerint) nem is emberek, hanem téves felfogások. Vagy egyszerűen csak vicces akarok lenni, és nem mindig sikerül... Hogy egy szörnyű és megfékezhetetlen, rossz szokásról van szó, azt abból is látni lehet, hogy az iróniámat gyakran saját magamon is gyakorolom. -1941-ben született, igaz? És állítólag már egy monográfia is készül Önről. Öregnek érzi magát? - Minthogy soha életemben nem sportoltam, a fizikai leépülés jeleit csak akkor veszem észre magamon, ha a villamos után futok, ami nem történik gyakran. Ami a szellemi leépülést illeti, előfordul, hogy elfelejtek egy nevet, vagy hogy a cukrot a kávé helyett a hamutartóba szórom - de ezt igyekszem a rossz időjárás hatásának betudni. A valós szellemi leépülést úgy sem vehetjük észre, mert egyéb képességeink mellett önmagunk kritikus szemlélete is leépül, sőt, lehet, hogy azt veszítjük el először. Más szóval: nem érzem öregnek magam, hacsak azokban a pillanatokban nem, amikor megismétlődnek bizonyos történelmi helyzetek. Ilyenkor mindig örülök, hogy öreg vagyok, és hogy néhány dolgon már túl vagyok. Ám bizonyosan nem érzem annyira öregnek magam, hogy monográfiát írjanak rólam. Tudja milyen érzés élve feküdni a koporsóban és hallani amint verik a szögeket befelé? - Mit üzen a magyar olvasónak? - Örülök, hogy Az élet örökzöld hátaslova magyarul is megjelent, mert azt gondolom, hogy a közös történelmi tapasztalatnak köszönhetően éppen a magyar olvasó lesz az, aki tapalji jegyzetek és magyarázatok nélkül is megérti majd a különféle utalásokat és összefüggéseket, amelyek egy más nemzetbéli olvasó számára talán rejtve maradnának. Kívánom neki és magamnak is, hogy a könyvet nyitott, szabad szellemmel olvassa, s hogy olvasás közben gyakran nevessen. A mű a küldetését ekkor teljesíti majd. A beszélgetést Ágoston Attila készítette Örökzöld, Vilikovsky-módra ! Budapesti Teleki Téka a Teleki László Alapítvány könyvesboltja : TŰZCSIHOLÓ írások a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére 7900 Ft Lükő Gábor az összehasonlító folklorisztika és a magyar jelképtudomány élő klasszikusa elévülhetetlen érdemeket szerzett a Kárpátmedence népei kulturális örökségének feltárásában. A lükői szintézis felöleli a keleti népek és a magyarság, valamint a Kárpát-medence népcsoportjai kulturális kölcsönhatásának mélyreható, sokszempontú vizsgálatát (történelem, nyelv, díszítőművészet, szöveg- és zenefolklór). Tudományos életművének méltatása és szakmai értékelése a magyar tudományosság régi és nagy adósságai közé tartozik. Szerkesztette: Pozsgai Péter Angol és magyar nyelven, színes és ír fotókkal, és Lükő Gábor 1932-33-as moldvai népdalgyűjtésének válogatása CD-ROM-on Budapesti Teleki Téka 1088 Budapest, Baross u. 1. Telefon: E-mail : telekiteka@tla.hu 267-6996 A FALUKÖNYV-CICERO KFT. legújabb könyvei Jászay Magda: PÁRHUZAMOK ÉS KERESZTEZŐDÉSEK A magyar-olasz kapcsolatok történetéből A könyv tíz évszázadon át követi a két nép találkozásainak kiemelkedő mozzanatait, a szereplők személyes tanúságtételeivel illusztrálva az elbeszélést: a régi krónikásoktól és utazó kereskedőktől kezdve a humanista írókig és diplomáciai küldetésben járó követekig, a törökkori olasz történetírók elemzésein és az egykori alkalmi irodalom visszhangján át a múlt századi nemzeti mozgalmak szolidaritásának megnyilvánulásáig. A szöveget gazdag olaszországi és hazai képanyag és a magyar-olasz kapcsolatok bő bibliográfiája egészíti ki. A felsőoktatási tankönyvtámogatási program keretében jelent meg. A/5. kötött, 432 oldal + 28 fekete-fehér és 16 oldal színes melléklet, 2500 Ft Babay Bernadette: ÉDESANYÁ(I)M Aktuális és vitatott témáról olvashatunk Babay Bernadette legújabb regényében a béranyaságról, vagy ahogy az írónő nevezi, a dajkaanyaságról. A könyvben három egyéniség, három asszony sorsát ismerhetjük meg: - a dajkaanyáét, Fanniét; - a boldog és szép házasságban élő Annáét, aki sorozatos szerencsétlenségek során elveszíti gyermekeit; és végül a kulcsfiguráét, Zsófiét, aki e két anya gyermekeként születik meg. Ft/5, kartonolt, 144 oldal, kb. 990 Ft Falukönyv-Ciceró Kft. 1134 Budapest, Kassák Lajos u. 79. Tel./fax: 329-1619, Tel.: 06 30-495-696, Fax: 260-1170 Kft. E-mail: cicero@mail.matav.hu A Széphalom Könyvműhely AJÁNLATA Albert Zsuzsa: Posta a mából (új versek) 680 Ft Csete Örs: 1956 Budapest (a forradalom résztvevőinek portréi és vallomásai, Magyar Napló Kiadó) angol és magyar nyelven, 3920 Ft Jókai Anna: Ne féljetek (regény, Jókai Anna-életműsorozat), 1800 Ft Jókai Anna: Szegény Sudár Anna (regény, Jókai Anna-életműsorozat) 1980 Ft Jókai Anna: Három (regény, Jókai Anna-életműsorozat) 1200 Ft Jósika Miklós Emlékkönyv (magyar, flamand és francia nyelven) 1800 Ft Kolumban, Nicholas: Antology of Contemporary Hungarian Lyrik (versek angolul) 1800 Ft Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája (regény, 2. kiadás) Lakatos Menyhért: Tenyérből mondtál jövendőt (versek) 680 Ft Mándy Stefánia: Scintilla (versek) 850 Ft Maeterlinck: Pelléas és Melisande (drámák, ford. Bárdos Miklós, Lackfi János) 1100 Ft Mezey Katalin: Kiváló Palkó Nem lehet országban (meseregény, Új KÉZirat Kiadó) 1790 Ft Nagy Gábor: Lélekvesztő (új versek) 650 Ft Röhrig Géza: Éj (új versek) 890 Ft Szakács Eszter: Másik hely, másik idő (új versek) 650 Ft Szempei Molnár Ferenc: Krónikásének a XVIII. századból (Zichy Mihály és Szilágyi Márton tanulmányával, Zachar József előszavával) 1500 Ft Várkonyi Nándor: Az ötödik ember Ilii. (Várkonyi-életműsorozat, eszmetörténet) 6400 Ft Várkonyi Nándor: Varázstudomány I. (Várkonyi-életműsorozat, kultúrtörténet) 3300 Ft ******* Széphalom Könyvműhely, 1068 Budapest, Városligeti fasor 38. Tel/Fax: 351-0593 Kiadónkban vásárlóinknak 20% engedményt adunk, nagykereskedőknek megegyezés szerint. #20