Új Könyvpiac, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

1 & 1­ CÍJÍVPIAC A I­nterjú Pavel Viliko - E beszélgetés apropója, hogy magyarul is megjelent az ön Vecne je zeleny..., az­az Mayer Judit fordításában Az élet örökzöld hátaslova című kötete. A könyv fülszövegében az olvasható, hogy ön a közép-európai Vilenica irodalmi díj tulajdonosa, olyan nevek mellett, mint Milan Kundera, Peter Handke vagy Ná­das Péter. Gondolja, hogy 1997-ben „a klub" tagja lett? - Nem lenne merszem azt állítani, hogy „a klub tagja" let­tem, azt viszont határozottan állíthatom, hogy mindenképpen jó társaságba kerültem. Jobba, mint azt megérdemlem. Magam sem tudom hogyan kerülhetett sor erre, így hát egy kissé ide­ges vagyok, ott állok a sarokban, az ajtóhoz közel, hogy minél előbb megszökhessek, és azon morfondírozom, nem kellett-e volna csokornyakkendőt kötnöm, és vajon nem vétek-e a társa­sági illemszabályok ellen, ha megkínálom magam még egy po­hár borral. - Vajon a Vilenica-díj kizárólag az ön irodalmi tevékenységének szól, vagy a szlovák irodalom egészének elismerése? - Véleményem szerint ez a díj elsősorban a szlovák iroda­lom megbecsüléseként értelmezendő. Szlovákiában legalább tíz vagy tizenöt olyan író van, akinek a művei eleget tesznek azoknak az ismérveknek, amelyekért a Vilenica-díjat odaítélik, és többé-kevésbé a véletlen műve, hogy a választás éppen rám esett. - Miképp jellemezné, hogyan jelölné ki a szlovák irodalom helyét a világirodalomban, ill. a közép-európai irodalmak között? A magyar olvasó meglehetősen keveset tud róla. (Ez fordítva is igaz - az átlagos szlovák olvasó sem ismeri a magyar irodalmat...) - A világirodalom, ha azon a közismert művek tárházát, úgymond az emberiség irodalmi kincsestárát értjük, nos, a vi­lágirodalom szempontjából a szlovák irodalom helye elhanya­golható, sőt, a nullával egyenlő. Ennek megannyi társadalmi és történelmi oka van, melyeket itt e helyen nem elemezhetünk, ám korunkban a legfőbb akadály talán a nyelv, valamint az in­formáltság hiánya. A világban keveset tudnak a szlovákokról, az irodalmukról tehát még kevesebbet. Közép-Európában sem foglal el sokkal jelentősebb helyet a szlovák nyelvű irodalom. Meg vagyok róla győződve, hogy a szlovák irodalom leg­jobb alkotásai között akadnak olyanok, amelyek a nemzetközi versenyben is megállnák a helyüket, de egy ismeretlen literatú­­ra ismeretlen opusai üzleti szempontból érdektelenek, így nem érvényesülhetnek a „világpiacon". Médiások, fordítók és ki­adók kitartó és áldozatkész munkája szükséges ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, ám az első lépéseken már túl va­gyunk. Hadd emlísem itt meg a Kalligram Kiadót, amelynek kiemelkedő szerepe van a magyar és szlovák irodalom kölcsö­nös megismertetésében - és ezt most nem csak azért mondom, mert az én könyvemet is ők adták ki magyarul. - Hatott önre valamiféleképpen a kortárs magyar irodalom? Tu­dom, hogy akad néhány barátja a szlovákiai magyar írók között... - Sajnos, amikor a leginkább fogékony és befolyásolható korban voltam, a modern magyar irodalomból vajmi keveset fordítottak le minálunk. Azokból az időkből csak Molnár Fe­renc A Pál utcai fiókjára és Zilahy Lajos A lélek kialszik című re­gényére emlékszem. Viszont az ötvenes évek magyar filmmű­vészete igen erősen hatott rám - Makk Károly, Máriássy Félix, Fábri Zoltán alkotásai csakúgy, mint a hatvanas évek végén ké­szült Jancsó-filmek. Abban az időben, ill. a hetvenes évek ele­jén jelent meg néhány figyelemreméltó írás Kertész Ákos, Déry Tibor, Ottlik Géza tollából, amelyeket érdeklődéssel olvastam. Azt azonban, hogy befolyásolták-e ezek az én saját szövegei­met, s ha igen, miként, nos, ennek megítélésére nem mernék vállalkozni. Az ilyesfajta hatások a maguk saját, titkos kis útja­ikon járnak, azt hiszem. A Szlovákiában élő kortárs magyar prózaírók közül emberi­leg és művészneg is, Grendel Lajos áll hozzám a legközelebb. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy műveinek jelentős része szlovákul is hozzáférhető. Kétlaki szerzőnek tartom őt, mert a magyar irodalom mellett a szlováknak is szerves része, sajátosan gazdagítva azt. Grendel ugyanarról a helyről és idő­ről beszél, most a mi szövegeink, azonban egy más, a mi ré­szünkről megközelíthetetlen szögből tárva fel a valóság egy új, számunkra eddig ismeretlen rétegét. - Az ön műveiben a történések középpontja igen gyakran Közép- Európa. Kedveli ezt a térséget? - Ez az a hely, amelyik a legközelebb áll hozzám, mert ott­hon érzem magam benne. (Az igazat megvallva, más helyeket nem is annyira ismerek.) Az első külföldi utam 1964-ben, Budapestre vezetett. Annyi­ra megtetszett a város, hogy annak ellenére, hogy nem beszé­lem a magyart, még ugyanabban az évben újra felkerestem. Nem akarok a szükségből erényt kovácsolni, sem misztikumo­kat gyártani művileg, ám úgy vélem, hogy az építészetben, az öltözködésben, az étkezési szokásokban meglévő külsődleges hasonlatosságokon kívül az észlelések és érzések rokonisága is összeköti a közép-európaiakat - szóval a különféle nyelvek el­lenére könnyebben megértik egymást... Csak hát nem kellene feleslegesen akadályokat gördíteni az egyénenkénti emberi egyetértés útjába mindenféle, a múltból itt felejtett és mestersé­gesen életben tartott állami és nemzeti viszállyal - A szlovák értelmiségiek táborából ön azon kevesek közül való, akik Pozsonynak multikulturális jelleget tulajdonítanak. Természetes ez az ön esetében? - Pozsonynak mindenekelőtt a múltban volt multikulturális karaktere és ma is megvan ez a jellege attól függetlenül, hogy az ilyen magamfajta kétes értelmiségiek tulajdonítanak-e neki ilyet vagy sem. Esetemben e dolog természetes, mert én ínyenc V SKÍ, SZLOVÁK ÍRÓVAL vagyok, és a több kultúra több ízt, illatot, több színt jelent. Mi több, más kultúrák hátterében az ember a sajátját is jobban ki­élvezi, mert sokkal inkább tudatára ébred annak sajátos jellegé­re és egyediségére. Ezért azt remélem, hogy Pozsony megőrzi arculatának multikulturális maradékait, sőt azt, hogy kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően ez a jellege még csak erő­södni fog, hogy vén fejjel kedvemére kiélvezkedhessem ma­gam. -Az élet örökzöld hátaslova című kötete 1989-ben jelent meg. Te­le van abszurd humorral és erotikával. Megjelenhetett volna korrábban is, például a hetvenes években? Ön évekig dolgozott külön­böző szerkesztőségekben. Milyenek az ez irányú tapasztalatai? - Noha 1989-ben jelent meg, a könyvet valójában 1973 és 75 között írtam. Akkoriban úgy gondoltam, és ma is azt gondo­lom, hogy a hetvenes években nem jöhetett volna ki. Éppen azért, mert magam is szerkesztőként dolgoztam, naponta szembesültem azzal, micsoda erőszakos ideológiai beavatko­zásoknak volt kitéve az irodalom. A kiadás akadálya azonban úgy vélem, nem is annyira az erotika volt (hiszen a legkényesebb részek többnyire orvosi tan- és kézikönyvekből átvett idézetek voltak), mintsem e pró­za alapszelleme, amely számára semmi sem volt „szent", s amely főleg ideológiai dogmákat és frázisokat tett nevetség tár­gyává. Jelentős „javításokat" nem akartam eszközölni a szö­vegben, csak azért, hogy a könyv kijöhessen. És úgy vélem, hogy a szövegnek ezt a már említett „felforgató" jellegét, ha akartam volna sem sikerül megszüntetnem. Ezért a kéziratot egyetlen könyvkiadónak sem kínáltam fel abban az időben. A nyolcvanas években már más volt a helyzet, sőt a Slovensky spisovatel' nevű kiadóban akadt egy merész szerkesztő - Jozef Marusiak -, aki nem félt csaknem változtatások nélkül megje­lentetni a szöveget. - A kötetet át- meg átszövik az abszurd, hetem- és homoszexuális jelenetek. Sokolni akarta az olvasóközönséget vagy botrányt okozni? Milyen volt a mű szlovákiai fogadtatása? - A homoszexuális elem teljesen természetesen, Alfredi ez­redes alakján keresztül került a szövegbe, aki mögött persze Alfred Redl ezredes, az osztrák-magyar katonai hírszerzés ko­rabeli főnöke rejtőzik (a magyar Szabó István készített róla fil­met...). Redl ezredesnek a cári Oroszország kémjeként való le­leplezéséhez éppen e hajlamai vezettek. Ezzel a motívummal aztán a szövegben egy kicsit eljátsza­doztam, szintúgy mint a másik motívummal, amely az elbeszélő (Alfredi ezredes) által megvalósított „szolgálati" erotikáról szól. Ezt semmi esetre sem azzal a szándékkal tettem, hogy sokkoljam az olvasót, vagy hogy botrányt okozzak. Én csak annak örültem, hogy ta­buként számontartott témákról mosolyogva mesélhetek. Azt gondolom, hogy a szlovák olvasó meg is értette ezt, és az ero­tikát illetően én semmiféle ellenvetéssel nem találkoztam A könyvet őszinte szeretettel fogadták, sőt - mint szerzőnek nem kéne üget mondanom -, helyenként szinte lelkesedve, még az irodalomkritika is. - Annak a technikának köszönhetően, amellyel íródott, a művet sokan a szlovák posztmodern csúcsának tartják. Érdekli önt egyálta­lán ez a kategória? Tudatosan választotta ezt a fajta írásmódot? - Amikor a könyvet írtam, halvány fogalmam sem volt sem­miféle posztmoderről. Részben tudat alatt, részben tudatosan választottam meg az írás­módját, mert - hogy leegyszerűsítve fogalmazzak - egyfajta szórakoztató és felszabadító hatást sze­rettem volna elérni. Úgy tűnt nekem, hogy az általunk megélt abszurd időkre, csak abszurd elbeszélés lehet a válasz. Az ellen, hogy e kötetet a posztmodern művek közé sorol­ják, semmi kifogásom nincsen, de nem is ujjongok felette. En­gem elsősorban az érdekelt, hogy az olvasó jól szórakozzon. - A mű jellegzetes vonása a senkit nem kímélő irónia. Ön a min­dennapi életben is ironizál? - Sajnos előfordul velem, és nincsen jó visszhangja, holott az iróniám célpontjai (legalábbis szándékom szerint) nem is em­berek, hanem téves felfogások. Vagy egyszerűen csak vicces akarok lenni, és nem mindig sikerül... Hogy egy szörnyű és megfékezhetetlen, rossz szokásról van szó, azt abból is látni le­het, hogy az iróniámat gyakran saját magamon is gyakorolom. -1941-ben született, igaz? És állítólag már egy monográfia is ké­szül Önről. Öregnek érzi magát? - Minthogy soha életemben nem sportoltam, a fizikai leépü­lés jeleit csak akkor veszem észre magamon, ha a villamos után futok, ami nem történik gyakran. Ami a szellemi leépülést ille­ti, előfordul, hogy elfelejtek egy nevet, vagy hogy a cukrot a kávé helyett a hamutartóba szórom - de ezt igyekszem a rossz időjárás hatásának betudni. A valós szellemi leépülést úgy sem vehetjük észre, mert egyéb képességeink mellett önmagunk kritikus szemlélete is leépül, sőt, lehet, hogy azt veszítjük el először. Más szóval: nem érzem öregnek magam, hacsak azok­ban a pillanatokban nem, amikor megismétlődnek bizonyos történelmi helyzetek. Ilyenkor mindig örülök, hogy öreg va­gyok, és hogy néhány dolgon már túl vagyok. Ám bizonyosan nem érzem annyira öregnek magam, hogy monográfiát írjanak rólam. Tudja milyen érzés élve feküdni a koporsóban és halla­ni amint verik a szögeket befelé? - Mit üzen a magyar olvasónak? - Örülök, hogy Az élet örökzöld hátaslova magyarul is megje­lent, mert azt gondolom, hogy a közös történelmi tapasztalat­nak köszönhetően éppen a magyar olvasó lesz az, aki tapalji jegyzetek és magyarázatok nélkül is megérti majd a különféle utalásokat és összefüggéseket, amelyek egy más nemzetbéli ol­vasó számára talán rejtve maradnának. Kívánom neki és ma­gamnak is, hogy a könyvet nyitott, szabad szellemmel olvassa, s hogy olvasás közben gyakran nevessen. A mű a küldetését ekkor teljesíti majd. A beszélgetést Ágoston Attila készítette Örökzöld, Vilikovsky-módra ! Budapesti Teleki Téka a Teleki László Alapítvány könyvesboltja : TŰZCSIHOLÓ írások a 90 éves Lü­kő Gábor tiszteletére 7900 Ft Lükő Gábor az összehasonlító folklorisztika és a magyar jelképtu­­domány élő klasszikusa elévülhetetlen érdemeket szerzett a Kárpát­medence népei kulturális örökségének feltárásában. A lükői szinté­zis felöleli a keleti népek és a magyarság, valamint a Kárpát-meden­ce népcsoportjai kulturális kölcsönhatásának mélyreható, sokszempontú vizsgálatát (történelem, nyelv, díszítőművészet, szö­veg- és zenefolklór). Tudományos életművének méltatása és szak­mai értékelése a magyar tudományosság régi és nagy adósságai kö­zé tartozik. Szerkesztette: Pozsgai Péter Angol és magyar nyelven, színes és ír fotókkal, és Lükő Gábor 1932-33-as moldvai népdal­­gyűjtésének válogatása CD-ROM-on Budapesti Teleki Téka 1088 Budapest, Baross u. 1. Telefon: E-mail : telekiteka@tla.hu 267-6996 A FALUKÖNYV-CICERO KFT. legújabb könyvei Jászay Magda: PÁRHUZAMOK ÉS KERESZTEZŐDÉSEK A magyar-olasz kapcsolatok történetéből A könyv tíz évszázadon át követi a két nép találkozásainak kiemelkedő mozzanatait, a szereplők személyes tanú­ságtételeivel illusztrálva az elbeszélést: a régi krónikásoktól és utazó kereskedőktől kezdve a humanista írókig és diplomáciai küldetésben járó követekig, a törökkori olasz történetírók elemzésein és az egykori alkalmi irodalom visszhangján át a múlt századi nemzeti mozgalmak szolidaritásának megnyilvánulásáig. A szöveget gazdag olasz­­országi és hazai képanyag és a magyar-olasz kapcsolatok bő bibliográfiája egészíti ki. A felsőoktatási tankönyvtámogatási program keretében jelent meg. A/5. kötött, 432 oldal + 28 fekete-fehér és 16 oldal színes melléklet, 2500 Ft Babay Bernadette: ÉDESANYÁ(I)M Aktuális és vitatott témáról olvashatunk Babay Bernadette legújabb regényében a béranyaságról, vagy ahogy az írónő nevezi, a dajkaanyaságról. A könyvben három egyéniség, három asszony sorsát ismerhetjük meg: - a dajkaanyáét, Fanniét; - a boldog és szép házasságban élő Annáét, aki sorozatos szerencsétlenségek során elveszíti gyermekeit;­­ és végül a kulcsfiguráét, Zsófiét, aki e két anya gyermekeként születik meg. Ft/5, kartonolt, 144 oldal, kb. 990 Ft Falukönyv-Ciceró Kft. 1134 Budapest, Kassák Lajos u. 79.­­ Tel./fax: 329-1619, Tel.: 06­ 30-495-696, Fax: 260-1170 Kft. E-mail: cicero@mail.matav.hu A Széphalom Könyvműhely AJÁNLATA Albert Zsuzsa: Posta a mából (új versek) 680 Ft Csete Örs: 1956 Budapest (a forradalom résztvevőinek portréi és vallomásai, Magyar Napló Kiadó) angol és magyar nyelven, 3920 Ft Jókai Anna: Ne féljetek (regény, Jókai Anna-életműsorozat), 1800 Ft Jókai Anna: Szegény Sudár Anna (regény, Jókai Anna-életműsorozat) 1980 Ft Jókai Anna: Három (regény, Jókai Anna-életműsorozat) 1200 Ft Jósika Miklós Emlékkönyv (magyar, flamand és francia nyelven) 1800 Ft Kolumban, Nicholas: Antology of Contemporary Hungarian Lyrik (versek angolul) 1800 Ft Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája (regény, 2. kiadás) Lakatos Menyhért: Tenyérből mondtál jövendőt (versek) 680 Ft Mándy Stefánia: Scintilla (versek) 850 Ft Maeterlinck: Pelléas és Melisande (drámák, ford. Bárdos Miklós, Lackfi János) 1100 Ft Mezey Katalin: Kiváló Palkó Nem lehet­ országban (meseregény, Új KÉZirat Kiadó) 1790 Ft Nagy Gábor: Lélekvesztő (új versek) 650 Ft Röhrig Géza: Éj (új versek) 890 Ft Szakács Eszter: Másik hely, másik idő (új versek) 650 Ft Szempei Molnár Ferenc: Krónikásének a XVIII. századból (Zichy Mihály és Szilágyi Márton tanulmányával, Zachar József előszavával) 1500 Ft Várkonyi Nándor: Az ötödik ember Ilii. (Várkonyi-életműsorozat, eszmetörténet) 6400 Ft Várkonyi Nándor: Varázstudomány I. (Várkonyi-életműsorozat, kultúrtörténet) 3300 Ft ******* Széphalom Könyvműhely,­­ 1068 Budapest, Városligeti fasor 38. Tel/Fax: 351-0593 Kiadónkban vásárlóinknak 20% engedményt adunk, nagykereskedőknek megegyezés szerint. #2­0

Next